Új Szó, 2017. október (70. évfolyam, 226-251. szám)

2017-10-10 / 233. szám, kedd

www.ujszo.com I 2017. október 10. KÖZÉLET 3 Bezák: Itt látom a munkám értelmét .Felszálltam egy másik vonatra, és nem tekintgetek ki az ablakon az állomás felé, amit elhagytunk" Róbert Bezák VRABEC MÁRIA Róbert Bezák volt nagyszom­bati érsek szeptember óta középiskolai tanár, az egyik pozsonyi gimnáziumban oktat hittant és etikát. Azt mondja, új életet kezdett, és már nem néz hátrafelé, mert ha az egyház lezárta az ügyét, neki is le kell zárnia. Több mint egy hónapja hozta nyilvánosságra, hogy a Vatikán huszonöt évre titkosította a levál­tásával kapcsolatos dokumentu­mokat. Az illetékesek közül azóta sem erősítette vagy cáfolta meg senki ezt az információt. Ön ka­pottbármilyen magyarázatot? Egy magasrangú vatikáni alkal­mazottól származnak az informáci­óim, de hivatalosan még csak nem is értesített senki. Számomra ez is csak azt igazolja, hogy teljesen közöm­bösek irántam. A hallgatás bizonyí­tás, de mit is mondhatnának? Hogy nem tudjuk vállalhatóan megma­gyarázni a történteket, ezért inkább ad acta tették? A 25 éves titkosítás után legfel­jebb az egyháztörténészek kutat­hatják majd, mert a felelősök kö­zül sokan már élni sem fognak. Igen, olyan ez, mint az életfogy­tiglani büntetés. Ha élek, 82 éves le­szek, amikor letelik a huszonöt éves zárlat, mit akarhatok még akkor? Ezért inkább úgy döntöttem, hogy már most sem akarok tőlük semmit. Egy hónapja tanít az egyik po­zsonyi kétnyelvű gimnáziumban. Milyenek az eddigi tapasztalatai? Az első napokban nagyon új volt számomra minden, mert bár oktat­tam papnövendékeket, ez egészen más. Nem készültem középiskolai tanárnak, aki egyszer a papi hivatást választja, pláne, ha még püspökké is szentelik, az nem is gondolkozik azon, hátha egyszer pályát kell mó­dosítania. Mégis erre kényszerültem, és az elmúlt öt évben kerestem, mi le­hetne az, ahol nem a leváltott érseket látják bennem. Voltak más lehetőségei is? Kaptam olyan ajánlatot, hogy mo­tivációs, életvezetési előadásokat tartsak üzletembereknek. Egyszer ki is próbáltam, de úgy éreztem, hogy ez nem nekem való, mert nem láttam benne azt a vezérfonalat, ami mentén közösen elindulunk és tartunk vala­hová. Ezek egyszeri alkalmak lettek volna mindig más közönséggel, és mi tagadás, attól tartottam, sokan csak miattam jönnének. Én viszont nem akarok a múltamból élni, és azt sem éreztem, hogy hivatott volnék erre a munkára. A fiatalokkal való foglal­kozás sokkal közelebb áll hozzám, egyrészt, mert hittant tanítottam pap­ként is, másrészt, mert náluk látni a fokozatos fejlődést. Egy olyan elitiskolában tanít hittant, ahová a diákok azért je­lentkeznek, hogy tökéletesen meg­tanuljanak angolul, külföldön folytassák tanulmányaikat. Rá­adásul többnyire módos középosz­tálybeli családok gyerekeiről van szó. Milyen jelentősége lehet itt egy olyan tantárgynak, mint a hittan? Természetesen tudatában kell len­ni annak, hogy ez nem érettségi tan­tárgy, nem mi fogjuk megnevelni ezeket a gyerekeket, még csak nem is az iskola. Sokkal nagyobb hatással van rájuk a család, a baráti közösség, (Somogyi Tibor felvétele) de mi is hozzátehetjük a magunkét, és bizonyos helyzetekben ez is megha­tározó lehet. Ezért fektetnek itt nagy hangsúlyt a közösségépítésre, a rá­szorulók segítésére, a kisebbségek és a hátrányos helyzetűek elfogadásá­ra, az erkölcsi alapelvekre. Az iskola amerikai módszertan szerint műkö­dik, első látásra nagy a szabadság, a diákok sok tanárt tegeznek, viszont ha késnek a tanításról vagy puskáz­nak, az automatikusan igazolatlan órát jelent. Bizonyos keretek között mindenki a saját belátása szerint cse­lekedhet, de ha túllép ezen a határon, viselnie kell a következményeket. Úgy látom, a nevelést ugyanolyan fontosnak tartják, mint az oktatást, ezért szinte tudatalatti, mindent át­szövő tantárgy itt a hittan és az etika. Nem ringatom magam illúziókba, hogy 57 évesen teljesen rá tudok hangolódni a tizenévesekre, de va­lamit talán sikerül elültetnem ben­nük, aminek a későbbi életükben is hasznát vehetik. Ötéves gimnáziumról van szó, a diákok 15-21 évesek. Hányadiko- sokat tanít? Elsősöket és ötödikeseket. Utób­biak már fiatal felnőttek, komoly dolgokról is lehet velük beszélgetni, az elsősöknél viszont megvan annak az esélye, hogy végigkísérhetem a fejlődésüket. Hogyan képzeljünk el egy órát? Milyen témákat boncolgatnak? Nem vallási téziseket, teológiai