Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)

2017-10-13 / 236. szám, péntek

TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA Semmi nem állhat az uniós ingyenwifi útjába 10J ___________________ ____| M TI-HÍR Az Európai Unió Tanácsa jóvá­hagyta, hogy az unió a városházá­kon, könyvtárakban, parkokban és egyéb nyilvános helyeken elérhe­tő ingyenes wifihozzáférési pon­tok létesítését finanszírozza, kö­zölte a testület sajtószolgálata. A tájékoztatás szerint az Európai Unió (EU) külön alappal támogat­ja, hogy 2020-ig mintegy 6000, eddig ingyenes wifivel le nem fe­dett településen építsenek ki hot spotokat a közösségi élet helyszí­nein, írja az MTE Az Európai Par­lament (EP) strasbourgi, szeptem­ber 12-i plenáris ülésén szavazta meg a szükséges pénzügyi forrás első csomagját, ezt a döntést hagy­ta most jóvá a tanács. A kezdeményezés célja, hogy a városházákon, könyvtárakban, parkokban, közterületeken és egyéb nyilvános helyeken min­denki ingyenesen, jó minőségű in­ternethez férjen hozzá. Az erre el­különített összeg 120 millió euró. Közölték, a rendelkezésre álló keretet földrajzilag kiegyensú­lyozott módon kell szétosztani az uniós országok között, és fősza­bály szerint az „érkezési sorren­det” kell figyelembe venni. A pontos kiválasztási kritériumokat az Európai Bizottság dolgozza majd ki, és ugyancsak a bizottság irányítja majd a rendszer működését. Önkormányzatok, kórházak és más közintézmények pályázhat­nak az új wifihozzáférési pontok létesítéséhez nyújtandó támoga­tásra, amennyiben az új hozzáfé­rési pont nem egy már meglévő magán- vagy közszolgáltató által biztosított hasonló internet­hozzáférési lehetőséggel párhu­zamosanjön létre. A közintézmé­nyeknek emellett kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy legalább három éven keresztül lehetővé te­szik az internet-hozzáférést. Az Európai Unió Tanácsának jóváhagyása által már 2018 elején megnyílhat a pályázatok benyúj­tásának lehetősége. Tényleg vége a windowsos telefonoknak ÖSSZEFOGLALÓ Végleg vége a Windows mobil­nak: se új oprendszer, se új telefon nem várható többet, csak az eddig eladott készülékek támogatása megy még egy darabig. Természetesen a jövőben is tá­mogatni fogjuk a felületet, javí­tani fogjuk a hibákat és a bizton­sági réseket, de új funkciókat nem fogunk fejleszteni - írta Twitteren Joe Belfiore, a Microsoft cég Windows Experience csoportjá­nak az igazgatója a Windows okostelefonos operációs rendsze­réről. A Microsoft mostani döntése nem meglepő, már legalább egy éve tart a kivonulása a mobilos pi­acról. A Windows 10 Mobile plat­formot a népszerűtlensége vitte a sírba, a fogyasztók hiányolták az appokat. Az iOS-hez és az And- roidhoz sokkal több alkalmazást lehetett társítani, pedig a Micro­soft nagyon sokat tett azért, hogy fejlesztőket csábítson a saját rend­szerébe, de sosem volt annyi fel­használója a Windows Mobile rendszereknek, ami miatt megérte volna a fejlesztőknek belépniük erre a piacra, foglalta össze a ZD­Net. Joe Belfiore maga is jelezte, hogy androidos telefont használ, mert azon jobbak az applikációk és a Samsung Galaxy S8 készüléké­nek hardware-éhez is jobban passzol. Egyébként ő volt felelős a Windows hordozható eszközökre, a telefonok mellett tabletre szabott változatának fejlesztéséért, (index) A Microsoft mostani döntése nem meglepő, már legalább egy éve tart a kivonulása a mobilos piacról (Képarchívum) 2017. október 13. | www.ujszo.com A téridő leíróktól független mennyiségei TUDOMÁNY Téridőben élünk, azaz a tér és idő elválaszthatatlan egymástól. Aki a távolba tekint, az a múltba néz. Mindez a fény véges sebességéből következik. Abból a furcsa, de kísérletileg is igazolt tényből, hogy a fény sebes­sége az egymáshoz képest mozgó megfigyelők számára is azonos, az következik, hogy ezt az univerzális állandót felhasználhatjuk arra, hogy téridőnk kiterjedéseit azonos egysé­gekben írjuk le, vagyis „átváltsuk az időt méterre”. Csak akkor van esé­lyünk megismerni a téridő szerke­zetét, ha ezt megtesszük, még azon az áron is, éveink száma helyett gigászi kilométerek jellemzik majd korun­kat. Hány éves vagy? Annyi méte­res, ahány métert születésem óta a fény megtett. Az eljárás járulékos következménye, hogy a fény sebes­ségének értéke 1 lesz, hiszen a fény 1 méter utat 1 méter idő alatt tesz meg. A sebesség mértékegysége is eltűnik, hiszen métert osztunk mé­terrel, mikor sebességet számolunk. A fény terjedése a hatás terjedése a téridőben, ahogy a gravitációs hul­lámok terjedése is az. Mindkettő se­bessége fénysebesség, pedig a gra­vitációs hullámokat nem tekinthet­jük fénynek. Amit fénysebességnek nevezünk, a téridőnk szerkezetét meghatározó univerzális állandó, az abban terjedő hatások egyetemes - és nem pusztán az elektromágneses hullámokhoz köthető - jellemzője. A tér vagy akár a téridő szerkeze­tének megismerése során azokat a mennyiségeket keressük, amelyek függetlenek a megfigyelőktől, azaz a leírás mikéntjétől. Ezek az úgyne­vezett invariáns mennyiségek. Ilyen mennyiség a téridőben két esemény között értelmezett egyfajta „távol­ság”, a sajátidő, amelyről korábban esett már szó. De mi ez a távolság? Miután az időt méterekbe váltottuk át, a kérdés megválaszolható. Ahogy ezt szintén leírtuk korábban, az egy­máshoz képest egyenletesen mozgó megfigyelők eltérő időt észlelnek ugyanazon két esemény között. Az idő maga tehát nem független a megfigyelőktől. De az egyik megfi­gyelő rövidebb időt fog észlelni az adott eseménypár vonatkozásában a többieknél. És az általa észlelt idő már objektív, hiszen a lehetséges legrövidebb, azaz a megfigyelőktől független. Ha ezt az időt váltjuk át méterre, akkor megkapjuk a két ese­mény közötti invariáns sajátidőt, az­az azt a téridőbeli távolságot, ame­lyet minden megfigyelő azonosnak ítél. Ennek meghatározása csak egyvalakinek könnyű, a többieknek nehezebb. Kinek-kinek a saját maga által mért idő- és távolságadataiból születik némi számolással. Akinek a rendszerében a két esemény térben messze van, annak időben is messze lesz. S minél közelebb kerül egy­máshoz a két esemény a térben, an­nál közelebb lesz időben is. A saját­idővel leírható „időszerű” esemény­párok vonatkozásában az időbeli tá­volság a két esemény között mindig nagyobb lesz, mint a térbeli távolság (ne feledjük, méterben mérjük az időt). Mindez garancia arra, hogy a két esemény ok-okozati kapcsolata lehetséges, hiszen 1-nél kisebb se­bességgel elérhetünk az egyik ese­mény helyszínétől a másikig, még időben. Ebből fakadóan mindig megállapítható, hogy a két esemény közül melyik zajlott előbb, melyik később, s ebben minden megfigyelő egyetért. A két esemény időbeli tá­volsága viszonylagos, a megfigye­lőktől függő, de sorrendje nem. A sajátidő jelent köt össze jövővel, vagy múltat jelennel, belesimul az ok-okozati törvénybe. Két esemény vonatkozásában az is elképzelhető, hogy semmilyen mó­don nem lehetséges közöttük ok­okozati kapcsolat. Ezek azok az ese­mények, amelyek térbeli távolsága nagyobb, mint az időbeli távolságuk (az időt persze méterben mérjük). A sajátidő ezen eseménypárok eseté­ben értelmetlen lenne. Viszonyukat „térszerű” kapcsolatnak nevezzük, s az ezt leíró invariáns mennyiség a „sajáttávolság”. Az ilyen esemény­párokat egyetlen megfigyelő sem láthatja azonos helyen, hiszen ehhez fénysebességnél gyorsabban kellene utaznia, de mindig van olyan meg­figyelő, aki számára a két esemény ugyanakkor történt. A sajáttávolság éppen az a távolság, amelyet ez a megfigyelő a két esemény helye kö­zött megállapít. A legkisebb lehet­séges távolság az egymáshoz képest egyenletesen mozgó megfigyelők szerint, tehát a két esemény vonat­kozásában a megfigyelőktől függet­len mennyiség. Egy bot hossza is sa­játtávolsággal jellemezhető, hiszen a végei között ez az egyidejű (ugyan­akkor mért) távolság. Egy bot min­dig abban a rendszerben a leg­hosszabb, amelyikben nyugalom­ban van. Egy hozzánk képest mozgó botot mindig rövidebbnek mérünk, mint az, aki a botot viszi. Ez a tá­volság kontrakciója (zsugorodása). Egy bot hosszának általában véve nincs abszolút jelentése, de abszolút jelentése van, és megfigyelőktől független mennyiség a nyugalom­ban lévő bot hossza. Ez éppen úgy értelmezhető, mint ahogy abszolút jelentéssel bír és invariáns egy nyu­galomban lévő óra által két esemény között (méterben) mért idő. De ahogy a bot hossza sem bír abszolút jelentéssel általában, úgy a két ese­mény között eltelt idő sem invariáns általában. A fentiekből következik, hogy a térszerű viszonyban lévő esemény­párok időrendje nem bír abszolút je­lentéssel. Az egyik esemény meg­előzheti a másikat, a másik az egyi­ket, annak függvényében, hogyan mozognak ezen események megfi­gyelői. A térszerű eseménypárok vi­lága a tágabb értelemben vett jelen világa, ahol a két esemény valós idő­beli sorrendje nem értelmezhető. Minthogy nincs köztük ok-okozati kapcsolat, így ez szerencsére sem­milyen problémát nem okoz deter­minizmusra épülő világképünkben. De milyen szerkezetű a téridő, ho­gyan illeszkedik egymáshoz a tér és az idő? A téridő négydimenziós. Három térbeli és egy időbeli dimen­zió kapcsolódik benne össze. A tér­idő eseményeit négy szám jellemzi. Hol történt az esemény, ez a három térbeli koordináta és mikor, ez a ne­gyedik. A matematikusok ugyanúgy tudnak bánni a négy dimenzióval, mint a hárommal. A következő al­kalommal megpróbáljuk utánozni őket. Horányi Gábor A sajátidővel leírható „időszerű" eseménypárok vonatkozásában az időbeli távolság a két esemény között mindig na­gyobb lesz, mint a térbeli távolság (Fotó: fotoiia.com)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom