Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)
2017-09-28 / 223. szám, csütörtök
121 Negyedszázada alakult a tatabányai főiskola BESZÁMOLÓ Szeptember 14—16-án megalakulásának 25. évfordulóját ünnepelte Tatabánya főiskolája. 1992- ben a város és Dr. Kandikó József marketingszakértő, tanár kezdeményezésével létrejött a Modem Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF), a közgazdászképzés egyik fellegvára Magyarországon. Az MÜTF 1999-ben Dunaszer- dahelyen is megnyitotta konzultációs központját, amely hét évig működött. Közel száz hallgatója volt, ebből 70-en tettek államvizsgát. A végzettek nagy része sikeres vállalkozó, vállalati vezető, menedzser, tanár lett szűkebb hazájában és a határon túl. A székelyudvarhelyi képzés a mai napig működik a Tatabányai Főiskola és Székelyudvarhely városának támogatásával, jelenleg közel 40 hallgatója van. Az MUTF fénykorát az 1997-1998-as és a 2002-2004-es években érte el, amikor több száz hallgatója volt Tatabányán és Budapesten egyaránt. Dr. Kandikó József főigazgató és lelkes kollégái, tanárai idejében 18 éven át virágkorát élte az oktatási intézmény, rátermett, gyakorlatorientált üzleti szakemberek kerültek ki a főiskoláról. Nagy változás történt 2011-ben, amikor a Harsányi János Főiskola beolvadásával az intézmény az Dr. Kandikó József és Molnár Ilona Edutus Főiskola nevet vette fel, ezt követően a régi tanárok, munkatársak nagy része kicserélődött. 2017-ben a tatabányai képzés hallgatóinak száma jócskán csökkent, a budapesti képzés megerősítést nyert. A változást a jövő évtől várják, amikor Komárom- Esztergom megye egyetemévé alakul át a főiskola. A meglévő szakirányok mellett műszaki szakképzésre állt át az intézmény. A három napig tartó szakmai előadássorozatok és kulturális programok mellett a volt hallgatók (öregdiákok) találkozója, ünnepi bálja és játékos vetélkedője, melyet az utánozhatatlan humorú Kovács Ferenc informatikus szervezett meg, nagyon jó hangulatot, megható perceket teremtett. A határon túliak nevében köszönetét mondok a Tatabányán tartott főiskolai ünnepi napokra szóló meghívásért, amely megerősített abban a hitemben, hogy a Dunaszerdahelyen „egyszer volt főiskola” működése nem volt hiábavaló tett, s ahogy Dr. Kandikó József, az Edutus Főiskola rector emeritusa mondta: „Nem kell szégyenkeznie, Ilona, derék munka volt.” Jó szerencsét kívánok a jövőbeni Edutus Egyetemnek! Molnár Ilona, az MÜTF egykori Dunaszerdahelyi Konzultációs Központjának vezetője (A szerző archívuma) Családi délután Felbáron BESZÁMOLÓ A Batthyány-Strattmann László Alapiskola kollektivája ötödik alkalommal rendezett családi délutánt a felbári iskola udvarán szeptember 8-án. A családi délután célja a szülők, iskolabarátok, falu lakossága és az iskola közti jó kapcsolat elmélyítése, ismerkedés, barátkozás, közösségformálás volt. Változatos program várta az érdeklődőket, kicsiket, nagyokat egyaránt. Az ünnepélyes megnyitó után tanulóink rövid kultúrműsorral kedveskedtek, majd az elsősök tréfás fogadalomtétele következett. A faluban működő mazsorettcsoport is fellépett, amelyet Soós Erzsébet vezet. Nagy sikert aratott a dunaszerdahelyi Szabó Gyula 21 Szakközépiskola tanulói által megnyitott „szépségszalon”, melyben változatos frizurák, sminkek készültek. A nyüzsgő gyermeksereg boldogan birtokába vette az iskolaudvart, ahol a különböző kézműves-foglalkozások, a szabadtéri közös játék úgy lefoglalta az iskola apraja-nagyját, hogy a szülők, nagyszülők nyugodtan beszélgethettek, ismerkedhettek. Rendezvényünket a befejező előadás, Vadkerti Imre szívmelengető fellépése tette még emlékezetesebbé. Ez a délután egy kicsit nyárbúcsúztató, s egyben őszköszöntő is volt. Búcsúztunk a nyártól, a felhőtlen szabadságtól, szórakozástól, de örültünk, hogy újult erővel újra itt és együtt lehettünk, s tehettünk valamit kicsit másképp az iskolánkért, közösségünkért. Varga Nóra ISKOLA UTCA 2017. szeptember 28. | www.ujszo.com A Szondy-túrán a negyedik évfolyam diákja, Baráti Tamás mondott beszédet (Naszvady Dominik felvétele) Szeptember a Szondyban BESZÁMOLÓ Az új tanév első hónapjában több érdekes esemény is zajlott az ipolysági Szondy György Gimnáziumban. Szondysok Móriczról Szeptember 14-én mi, a Szondy György Gimnázium diákjai az Irodalmi személyiségeink nyomában címet viselő diákkonferencián vehettünk részt, melyre idén a Honti Kulturális Napok keretében harmadik alkalommal került sor városunk színháztermében. A konferencia célja bemutatni az egykori polgári Ipolyságot. Diáktársammal, Baráti Tamással utánajártunk Móricz Zsigmond 1932-ben tett ipolysági látogatásának. Tettük ezt elsősorban azért, hogy megszerzett ismereteinket továbbítsuk diáktársainknak, illetve