Új Szó, 2017. szeptember (70. évfolyam, 202-225. szám)

2017-09-11 / 209. szám, hétfő

www.ujszo.com | 2017. szeptember 11. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Kulturális sokk Ismertem a finnországi kisebbségi jogokat, mégis meglepődtem LUCIA MOLNÁR SATIN SKÁ kisebbségi nyelvi jo­gokkal foglalkozó szlo­vákiai nyelvésznek ko­moly kulturális sokkot okozhat egy finnországi utazás. Au­gusztus végén Jyväskylä városában vettem részt egy nemzetközi nyel­vészkonferencián. Persze az adatokat ismertem. Finn­ország lakossága körülbelül annyi, mint Szlovákiáé, a legnagyobb ki­sebbség aránya körülbelül 10% (mint nálunk a magyaré, ott a svédé), * eközben a területe akkora, mint Né­metországé, és persze nálunk gazda­gabb országról van szó. Már a vonaton Helsinkiből Jyväs- kyläbe feltűnt, hogy minden elhang­zik finnül, svédül és angolul, hely­ségnevek is, bár nem svéd többségű területeken utaztunk át. Tudtam, hogy a finn és a svéd is hivatalos nyelv, mégis meglepődtem. Talán mert hozzá vagyok szokva, hogy ná­lunk még akkor sem működik vala­mi, ha törvénybe van foglalva. Az utolsó nap, amikor már azt hit­tem, hogy megszoktam a finnek nyi­tottságát, elvittek minket egy kisvá­rosba az ország másik végébe (négy óra buszozás), hogy megmutassanak valamit. Egy Nagymegyer nagyságú városkát kell elképzelni, svéd több­séggel, ahol a bevándorlók aránya 13 százalék. Mintegy száz nyelvészt a világ minden tájáról - Ausztráliától, Dél-Amerikáig - köszöntött a pol­gármester, és előadást tartott a vá­rosról. Ilyesmiket még sosem hallot­tam polgármestertől. Nagy büszke­séggel beszélt a lakosságról, olyan mondatok hangzottak el, hogy „vá­rosunk nem lenne ilyen a bevándor­lók nélkül, nagyon büszkék vagyunk rájuk”. Azt hittem, nem egy másik országban vagyok, hanem egy másik bolygón. A polgármester elmagya­rázta, hogyan integrálodnak a be­vándorlók, nincs munkaerőhiány, milyen jó, hogy egyre több iskola van, igaz, hogy jobbára a bevándor­lók gyerekeivel vannak tele. A város sikerének van néhány titka - egyrészt ők lettek a legnagyobb paradicsom- és uborkatermesztők az országban, óriási üvegházakat építettek, más­részt a bevándorlók is részt vesznek a különböző helyi kulturális és sport- rendezvényeken, és nem utolsósor­ban svédül tanulnak - így a finnor­szági svéd kisebbségi életbe integrá­lódnak. Lehet, hogy ez a város kivé­tel, de az, amit ott elértek, nem túl bonyolult dolog. Egyszerű lépések­kel mutatták meg, hogy ahol van akarat és nincs félelem, ott létezhet boldog elégedettség. Igen, ez nekünk így túl patetikusan hangzik, de ők így élnek. A város után nevezték el az integrációs modellt is, akárki utána­nézhet, a Narpes-modellről van szó. A nap végén még elvittek minket egy skanzenbe, hogy lássuk a régi svéd kultúrát is. Odajött hozzám egy finn kolléga és azt mondta, volt már Szlovákiában és ott is látott valami hasonlót, csak nagyobbat, Ólublón! Akkor kezdtem gondolkodni azon, hogy tényleg, miért is annyira más Szlovákia, mint Finnország, ha sok mindenben hasonlítunk? Sokan azt mondják, azért, mert más a társada­lom, hogy Finnország már 100 éve szabad ország stb. De hány évet kell vámunk nekünk? Már több mint ne­gyedszázada vagyunk szabadok, és a társadalom mi vagyunk, szóval nem lesz már jobb alkalom újrakezdeni. Lehet, hogy még mindig a kulturális sokk hatása alatt vagyok, de azt aka­rom, hogy itt is működjenek a dol­gok, hogy problémák helyett a meg­oldásokat keressük, és ne számok alapján osztogassunk állampolgári (és emberi) jogokat. Kim Dzsong Un kedvenc golfpályája (Lubomfr Kotrha karikatúrűja) Nem félünk MOLNÁR IVÁN V éget ért az idei nyaralási főszezon, amelynek egyik tanulsága, hogy az emberek többsége már nem hagyja magát befolyásol­ni a média egy részének hisztériakeltésétől. Az utazás meg­szervezése során a józan eszére hallgat, nem az internetes kö­zösségi oldalakon felfújt rémhírekre. Nem telik el nap, hogy ne hallanánk az Európát elözönlő „vérszomjas migránsok” által elkövetett bűncselekményekről, gyilkosságokról, brutá­lis nemi erőszakról. És akkor még nem beszéltünk az örökös terrorve­szélyről és a tényleges terrortámadásokról. Természetesen nem az a prob­léma, hogy a média ezekről tájékoztat. A probléma az, hogy egy részük az egérből is elefántot kreál, felesleges hisztériát keltve egy-egy elszigetelt eset miatt. Ha a lakosság ezek alapján döntene, a többség az elkövetkező tíz évben ki sem mozdulna otthonról, de biztosan nagy ívben elkerülné a dél-európai országokat, Észak-Afrikát és a Közel-Keletet, a legvadabb rémhírek ugyanis rendre ezekből a régiókból érkeznek. Aki mindezek alapján arra gondol, hogy az említett régiókban vissza­esett a turisták száma, téved. Az ENSZ Idegenforgalmi Világszervezeté­nek friss adatai szerint az idei első félévben világszerte 6,4 százalékkal, 598 millióra nőtt a külföldi turisták száma az egy évvel korábbihoz képest. Ilyen dinamikus növekedésre hét éve nem volt példa, amihez ráadásul leginkább a mediterrán térség járult hozzá. A dél-európai országokba az idei első félévben 12 százalékkal több turista érkezett az egy évvel koráb­binál, a közel-keleti országokat 9, Észak-Afrikát pedig 16 százalékkal többen keresték fel. Jelentősen nőtt az olyan országok - Egyiptom, Tö­rökország, Tunézia-vonzereje is, ahol korábban terrortámadások voltak. Nem szabadna megfeledkeznünk azonban Spanyolországról sem, amelyet szintén nem került el a terror, ennek ellenére csak idén júliusban 10,5 mil­lió turista kereste fel, ami történelmi rekord. A terrortámadások miatt gyakran került a média célkeresztjébe Párizs, ugyanakkor az idei első fél­évben 16,5 milliónyian keresték fel a francia fővárost, a tizedével többen, mint tavaly. Ilyen gyors növekedésre tíz éve nem volt példa. Folytathatnánk a sort, de ebből is látszik, hogy míg a politikusok csak beszélnek róla, a lakosság nagy része komolyan is gondolja, hogy a terror­ral ugyan fel kell venni a harcot, nem szabadna azonban hagynunk, hogy a terroristák befolyásolják az életünket, megszabva azt, hogy hová utazha­tunk és hová nem. Az emberek többsége ugyanígy nem hagyja magát be­folyásolni a „migránsáradattal, muszlim kolonizációval” fenyegető médi­ától sem. Minden jel arra utal, hogy az idegengyűlöletre építő primitív propaganda csak az emberek töredékére hat, általában azokra, akik egyéb­ként sem mozdulnának ki otthonról. FIGYELŐ Székely térkép miatt MÓL bojkott A MÓL benzinkutak bojkottjára szólította fel a román autósokat Traian Basescu, a Népi Mozgalom Párt (PMP) elnöke egy székely turisztikai térkép miatt. A volt ro­mán államfő szerint a cég romá­niai kútjain „az autonóm Szé­kelyföld” térképét árulják. „Ked­veseim, ne vásároljatok üzem­anyagot a MOL-tól. Annyi más forgalmazó van” - mondta Ba­sescu. Fazakas Szabolcs, a Székelyföldi legendárium projekt vezetője el­mondta: a térképet 2011 -ben ké­szítették, négynyelvű, román-magyar-német-angol nyelven tüntették fel a Székely­föld és környéke turisztikai látvá­nyosságait. MÓL közölte: vállalati politiká­jának része az országban élő kö­zösségek és kisebbségek tiszte­letben tartása, s ez a töltőállomá­saikon történő többnyelvű kom­munikáció révén valósul meg. A közlemény szerint a MÓL 208 ro­mániai töltőállomásán a turistákra való tekintettel helyeztek el olyan térképeket, amelyek az egyes ré­giók látványosságait népszerű­sítik. „Ilyen térképek vannak ki­helyezve Moldovában és Brassó­ban is“ - közölte a Mól Románia, hozzátéve, hogy a térképek azért négynyelvűek, hogy ezáltal is ha­tékonyabban népszerűsíthessék az ország különböző régióiban talál­ható legérdekesebb turisztikai látványosságokat. (MTI) r Mi közelebb vagyunk Eszak-Koreához, mint Amerika A brit védelmi miniszter szerint az észak-koreai válság közvetlenül érinti Londont, mivel közelebb van Észak- Koreéhoz, mint Los Angeles. Sir Michael Fallon a BBC-nek ki­jelentette, hogy Észak-Koreának még nincs olyan ballisztikus rakétája, amellyel csapást mérhet Londonra, de rakétái hatótávolsága egyre növek­szik. Emellett rendkívül magas a koc­kázata annak, hogy „valaki elszá­molja magát”, és ez válaszcsapáshoz vezet. A műsorban Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára kijelentette: Észak- Korea globális válaszintézkedéseket igénylő globális fenyegetést jelent. Arra a kérdésre, hogy a világ az 1962- es kubai rakétaválság óta most áll-e a legközelebb egy nukleáris háború ki­töréséhez, Stoltenberg azt mondta: a jelenlegi helyzet nagyon különbözik az akkoritól. Annak idején két nagy katonai tömb állt egymással szemben a globális hidegháború közepette, most viszont egy „kicsi, de veszé­lyes, országról van szó”, amely glo­bális fenyegetést jelentő fegyvereket fejleszt, és ezúttal a nemzetközi kö­zösség egységesen próbálja elérni e fegyverfejlesztési program leállítását - mondta a NATO főtitkára. Ünnepélyes kardcsörtetés A hétvégén kardcsörtetéssel ünne­pelte alapításának 69. évfordulóját Észak-Korea, a rezsim szócsöve, a Rodong Színműn lap legyőzhetetlen atomhatalomként írt az országról. Az újság figyelmeztette az Egyesült Ál­lamokat és „vazallusait”, hogy új fegyvereinek köszönhetően vereség­re vannak ítélve. A lap Donald Trump amerikai elnököt és az új ENSZ­szankciókat ostorozta, azzal fenye­getve, hogy amíg az Egyesült Álla­mok ellenséges tevékenységet foly­tat, addig folyamatosan kapja majd a nagyobb és kisebb „ajándékokat”. Áz Egyesült Államok olajembar­gót és Kim Dzsong Un észak-koreai vezető vagyonának befagyasztását helyezte kilátásba újabb büntető in­tézkedések keretében, ma pedig összehívta a 15 tagú Biztonsági Ta­nácsot, hogy szavazzon a határozat- tervezetről. Ennek sikere a vétóhata­lomnak számító Kínán és Oroszor­szágon múlik. Putyin gratulált A KCNA észak-koreai állami hír- ügynökség közölte, Vlagyimir Pu­tyin orosz elnök gratuláló üzenetet küldött Kimnek az évfordulón. „Meggyőződésem, hogy a kétoldalú kapcsolatok minden területre kiteije- dő további fejlődése a két nép alap­vető érdeke, és hozzájárul a Koreai­félsziget, illetve egész Északkelet- Ázsia biztonságának és stabilitásá­nak megszilárdításához” - írta Putyin Phenjan tavaly kísérleti atomrob­bantást hajtott végre az államalapítás évfordulóján. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom