Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-25 / 246. szám, szerda
www.ujszo.com | 2017. október 25. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Táguló univerzumok A lényeges dolgok nem a Földön, hanem a világűrben történnek VERES ISTVÁN K edves rablók! A helyiségben riasztórendszer van, betörés esetén két percen belül kiérkeznek a biztonsági őrök. Készpénzt egyébként sem tartunk, semmi értelme kifeszíteni az ajtót! Ezt az üzenetet olvasta Bandika az egyik szeles októberi reggelen egy fővárosi utazási iroda ajtaján. Délelőtt üzleti jellegű megbeszélése volt Ervinnel a Cuki- Cet nevű cukrászdában. Persze mindketten krémest rendeltek, hiszen tudják, a mai világban nem éri meg kockáztatni. Bandika egyből elmesélte, mit látott, és aggályait fejezte ki a gyakorlat helyességét illetően. Az utazási iroda illetékesei szerinte a saját szórakoztatásukra dönthettek úgy, hogy üzenetet hagynak a rablóknak. A rabló ugyanis aligha olvassa, vagy ha olvassa is, semmi hatással nem lesz rá, hiszen rablóként nagyon jól tudja, milyen biztonsági intézkedéseket kell kicseleznie. Igazából csak maguknak ártanak vele, hiszen aki el fogja olvasni, az az ügyfél lesz. És talán lesz ügyfél, aki emiatt nem megy be az utazási irodába, hisz nem akar olyan kilincset markolászni, amelyet korábban rablók rángattak. Kellemetlen, negatív asszociációk juthatnak eszébe, egy kirándulás szervezésekor pedig az ember a legkevésbé sem vágyik ilyenekre - zárta okfejtését Bandika, majd villájával süteményébe merült. Ervin válaszra sem méltatta. Összeszíj azott ballonkabátjában görnyedt az asztalra terített papírlapok fölé, és még az sem zavarta az olvasásban, hogy vastag keretes szemüvege szinte teljesen bepárásodott. Mindjárt összeomlik a krémeše! - mordult rá négy perc múlva Bandika. Mi a túrós kalácsot olvas akkora hévvel? Ennyi erővel az okostelefonját is simogathatná. Ez tiszteletlenség! Ervin olvasott tovább, a világ történései már jó ideje nem késztették reakcióra. Tíz perc elteltével mégis levette szemüvegét, a párás lencséket ingujjal párátlanítandó. Tudta ön azt - nézett Bandikéra -, hogy Stephen Hawking 2009-ben rendezett egy partit az időutazás iránt érdeklődőknek, melyre a meghívókat 2012-ben küldte szét? Nem tudtam, szólt amaz. De mi vezérelhet valakit ekkora tapintatlanságra? Hát, így akarta bebizonyítani elméletét a tér meghajlítá- sáról, és az idő megfordításáról. Épp A táguló univerzumok tulajdonságait olvasom. Ez Hawking doktori disszertációs munkája. Már letölthető a Cambridge-i egyetem honlapjáról. Le is fagyott tegnap az egyetem szervere, mert mindenki ezt olvasná. Kedves kuzin, ideje egyre többet megtudnunk a világegyetemről, hiszen az igazán lényeges dolgok ott történnek, nem itt, a Földön, oldotta ki mégis a kabátszíját Ervin. De miért aggódjak én az űrbéli dolgok miatt? - kérdezte bosszúsan Bandika. Hisz nem értek hozzájuk, ráadásul itt, a Földön is van elég téma, amiért aggódhatok, például a nyugdíjrendszer jövője, az egészségügy helyzete, vagy a külpolitika. Miért, azokhoz tetszik érteni? - kérdezte Ervin, de már nem rendeltek krémest, ugyanis túlzásnak érezték a tetején a csokit. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) BŐR TÖNFALIÚJSÁG-FELELŐST KERESNEK, LEGALÁBB KILENC ÉVRE MARIÁN LEŠKO M últ héten hirdetett ítéletet a bazini Speciális Bíróság a már egy évtizede csak faliúj ságtenderként emlegetett ügyben. Hogy lehetséges, hogy az első Fico-kormány számtalan közbeszerzési botránya közül csak ennek a szereplőit ítélték el? - óhatatlanul ez a kérdés vetődik fel, ha elolvassuk az ítélet indoklását, mi alapján jutott a bíróság arra a nálunk ritka megállapításra, hogy itt valóban „bűncselekmény történt”. Hiszen ha csak futólag vetjük össze, hogyan vitték véghez ezeket a közbeszerzési csalásokat az állami pénzekkel, akkor is nyilvánvaló, hogy a többi botrány szereplőit is hosszú évekre leültetnék, csak valahogy bíróság elé kellene állítani őket. „A közbeszerzési eljárás során a vádlottak tudatosan megszegték az előírásokat, azzal a céllal, hogy egy bizonyos konzorciumot haszonhoz juttassanak. Bűnösségükkel kapcsolatban a bíróságnak nincsenek kételyei” - ezt a bírói tanács elnöke, Ružena Sabová jelentette ki az ítélethirdetésekor az SNS két volt miniszteréről. Csakhogy nem ez volt az egyetlen ilyen közbeszerzési versenypályázat, számtalan tenderről kijelenthető ugyanez, ezért a friss ítélet fényében nézzünk meg újra közülük legalább kettőt. Az elektronikus útdíj bevezetésére kiírt állami pályázatra négy cég jelentkezett - hármat különféle indokokkal kizártak. Énnek köszönhetően egy olyan cég nyert, amelynek az állampolgárok 221 millió euróval többet fizettek ki az útdíjrendszerért, mintha a kedvezőbb ajánlatot tevő cég nyert volna. És nem a gonosz újságírók állítják ezt, hanem az Európai Bizottság, amely megállapította, hogy a pályázat átláthatatlan volt, a kizárt cégeket pedig diszkriminálták. A 2009-ben elkészült jelentés kimondta, hogy „Szlovákia megsértette az alapvető pályázati szabályokat a jelentkező cégek kizárásával, majd a győztes kihirdetése után a pályázati szerződés utólagos többszöri módosításával”. Ha rendőrség és az ügyészség ugyanúgy végezte volna a dolgát, mint a faliúj ságtendemél, akkor itt is ugyanarra a megállapításra juthatott volna a bíróság: „a közbeszerzési eljárás során a vádlottak tudatosan megszegték az előírásokat azzal a céllal, hogy egy bizonyos konzorciumot haszonhoz juttassanak”. Csakhogy ez az ügy el sem jutott a bírósági szakaszig, és ugye, ha nincs, aki vádat emeljen, akkor nincs vádlott sem. Ugyanez történt a kvótabotránynál: az állam maga is eladhatta volna felesleges szén-dioxid-kibocsátási kvótáit, de egy közvetítőt bízott meg, az Interblue Group társaságot (garázscéget). Az állam így 75,75 millió eurót kapott a kvótákért, és az Interblue szépen eltett 50 milliót. Erre az ügyre is érvényes, hogy a minisztériumi illetékesek egy csomó előírást és szabályt megszegtek, hogy a közvetítő cég 50 millióval meglophassa az államot. A bírónő azt is kijelentette a két elítélt miniszterről, hogy „politikai védelem alatt álltak, ezzel lehetővé vált, hogy bűncselekményt kövessenek el, és meg voltak győződve róla, hogy érinthetetlenek”. Az egyetlen eltérés a Fico-kormány többi botrányától az, hogy azok elkövetői még mindig politikai védelem alatt állnak, és ők egyelőre valóban érinthetetlenek. A szerző a Trend hetilap kommentátora FIGYELŐ Kínai hírszerzők Csehországban Nagyon megélénkült tavaly az orosz és a kínai hírszerzés tevékenysége Csehországban - olvasható a cseh civil titkosszolgálat (BIS) éves jelentésében. A Biztonsági Információs Szolgálat (BIS) megállapította, az orosz titkosszolgálatok különös érdeklődést tanúsítottak a cseh politikai élettel kapcsolatos érzékeny információk iránt. A kínaiakat elsősorban a Tibetiéi, valamint a kínai-tajvani viszonnyal összefüggő információk érdekelték. Az orosz és a kínai hir- szerzés is igyekszik kihasználni a Csehországban élő honfitársait, hogy együttműködőket toborozzon soraiba. (MTI) Pozsony az HANGÁCSI ISTVÁN A rendszerváltás óta kialakult egy kölcsönös függőség Közép-Európa és a nyugati befektetők között. Épp ezért minden hangzatos, „nemzeti érdekű” gazdaságpolitikát fenntartásokkal érdemes kezelni. A régiónkban az elmúlt majd harminc év sikerének fokmérőjét a gazdasági nyitottság és a külföldi beruházók letelepedése jelentette, így próbáltuk másolni a Nyugat fejlődését. Mindez folyamatos és látványos előnyöket hozott: új technológiákat, már Nyugat? speciális szakképzettséget, növekvő nemzetközi versenyképességet és egyéb komplex hatásokat. A pozitívumok mellett azonban jelentős negatívumok is megjelentek: leginkább a hazai vállalkozói és banki szféra versenyképességének visszaesése a nemzetközi vetélytársakkal szemben. E visszásságok - ötvözve a glo- balizációellenességgel -1989 óta kiváló muníciót szolgáltatnak a rendszerkritikus és szélsőséges pártok számára. Ezek a 90-es és a 2000- es években fö célként általában a nemzetgazdaság drasztikus átalakítását jelölték meg: a hazai cégek érdekeinek védelmét a külföldi („gyarmatosító”) befektetők kárára, tekintet nélkül az adott ország gazdasági struktúrájára. E multiellenes elképzeléseket több kormányzó párt (Fidesz, Smer, a lengyel Jog és Igazságosság) is átvette és finomította a 2008-as gazdasági válság nyomán. Ez főleg Magyarországon és Lengyelországban tapasztalható (kisebb részt Szlovákiában és Csehországban), ahol jelentős állami beavatkozásokra került sor (lásd a multikat érintő extra adók, jogszabályi változások és egyéb ellenséges kampányok). Az intézkedések azonban nem okoztak alapvető változásokat sem a magyar, sem a lengyel nemzetgazdaság struktúrájában. Ami retorikai szinten gyakran működik (szavazatnövelést eredményez), azzal szöges ellentétben áll a valós gazdasági helyzet. A visegrádi térségben befektető, főleg német, francia és holland vállalatok a munkavállalók legalább egyharmadát foglalkoztatják országonként. E cégek ráadásul a legjelentősebb exportőrök közé tartoznak, lefedve az adott ország kivitelének minimum 30 százalékát, de Lengyelországban ez eléri az 50%- ot. Ezért is oly fontos hosszútávon biztosítani e munkáltatók maradását, és fejlesztésre ösztönözni őket. A multik és a kormányzatok is egyaránt tisztában vannak azzal, hogy senkinek sem hozna hasznot, ha egyszeriben kiparancsolnák őket az országból. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes támogatni a hazai tulajdonú vállalkozásokat. Ahhoz azonban, hogy a visegrádiakra a jövőben a nemzetközi vállalatok ne csak olcsó munkaerőt és állami támogatásokat nyújtó paradicsomként tekintsenek, egységes elveket és gyakorlatot kell kialakítani. Ennek meghonosítása pedig egyáltalán nem lesz egyszerű, annak ellenére, hogy most több témában is nagy az egyetértés a V4-ek között. Ez alól kivételnek tekinthetők a nemzetgazdasági ügyek, hiszen már az EU-csatlakozás során is sikerült megosztani a visegrádiakat (akkor a lengyelek adták be a derekukat). Hasonló esetekre pedig bizonyára továbbra is számíthatunk, a legnagyobb eséllyel Szlovákiában, ha csatlakozik a még szorosabb uniós együttműködéshez. Ami tehát a nemzetközi sajtóban valamiféle hangzatos visegrádi mestertervnek tűnik, az korántsem jelent egyet a valós érdekekkel, mert mindenki továbbra is a saját pecsenyéjét fogja sütögetni, több-kevesebb sikerrel. A szerző a Méltányosság Politikaelemző Központ munkatársa
