Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-14 / 237. szám, szombat
www.ujszo.com | 2017. október 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Pofátlanul sok Nem arról van szó, hogy a kormány érzékenyebb a korrupcióra F tűnik, van az a pénz, amit el lehet lopni, s van, amelyet már veszélyes lenyúlni. Van olyan módszer, amellyel el lehet tüntetni a forrásokat, s van, amit nem lehet lenyomni az emberek torkán. Most egy ilyet láthatunk. Radomir Bžánról szeptemberig senki sem hallott. Élte a jól kereső ügyvédek unalmas életét, amíg ki nem derült, hogy egyetlen ügyért annyit kaszál, amennyibe korábban kormánykoalíciók remegtek bele. Elsőre úgy tűnt, hogy az ezerszer használt séma szerint folytatódik a történet. Tagadás, ködösítés, kis ejnye-bejnye, eltelik pár nap, s ha nem múlik ki magától a sztori, elővesznek egy álproblémát. De a botrány nem akart kihűlni. A koalíciónak pedig lépnie kellett. Nem is egyet, egymás után többet is, s a történetnek még nincs vége. Miért fújt visszavonulót a Smer, amikor ennél sokkal problémásabb ügyekben körömszakadtáig védte embereit (lásd a Kaliűák-ügyeket)? Mert a sztori pofonegyszerű és a hétköznapi emberek számára is értelmezhető. Nem kell bonyolult sémákat rajzolni arról, ki kinek a barátja, az a barát milyen cégeken keresztül hányféle adót csalt el, majd kinek mit és milyen bonyolult módon adott el, hogy a nyereség egy részét a politikus vagy a párt kasszájába csurgassa. A sztori faék egyszerűségű: van egy ügyvédi iroda, amely megbízást kap az államtól a bősi vízi erőmű ügyében. A pert megnyeri az állam, amely a szerződésre hivatkozva 60-70 millió eurós sikerdíjat kész átutalni az ügyvédi irodának. „Micsoda? - teszi fel a kérdést ezen a ponton az állampolgár. - Egy nyamvadt bírósági perért 60-70 millió eurót, régi pénzben számolva kétmilliárd koronát? Elment a miniszterek esze?” Igen, néha így működik a politika. Ami komplikált, legyen társadalmilag bármilyen súlyos jelenség, nehezebben válik botránnyá, mint a tükörsima történetek. Láthattuk ezt a CT-botránynál is. Pavol Paška számlájára sok zűrös ügy volt írható, ám végül egy szinte „filléres” ügybe bukott bele. Ebben a kontextusban kell értelmezni a Smer kapkodó reakcióit, meghátrálását is. Nem arról van tehát szó, hogy a kormánykoalíció pártjai érzékenyebbek lettek a korrupciós ügyekre, sem arról, hogy a közvéleménynél betelt a pohár (az sokaknál már régen túlcsordult). Egyszerűen más ez az ügy, és a társadalmi hangulatot rendszeresen szondázó Smer belátta: itt nem mehet el a falig, engednie kell, különben jelentős károkat szenved. A hátrálást megkönnyíti az is, hogy az ügynek aligha lehetnek büntetőjogi következményei, s nem érintett benne egyetlen nagy hal sem. így Ficóék első körben belengethették, hogy jelentősen megvágják az ügyvéd sikerdíját, majd miután látták, a közvélemény számára a 17 millió euró is pofátlanul nagy összeg egy melóért, még tovább mentek. Jelen állás szerint repül az illetékes állami szerv vezetősége, és talán a szerződést is eltörlik. Radomir Bžán majdnem sokkal gazdagabb lett, mint eddig, ám ismerve a rendszert, nem kell attól tartania, hogy elvtársai ne kárpótolnák később. Csak akkor majd vélhetőleg jobban fognak ügyelni a részletekre. Éppen ezért nekünk is még inkább résen kell lennünk. Uniók hálózata KOLLAI ISTVÁN urópa félperifériáin a történelem során sok olyan államszövetségjött létre, amelyek nem vezettek egyik fél dominanciájához sem, és amelyek végül békésen felbomlottak. De ezek az államalakulatok a kulturális kölcsönhatások olyan hálózatát hozták létre, melyeknek öröksége ma is fellelhető. A minap a Krakkói Jagelló Egyetem a „Jagelló ideáról” szervezett konferenciát. Az eredetileg litván Jagelló-dinasztia Lengyelország uralkodóházává vált a 14. században, de cseh és magyar királyokat is adott a későbbi évszázadokban. Többek között a Jagellók által kialakított lengyel-litván perszonáluniók (amikor a két államot csak a közös király személye kötötte össze) adták meg az alapját a későbbi Lub- lini Uniónak, ami egy még erősebb szintjét jelentette a lengyel-litván államszövetségnek. A közös államforma inspirálólag hatott a tudományos életre is: a Krakkói Egyetemen többen foglalkoztak a népek egyenlő szabadságának elvével. A „Jagelló idea” az államszövetségek által létrehozott közös materiális és immateriális örökségre próbálna építeni. Ami nem feltétlenül egyszerű dolog, hiszen a Jagellók kora több mint fél évezreddel ezelőtt volt, valamint mert végső soron egy lengyelközpontú Közép-Európa- felfogás jelenik meg ebben az ideában. Ami például a litván szellemi élet számára elfogadhatatlan, számukra ez pedig egy idegen megkö- zelítéstjelent. Az viszont igaz, hogy az ilyen perszonálunióknak, államszövetségeknek valóban kialakult egy laza hálózata Európában a középkor és a koraújkor folyamán, ami nem jelentette valamelyik fél dominanciáját, és ami így az oda-vissza történő kulturális kölcsönhatásoknak nyitott teret, még ha sokszor csak az elitek szintjén is. Az is érdekes, hogy inkább Európa félperifériáin beszélhetünk az ilyen perszonáluniók és államszövetségek hálózatáról. Amikor ugyanis Európa rendkívül erős magterületein egyesültek a királyi házak, az rögtön magában hordozott egy domináns-alárendelt viszonyt. Ily módon Anglia perszonáluniók révén „maga alá gyűrte” Skóciát, az Ibériai-félszigeten pedig Kasztília olvasztotta magába a többi államot, létrehozva Spanyolországot. A félperifériákon - Közép-Kelet-Európában, vagy Skandináviában -viszont az állami erőknek egy olyan törékeny egyensúlya alakult ki, amiben nem volt egyértelműen domináns fél. Lengyelország hosszú évszázadokig meg tudta védeni magát keleti és nyugati irányban, de nem tudott egyértelműen és tartósan hódítóként, kolonizátorként fellépni másokkal szemben. (De ugyanez elmondható Mátyás király Magyarországáról, Csehországról vagy a korabeli Svédországról is.) Az aktuális perszonáluniók és államszövetségek így nem egy végzetes hódítás első lépését jelentették, hanem a kulturális kölcsönhatás csatornáit, amelyek a Kárpátoktól Skandináviáig behálózták ezt a félperifériát. Hiszen magyar királyok és egy erdélyi fejedelem is ült a lengyelek trónján, akik pedig a litvánokon kívül Svédországgal is alkottak a történelem során hasonló uniót. A svédek pedig a Kalmár Unió keretein belül a dánokkal és norvégokkal éltek együtt. Nyilván alaptalan lenne az ilyen perszonálunióknak és államszövetségeknek utólag túlzott jelentőséget tulajdonítani, vagy valakinek a szerepét - lengyelekét, magyarokét, svédekét - túlhangsúlyozni a térség történelme szempontjából. De mint jelenség, az ilyen történelmi uniók egy sajátos rétegét jelentik az örökségünknek, amelyeket az európai integráció korában joggal lehet újra felfedezni, és amelyek ma is inspirálhatják a közép-európai nemzeti identitások kulturális nyitottságát. Fesztivál csak nőknek FELHÍVÁS JUHÁSZ KATALIN tudnak képzelni egy férfimentes könnyűzenei fesztivált? Első hallásra meglehetősen bizarmak tűnik, de nem kizárt, hogy Svédországban jövő nyáron lesz egy ilyen. Néhány nap leforgása alatt csaknem 60 ezer eurónak megfelelő svéd koronát adott össze több mint 3300 adakozó egy olyan fesztiválra, ahol mind a fellépők, mind a látogatók csak nők lennének. A gyűjtést egy svéd humorista, bizonyos Emma Knyckare indította, akit megdöbbentettek az idei Bravalla fesztiválon történtek. A 40 ezres rendezvényen megerőszakoltak egy lányt, tizenegy másikat molesztáltak. A történtek hatására a szervezők a zárónapon bejelentették, hogy jövőre már nem lesz Bravalla, mert nem tudják garantálni a nők biztonságát. „Egyes férfiak szemlátomást nem tudnak viselkedni” - közölték. Nagy port vert fel az eset, hiszen egy festői helyszínen zajló, közkedvelt fesztiválról van szó, amely épp azért szerethető, mert nincs óriási tömeg, és ahol olyanok léptek fel, mint az Iron Maiden, Robbie Williams vagy Ka- nye West. Aztán csitultak az indulatok, lassan el is felejtettük volna ezt a csúnya ügyet, ha nem robban a hír a férfi- mentes fesztiválról. Ki tudja, tényleg komolyan gondolta-e eredetileg az ötletgazda, vagy csak így tiltakozott a nők elleni nemi erőszak és szexuális zaklatás ellen? Mindenesetre több ezren jelezték, hogy részt vennének a kétnapos Statement fesztiválon, amelynek egyelőre nincs helyszíne, csak annyi biztos, hogy Svédországban lenne. Természetesen a fellépők nevét sem tudni még, de ez a legkevésbé sem zavarja azokat, akik szimpátiatüntetésként tekintenek az eseményre. Az ötlet egyébként nem teljesen új: az Egyesült Államokban 1997 és 1999 között háromszor tartották meg a Lilith Fair vándorfesztivált, amelyen csak női előadók léptek fel. A közösségi finanszírozás - crowdfundig - viszonylag új, internetesjelenség, amely világszerte egyre nagyobb szerepet kap a kreatív ötletek és művészi proj ektek megvalósításában. A tervezett könyvek, filmek, találmányok és startup vállalkozások bemutatkozásai, projektvázlatai alapján a felhasználók eldönthetik, hogy támogatják-e az ötletgazdákat. A közösségi oldalakon meghirdetett projektek sikere az ismerősök aktivitásán múlik, egy jó ötlet már néhány száz támogatóval is komoly sikert érhet el. Kíváncsian várjuk, megvalósul-e ez a női fesztivál, és ha igen, hányán vesznek részt rajta. Azt azonban már most sejteni lehet, hogy külföldről is sokan érkeznének Svédországba emiatt, ami a Bravallánál is sikeresebbé tenné a rendezvényt, hiszen a „törölt” fesztiválon elenyésző volt a külföldiek száma. Tiltakozás a hodosi Horthy-szobor ellen A Horthy-kultusz terjesztésének legújabb mérföldköve Szlovákia, pontosabban a csallóközi Hodos, ahol 2017. október 29-én a református egyházközség Horthy- emlékművet kíván avatni. A Horthy-rendszer elhibázott kül- és belpolitikájának közvetlen és közvetett következményei sok magyar családban máig élő traumák forrása. A szoborállítást kizárólagosan Horthy református mivoltára fogni cinikus és ügyetlen ürügy. Antiszemita rendeletéi, zsákutcába futott nemzetpolitikája, súlyos következményekkel járó döntései annak ellenére is megosztó személyiséggé teszik, hogy az egykori kormányzó személyes felelőssége fokának megítélése a történettudományban változó. Függetlenül azonban a szakmai vitáktól, az, hogy attól a Dunaszerdahelytől mindössze pár kilométerre, ahonnan 1944-ben, Horthy Miklós kormányzósága idején mintegy 3000 izraelita hitű magyar embert hurcoltak haláltáborba, most Horthy-szobrot állítanak, minden jóérzésü ember érzéseit sérti. Ezért a szoborállítás terve ellen tiltakozunk, s arra kérünk minden hasonlóan érző polgárt, csatlakozzon tiltakozásunkhoz. Benyovszky Krisztián irodalmár, Csanda Máté művészetkritikus, Csehy Zoltán író, irodalomtörténész, Görözdi Judit irodalomtörténész, Hunéík Péter író, pszichiáter, Hushegyi Gábor esztéta, Liszka József etnológus, Mészáros András egyetemi tanár, Misad Katalin nyelvész, egyetemi oktató Németh Ilona képzőművész, egyetemi tanár, Németh Zoltán irodalomtörténész, Polgár Anikó költő, irodalomtörténész, Ravasz Marián építész, Rudas Dóra publicista, Sánta Szilárd irodalmár, egyetemi tanár, Simon Attila történész, Szigeti László könyvkiadó.
