Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-18 / 240. szám, szerda
www.ujszo.com I 2017. október 18. KELET- ÉS KÖZÉP-SZLOVÁKIA 115 Egy kassai műhelyből a nagyvilágba Egyre komolyabb sikereket ér el a robotika területén a Talentum programozócsapat A csapat tagjai: Kuczik Mária, Urbán Oszkár, Pándy Maximilián, Dávitko Olivér, Luby János, Pačuta Máté és Kovács Norman. A RoboCup idei tagjai voltak Szitás Zoltán, Urbán Ádám, Hanesz Zoltán, Miko Juraj és Pándy Misi (A szerző felvétele) NÉMETI RÓBERT Egyre jobb eredményeket ér el e hazai és a nemzetközi megmérettetéseken is a kassai iskolásokból álló programozócsoport. A csapatot Hanesz Angelika pedagógus vezeti. Kassai műhelyükben beszélgettünk vele. KASSA A Kassa-óvárosi önkormányzati történelmi épületének második emeletén, egy műhelynek berendezett teremben készülnek a fiatalok a versenyekre. Mikor és miért kezdtétek el ezt a munkát? A Talentum Cassoviensis Alapítvány mellett működő programozócsapat nyolc éve indult szabadidős tevékenységként. A cél az volt, hogy a robotika és a programozás iránt érdeklődő fiataloknak teret és lehetőséget adjunk. A tehetséggondozás olyan formája ez, ahol a gyerekek az iskolai oktatást túlhaladó projektfeladatokkal foglalkoznak. Hétvégeken, szabadidejükben robotokat terveznek, építenek, programoznak és tesztelnek, mert érdekli őket a feladat és szeretik csinálni. Hogyan kell elképzelni ezt a munkát? Az első évben megismerkedtünk a LEGO robotikai készlet elemeivel, aztán nagy feladat volt számomra, igazi kihívás, hogy versenyfeladatot találjak a gyerekeknek. A First Lego League (FEL) nemzetközi robotikai verseny kassai regionális fordulóján 2011-ben vettünk részt először, sok tapasztalatot szereztünk, és elnyertük a legjobb kezdő csapatnak járó díjat. A következő évben már továbbjutottunk a V4-es országok döntőjébe, onnan pedig Németországba, Obrigheimba, a középeurópai döntőbe. Ez volt az első igazi nagy nemzetközi versenyünk, ahol a német, a svájci, az osztrák csapatokkal mérhették össze tudásukat a srácok. Volt, amikor nem sikerült minden, de az is motiválta őket, hogy megtalálják a hiba okát és a megoldást. Az első, induló csapatból né- hányan kiöregedtek, hisz az FLL a 10—16 éves korosztály versenye. A nagyobbak számára újabb feladatot kerestünk, ez lett a RoboCup, ahol szintén szép eredményeket értek el, négyszer jutottak ki a világfesztiválra. Eindhovenben, a brazíliai Joao Pessoában, Lipcsében és idén Japánban, Nagoyában voltak, és mindenhonnan díjat hoztak. Folyamatosan megújul a csapat, és a csapatmunkának az az előnye is megvan, hogy a kisebbek tanulnak a nagyobbaktól. így viszik tovább a tapasztalatokat és a tudást. Milyen egy fiatal programozó hétköznapja? Mint bármelyik iskolásé. Szinte mindenki sportol, vagy hangszeren játszik, részt vesz az iskolai programokban. Robotozni főként péntek délután, szombaton, és versenyek előtt a szünidőben szoktak. Kik kerülhetnek be a csapatba? Van, aki megpróbálta, de aztán úgy döntött, inkább mással foglalkozna. Fontos, hogy érdekelje a robotika és a programozás azt, aki a csapatban akar dolgozni. Mindenkinek van feladata, van, aki építi a robotokat, van, akik programozza, teszteli, van, aki projektet készít, és van, aki a dokumentációért felel. Mindenki munkája ugyanolyan fontos. Melyek az eddigi legjobb eredményeik? A legszebb eredmény és a legnagyobb élmény za FLL világfesztiválon való részvétel volt, kétszer járt a csapat Saint Louisban, az US A-ban, és egyszer a spanyolországi Teneri- fén. Tavaly Tenerifén a világ 120 csapata közül a legjobb robotkonstruktőri díjat hozták el, idén Saint Louisban másodikok lettek a Gracious Professionalism kategóriában. Kiváló eredményt értek el többször is a V4 országok döntőjében és a középeurópai döntőben, Németországban idén a legjobb kutatói munka díja lett a Talentumé, és összetettben másodikak lettek. A RoboCup országos fordulóin a Rescue Cospace kategóriában többször elsők lettek, a Talentum csapata képviselte Szlovákiát 2013-ban a hollandiai Eindhovenben (Superteam - 3. hely), 2014-ben Brazíliában (Cospace - 3. hely), 2016-ban a németországi Lipcsében (Cospace — 3. hely) és idén Nagoyában, Japánban (2. hely). Már nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi mezőnyben is alig akad jobb csapat. Nem a siker a legfontosabb, ezt ők is tudják. Fontosabb, hogy jó és új dolgokat találjanak ki együtt. Fontosabb, hogy megtanulnak segíteni egymásnak, egymást biztatni, együtt gondolkodni, örülni a jó eredménynek, vagy feldolgozni a kudarcot. Úgy érzem, életre szóló barátságok köttetnek itt, ezt bizonyítja, hogy az idén érettségiző diákjaink együtt mentek tovább egyetemre is, ahol, remélem, ismét lesz lehetőségük közösen valami jót és érdekeset alkotni. Mi van azokkal a diákokkal, akik „kiöregednek” a csapatból? A legidősebbek már egyetemre járnak. Az Imperial College London és a Cambridge hallgatói, informatika és műszaki szakokon. Bízom benne, hogy jó szakemberek és kiváló mérnökök válnak belőlük, akikre büszkék leszünk mindannyian. Szeretnek tanulni, és szeremének még többet tudni. Elindultak egy pályán, amelyhez a Talentum is hozzásegítette őket, de a többi már rajtuk múlik. Mivel jár egy ilyen csapat felkészítése? Egy mentor feladata valójában a csapat szervezése, a regisztráció és a dokumentáció elkészítése. A kutatómunkához mindig szakmai tanácsadókat keresünk, ilyenkor viszem a gyerekeket a madárkutató állomásra, a víztisztító állomásra vagy a szemétfeldolgozó üzembe, és egyeztetem a konzultációkat. A robotépítésnél minden fontos stratégiai döntést közösen hozunk, de a kidolgozás a gyerekek munkája. A munkák megvédését együtt készítjük elő, és gyakoroljuk a prezentációt, hogy felkészültek és magabiztosak legyenek a versenyen. A nemzetközi versenyeken angolul kell előadni, ezt is közösen tanuljuk. És ha netán továbbjutunk egy nemzetközi versenyre, az én feladatom a támogatók megszólítása, az utazás és ottlétünk megszervezése, és az anyagiak előteremtése, ami talán a legnehezebb feladat. A szülők támogatása is sokat számít. Rengeteg időt kíván ez a feladat, ezért fontos hozzá a család támogatása. De sok örömet és élményt is ad. Én is sokat tanulok a gyerekektől, és értékes szakmai tapasztalatot is szerzek a versenyek folyamán. Boldog vagyok, hogy ilyen különleges csapatot mentorálhatok. Hitelből építhetnének tornatermet A pap költőre emlékeztek LECZO ZOLTÁN Százötvenezer euró támogatást kárt a bodrogközi város vezetáse az oktatásügyi tárcától a helyi magyar alapiskola tornatermének befejezéséhez. RTEfcmiHIAlidl A Király helmed Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola új tornatermének megépítéséhez legutóbb több mint tíz évvel ezelőtt kapott támogatást a város a Kassai Kerületi Iskolaügyi Hivataltól. A 2006-ban odaítélt kb. 8 millió koronából (266 ezer euró) azonban mindössze az építmény alapja, néhány tartópillér és rövid falszakasz készülhetett el. Az építkezés ezután már nem folytatódott, ugyanis a tornaterem ügyében az eddigi önkormányzatok nem tudtak eredményt elérni. A jelenlegi városvezetés - egy komplex tervezet keretében - legutóbb magyarországi forrásokból kért hozzájárulást erre a célra, de nem kapott segítséget. Balogh Csaba, a Király- helmeci Városi Hivatal vezetője elmondta, most az oktatásügyi tárcától igényeltek 150 ezer euró hozzájárulást, ez a legmagasabb pályázható összeg volt. Ennyi pénz nem lenne elég az egész beruházás megvalósításához, hisz ennek költségeit a szakemberek legalább 1 millió eu- róra becsülik. A város azonban - mint a szabadtéri színpad korszerűsítésénél - több forrásból finanszírozná a beruházást. Egy határon átnyúló projekt keretében 700 ezer eurót nyertek el, ezt az összeget nemcsak az önrésszel egészítik ki, hanem hozzárendelik azt a 120 ezer eurót is, amelyet a kormány régiófejlesztési programjából kaptak. A hivatalvezető tájékoztatása szerint időközben különböző pénzintézetekkel is tárgyaltak, kiderült, hogy a város hitelképessége és anyagi helyzete lehetővé teszi, hogy a tornatermet banki kölcsönből építtesse meg. Nemrég sikerült megállapodni egy eperjesi céggel abban, hogy a korábban elkészült projektdokumentációt 15 ezer euróért aktualizálja, a tervezetet egy hónapon belül elkészíti. A beruházás finanszírozásáról az önkormányzat dönt. Hamarosan kiderül, miből fejezhetik be az épületet (Képarchívum) 12. alkalommal rendezte meg a Mécs László Emléknapokat a Nagykapos és Vidéke Társulás, valamint a Csemadok helyi alapszervezete. Gabri Rudolf, a Nagykapos és Vidéke Társulás elnökének tájékoztatása szerint az első Mécs László Emléknapokat több mint egy évtizeddel ezelőtt szervezték meg a városban. Az egyesület ennek a rendezvénysorozatnak az életre hívásával járult hozzá a Nagykaposon tíz évig - 1920-tól 1930-ig - tevékenykedő Mécs László emlékének ápolásához. A hét végi rendezvénysorozat egyik helyszíne a dobómszkai Pásztor Ferenc Emlékház volt, ahol Keller Péterrel, Gárdonyi Géza dédunokájával Sallai Éva, a Magyar Katolikus rádió szerkesztője beszélgetett. Vasárnap a nagy- kaposi római katolikus templomban ünnepi szentmise volt Mécs László emlékére, melynek föcelebránsa Korzenszky Richárd perjel, a Tihanyi Bencés Apátság elöljárója volt. A költő szobrának megkoszorúzása Mécs László 1920-tól 1930-ig tevékenykedett Nagykaposon (Képarchívum) után - melyen az Erdélyi János Vegyes Kar lépett fel - az érdeklődők Korzenszky Mécs László, a politikus költő - Politizálhat-e az egyház? című előadását hallgathatták meg, majd Pregitzer Fruzsina Jászai Mari-díjas színművész Legyen világosság című önálló estje következett, melyet az előadó Mécs László műveiből állított össze. (íz)
