Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-19 / 241. szám, csütörtök
KULTÚRA www.ujszo.com | 2017. október 19. I 9 Tartalom nélkül a forma Marilyn Manson nem vállal kockázatot új albumán, a kitaposott úton halad JUHÁSZ KATALIN „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek" - mondhatta volna annak idején egy Brian Warner nevű fazon Amerikában, Shakespeare III. Richárdjának kulcsmondatát lenyúlva. Nem mondta, de biztosan gondolta. És kitalálta a Marilyn Manson márkanevet. De vajon működik-e ez a brand 2017-ben? Megjelent végre a sokkoló rocker sokáig halogatott új albuma, amelyet a SaylO (ejtsd: szejten, azaz sátán) című dalhoz forgatott, Johnny Depp szíves közreműködésével készült videóklip előzött meg. Már ebben jelen van minden, ami jellemző hősünkre, zeneileg és vizuálisan egyaránt. Vészjósló suttogásból ordításba átcsapó, kántáló ének, indusztriális felvezetőt követő gitárzúzás, ijesztő sminkek, spriccelő művér és egy nő, akit először csak fenyegetően tape- rolnak a kesztyűs kezek, aztán jól fel- trancsírozzák. Brian Warner eredetileg újságíró volt, jól tudta, mivel lehet címlapra kerülni: hát persze, hogy a polgár- pukkasztással A haladó rockzenében mindig is benne volt a konzervatív ízlésűek felháborításának igénye. Ehhez a legtöbbször forradalmi külsőségek is társultak. Kedves szülők, ne engedjék el a lányukat torzonborz, kakastaréj os vagy tetovált fiúval hamburgerezni! Es ne hagyják neki hallgatni azt az istentelen ricsajt! Persze a tiltott gyümölcs csábító. A lázadás elemi igényét használta ki Matyiin Manson, de rátett még egykét lapáttal: második, 1996-os lemezének már az Antichrist Superstar címet adta, ijesztő harci sminkben vicsorgott a fotókon és a színpadon, zeneileg pedig a Kom és a Nine Inch Nails által már letesztelt indusztriális metál útvonalán indult el a goth stílus irányába. Már nevének puszta említésétől kiakadtak a tisztes polgárok, hiszen egy szexszimbólum és egy sorozatgyilkos nevéből rakta össze. A fiatalok széles rétege viszont épp a sokkoló horrorelemekkel létrehozott imázs miatt rajongott érte. Manson a kilencvenes évek végére elérte, hogy senkit ne hagyjon hidegen. Még egyházi vezetők is felszólaltak ellene, nem beszélve a pedagógusokról. És mindeközben leírhatatlan imádat vette körül, sokkal nagyobb, mint a hozzá hasonló hangi adottságokkal rendelkező szimpla metálénekeseket. (A zenekar többi tagja általában csak kiszolgáló személyzet volt). így telt-múlt az idő, 23 év alatt csupán 9 albummal, kisebb tévés és filmes szerepekkel (például David Lynch Lost Highwayjében), önéletrajzi kötettel és rengeteg inteijúval, amelyeket Manson „igehirdetésre” használt fel, értékválságról, kiútta- lan ifjúságról, a kulturális klisék kiüresedéséről elmélkedve. A sorlemezek zeneileg általában hozták a korrekt színvonalat és a megszokott stílust, a klipek kellemes borzongást, illetve össznépi megütközést váltottak ki, a koncertekre érkezők pedig lelkesen festették egymás arcát a show előtt. Ez a tizedik album zeneileg talán az 1998-as Mechanical Animalshez áll a legközelebb. Akkoriban formabontó megoldásnak számítottak az agyon- triggerezett dobok, a kulcsriffekre ráénekelt refrének, a lassú és gyors szakaszok váltakozása egy verzén belül, vagy hogy az indusztriálalapokra úgy pakolják rá a sávokat, mintha egy csontvázra tapasztanák vissza a húst, majd adnák rá a ruhát. Mára mindez inkább időutazásként hat. Másképp fogalmazva: ha valaki sokkolásban utazik, nem csinálhatja húsz éven át ugyanazt. A