nézőközönségünk minden tagjának. Mentorunk Tóth Tibor tanár úr volt. Prezentációnk témája az a fentebb említett jelentős irodalmi est volt, mely 1932. január 16-án valósult meg, és amelyet Móricz Zsigmond és felesége, Simonyi Mária adott határ menti városunkban. Az ipolysági gimnáziumok előadó diákjai olyan jelentős irodalmi személyiségek nyomába eredtek, mint Csáky Károly és Ján Dekan. A hangulat megalapozásáról az egyes előadások között fellépő zenésztanulók gondoskodtak. Iskolánk diákja, Révész Gergely harmonikajátékával színesítette a műsort. Hallhattuk tőle a Hatikvát, az izraeli himnuszt, valamint a Magyar táncokat. A prezentációk után Dr. Márton István Ipolyság dióhéjban című könyvének bemutatója zajlott, melynek révén ismételten rengeteg érdekes újdonságot tudhattunk meg az egykori Ipolyságról, mindezt az író sajátos szemszögéből. Az előadásoknak köszönhetően számtalan értékes információ birtokában, szellemi kincsekkel gazdagodva indultunk neki a hosszú hétvégének. Lészkó Boglárka Ismét a csúcson Gimnáziumunkban immár szokássá vált, hogy az iskolakezdés hetében a diákokat egy kisebb testi igénybevételt követelő túra elé állítsák. Tavaly - a hagyományt megszakítva vagy inkább megváltoztatva - a drégelypalánki Szondi Kiállítótér és Turisztikai Központ látogatói lehettünk. Az érdekes rövidfilmeken és a bemutatókon kívül leginkább az nyerte el tetszésünket, hogy mi magunk is felpróbálhattuk a középkori magyarság egy-egy öltözékét. Idén ismét egy fárasztó, ugyanakkor üdítő túrában lehetett részünk, az úti cél Drégely vára volt. A szokásos mondatok („Messze van még?” és „Ott vagyunk már?”) elhangzottak a fiúk és a lányok szájából egyaránt. Mivel a diákok száma meghaladta a busz kapacitását, ezért az első és a második, valamint a harmadik és negyedik osztály két hullámban ért az első pihenőhelyre, a Schaffer-kúthoz. Innen már felfrissülve, újult erővel és persze együtt vághattunk neki a fennmaradó 2,5 kilométeres távnak. A csúcsra érve - mivel egy verőfényes napot fogtunk ki - az akaratlan napfürdőzés ellenére is kifújtuk magunkat. Később Szmolka Barbara, az iskola másodikos diákja szavalta el Arany János Szondi két apródja című Kulka Frigyes, iskolánk volt diákja (Fotó: SZGYG archívuma) költeményének egy részletét. Ezek után negyedikes osztálytársam, Baráti Tamás foglalta össze pár mondatban a vár történetét, és példaként állította elénk a várvédők tetteit. Bár a beszéd óta eltelt néhány hét, Tamás mondanivalója még most is a fülemben cseng: manapság a hazaszeretetért nem kell életünket adni. Elődeink büszkén indultak csatába a nemzeti színű zászlók alatt, holott tudták, nem biztos, hogy újra láthatják családjukat. Ennek ellenére - sajnos - jelen korunkban akadnak köztünk olyanok, akik nem merik felvállalni magyarságukat. Ezen nemes gondolatok birtokában térhettünk vissza a körülbelül tíz kilométeres túrából. Jablonský Benjámin Holokauszt-emlóknap Az ipolysági Szondy György Gimnázium életében a szeptemberi hónapot két esemény határozza meg: a Szondy-túra és az Ipoly Kupa. Ezek közé ékelődik be szeptember 9-e, a holokauszt áldozatainak emléknapja. A délutáni megemlékezést negyedik osztályos diákunk, Révész Gergely nyitotta. A Hevenu Shalom Aleichem című zsidó dalt és az ún. Hatikvát, az izraeli himnuszt adta elő harmonikáján. Ezután történelem szakos tanárunk, Tóth Tibor rövid előadása következett, amelyben összefoglalta az ipolysági zsidóság történetét és megpróbáltatásait. Megtudtuk, a gimnázium fenállása alatt számos zsidó vallású diák tanult intézményünkben, azonban legtöbben közülük a holokauszt áldozatai lettek. Ipolysági zsidóságról körülbelül az 1840-es évek elejétől beszélhetünk. Számos üzlet, a város két szállodája (Hotel Central és Lengyel) is a zsidó tulajdont képezte, valamint az orvosok és ügyvédek nagy része is izraelita volt. A zsidók fontos szerepet játszottak a város kulturális és gazdasági életének fellendítésében. A mintegy ezerkétszáz deportált zsidó vallású lakos kevesebb mint egytize- de tért vissza a koncentrációs táborokból. A Centropa Alapítvány „A zsidóság története nálunk” nevű videó- filmversenyére a magyar és a szlovák gimnázium diákjai is jelentkeztek. Az általunk készített film, amely az ipolysági zsidóság történetét dolgozta fel, a pályázat különdíját nyerte. A megemlékezésen vetítették le először az ötperces videofilmeket, amelyeket diáktársaink is megnézhettek. Habár a múltba való visszatekintés nem tartott tovább egy óránál, ismét megfogalmazódott bennünk a gondolat, miszerint ártatlan embereknek kellett életüket adniuk egy elvetemült eszme miatt. Ez is arra tanít minket, hogy nyitottak, de leginkább empatikusak legyünk embertársainkkal. Jablonský Benjámin
