Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)

2017-10-23 / 244. szám, hétfő

KULTÚRA www.ujszo.com | 2017. október 23. A hazai sajtófotó legjava A Slovak Press Photo hatodik évfolyamán két hazai magyar fotóst is díjaztak JUHÁSZ KATALIN (Fotók: Slovak Press Photo) deófelvételen - meséli András, hoz­zátéve, hogy ő nem az esemény szenzáció jellegét igyekezett meg­mutatni, inkább a hangulatát. A Pa­raméter hírportálon publikált képe­ken nincs tolakodó, a szó szoros ér­telmében vett meztelenség. Ez a faj­ta diszkréció és finom megközelítés András szerint más weboldalakra nem volt jellemző. A régóta fotózó, szabadúszóként dolgozó fiatalember számára nem ez volt a legbizarrabb szituáció. Egy fa­lusi bikavágás viselte meg a legin­kább. „Városi gyerek vagyok, de kis­koromban láttam néhány disznóvá­gást, úgyhogy azt hittem, itt sem lesz gond. Ehhez képest, amikor a levá­gásra ítélt állat utolsó másodperceit fotóztam, legszívesebben felkiáltot­tam volna, hogy ne bántsák, engedjék el. Aztán több képet csináltam úgy, hogy oda se néztem, csak kattintgat­tam. Persze, ehhez egészen közel kel­lett mennem, a végén találtam is né­hány vércseppet az objektívemen.” Cséfalvay A. András a Slovak Press Photo Hétköznapok című ka­tegóriájában is elismerést kapott a zsűritől Alfréd című sorozatáért. Ez egy tízéves, súlyos tanulási és visel­kedészavaros fiúról szól, akinek egyetlen szenvedélye a foci. „Egy csallóközi iskolában készült ä soro­zat, ahol annak idején tanítottam. Ezt a kisfiút integrálták egy normál osz­tályba, de meglehetősen nehéz volt nála elérni, hogy tanuljon. Úgy sike­rült rávennem erre, hogy jutalmul ki­vittem focizni, vagy fényképezhetett a gépemmel. Nagyon érdekelte a működése, aztán abban egyeztünk meg, hogy ő engem fotóz vele, én pe­dig őt. így születtek ezek a képek.” Andrásnak egyébként nincs ki­fejezetten kedvenc témája, de min­denütt a spontán emberi reakciókat keresi, amikor nincs mód színész­kedésre, pózolásra. Szívesen ve­gyül el az emberek között, igyek­szik feltűnés nélkül jelen lenni. Né­hány hete egy dokumentumfotó- versenyen bekerült a legjobb ötbe. A Slovak Press Photo idei díja­zott munkáiból összeállított kiállí­tás a pozsonyi Óvárosháza kiállí­tótereiben tekinthető meg novem­ber 30-ig. Egy kép Cséfalvay Á. András díjnyertes sorozatából Pozsony. Két hazai magyar díjazottja is van a szlovákiai sajtófotósok idei versenyének. A kisgóresi Asszonyi Eszter első díjat kapott a Slovak Press Photo Művészet kategóriájában, a lapunknak is fotózó dunaszerdahelyi Cséfalvay Á. András fotó­sorozata pedig harmadik lett ugyanebben a mezőnyben. A hatodik alkalommal megrende­zett Slovak Press Photo versenybe összesen 229 alkotást neveztek ma­guk a fotósok, az öttagú nemzetközi zsűri nyolc kategóriában értékelt és osztott ki díjakat (Aktualitások, Hétköznapok, Riport, Portré, Ter­mészet és környezetvédelem, Sport, Művészet, valamint a 25 év alatti fo­tósok kategóriája). Valamennyi ka­tegóriában a három legjobb önálló felvételt és a három legjobb fotóso­rozatot keresték. Bulizó, táncoló tömegben A 21 éves Asszonyi Eszter A sza­badság szigete című fotója az idei Sziget fesztiválon késsült, és Péterfy Bori szörfözik rajta a közönség feje fölött. Eszter szerint a felvétel elké­szítésének körülményei nem voltak éppen ideálisak, hiszen bulizó, tán­coló tömegben nehéz fotózni, de szerinte egy fotós számára nem lé­teznek ideális körülmények. A fiatal alkotó egyébként Budapesten tanul kommunikációt, ezen belül a sajtóra szakosodott, vagyis majdani hivatá­sának egyik legfontosabb hazai se­regszemléjén kapott első díjat. „Először neveztem erre a pályá­zatra, de mindjárt több fotóval. Be- küldtem például egy sorozatot a Gombaszögi Nyári Táborról, amiről többet tudnak a magyarországi ma­gyarok, mint az itteni szlovákok, ezért kötelességemnek éreztem, hogy ráirányítsam a figyelmet erre a rendezvényre. Egy másik sorozatom a kollégiumok állapotát mutatja be, illetve azt, milyen helyzetek merül­nek fel, amikor négyen kénytelenek osztozni egy szobán” - meséli Esz­Asszonyi Eszter: A