szövegek szintén a jól ismert panelekből állnak össze, de ma már legfeljebb a halloweenpartikon működnek. Persze tekinthetjük ezt a lemezt egy pályafutás summázásának. Ám az a stabil egyformaság, amely a Motör- head, az AC/DC vagy a Ramones esetében egyáltalán nem zavaró, Marilyn Mansonnál sajnos igen. Mert egy sock-rocker ne nosztalgiázzon, hanem pukkasszon polgárt új és újabb eszközökkel! Ehhez képest Manson a teljes eddigi életművét ezekre a sémákra húzta fel, és a tizedik albumon sem érezni semmilyen változást a sormintában. A Saturnalia című dal szinte ugyanúgy kezdődik, mint a Third Day of a Seven Day Binge a két évvel ezelőtti Pale Emperor albumon. A KILL4ME alapja ugyanaz a Gary Glitter-számokra emlékeztető „vastaps”, amelyet Mansontól is megszokhattunk. Az első számú slágernek szánt SaylO refrénje pedig tényleg überciki („You say God and I saySay 10”). Az egész album olyan, mintha az iskola legrosszabb gyereke a felnőtt életben is ugyanazokkal a csibész- ségekkel próbálna boldogulni. Vicces, hogy egykor milyen komolynak tűnt mindez. Ám 2017-ben, amikor a világ épp eléggé horro- risztikus, amikor az internetnek köszönhetően bőven van min csámcsognunk vagy felháborodnunk, és a lázadásnak is mások a formái, Manson bizony kopottasnak tűnik. Ezért talán jobban járunk, ha arra emlékezünk, amilyen egykor volt. És arra, amit akkor jelentett nekünk. Elsőkönyves kapta a Man Booker-díjat London. Egy elsőregényes szerző, George Saunders vehette át Londonban a Man Booker- díjat. O a második amerikai író, aki a világ egyik legrangosabb irodalmi elismerésében részesült. Az 58 éves, New Yorkban élő Saunders a Lincoln in the Bardo című regényéért kapta meg az 56 ezer eurónak megfelelő angol fonttal járó kitüntetést. A valós történeten alapuló mű 1862-ben játszódik egy washingtoni temetőben, ahol Ábraham Lincoln elnök 11 éves fiát gyászolja. Lola Young zsűrielnök indoklása szerint Saunders könyve „elképesztően eredeti regény, szellemes, intelligens, mélységesen megindító narratívával”. Az 1968-ban alapított, először 1969-ben odaítélt díjat a Booker élelmiszeripari vállalat támogatásával hozták létre. A cégnek neve ellenére (book - könyv) semmi köze nem volt a könyvkiadáshoz. A díj főszponzora 2002 óta a Man Group nevű befektetési tanácsadó csoport, amely megtartotta az elismerés eredeti támogatójának nevét is; innen a jelenleg használatos Man Booker elnevezés. A kitüntetést korábban Nagy-Britannia, Írország és a Brit Nemzetközösséghez tartozó országok szerzői kaphatták meg. Ezt a megkötöttséget három éve eltörölték, azóta már csak az a feltétel, hogy a díjazott mű angol nyelven íródjon. (MTI) George Saunders (Képarchívum) PENGE Agyvízfürdő A fekete borítón látható, alig észrevehető képen egy autó vesztegel egy benzinkút mellett. Fogalmunk sincs, honnan jött és hova tart. Legyünk akár a tudat legmélyén vagy a veszélyes emlékezés lefolyósötétjének AYHAN GÖKHAN KRITIKAI ROVATA közelében, nem túl kellemes hely, nem túl kellemes táj az, ahol éppen vagyunk, ahol épen megúszhatjuk. Deres Kornélia második, Bábhasadás című kötete nem ringat bennünket kellemes, eksztatikus állapotba. A nyugtalantól indulunk el, hogy aztán az emlékek és gyerekkorszagú nosztalgiák fehér nyugtatótablettáinak dacára is a nem várt nyugtalanba legyen érkezésünk a végén. „ Még bírják. Alvás előtt nem imádkoznak/ egy ideje, a nyugtató cukorkává csendesült. /Az életet, ha egyáltalán, nem ilyennek/álmodták. ” Rendkívül átgondolt, jól szerkesztett kötet a Bábhasadás. A verscímeket külön dicséret illeti, sokan fizetnének azért, hogy akár a könyvüknek olyan emlékezetes és misztikus címet sikerüljön választaniuk, mint például a Lekésett lények, az Öregrend vagy az Éjszakai kontinensek. A versek felütése sem marasztalható el, majdnem minden szövegben erős a kezdés, a szövegek képszerűsége figyelemre méltó - mintha az összes vers a világ legizgalmasabb filmjeinek legérdekesebbjeleneteiből lett volna kivágva, magával ragad, leköt, sodor és nem enged levegőhöz. Ezek a versek nem ismerik a töltelékmondatokat, a könnyed megoldást és az egyszerű poént kerülik, mindegyik sor hatásvadász a szó legjobb értelmében: a szerző szépen levadássza a világról szerezhető megannyi benyomást, tudást. Egy kitágult érzékelésben vagyunk, mialatt Deres Kornélia az olvasót szépen a feszültség légkörében hagyja. „Egy szobába lépj, hol ott maradt a kánikula. /Karvalyos kanapék, rongylábú székek/otthona: üvegajtó mögül kutyaszemek lesik/a zivatar előjelét "Vagy egy másik példa: „Anya álmaiban hazaköltöznek mind/a babadémonok. ” A szövegek nyugtalan kérdéseket tesznek fel, identitáscseréket járnak körül, változások sebeire rímelnek, a folyamatos átalakulásban vergődő személyiség autonómiáját faggatják. „Neveket suttogni a sötétben, hogy emlékezzünk a bosszúra. / Akarom mondani: a túlélésre. ” Nagyszerű, a hétköznapokból kirántó verseskötet, közünk van hozzá, közös ügyünk a Bábhasadás. Deres Kornélia: Bábhasadás. Jelenkor Kiadó, 2017.76 oldal. Értékelés: 7/10 Holnap kezdődnek a Pozsonyi Dzsessznapok Pozsony. Az utóbbi évek legizgalmasabb felhozatalával várják a látogatókat a Pozsonyi Dzsessznapok szervezői holnaptól vasárnapig az Incheba rendezvénycsarnokban. A hazai előadók mellett olyan világsztárok lépnek fel, mint a Blood Sweat and Tears zenekar, Roy Hargrove trombitavirtuóz vagy Cory Henry billentyűs, a Snarky Puppy egyik alapítója. Ő, valamint a szintén amerikai Portico Quartet már koncertezett Pozsonyban, a többieket először láthatja az itteni közönség. A fesztivált a Ľudové Mladistvá nevű hazai folk-dzsessz zenekar nyitja, ők nyerték meg tavaly ugyanitt a fiatal tehetségek versenyét, amelyen idén nyolc formáció indul. Az egész rendezvény talán legérdekesebb előadója a francia Laura Perrudin, aki a dzsesszben meglehetősen szokatlan hangszeren ért el világsikert - miközben énekel, hárfán kíséri magát. Egy speciális, külön az ő számára készített elektronikus hárfát használ, és többnyire kísérő zenészek nélkül koncertezik- így lép fel Pozsonyban is. Holnap a múlt század 20-as, 30- as éveit idézi meg Hailey Tuck amerikai énekesnő, akit a kétszeres Grammy-díjas Roy Hargrove követ. Neki bőven lesz miből válogatnia, hiszen eddigi pályafutása alatt 18 szólólemezt adott ki. Amit Friedman jelenleg Izrael egyik legelismertebb fiatal dzsessz- szaxofonosa, aki etnoelemekkel turbózza fel a hagyományos stílust. Ő szombaton lép fel a zenekarával a Portico Quartet, valamint a Blood Sweat and Tears előtt. A vasárnap színpadra lépő amerikai énekesnő, Shayna Steele a dzsesszműfaj soulos, r'n'b-s vonulatát képviseli, az előtte játszó, hazai Eugen Vizváry pedig a fiatalon elhunyt legendás basszusgitáros, Jaco Pastorius előtt tiszteleg speciális műsorával. A Pozsonyi Dzsessznapok idén rendhagyó módon egy bonusz- nappal egészül ki: október 29-én az a Marcus Miller lép fel a Babylon klubban, aki basszusgitárosként és zenei producerként is a világ élvonalában szerepel - többek közt Miles Davis kései albumainak stúdiómunkálatait irányította. (juk)
