Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)
2017-09-25 / 220. szám, hétfő
6 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2017. szeptember 25.1 www.ujszo.com Európai nyelvek ünnepe LUCIA MOLNÁR SATINSKÁ olnap ünnepeljük a nyelvek európai napját. Ezen a napon a különféle nyelvi intézetek már évek óta váiják a pozsonyi Hviezdoslav téren az érdeklődőket, elsősorban a diákokat. Akinek kedve van, részt vehet például egy kvízjátékban, kérdéseket kap az Európai Bizottság standjánál, és aztán körbejárva begyűjt- heti a helyes válaszokért járó pecséteket. Aki nem akar játszani, az nézelődhet, kérdezhet, tájékozódhat. Ezen a napon a nyelvek összetalálkoznak a téren, és versenyeznek a gyerekek és felnőttek figyelméért. A színpadon kulturális programok zajlanak, nyelvi kóstolókkal. Az ajó az egészben, hogy nem is kell minden nyelvet érteni, elég egy kicsit ismerkedni velük és csodálni a szépségüket. Gondolom, ez a nap a hivatalos európai nyelvek ünnepe, de a nyelv- használat terén Európa sokkal gazdagabb ennél. Néha sajnálom, hogy beskatulyázzuk a nyelveket a hivatalos státuszuk szerint. Mert vannak titkos nyelvek, konyhanyelvek, munkanyelvek, amelyeket kevesen ünnepelnek. De az ajó, hogy egy emberbe több nyelv is belefér, azaz elsajátíthat több nyelvet, és így a hivatalos nyelveken és a „más” nyelvek által is boldogulhat. Igazából tényleg az a legszomorúbb, ha valaki csak egynyelvű, de bízom benne, hogy ilyen emberek Európában nincsenek. Egyrészt már kötelező idegen nyelveket tanulni az iskolában, másrészt kevés olyan hely van a kontinensen, ahol az ember ne találkozna más nyelvvel, csak a sajátjával. Úgy vélem, a nyelvek európai napján nemcsak az egyes nyelveket kell ünnepelni, hanem az európai nyelvi sokszínűséget és a többnyelvűséget is! Persze nem olyan többnyelvűségről beszélek, amikor az ember tökéletesen beszél több nyelvet. Ez nagyon ritka. De megértetni magát vagy érteni azt, ami körülötte zajlik, elég ahhoz, hogy az ember ne érezze magát kellemetlenül az adott nyelvterületen. Azt is megszoktuk Európában, hogy amikor megtanuljuk egymás nyelvét, megmarad a saját akcentusunk. Néhány európai nyelv a legszexisebb akcentus kategóriában is versenyez! Van, aki a francia mellett áll ki, másoknál az olasz a győztes, de biztos vagyok benne, hogy például a finn akcentus sem eleve vesztes. Sajnos a szlovák és a magyar akcentus nem örvend jó hírnévnek, de lehet, hogy csak azért, mert a szlovákok és a magyarok nem valami híres nyelvtanulók. De lehet, hogy ha több nyelvet megtanulunk, egyre ismertebb lesz az akcentusunk, és egyszer mi is felkerülhetünk a szexi akcentusok listájára. FIGYELŐ Kétlábú és négylábú hősök Végre nem vagyontárgyként fogják kezelni családtagjainkat Atrumpi „sportdiplomácia" Áll a bál az amerikai elnök és a feketék elleni erőszak miatt az amerikai himnusz alatt tiltakozó sportolók között. Donald Trump arra szólította fel az amerikaiakat, hogy ne látogassák az észak-amerikai profi futball liga (NFL) mérkőzéseit, amíg a játékosok nem tisztelik az amerikai himnuszt. Ugyanis többjátékos letérdel a mérkőzés előtt játszott himnusznál, hogy tiltakozzon a feketék elleni erőszak és a rendőri túlkapások miatt. Trump „Rúgjátok ki azokat a szarháziakat!” felkiáltással szólította cselekvésre a klubok tulajdonosait, majd a nézőket kérte távolmaradásra. Ezután az NBA profi kosárlabdaliga legjobb játékosa, Stephen Curry azt mondta, nem szívesen menne a Fehér Házba a szokásos hivatalos fogadásra, amire az elnök hamar reagált: „A meghívás visszavonva!” Erre egy másik NBA-klasszis, Lebron James lebarmozta Trumpot. (hvg, ú) KACSINECZ KRISZTIÁN írszerkesztőként az ember zömében szörnyűségekkel, katasztrófákkal, háborúkkal, terrortámadásokkal, brutális bűntényekkel, tragikus balesetekkel kerül nap mint nap kapcsolatba, a pozitív kicsengésű hírek pedig olyan ritkák, mint a tisztességes politikus. Szombaton azonban kivételesen két, jó hírre“ is ráakadtam. Az egyik egy négylábú hősről szólt: a mexikói haditengerészet csizmás-védőszemüveges keresőkutyájáról, Fridáról, aki már tucatnyi ember életét mentette meg, és jelenleg is túlélőket keres a pusztító erejű földrengés után maradt romok alatt. A másik pedig egy két- lábúról: az érsekújvári Péterről, aki megmentette egy kutyus életét, és ezért Animal Hero díjjal tüntették ki. A díjat az Állatvédő Szervezetek Szövetsége ítéli oda már második éve azoknak az állatvédőknek, akik kiemelkedő példával járnak elöl, például megkínzott állatokat mentenek meg. Az idei kitüntetett autójával elállta egy traktor útját Bellegszencsén, mert az egy kutyát húzott maga után, amelynek a mancsait már véresre törte az aszfalt. A díjat az indoklás szerint azért kapta, mert volt annyi lélekjelenléte és bátorsága, hogy közbeavatkozzon egy olyan helyzetben, melyet sokan talán ignoráltak volna. Tavaly a kitüntetést két rendőrnek ítélték oda, akik eljárást indítottak egy 16 és egy 26 éves fiatal ellen egy farkaskutya brutális megkínzása miatt. Az ügy így bíróságra kerül, az állatkínzókat akár két évre is ítélhetik. Remélhetőleg nem ússzák meg annyival, hogy el kell olvasniuk egy Csáth Géza- novellát, ahogy nemrég egy magyarországi bíróság döntött egy hasonló ügyben. Sajnos Szlovákiában is meglehetősen ritka, hogy az állatkínzásnak komoly következményei vannak: a statisztikák szerint 2010 óta mindössze hat esetben született olyan ítélet, amely alapján ténylegesen rács mögé kerültek az elkövetők. Rendszerint büntetlenül ússzák meg azok a szadista vadászok is, akik teljesen indokolatlanul lepuffantják a gazdájától néhány méterre eltávolodó kutyát. Ehhez pedig nem is kell egy védett erdőbe vinnünk a kedvencünket, többször előfordult már, hogy a város határában vagy a töltésen szaladgáló kutyát gyilkolták meg a gazdája szeme láttára. Négylábú társunkat legtöbben családtagként szeretjük, sokan megosztjuk vele az életterünket is, így még szorosabb a kötődés. El lehet hát képzelni, milyen traumát okozhat, ha egy elborult elméjű vadász felelőtlenül húzza meg a ravaszt. Gabriela Matečná földművelés- ügyi miniszter a fent említett díjátadón nem felejtette el megemlíteni, hogy rövidesen elfogadhatják azt a törvénymódosítást, amelynek értelmében már nem vagyontárgyként, hanem élőlényként kezelnék családtagjainkat (azt hiszem, ennek legfőbb ideje), valamint jelentős előrelépés várható az állatok jogainak védelme és az állatkínzás visszaszorítása terén is. Ehhez azonban egy törvény nem elég, szükség van a hősökre is. A kétlá- búakra és a négylábúakra egyaránt, hogy kölcsönösen segítsük és védelmezzük egymást. A második leghíresebb Frida Mexikóból (Fotó: Youtube) Milyen távol van a közel-keleti béke? RYŠAVÝ PÁL 2017-es év mind Irakban, mind Szíriában végre összekovácsolta azokat a szövetségeket, amelyek képesek legyűrni az Iszlám Államot. Ajó hír, hogy egyre közelebb kerülünk az önhatalmúlag kikiáltott terrorállam teljes bukásához. A rossz hír, hogy a politikai erők átrendeződése újra előtérbe helyezi a kurdok és az Asszad által irányított Szíriái rezsim, valamint az iraki kormány közötti ellentéteket. A kurdok újjáéledő önállósodási törekvései pedig az egész régióra kihatnak. Az iraki kurdok mára tervezett függetlenségi népszavazását mindenki igyekezett elgáncsolni, az Európai Unió, Törökország, Irak, Szíria, de még a kurdok legfőbb katonai szövetségese, az Egyesült Államok is. Pedig ez a referendum a jelenlegi helyzetben alig több mint az elszakadás óhajának határozottabb kinyilvánítása a világ felé. Ebben a kontextusban felfoghatjuk úgy is, mint egy üzenetet a világnak: vagyunk, sokan vagyunk, és helyet kérünk a nap alatt. Lengenek a kiírd zászlók Az Iszlám Állam terroruralma paradox módon úgy hatott a régió politikai életére, mint aratás után a tarlóégetés: újult erővel szökkenhetnek szárba politikai, katonai és gazdasági szövetségek. A mostani függetlenségi népszavazás üzenete a regionális politika folyásával ellentétes hányba tart, és újra arra ösztönzi a kurdokat, hogy ha kell, ragadjanak fegyvert az önállóságért. Ha a térképre nézünk, azt látjuk, hogy Szíriában és Irakban hatalmas területek felett lengeti a szél a kurd zászlókat. A kurd pesmargák űzött vadként hajtják a letűnő iszlám ka- lifátus harcosait. Az elmúlt hónapok katonai sikerei már-már hurrá- optimista lázba hozzák az embert, de a valóság sajnos az, hogy ha az Egyesült Államok kihátrálna a kurdok mögül, az őket körülvevő országok ezt zöldjelzésnek tekintenék a katonai beavatkozásra. Paradox módon mégsem Washington, hanem Moszkva kezében lehet a béke kulcsa. Orosz befolyás Az orosz befolyás kicsiben a szíriai konfliktusban, nagyban az egész Közel-Keleten az amerikai befolyás ellensúlyaként jelentkezik. Leginkább Szíriában és Iránban érezhető közvetlenül, de az orosz medve gazdasági fronton még messzebb hatol a régió politikai dzsungelébe. A szíriai kurdok szerveződése, az Eszak-szíriai Demokratikus Föderáció, más néven Rojava ugyanis jogilag és de facto is lázadónak tekinthető, szeparatistának egy nemzetközileg elismert országban. Az Asszad- kormány és szövetségese, az Orosz Föderáció ezt érezteti is, már több incidens is történt, annak ellenére, hogy a Rojava nyugati szövetségesei, amerikai és francia különleges erők is jelen vannak. Az amerikai-orosz feszültséget csak részben enyhítik Donald Trump kijelentései, hogy ha legyőzik az Iszlám Államok az ÜSA kivonul a Közel-Keletről. Olajbiznisz A kurdok szíriai pozíciója tehát ugyanolyan ingatag, mint az iraki. A bagdadi kormány és Erbil (az iraki kurd autonóm terület kvázi fővárosa) között a viszony már évek óta feszült az olaj miatt. Az iraki Kur- disztán alatt található az ország olajtartalékának több mint 40 százaléka. Az olaj az iraki Kirkukból vezetéken csordogál a törökországi Ceyhanba, onnan jut el az európai és orosz piacokra. Hogy pozícióit megerősítse, az iraki kurd vezetés szerződés aláírására készül a Rosz- nyeft orosz céggel napi 700 000 hordó olaj szállításáról. Amíg a Rosznyeft Eszak-Irakban erősítené pozícióit, ugyanezt a Lukoil és a Gazprom délen már évek óta teszi. Ám 2013-ban a Gazprom és a bagdadi kormány között is feszült lett a viszony, amikor a korábban Irak déli régióiban koncessziós szerződést aláíró vállalat a kurdokkal is tárgyalni kezdett. A török, az iraki és az iráni külügyminiszter New Y orkban kampányol a kurd függetlenség ellen, az Iszlám Állam megmaradt 15 000 harcosa pedig az utolsó nagy csatára készül. Á közel-keleti béke felett továbbra is Damoklész kardja függ.
