Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)
2017-09-16 / 213. szám, szombat
6 KULTÚRA 2017. szeptember 16. I www.ujszo.com Milyen a wellness-színház? Lackfi János látlelet-szövegeire épül a Milyenek a magyarok? című előadás a kassai Thália Színházban JUHÁSZ KATALIN Adósságtörlesztéssel kezdte az évadot a kassai Thália Színház. Csütörtökön mutatták be azt az előadást, amelyet a korábban meghirdetett Shakespeare- vígjáték, a Szentivé néji álom helyett választott Czajlik József igazgató/rendező.A Milyenek a magyarok? Lackfi János szövegeire készült. Ez a csere önmagában is megérne egy misét, feltehetnénk például a kérdést, hogy kiválthatja-e a Szentivánéji álmot egy néhol szellemes, másutt inkább szellemeskedő „nemzetdiagnózis”. De inkább induljunk ki abból, amiből vélhetően Czajlik is kiindult, hogy tudniillik Lackfi János karcolatgyűjteménye pár éve rendkívüli közönségsikert aratott. Akkorát, hogy a szerző gyorsan megírta a második részt is, Milyenek még a magyarok? címmel. Készült belőle rádiósorozat és hangoskönyv, utóbbi a videa.hu megosztón is elérhető. Színdarab azonban - a borítékolható közönségérdeklődés ellenére - eddig még nem készült belőle. Talán nem véletlenül. Ez ugyanis egy tipikusan narratív, magányos olvasásra, továbbgondolásra, esetleg csoportos hallgatásra szánt szöveg. Hogyan lehetne színpadra vinni például ezt: „Ha tengerünk nincs is, van világhírű termálvizünk. És itt nyújtózik Európa legnagyobb tava, melyet az itteniek szerényen csak magyar tengernek becéznek. A dombtetőkön festői romok. Osztrák barátaink robbantották fel várainkat, ne lázadozzunk már folyton ellenük. A fold alatt olaj helyett cizellált cseppkőbarlangok. /.../A futball átmenetileg gyengélkedik, de az 1950-es években világ- bajnoki döntőt játszó híresnevezetes Aranycsapat összeállítását minden magyar állampolgár kívülről fújja.” Sehogy. Ezt, és számos ehhez hasonló, pár mondatban sok információt közlő bekezdést szépen elmondanak a szereplők, jobb esetben egymást váltva, rosszabb esetben monológszerűen. Ezeket a legtöbbször derűs, de Öllé Erik, Dégner Lilla és Nádasdi Péter gyakran csipkelődő, elgondolkodtató részeket kabaré-szerű jelenetek tarkítják, ahol egy-egy jellemzően : magyar tulajdonságot mutatnak be a színészek (a túlzott szerénység, a hivatal útvesztői, a leleményes ma- : gyár buhera, számlázási trükkök, bunkó magyar árus kontra japán turista stb.). Az előadás harmadik pillére pedig a zene, illetve azok a magyar slágerek, amelyek szövegei a rendező szerint jól jellemzik a magyar nép mentalitását. Vannak köztük humoros lélekrajzok, mint a Hello Tourist (Emil RuleZ!), a Pálinka dal (Magna Cum Laude), a Nekem a Balaton a Riviéra, de szívszorító dalok is, a Születtem Magyarországon (Cseh/Bereményi) például az előadás egyik csúcspontja, pedig Öllé Erik egyedül van a színpadon. Máskor viszont kevésnek tűnik, hogy kiáll valaki és elénekel valamit, hiányzik a körítés, némi színpadi cselekmény. Van persze operett és magyar népdal is, mindkettőt a társulat legjobb hangú színésznője, Dégner Lilla kapta. Es nemcsak az anyaországi ma- gyarokról/tól hallunk dalokat, hanem a kisebbségiekről/től is. Lakatos Róbert, a Thália zenei vezetője újrahasznosította két szerzeményét (Jöttünk külhonból, Hotel História) arról a lemezről, amelyet Gál Tamással együtt készített a Budapesten született, ám Szlovákiában élő Tóth László verseiből. Az a zenés est nyilván kevesebb nézőhöz jutott el, mint ez a nagy szériával kecsegtető előadás. Czajlik József egyébként kitalált egy új kifejezést: „wellness színház”. Sejthetjük, mi lehet ez. Olyan szórakoztató előadás, amely nem akar mélyen szántó gondolatokat a fejekbe plántálni, csak kényeztetni, masszírozni, langyos vízben áztatni a nézőt. Sietek megjegyezni: nincs semmi baj a kellemes kikapcsolódás elősegítésének szándékával, még akkor sem, ha sokan nem szeretik a relaxációs masszázst, a pezsgőfürdőt, vagy a gőzkabint. A gond ott kezdődik, amikor kevés a gőz a kabinban, gyengén masszíroz a jakuz- zi, termálvíz helyett pedig melegített csapvizet kapunk. Persze sok vendégnek fel sem tűnik az ilyesmi, de az igényesebb wellnesszezők azért észreveszik. A Milyenek a magyarok? olyan lett, mint egy zenés irodalmi színpad, vagy egy iskolai ünnepi műsor, ahol minden szereplő bemutatja azt, amiben a legjobb. A monológok, jelenetek és dalok nem igazán állnak össze kerek egésszé, Fodor Viola első látásra izgalmas, térképszerű díszlete húsz perc után már unalmassá válik (két órán keresztül ezt kell néznünk), a színészek pedig gyakran nem tudnak mit kezdeni a rájuk háruló népszórakoztatási feladattal - túltolják a karaktert, vagy ellenkezőleg, épp csak reprodukálják a szöveget. Forgács Miklós dramaturg szerint ez az előadás a Kassa, a szerelem városa című sanzonestjükhöz kötődik, az ott megkezdett hagyományt szeretné folytatni. A sanzonest egy várost vett górcső alá, a Milyenek a magyarok? egy egész országot jár be. Az előző séta után ez most egy utazás. Az elgondolás szép, hiszen a földrajz és a lélekrajz összefüggései, egy nemzet mentalitásának jellemzői szórakoztató köntösben is izgalmasak le- het(né)nek - egy kis abszurd humorral, paródiával, a szöveg és a színpadi játék bátrabb ellenpontozásával. Ez az előadás csupán bemutatja a magyar sztereotípiákat. Például néhány szakállas anyósviccet, amelyeket követően a fekete kendős anyósok adják elő Kató nénis stílusban a Belga Készüljél fel a hangulatra című gyöngyszemét - csökkentve a dal zsenialitását. A férfi színészek bakanótákat énekeltetnek a közönséggel, a dalok pedig a Milyenekamagyarok rádió slágerlistájáról valók. Életképek, riportok, hírek, közszolgálat. Aha, szóval ez hivatott összekötni a jeleneteket?! Nálunk vendégszerepei a Cimborák Bábszínház Rozsnyó. Először vendégszerepei Dél-Szlovákiában a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház. A rest legényről című bábelőadást mutatják be nyolc alkalommal. A turné társszervezője az idén húszéves Meseszínház. Hétfőn a rozsnyói városháza színháztermében láthatják az érdeklődők az előadást két alkalommal, 10-től és 11.30-tól. Másnap a buzitai művelődési házban lép fel a társulat 11.3 0-kor, szerdán pedig Feleden (10.30) és Várhosszúréten (17.30), mindkét helyszínen a kultúrházban. Csütörtökön Tornaija következik (10.00 és 11.30), ahol szintén a kultúrház ad otthont az előadásnak. A vendégjárás Pelsőcön végződik pénteken 10.30-kor, a helyi kultúrházban. A Cimborák Bábszínház alkotóműhelyében az elmúlt 20 év alatt 34 előadás készült óvodásoknak, kisiskolásoknak és középiskolásoknak. A rest regényről című bábjátékot, amely egy magyar népmese alapján készült, hároméves kortól ajánlják. A történet a másság elfogadásáról szól, arról, hogyan lehet valaki teljes értékű tagja a társadalomnak úgy, hogy az ő létigazsága nem egyezik az elvárásokkal. Jankó a világ szemében rest, mégis egyetlen jó cselekedettel olyan tudás birtokába jut, amivel bármit megtehet. O mégsem él vissza helyzetével, ettől válik igazi mesehőssé, (juk) A náci haláltábor festője Varsó. Az egykori Auschwitz- Birkenau-i koncentrációs tábor múzeuma vásárolta mag a náci haláltábort túlélő festő, David Olere 18 képét. A festő 1902-ben született Varsóban, ott végezte művészeti tanulmányait, később Párizsban telepedett le. 1943-ban Auschwitzba vitték, ahol a Sonderkommando tagja lett, a holttestek elégetésére kényszerítették. „Ő volt az egyetlen a Sonderkommando foglyai közül, aki képein ábrázolta, milyen volt a mindennapi munkájuk a krematóriumok kéményeinek árnyékában és milyen erős az ember akarata a túlélésre” - mondta Piotr Cywinski múzeumigazgató. A 18 auschwitzi képpel a múzeum az Olere-életmű legjelentősebb kollekciójának birtokába jutott. (MTI) David Olere képeit a lengyel kulturális minisztérium vásárolta meg az Auschwitz-i múzeum számára. Az anyósok Belgát énekelnek (Németi Róbert felvételei) :