szabadság szigete (Művészet kategória, 1. díj) tér, aki kollégistaként személyesen is érintett a témában, és bár a fotók Bu­dapesten készültek, szerinte Szlová­kiában sem jobb a helyzet. „A lakosság elég jelentős hánya­dának ismerős ez a probléma, még­sem igazán foglalkozik vele a sajtó. Engem a sajtóérdeklődés perifériá­ján élő emberek érdekelnek, azok az átlagosnak nevezhető alanyok, akik­ből hiányzik a szenzációérték. Azt tudom a legjobban fotózni, amihez személyesen is kapcsolódom vala­mennyire. Ilyenek például az átlagos fiatalok. Nálunk is, Magyarországon is sokan foglalkoznak hajléktala­nokkal vagy romákkal. Akik viszont nem hátrányos helyzetűek, azok ke­vesebb ilyen jellegű figyelmet kap­nak” - állítja Eszter, hozzátéve, hogy munka közben a kölcsönös bizalom a legfontosabb, hiszen az alanynak közel kell engednie magához a fo­tóst, a szó átvitt értelmében is. Már gimnazista korában megérezte ezt, amikor komolyabban kezdett fog­lalkozni a fotózással. Első publikált felvételei a Szabad Újságban jelen­tek meg, majd különböző egyházi la­pok számára fotózott. Feltűnés nélkül jelen lenni A dunaszerdahelyi Cséfalvay A. András díjazott sorozata a nagy port kavart, pozsonyi Voayer - Meztelen nők kiállítása című rendezvényen készült. „Az interneten láttam, hogy készül egy ilyen akció. Először nem is vettem komolyan, azt hittem, hogy az egész valami médiahack. De mi­vel több portálon is reklámozták, kí­váncsi lettem. Elsősorban a megva­lósítás érdekelt, illetve az, hogy kik néznek meg egy ilyen kiállítást, kik­ből áll majd a közönség. Érdekes módon sok volt a fiatal, teljesen át­lagos emberek, nagyjából fele-fele arányban férfiak és nők, sőt párok is érkeztek. Megkötések nélkül lehe­tett dolgozni a helyszínen, a látoga­tók közül is sokan fotóztak, videóz­tak. Nagy meglepetésemre a néző­ket sem zavarta, hogy megörökítik őket, vagy rajta lesznek egy-egy vi­Fiatal szerzők az Irodalmi Szemlében Az októberi Irodalmi Szemle te­matikája a „bekezdés”: olyan húszas és harmincas éveikben járó fiatal költők, írók, iroda­lomtörténészek szerepelnek a számban, akik éppen csak bele- kezdtek a pályájukba. A folyóirat ezzel folytatja a hagyományt, amelyet a fiatal szlovákiai ma­gyar szépírókat bemutató Beve­téssel megteremtett, ám - a mű­faji sokféleség és a határon át­nyúló válogatás szempontjával - tovább is gondolja azt. Plonicky Tamás és Szeifert Natália prózá­val, Németh Gábor Dávid és Puskás Dániel verssel szerepel. Mellár Dávid Márai nőképéről, Pápay Szandra Parti Nagy Lajos költészetéről, Szemes Botond Nádas Péter prózájáról, Gregor Lilla Bodor Adám novellisztiká­járól, Balázs Katalin pedig Bor­bély Szilárd lírájáról értekezik. A fiataloknak teret adó lapszámot két jelentős alkotó, Parti Nagy Lajos verse és Bánki Éva re­gényrészlete vezeti be. Az októ­beri Irodalmi Szemlét Koszorús Rita munkái illusztrálják. (k) RÖVIDEN Európa legjobb tévéfilmje a Memo Berlin. Európa legjobb televíziós filmj ének választották Tasnádi István író-rendező Memo című filmj ét a pénteken véget ért Prix Europa fesztiválon. A berlini Prix Éuropa a kontinens legna­gyobb olyan mustrája, amely három médium terméséből ad válogatást, és 14 kategóriában díjazza az európai televíziós, rá­diós és online műsorkészítőket és alkotásaikat. A Memo kapcsán a szakemberek kiemelték a törté­net drámaiságát, a színészi játé­kot, a film atmoszféráját, a vá­gást és a képeket. A filmdráma, amelyet tavaly októberben a Duna televízióban mutattak be, és amely idén márciusban el­nyerte a tévéfilmek kategóriájá­ban a legjobb forgatókönyvért járó Magyar Filmdíjat is, egy ambiciózus pszichiáterről, Éó- nyai Péterről szól, aki a ritka mentális elváltozás, a hipermné- zia jellemzőit kutatja, hogy ezál­tal meg tudja gyógyítani Alzhei- mer-kórban szenvedő édesapját. Vizsgálataihoz hazavisz egy pszichiátriai beteget, de meg­szállottsága veszélybe sodorja a páciensét, a karrierét és a házas­ságát is. A főbb szerepekben Lengyel Tamás, Molnár Áron, Haumann Péter és Holecskó Or­solya látható. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom