Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)
2017-10-13 / 236. szám, péntek
www.ujszo.com | 2017. október 13. KÖZÉLET 3 „Senki nem látja az unió jövőjét" Pető Tibor: Nem lehet gazdaságfejlesztési programot lebonyolítani, ha nincs konszenzus a fogadó országgal SZALAY ZOLTÁN Idén nyáron nevezték ki Magyarország új szlovákiai nagykövetót. Pető Tibort csehországi tapasztalatairól, nagyköveti célkitűzéseiről és a V4-ek jövőjéről kérdeztük. Németországban, Egyiptomban, Csehországban teljesített korábban diplomáciai szolgálatot. A pozsonyi magyar diplomácia mennyire új terep önnek, vannak- e szlovákiai tapasztalatai? Még nem dolgoztam olyan országban, ahol a diplomáciai kapcsolatok építése mellett extra feladatként jelenik meg a szomszédságpolitika. Márpedig nekünk az egyik leghosszabb közös határunk van Európában. Szintén újdonság, hogy korábbi állomáshelyeimtől eltérően itt olyan méretű magyar kisebbség él, ami extra odafigyelést igényel. Egy következő eltérés, hogy mivel'ez egy szomszédos ország, nagyságrendekkel nagyobb az ide érkező delegációk száma, mint Prágában vagy Kairóban, előfordul, hogy egy-egy delegáció nem is értesíti érkezéséről a nagykövetséget, mert annyira direk- tek a kapcsolatok az egyes intézmények, személyek között. Ez jó, mert ez azt jelzi, a két ország társadalma között is szerves kapcsolatok vannak, ami jó alapot ad az egyre szorosabb bizalmi viszony kiépítésére. Prágából érkezett Pozsonyba. Az elmúlt hónapokban a cseh belpolitikai események eléggé felgyorsultak. Ön ezt hogyan élte meg nagykövetként, és hogy látja, merre tart a cseh társadalom? Kicsit sajnálom, hogy nem lehetek ott, mert egy parlamenti választás mindig izgalmas része egy ország politikai életének. Azt, hogy merre tartanak, a választóknak kell eldönteniük. Az ANO nevű mozgalom az elmúlt években nagyon megerősödött, amikor 2012-ben Prágába kerültem, akkor még nem volt meghatározó politikai erő. Érdekes volt látni az ANO fejlődését. Az ANO vezetője, a szlovák gyökerű Andrej Babiš nagyon komoly anyagi háttérrel rendelkezik, médiaháttere is van, ami manapság a politikacsináláshoz nagyon fontos, és a pártja nem ideológiai alapokon áll, hanem a társadalom nagyon széles rétegei felé nyitott: konzervatív és baloldali politikusai egyaránt vannak, és a vidéki építkezésénél is olyan emberekre alapozott, akik a saját közösségükben köztiszteletnek örvendtek. Személyes kapcsolata is volt Andrej Babišsal? Igen. Milyenek voltak róla a közvetlen benyomásai? Andrej Babiš a cseh vállalkozók közül a legtöbb pénzt fektette be Magyarországon, én ezen keresztül ismertem meg őt. Miután pénzügyminiszter lett, többször találkoztunk, a magyar pénzügyminiszter látogatásain, de egyéb rendezvényeken is. Az volt róla a benyomásom, hogy üzletemberként azért lépett a politikába, hogy egy olyan gazdasági környezetet teremtsen, amely biztosítja a gazdasági növekedést. Az egyik legelső intézkedéseként szigorúan ellenőrizte a költségvetést, megpróbálta visszafogni a felesleges kiadásokat, és az egyik nagy eredménye, hogy a költségvetés nagyon jól áll Csehországban, a gazdaság jól teljesít, a pénzügyi szektor nagyon stabil, a koronát évekig szándékosan gyengíteni kellett. Ugyanakkor ellentmondásos személyiség, épp azért is, mert aránytalanul nagy gazdasági és politikai hatalmat összpontosít a kezében, ezzel nem kis feszültségeket okozva. Ezt a cseheknek kell tudniuk megítélni. Én kevés olyan politikust ismerek, aki a saját hazájában ne rendelkezne egyszerre sok támogatóval és sok ellenséggel, ez a meghatározó, karizmatikus politikusok sorsa, megosztják a társadalmat. Az pedig nem az első eset, hogy egy gazdag üzletember belépett a politikába. Úgy látom, ehhez hozzá kell szoknunk. Milyen fő célkitűzésekkel érkezett Pozsonyba? A legfőbb célkitűzés, hogy az elért kiváló kétoldalú kapcsolatokat fenntartsuk, illetve járuljunk hozzá ezek további bővítéséhez. Szerencsére a két ország között talán évtizedek óta most a legjobbak a kapcsolatok. Tíz évvel ezelőtt nem szerettem volna nagykövet lenni, mert akkor az állandó konfliktuskezelés minden erőt elvitt volna az építkezéstől. Most szerencsére tudunk építkezni. 9 milliárd eurós gazdasági forgalmat bonyolítunk Szlovákiával, amely így a harmadik legfontosabb partnerünk. A szlovák gazdaság fontosságában nagyon nagy európai és nem európai országokat előz meg Magyarországon, és e mögött valós gazdasági teljesítmény van, nemcsak multik, hanem nagyon sok kis- és középvállalat, ami a gazdaság stabilitását adja. A következő fontos téma az infrastruktúra kiépítése. Három kiemelt programunk van, a Miskolc-Kassa autópálya, a rajkai sztrádaszakasz és a komáromi Duna-híd. Ezekre már megvannak a források, a komáromi híd alapkövét októberben leteheti a két miniszter- elnök. Egy másik csomagból kisebb, de szintén jelentős beruházások zajlanak, például az Ipoly-hidak építése, illetve fontosak az energiaszektorban és az elektromos áram szállításában zajló együttműködések. Természetesen az élet más területein, a mező- gazdaságban, a kultúrában, oktatásban is szeretnénk elmélyíteni az együttműködést. Szintén kiemelt terület az itteni magyarság megmaradásának a segítése, az oktatásban, az életkörülmények javításában. A magyar kormány célja, hogy a magyarok maradjanak a szülőföldjükön. Szlovákiában ez más jellegű kihívás, mint a gazdaságilag gyengébben teljesítő országokban. Mi ott nyújtunk segítséget, ahol többletfeladatok vannak. A magyar kormány határon túli támogatáspolitikájának kezelésében van konkrét szerepe önnek is? A nagykövetség konkrét feladatai ezen a téren nagyon korlátozottak. Ezeket a támogatásokat egy jól működő alapítványi rendszer végzi, ennek Magyarországon vannak a felelősei. A nagy programokról természetesen tudunk, de a kiválasztásban, a prioritások meghatározásában nincs feladatunk. A szlovák partnereivel folytaPető Tibor tott tárgyalások során nem merült még fel a magyar támogatáspolitika kérdése? Sok helyen voltam bemutatkozó látogatáson, de erre sehol nem kérdeztek rá sem nálam, sem azoknál a politikusoknál, akiket elkísértem. Azt gondolom, hogy ha egy gazdaságfejlesztési program egy viszonylag kevésbé fejlett régió felzárkóztatását célozza, ha nem diszkriminatív, nem feltétele a részvételnek, hogy valaki magyarnak vallja magát, és a támogatások kihelyezésével helyben teremtünk egzisztenciát és járulunk hozzá a nemzeti össztermék növeléséhez, az nem ellentétes senkinek az érdekeivel. Arról tehát nem tud, hogy a szlovák kormányzati szervek akadályokat próbáltak volna gördíteni a támogatási program elé? Nem. Azt gondolom, hogy a két ország között van annyira jó viszony, hogy a feltételrendszerben valamilyen módon megállapodtak. Ennek a részleteit viszont nem ismerem. Ez a támogatási rendszer már majdnem minden szomszédos országban elindult. Romániában viszont akadtak gondok az elindításával a helyi kormányzati szervek részéről. Erről csak az újságokból tudok, de (Somogyi Tibor felvétele) nyilván úgy nem lehet gazdaságfejlesztési programot lebonyolítani, ha nincs konszenzus a fogadó országgal. Ahogy említette, tíz évvel ezelőtt még sokkal feszültebb volt a magyar-szlovák viszony, ám számos kényes kérdés még ma is nyitott. Ezek a témák - mint a kettős állampolgárság vagy az államnyelvtörvény - felmerülnek még a