Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)
2017-09-22 / 218. szám, péntek
8 I KULTÚRA 2017. szeptember22.1 www.ujszo.com Oscar-díj: versenyben a Vonal Pozsony. Peter Bebjak Vonal (Čiara) című alkotását nevezi Szlovákia az Oscar-díjra a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. A Szlovák Filmakadémia tagjai tizenegy alkotás közül választhattak, a legtöbben Bebjak filmjére adták le a voksukat. A bűnügyi történet és a thriller jegyeit drámai sodrású cselekményfolyamban hatásosan vegyítő Vonal a szakma és a közönség körében is sikeres: az idei Karlovy Vary-i filmfesztiválon megkapta a rendezésért járó Kristályglóbuszt, augusztusi bemutatója óta pedig kb. 300 ezren nézték meg a hazai mozikban. A Vonal a szlovák-ukrán határon játszódik 2007-ben, pár hónappal a schengeni övezethez való csatlakozás előtt. Hősei cigarettacsempészésből élnek, ám a határhelyzet megváltozása miatt veszélyben érzik jól bejáratott bizniszüket. Adam Krajňák (Tomáš Maštalír), a csempészbanda vezére azonban hajlíthatatlan marad: továbbra is csak a kisebb rizikót jelentő dohányáruval kíván üzletelni, kereken elutasítja az ukrán boss ajánlatát, hogy térjen át a drogcsempészetre. Döntése tragikus konfliktusokat szül. Magyarország ugyanebben a kategóriában Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotását nevezi az Oscar-díjra. (tb) Tomáš Maštalír a csempészbanda vezérének szerepében (Fotó: a film honlapja) De hol az az otthon? Juraj Lehotský Nina című filmjének kislány hőse válófélben levő szülei között hányódik TALLÓSI BÉLA Juraj Lehotský Nina című új filmje - melynek alcíme: Anya, apa ós én - arról szól, milyen válságot képes előidézni egy kiskorú gyermek életében a család szétesése. A film hátborzongatóan igaz kockái arról a tragikus helyzetről festenek komor képet, amelyben a gyerek elveszíti a természetesnek vett biztos hátteret, a szülei részéről elvárható támaszt. A Nina sajtóbemutatóján elhangzott, Juraj Lehotský mély családi drámákat feldolgozó mozgóképei tipikus fesztiválfilmek, átgondolt, precízen kidolgozott, igényes munkák. Nem véletlen tehát, hogy a Nina vi- lágpremieijét Karlovy Varyban tartották, a napokban a 42. Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon vetítették, a közeljövőben pedig Varsóba, majd Izraelbe viszik. A rendező előző, Csoda című filmjének is hasonló volt az útja, előbb a Karlovy Vary-i, majd a torontói fesztivál közönsége láthatta. A Nina idehaza is rangos filmes mustráról startolt el: előpremi- eijét a pöstyéni Cinematik Nemzetközi Filmfesztiválon tartották, nagy érdeklődés mellett, jó fogadtatással, telt házas vetítéssel. Megérdemelten, mert a Nina a kortárs szlovák film emberközi kapcsolatokra fókuszáló, komor hangvételű vonalának újabb nagy dobása. Lehotský opusa tiszta, egyszerű kamarafilm, okosan, logikusan, követhetően tálalt történettel, remek alakításokkal, a nézőnek átgondolásra időt adó szép képi átvezetésekkel (remek az operatőri munka). Nagy erénye a filmnek, hogy - bár a gyerek szemével láttatja az eseményeket - nem szájbarágós, kreatívan bevonja a nézőt, teret hagy neki, hogy kombináljon és továbbszőjön, levezessen jelzésszerűen vázolt, ki nem bontott történéseket, vagy rájöjjön rejtve hagyott mozzanatokra. A történet hőse