Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)

2017-09-05 / 204. szám, kedd

www.ujszo.com | 2017. szeptember5. KULTÚRA 113 „A dalszöveg önálló lírai műfaj" Véghelyi Balázs izgalmas könyvet írt a magyar dalszövegek és a társadalom viszonyáról JUHÁSZ KATALIN Zene nélkül - Fejezetek a magyar dalszövegírás történetéből címmel jelent meg az Üveghegy Kiadónál Véghelyi Balázs hiánypótló kötete, amely tudományos igénnyel, de olvasmányos stílusban íródott, és „eteti magát". Mit vizsgált, illetve mit szeretett volna megmutatni ebben a könyv­ben? Gyakran mondják az irodalmárok, hogy a magyar versekből mint a ki­rakó darabkáiból a tájképet, az egész történelmünket ki tudjuk rakni. Egy nagy társadalmi tabló áll össze Ba­lassi Bálinttól Petőfin át a mai költő­kig a művek témáiból. Sokféle iro­dalomtörténetet írtak már, de a ma­gyar dalszövegekkel eddig még senki sem foglalkozott mélyebben. Pedig míg a költészetben sokkal kevesebb a visszacsatolás, a népdalok szájról szájra terjedtek, a magyar nótákat mindenki énekelte, a sanzonoknak, kupléknak szintén tömeges rajongó- táboruk volt, nem beszélve a rockról, a beatről, a popról vagy a rapről. Azt akartam megmutatni, hogyan tükrö­ződik a mindenkori fiatalok világké­pe, egy-egy évtized társadalmának mindennapjai a kor dalszövegeiben. Mennyi időt vett igénybe ez a ku­tatás? Hat évet. Ennek főleg az az oka, hogy míg a versek hozzáférhetők nyomtatásban, tudjuk, hogyan köz­pontoz a szerző, hogyan tördel so­rokba, a dalszövegeknél ez nehezebb ügy. Az internetre ismeretlenek által feltöltött szövegeket nem tekintet­tem hiteles forrásnak, ezért szinte egyesével kellett felkutatnom őket lemezborítókon, szerzői könyvek­ben, esetleg a szerző hivatalos hon­lapján. Hozzáteszem, kevés olyan embert ismerek, akit ne érdekelne ez a téma, még ha nem is tudatosítják. Mindenkinek vannak kedvenc dalai, illetve olyan szövegek, amelyek ha­New York. Vasárnap, 90 éves korában elhunyt a kortárs költészet egyik legnagyobb alakja, John Ashbery. A huszadik század amerikai irodalmának meghatározó képviselője volt, akit évek óta az irodalmi Nobel-díj esélyeseként emlegettek. Legismertebb kötete az 1975-ös Self Portrait in a Convex Mirror, amelyért mégkapta a legfontosabb amenkai irodalmi elismeréseket: a Pulitzer-dijat, a National Book Awardot és a National Book Critics Circle Awardot is. Tájainkon széles körben nem volt ismert, magyar fordításban nem je­lent meg kötete, a legtöbbet Gergely Ágnes és Krusovszky Dénes fordított tőle, ezek a versek a magyarulbabel- ben.net és a versumonline.hu portá­lon olvashatók. Szlovákul 2000-ben látott napvilágot a Hullám című poé­mája önálló kötetben. Kulcsár Szabó Ernő irodalomtörténész szerint az el­Véghelyi Balázs tottak rájuk életük bizonyos szaka­szaiban. Énekelünk a zuhany alatt, futyörészünk az utcán, szóval a da­lok jelen vannak az életünkben. Ter­mészetesen az én életemben is. Ko­rábban a népdalokkal foglalkoztam komolyabban, aztán jött sorban a többi stílus, mert ezek az urbánus folklór részei. Életérzést fejeznek ki, történetet mesélnek, de akár érték­szemléletet is tükrözhetnek. Ele­meztem a tizenkilencedik és a hu­szadik század társadalomtörténetét, politikai rendszereit is, hiszen ezek is tükröződnek a dalokban. És persze a huszadik század a különböző színezetű diktatúrák korszaka volt, amelyek ellen hol finomabban, hol erőteljesebben próbáltak szólni a szövegírók. múlt száz évben Ashbery volt az egyetlen Baudelaire-hez, T. S. Eliot- hoz vagy Paul Celanhoz mérhető jelentőségű költő, akit száz év múlva is kiemelkedőnek tekint majd a szak­ma, akinek a versei számos nyelven egyaránt felforgatnak minden kon­venciót. Munkásságáról ezt írja a Versum című online líraoldal: „Köl­tészetét nehéz besorolni, egyszerre avantgárd, kísérletező, játékos, posztmodem, tragikus és szürreális - sokan a kortárs amerikai líra nagy ért- hetetlenjeként tartják számon.” Az Associated Pressnek adott 2008-as inteijújában Ashbery azzal viccelő­dött, hogy ha igét kellene képezni a nevéből, akkor a „to ashbery” igének azt a jelentést adná, hogy „halálosan összezavarni az embereket”. Langdon Hammer, a Yale Egye­tem professzora szerint egyetlen amerikai költőnek sem volt olyan ha­talmas és olyan változatos szókincse, mint neki. Modem ötvözetét adta az ékesszóló soroknak és a mindenna­pos fejtegetéseknek, versei pedig tele (Képarchívum) Mondana erre egy-két példát? 1951-ben Szűcs Sándor labdarúgót koholt vádak alapján kivégezték. Szerelmi viszonyt folytatott Kovács Erzsi táncdalénekesnővel, akinek a Most tanulok nálad nélkül élni című slágere bizony Szűcsről szól. Ez jól mutatja, hogy a dalok lírai alanya szinte sosem a szövegíró, hanem az előadó, aki az arcát, hangját, szemé­lyiségét adja az egész produkcióhoz. Még egy példa: a hatvanas években nem igazán szerette a hatalom a hosszú hajú fiúkat. Aztán 1969-ben megjelent egy Illés-dal a következő sorokkal: Hajad lehet hosszú, és ha kopasz, az se baj, az ész a fontos, nem a haj. Ez a szöveg sokak szerint ko­moly szerepet játszott abban, hogy Kádár elvtárs kijelentette: nem baj, ha John Ashbery (1927-2017) (Képarch.) voltak humorral és bölcsességgel. Stephen Burt harvardi professzor pe­dig úgy nyilatkozott, hogy Ashbery volt az utolsó olyan alakja a költé­szettörténetnek, akit - mint egykor T. S. Eliotot- az angol nyelvű költők fe­le a példaképének tartotta, a másik a fiúknak hosszú a hajuk, csak mos­sák rendszeresen. Voltak szövegcentrikusabb kor­szakok, vagy inkább szövegcentri­kusabb zenei stílusokról beszélhe­tünk? Inkább úgy látom, hogy majdnem minden korszaknak és stílusnak megvannak a gyöngyszemei. Itt van például az Első Emelet, a nyolcvanas évek vita nélkül legnépszerűbb tini- zenekara, amelyet a szakma egy ré­sze sosem vett komolyan. De nézzük meg ezt a két sort: Elfújt a szél lázat és lázadást, ma hamburgerbe szorult a rock and roll. Ez a nyolcvanas­kilencvenes évek fordulójának töké­letes jellemzése. Mennyire befolyásolta az inter­net elterjedése a szövegírókat? Korábban a lemezeladásokból le­hetett tudni, mi a sikeres, manapság viszont főleg a kattintások számából. Magyarországon 1980-ban százezer eladott lemez után járt az aranyle­mez. Ma ez a szám kétezer. És most a könnyűzenéről beszélünk, a komoly­zenénél még ennyi sincs. Az internet azonnali visszacsatolást tesz lehető­vé, közelebb hozza egymáshoz az al­kotót és a befogadót. A műfaji hatá­rok egyre inkább elmosódnak. Pél­dául egyre több rockosított népzenét vagy népiesített rockot hallhatunk. A szövegek szintjén viszont ez nem igazán mutatkozik meg, például az a nyelvezet, azok a toposzok, amelye­ket a metálzenekarok használnak, nem jelennek meg a popzenében vagy az alternatív zenében. Ez utóbbira egyébként általában az elvontabb szövegek jellemzők, több bennük a költői kép, a merész hasonlat. Megtalálta a választ a kérdésre, hogy költészet-e a dalszöveg? Sok szerző vallomását olvastam erről, Bródy Jánostól Bereményi Gé­zán át Závada Péterig. Van, aki sze­rint ez iparosmunka, mások alkalma­zott művészetnek tartják, megint má­sok szerint pedig gyakorlatilag nincs különbség vers és dalszöveg között. Én úgy gondolom, van különbség, de fele pedig teljességgel érthetetlen­nek. Meghan O’Rourke kritikus­költő azt javasolta, ne próbáljuk megérteni Ashbery költeményeit, in­kább csak akként leljük bennük él­vezetünket, ahogy a zenében is tesszük. A neves kritikus, Harold Bloom pedig egyenesen azt állítja, hogy „senki nincs a ma angolul író költők között, akinek nagyobb esélye lenne kiállni az idő szigorú próbáját. Folytatja azt az amerikai sort, amely­nek tagja Whitman, Dickinson, Ste­vens és Hart Crane.” John Ashbery fordítóként is jelen­tős volt: egyebek mellett olyan fran­cia költők műveit ültette át angolra, mint Arthur Rimbaud vagy Ray­mond Roussel. Tanított a Harvardon és a Brooklyn College-ban is. Nem­csak írótársaira volt nagy hatással: a filmes költészet nagymestere, Jim Jarmusch rendező is egyik példaké­pének tekintette. A vállaltan meleg művész a férje, David Kermani szerint végelgyen­gülésben hunyt el. Quk, mancs, MTI) ez nem értékbeli, hanem műfaji jellegű. Teljesen más elvárásnak kell megfelelnie egy dalszövegírónak, mint egy költőnek. Ha verset olva­sunk, lassan is haladhatunk, vagy ha nem világos valami, megállhatunk, végiggondolhatjuk, újraolvashatjuk. Egy dalt viszont nem tekerünk vissza öt másodpercenként, ezért a szöve­gek alapvetően sokkal egyszerűbbek. Tény viszont, hogy az utóbbi időben, főleg az alternatív rockzenében egyre többen közelítenek a költészethez. Szerintem a dalszöveg önálló lírai műfaj, mint az óda, az episztola vagy az epigramma. Épp ezért nagyobb szerepet kellene kapnia az irodalom­órákon. A diákok nyilván szívesen foglalkoznának vele, és ezen keresz­tül el lehetne vezetni őket a klasszi­kus irodalomhoz is. Ráadásul sok ko­moly költő írt dalszövegeket. Ady Endre például a pesti kabarénak is dolgozott, de Arany János sem vers­nek szánta a Nemzetőr-dalt, hanem dalszövegnek, amelyet még aznap meg is zenésítettek, vagyis együtt al­kotta a zeneszerzővel. Mi kell a jó dalszöveghez? Sok minden. Például nem árt, ha az ember figyel az énekórákon. Az sem árt, ha az irodalomórákon is figyel. Ha tudja, mi a jó rím és mi nem az, mi hangzik jól és mi nem. A kulcskérdés itt a prozódia, és persze a stílus is na­gyon fontos. Egy lírai dalban nem le­het durva erőszakról beszélni, egy metálszám nem tűri az érzelgősséget. Egyébként úgy tűnik, manapság egy­re több embernek fontos a minőség, illetve sok szövegíró költői igényes­séggel ír. Összefügg ez azzal, hogy a köl­tők manapság nincsenek a közép­pontban? Verset mindig is kevesebben ol­vastak, mint ahányan dalokat hall­gattak. Úgy is mondhatnám, hogy ha valakinek tényleg fontos az azonnali reakció, akkor a mondanivalóját dal­szövegbe foglalja, nem pedig kötet­ben adja ki, háromszáz példányban. Vagy megváija, amíg valaki meg­zenésíti... RÖVIDEN Mécs József temetése Bátka. Mács József temetésére szeptember 15-én 13 órakor lesz a bátkai (Rimaszombati járás) református templomban és a község temetőjében. A szlováki­ai magyar író, a Magyar Művé­szeti Akadémia rendes tagja éle­tének 87. évében, augusztus 31- én hunyt el Pozsonyban. (ú) Kassán szerepel a Maladype Színház Kassa. Magyarországot idén a budapesti Maladype Színház képviseli a Közép-Európai Színházi Találkozón Kassán. A folyamatosan új színházi nyelv­vel kísérletező társulat Sáry László Remek hang a fútkosás- ban című kisoperáját pénteken 20 órakor mutatja be az Állami Színház Kamaraszínpadán, (k) Elhunyt az amerikai költőóriás

Next

/
Oldalképek
Tartalom