szlovák partnerekkel folytatott tárgyalásokon? Amikor a két ország új fejezetet nyitott a kapcsolatokban, abban állapodott meg, hogy a kérdéseknek arra a részére koncentrál, ahol eredmények érhetők el, és azok miatt a kérdések miatt, amelyekben nincs feltétlen egyetértés, nem blokkolják az egyéb kapcsolatok fejlesztését. Ez nem jelenti, hogy a magyar kormány véleménye megváltozott volna a kettős állampolgárság ügyében. Tudomásul veszi viszont, hogy erről a szlovák kormánynak kell döntenie, ez a kérdés az ország szuverenitását érinti. A szlovák törvényeket minden itteni állampolgárnak be kell tartania, ez akkor is így van, ha számos példa van a világban arra, hogy több állampolgársága lehet valakinek, van azonban jó néhány ország, amely ragaszkodik az egyetlen állampolgársághoz. A magyar kormány nem ignorálja a helyi magyarság meglévő problémáit. Úgy viszont nagyon nehéz gazdasági, külpolitikai, V4-es, uniós, keleti partnerségi, nyugat-balkáni ügyekben vagy a kettős minőségű élelmiszerek ügyében konszenzust kialakítani, ha minden tárgyalást azzal kezdünk, hogy megnyitjuk azokat a kérdéseket, amelyekről tudjuk, hogy jelen helyzetben nem tudunk előrelépni bennük. Szembetűnő viszont, hogy a magyar diplomácia az utóbbi időben nagyon erélyesen lép fel például a szomszédos országokban élő magyarok érdekeit sértő intézkedések esetében, Szlovákiával szemben ugyanakkor nagyon visszafogott a hangnem. Legutóbb az új ukrán oktatási törvény váltott ki heves reakciókat. Ez egy komoly támadás a kisebbségek nyelvhasználata ellen, ami ellen fel fogunk lépni kétoldalúan és nemzetközi fórumokon is. Ilyen mértékű problémával Szlovákiában még nem szembesültem. Tudok különféle hiányosságokról, ugyanakkor teljes magyar iskolahálózat működik, beindult magyar támogatással az óvodatámogatási program. Néha nem annyira látványos diplomáciai eszközökkel többet tudunk elérni a magyarság érdekében, mint ha konfliktusosán próbálnánk ezeket a kérdéseket felvetni. Amikor viszont ez szükséges, ott a diplomácia eszközeivel fellépünk. Az elmúlt időszakban vita bontakozott ki arról, hogy megtörhet a V4 egysége, mivel Szlovákia a szorosabb uniós integrációt támogatja, míg Magyarország és Lengyelország a nemzetállami kompetenciákat erősítené. Valós lehetőség ez? A V4 működése során soha nem mondtuk azt, hogy minden kérdésben egyet akarunk érteni. A V4 működésének alapja, hogy amiben konszenzus van, abban közösen lépünk fel. Nincs mindenben egyetértés, a V4 viszont regionálisan így is a leghatékonyabb multilaterális fórum a térségben. A V4 sosem akart kizárólagos lenni. Mi, magyarok például pozitív értelemben tudomásul vesszük, hogy van egy ún. austerlitzi együttműködés a szlovákok, a csehek és az osztrákok között. Az unió jövőjével kapcsolatban én egyelőre különböző, néha egymásnak is ellentmondó, nem teljesen koherens koncepciókat látok. Ha végigolvassuk az elmúlt hónapokban elhangzott meghatározó beszédeket, azokban mindent megtalálunk a többsebességes Európától a mag-Európáig és így tovább. Ha engem megkérdezne valaki, három vagy öt év múlva hogyan fog kinézni az unió, nem tudok válaszolni, ahogy szerintem az európai politikusok nagy része sem. Talán egy valamiben van konszenzus, mégpedig hogy a szerződéseket nem szabad megnyitni, mert annak beláthatatlan következményei lennének, ebben a légkörben nem biztos, hogy alá lehetne írni egy új lisszaboni szerződést. Arról is jelentek meg cikkek, hogy Magyarországon nemtetszést váltott ki Szlovákia hozzáállása az unió jövőjéhez. Magyar politikustól ilyet leírva nem láttam. A magyar kormány nem minősíti a szlovák álláspontot az Európai Unió jövőjét illetően.