egy tizenkét éves kislány, Nina, aki, miután különköl(Fotó: Film Europe) gát, de nem csak amiatt jár megszállottan az edzésekre. Az uszodában valamiféle otthonpótlékot és közösséget, igazi kapcsolatot keres az úszótársaival. A sportolási lehetőség menekülés is számára. De mert mindkét szülő anyagi körülményei szűkösek, viszályt szít köztük az is, hogy melyikük fizesse a gyerek úszóedzéseit. Amikor aztán a szülők közötti, inkább csak kakaskodás szülte (látszat(konfliktus miatt meghiúsul a lány egyik fontos versenyszereplése, Nina nagyon veszélyes, radikális lépésre szánja el magát. E lépéssel, a vége felé nagyon bekeményít a film. A gyerek mellé állva erősen odapörköl a felnőtteknek. „Haza akarok menni” - hangzik el Nina szájából könyörgőn a film utolsó mondata. A néző pedig döbbenten rögvest visszakérdez: De hol az az otthon? Az otthon, amelyért a gyereket vállaló szülők felelősek egy életre. Az otthon, amelyet le is lehet úgy rombolni, önzőn, ahogy ebben a filmben látjuk. Ellehetetlenítve a szeretetet, három, egymást egykor szerető ember között. Nina (Bibiana Nováková) és édesapja (Robert Roth) FILMKOCKA Nina ■ Színes szlovák-cseh filmdráma, 2017,82 perc ■ Rendező: Juraj Lehotský ■ Forgatókönyvíró: Marek Lešáák, Juraj Lehotský ■ Operatőr: Norbert Hudec ■ Zene: Aleš Brezina ■ Szereplők: Bibiana Nováková, Robert Roth, Petra Fornayová, Josef Kleindienst, Miroslav Poliak, Simona Kuchynková ' A film előzetesét megnézhetik az ujszo.com-on. töznek (hivatalosan még nem váltak el) a szülei, apja és anyja között ingázik és őrlődik. Bár a szülők váltig hangoztatják, hogy mennyire szeretik, Ninát valójában túszként kezelik egymás érzelmi és anyagi zsarolásában. Egyfolytában veszekednek, hogy kínéi legyen az egyre jobban bezárkózó kislány, vagy hogy ki tett és tesz érte többet. Nina bizakodik, hogy a megromlott viszony valahogy helyrehozható még. Ebben reménykedve nézegeti a szeretetben eltöltött régi nyaralásokról készült videofelvételeket. Különös hobbiként hernyókat gyűjt (apjától is kap ajándékba néhányat), mert azokból pillangók bújnak majd elő. Előbújásukra várva talán elhiszi, hogy ők hárman szintén átváltoznak majd egy más,jobb, szebb létbe. Álmodozva hulladékokból épít csil- logó-villogó, dédelgetett makettvilágot. Nina minden igyekezete ellenére - hogy kapocsként újra összehozza a családot - egyre mélyül a szakadék a szülők és a csemetéjük között. A gyereklány pedig egyre nehezebben tud eligazodni a felnőttek közt támadt érzelmi zűrzavarban. Tátongó ürességben, elhagyva és becsapva érzi magát. Végül a hiábavaló álmodozásnál egy sokkal reálisabb lehetőségbe is megpróbál belekapaszkodni. Kiváló képességű úszóként - érmet is szerzett már - keményen edz, és egyre több időt tölt a vízben. A siker, a hírnév, az elismerés miatt is töri maSzimpózium egy Csehy-versről Deszka díjak: jelölést kapott a Mercedes Benz Pozsony. Ott van a Deszka díjra, vagyis a 2016/2017-es évad legjelentősebb hazai színházi elismerésére esélyes előadások között a Szlovák Nemzeti Színház Mercedes Benze is - Esterházy Péter utolsó, a pozsonyi teátrum felkérésére írt színpadi művét Roman Polák vitte színre parádés szerep- osztásban, érzékenyen kezelve a történelmi revü különleges szövetét. A korábban „az évad felfedezése” néven futó kategóriát idén bontották fel három részre, a díjak sorsáról döntő kritikusok külön értékelik a különleges művészi teljesítményeket a zenés, a táncos és a prózai színház területén - a Mercedes Benz ez utóbbi csoportban kapott jelölést. Az Esterházy- darab a turócszentmártoni Szlovák Kamaraszínház Alekszijevics- adaptációjával, a Háború nem asszonyi dolog című előadással, valamint a Miracles című, négy alternatív társulat (a Divadlo Pôtoň, a Debris Company, a Med a Prach és Sláva Daubnerová) által létrehozott helyspecifikus projekttel van versenyben a Deszka díjért. A 2016/2017-es évad legjobb előadásának járó elismerésre jelölt három előadás közül kettő a Szlovák Nemzeti Színházban született meg: a prózai társulat Jifí Havelka Elit társaság című szatirikus politikai krimijével jutott a díj közelébe, az operatársulat pedig egy különleges nemzetközi projektnek, Vivaldi Arsilda című barokk operájának köszönhetően kapott jelölést. A harmadik esélyes a nyitrai Új Színház Anne Frank naplója alapján készült előadása. A Kortárs Színházi Szöyetség által odaítélt díjakat október 15-én, a Szlovák Nemzeti Színházban megrendezett gálaesten adják át a győzteseknek, összesen tíz kategóriában. (as) Csehy Zoltán Cage Pozsonyban című verséről rendez szimpóziumot a Fiatal írók Szövetsóge és a Pozsonyi Magyar Intézet hétfőn. Pozsony. A tanácskozás 16 órakor kezdődik az intézet székházában (Védcölöp utca 54.). A szimpózium első részében Borsik Miklós, Németh Zoltán és Székely Örs tart előadást a költeményről, ez után kerül sor Csehy Zoltán szerzői estjére Lesi Zoltán vezetésével, majd a résztvevők átvonulnak a Comenius Egyetem koncerttermébe a Camerata Zürich koncertjére (a hangverseny 19 órakor kezdődik). A Fiatal írók Szövetsége szimpóziumsorozatának különössége abban áll, hogy a művekről referáló előadásoknak és a szerzőkkel folytatott beszélgetéseknek a műveket ihlető rendhagyó, speciális helyszíneken adnak teret: Térey János Zártkert című versét például Vámospér- csen, a Térey család egykori kertjéCsehy Zoltán (Fotó: Somogyi Tibor) ben vették górcső alá, Lanczkor Gábor Ság-hegy verseit pedig a megbontott vulkánkráterben elemezték. A sorozat záró darabja a Cage Pozsonyban című Csehy-vers megközelítése. Csehy Zoltán Homokvihar című nagyszabású verskötete számos zenei találkoztatás lehetőségét teremti meg: magába foglal operarecenziót, librettótöredéket, életrajz-fantáziát, akusztikus torzót, olyan költeményeket, amelyek zene és irodalom különnemű viszonyait és médiumait teszik témájukká. A szimpózium tárgyává választott hosszú költemény - a kötet egyik emblematikus darabja - John Cage amerikai avantgárd szerző utolsó (elképzelt) előadásán alapulva hoz létre egy tízperces „darabot”, amelyben nehezen dönthető el, hogy az előadás vagy az előadó utolsó tíz percét hallgatjuk / olvassuk el. A Cage Pozsonyban drámai, ugyanakkor játékos erővel szembesít a zeneiség és a színrevi- tel, a szórend és a szekvencialitás, az emlékezés és a zeneszerzés, az érzékiség és a testiség, a lejegyezhe- tőség és az előadhatóság kérdéseivel. „Ennek a műnek a partitúrája - figyelmeztet Csehy Zoltán verse - / konkrétan olyan / mintha lekottáznál egy bögre barackvirágot / vagy kiinnád az utolsó sziromig.” (k)