dogmákat veszünk át, hanem a mai világ erkölcsi dilemmáiról beszélge­tünk, mint a házasság, válás, gyer­mekvállalás, mesterséges megter­mékenyítés, abortusz, drogok. Nem megoldásokat kínálok, azt akarom, hogy ők gondolkozzanak és fejtsék ki a véleményüket. Az egyik szeminá­riumon például az osztály fele a ke­resztény, a másik az ateista felfogás mellett érvelt, és elgondolkodtató vi­ta kerekedett ki. A gyerekeket, ter­mészetesen, az iskolán kívül is érik hatások, sokuknak elváltak a szülei vagy más nehézségekkel küzdenek. Ezért nemcsak az ideálokról kell be­szélni, hanem arról is, hogyan lehet kapaszkodót keresni a nehéz helyze­tekben. Az, hogy olyan nagy fontosságot tulajdonítanak a közösségnek, nem túl amerikai a mi mentalitásunk­nak? Lehet, hogy elméletben az, de a gyakorlatban nagyon természetesen élik meg a diákok. Ugyanúgy ban­dákba verődnek, vetélkednek, mint annak idején mi, csak talán az iskola programjának köszönhetően több lehetőségük van, hogy megismeijék egymást és önmagukat. A tanév ele­jén voltunk az elsősökkel csapatépí­tő táborban, most pedig az ötödike­sekkel készülünk négynapos lelki­gyakorlatra. Ok monasticnak hívják a monostor szóból eredően. Bibliai és más filozófiai szövegeket elemzünk, beszélgetünk ezekről, együtt készít­jük az ennivalót, mindenkinek le kell adnia a mobilját, tabletjét, mindent, ami összeköti a külvilággal. Úgy tűnik, érdekes lesz, kíváncsian vá­rom. A katolikus közösségből többen azt rótták fel önnek, hogy protes­táns iskolát választott. Érződik ott ez a szellemiség? Katolikus iskolából nem kaptam felkérést, tehát eleve nem volt miből válogatnom. Egyébként pedig ez sem felekezeti iskola, senki nem firtatja sem a diákok, sem a tanárok vallási hovatartozását, és az állami irányel­vek szerint oktatunk. Akinek az árt, hogy itt nem csak szigorúan katoli­kus ünnepeket ülünk, katolikus dog­mákat tanítunk, az még mindig úgy gondolkozik, hogy törődjünk csak a saját dolgainkkal, szóba se álljunk senkivel, aki nem olyan, mint mi. Ez a „másét nem akarjuk, a miénket nem adjuk” elve, amit én soha nem tar­tottam magaménak. A diákok hogy szólítják? Tanító úrnak hívnak. Arra bizta­tom őket, hogy ha nem értenek egyet velem, nyugodtan vitatkozzanak. Fontos, hogy több nézőpontból is lássuk a dolgokat, mert az élet is sokféle helyzet elé állít mindig en­gedi, hogy teljesen az eszményeink szerint döntsünk. Szerencsére, nin­csenek megilletődve tőlem, sokan csak utólag értesültek, hogy én vol­tam a nagyszombati érsek, hiszen, amikor leváltottak, tíz-tizennégy évesek voltak. Nem is foglalkoztatja őket a dolog, és számomra ez fel­szabadító érzés, mert önmagam le­hetek, nem pedig egy jelkép. A nagyszombati érsek történetét végleg lezárta? Felszálltam egy másik vonatra, és nem tekintgetek ki az ablakon az ál­lomás felé, amit elhagytunk. Azt akarom jól végezni, amit vállaltam, és nem a múlttal foglalkozni. Igyek­szem alkalmazkodni az iskola rend­jéhez, és az én életemben is elég nagy változás, hogy újra időhöz vagyok kötve, pontos órarendem van. Egy pszichológus ismerősöm mondta, hogy az ember négy hónap alatt el­szokhat az addigi életvitelétől, attól, hogy munkába jár. Én öt évig vol­tam otthon, ebből egy évig egy olaszországi kolostorban és csak rajtam állt, mit kezdek magammal. De ez sem jó, mert az ember hajla­mos a kényelmet választani és szét­folynak a napjai. Ezért akartam olyan munkát, amelyben rendszer van, és amely felelősséget is ró rám. Ezáltal halványodik is a múlt emléke. Igen, ezt érzem. Nincs időm és nem is akarok már a múlttal foglal­kozni. Ennyi idő elég volt, hogy megértsem, ezt a fejezetet le kell zárnom. Mivel az én életem, a gon­dolataimból nem tudom teljesen ki­szorítani, de a mindennapjaim nem erről szólnak. Alapiskolák, figyelem! V Ismét Tanuljunk A következő munkafüzet 0 felső tagozatos tanulók részére készül TÉMA: Szlovákia gazdasági helyzete A programban részt vevő tanulók és pedagógusok a munkafüzetet és az Új Szót a program időtartama alatt (2017. november 13. - december 8.) naponta ingyen kapják. Jelentkezési adatok Téma: Szlovákia gazdasági helyzete Az iskola neve és címe: Telefon: E-mail: A programba bekapcsolódó tanulók száma: A tantárgyat oktató pedagógusok száma: Ha az Önök iskolája is szeretne bekapcsolódni a programba, kérjük, az adatokat 2017. október 16-ig küldjék el a marketing^ujszo.com címre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom