Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-01 / 176. szám, kedd
www.ujszo.com | 2017. augusztus 1. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Beteges önhittség Újabb reformok nélkül megismétlődik az előző forgatókönyv S ok mindenben különböznek egymástól a szlovákok és a magyarok, amiben azonban egész biztosan hasonlítunk, az a hirtelen fellobbanó, eltúlzott önhittség. A legapróbb siker hatására is képesek vagyunk elbízni magunkat, a legyőzhetetlen hős mámorában úszva. Ez az a pont, amikor a többség - a fejébe szállt dicsőség miatt - ellazul, azt gondolva, hogy az ellenfelet már fél kézzel is legyőzzük, a felmerülő akadályokat játszva le- küzdjük. A mámorból az esetek többségében hatalmas bukásra ébredünk, és már csak arra van erőnk, hogy a sebeinket nyalogassuk, a csúfos vereségünkért pedig másokat hibáztassunk. Számos példát hozhatnánk fel erre a rossz tulajdonságunkra a történelemből, nem kell azonban messzire mennünk. Már az is elég, ha visszatekintünk a magyar és a szlovák válogatott focicsapatok szereplésére. Ha az első, és ne adj isten a második gólt is a nemzeti válogatottunk lövi az ellenség hálójába, szinte borítékolható a kudarc. Játékosaink többsége ugyanis - a fentiekben felvázolt mentalitás alapján - ellazul, azt gondolva, hogy most már nem is kell annyira küzdeni. Az ellazulás lustasághoz vezet, ami garantálja a csúfos vereséget. A pályán elszenvedett vereség persze csak a drukkereknek fáj, sokkal rosszabb azonban, hogy az élet minden területén ez a kód érvényesül, aminek a hatását leginkább a gazdaságban érezzük meg. A 2006 előtti jobboldali kormányok reformjainak köszönhetően sikerült felpörgetni a szlovák gazdaságot. Az így annak ellenére is könnyebben vette a gazdasági válság által felállított akadályokat, hogy 2006-tól a Robert Ficóhoz hasonló „kétbal lábas focistákra” bíztuk a meccset, azt gondolva, hogy most már ellazulhatunk: nem kell annyira küzdenünk, nincs szükség átgondolt reformokra, megy minden magától is. És valóban, a szlovák gazdaság még soha nem teljesített olyan jól, mint manapság, amit a Fico-kabinet természetesen a saját eredményének tart. Valójában azonban a Fico- kormányokra is érvényes a mondás: több a szerencséjük, mint az eszük. A jobboldali reformokkal felturbózott gazdaság könnyebben vette a válság okozta kilengéseket, ezt követően pedig a nyugateurópai keresletnövekedésnek köszönhetőenjavultak a gazdasági eredményeink. A Standard & Poor’s hitelminősítő múlt héten kiadott elemzése szerint Szlovákia az elkövetkező években is dinamikus gazdasági növekedésre számíthat, hosszabb távon azonban a sikerért már meg kell küzdenünk. A lakosság elöregedése, a hatalmas regionális különbségek, a bármilyen munkára alkalmatlan állástalanok népes tábora, az iskolaügy és az egészségügy elmaradottsága miatt újabb reformokra lesz szükség. Egy ideig még eljátszhatjuk, hogy verhetetlenek vagyunk, új abb - fáj - dalmas és persze népszerűtlen- reformok nélkül azonban megismétlődik a régi forgatókönyv: az önhittség miatt csúfos vereségre számíthatunk, aminek a legnagyobb vesztese újra a lakosság lesz. Az eurómentés sikereiről GÁL ZSOLT A csőd szélére került uniós tagállamokat és az eurózónát nem a mentőalapok, hanem az Európai Központi Bank (EKB) mentette meg az összeomlástól. Ez nem oldotta meg a válságot, csak elhárította a monetáris uniót fenyegető közvetlen életveszélyt. Görögország pár napja újra visszatért a piacokra, 3 milliárd euróért értékesített 5 éves lejáratú államkötvényeket magánbefektetőknek. Sokan úgy vélik, ez is azt mutatja, sikeresnek mondhatók az uniós mentőalapok és az általuk nyújtott mentőcsomagok. Még többen úgy gondolják (ideértve a szlovák pénzügyminisztériumot is), hogy Görögország esetében ez ugyan nem igaz, de a többi kisegített, közös pénzt használó tagállam (Írország, Portugália, Spanyolország, Ciprus) és úgy általában az eurózóna tekintetében már igen. Hogy rövidre zárjuk a mérlegelést, csak két adat: a 2013-ban felállított állandó euró- mentőalap (ESM) hitelnyújtási kapacitása 500 milliárd euró. Az olasz és a spanyol államadósság 2016 végén összesen több mint 3300 milliárd euró. Ha ezt megdobjuk még a franciával (2150 milliárd), már akkor az alap kapacitásának tízszerese felett járunk. (Csak érdekességképpen, az eurózóna teljes államadóssága 9,6 ezer milliárd euró.) Nyilvánvaló, hogy a mentőcsomagok és az alapok csak a kis halak kimentésére (voltak) alkalmasak. Tudták ezt a befektetők is, és csak az nyugtatta meg őket, amikor öt évvel ezelőtt, 2012 forró nyarán Mario Draghi, az EKB elnöke kijelentette, mindenképp megmentik az eurót, kerül, amibe kerül, és bemutatta az erre alkalmas (korlátlan államkötvény-vásárlásokat lehetővé tévő) OMT programot. Míg a mentőalapokból az érintett 5 ország mintegy 250 milliárd eurós támogatást kapott, addig az EKB-nál ezermilliárdokban számolják a segítséget (államkötvény-vásárlások, bankoknak juttatott hosszú távú hitelek, mennyiségi lazítás stb.). Szóval elég egyértelmű, kinek volt nagyobb súlya az egzisztenciális válság megállításában. A görögökhöz visszatérve nekem még rémlik valami olyasmi, hogy 2010-ben arról volt szó: össze kell dobni pár tízmilliárd eurót, hogy megakadályozzuk a görög államcsődöt, a válság továbbterjedését és a pánikot. Aztán jött az első görög mentőcsomag: 110 milliárd euró. Majd jött a második 2012-ben: még 130 milliárd, majd ennek háromszori meghosszabbitása, és a harmadik 2015-ben: további 86 milliárd. Közben Görögország kétszer csődbe ment (2012-ben a magánhitelezők leírták a náluk lévő görög adósság 5 3 %-át, a telj es adósság mintegy negyedét) a válság tovább terjedt, és a pánik sem csillapult Draghi hírhedt bejelentéséig. Szóval itt nehéz bármit sikerként tálalni, főleg, hogy a görög államadósság tavaly még mindig 315 milliárd euró, a GDP 179 százaléka volt (2008-ban még „csak” 265 milliárd, a GDP 109 %-a). Ez minden józan gazdasági elemző szerint fenntarthatatlan szint. Az, hogy most elsütöttek a piacokon 3 milliárdnyi kötvényt, nem jelent semmit. Ha a görög kormány nem kapta volna meg a harmadik mentőcsomagból pár hete esedékes 8,5 milliárdos részt, az ország újra csődbe ment volna. Ráadásul azzal, hogy a befektetők (főleg bankok) megvették 4,6 százalékos kamatra a görög kötvényeket, szinte semmi rizikót nem vállalnak. Továbbpasszolhatják azokat az EKB-nak, bízhatnak egy újabb görög mentőcsomagban, ha a görög állam esetleg fizetésképtelen lenne, és ha minden bukik, még mindig mehetnek állam bácsihoz bankmentésért kuncsorogni. Az meg, hogy egy gyakorlatilag csődben lévő állam nem befektetési hitelbesorolással ilyen kis kamatra kölcsönözhet - a többiek meg ennél is jóval kisebbekre - kizárólag az EKB által biztosított pénzcunami következménye. Az államadósságok nagyságára való tekintettel jóval magasabb kamatok lennének indokoltak, és lehet rettegni attól, hogy ezek előbb-utóbb beköszöntenek. Szóval ünneplésre, pezsgőbontásra túl sok ok nincs, pláne ebben a nagy melegben... Ahol az esküvői meghívóra és a sírkőre se írják rá a nők nevét Személyazonosságukért harcolnak az afgán nők, ugyanis egy nő nevének nyilvános használata és kiejtése is tilos az országban. A nők sírkövén a családjukon belüli rokonsági fokuk olvasható, a férfi családtagokhoz viszonyítva, tehát egy férfi édesanyja, lánya, vagy testvéreként temetik el őket. A születési anyakönyvi kivonatokban nem szerepel az „anyja neve” rubrika, és az esküvői meghívón sem tüntetik fel a menyasszony nevét. Ehelyett az apa vagy a leendő félj neve és a velük fennálló rokoni viszony alapján tesznek utalást a nőre. Névtelenség Afgán nőjogi aktivisták kampányt indítottak a közösségi médiában a nők nevének használatával kapcsolatos régi szokás felszámolása érdekében. A „HolVanANevem” kampány célja, hogy a nők neve is szerepeljen a hivatalos dokumentumokon, illetve megjelenjen a közbeszédben. „A társadalmunk tele van a nőkkel szembeni igazságtalanságokkal, tulajdonképpen minden tabu a nők számára” - közölte Bahár Szohaili, a kampány egyik vezetője a Thomson Reuters Foundation hír- szolgáltatóval. „Célunk, hogy nyomást gyakoroljunk a kormányra: olyan törvényeket hozzon, amelyek a nők jogait védik.” A Facebook és Twitter közösségi oldalakon is megtalálható mozgalom mögé több ezer afgán állampolgár sorakozott fel, köztük számos közéleti személyiség, író, újságíró és zenész. Csatlakozott az egyik legnépszerűbb afgán énekes, Farhád Darja is, aki megosztott egy fényképet a közösségi oldalán, melyen feleségével látható, és a bejegyzésbe a nevét is odaírta: „Farhád és Szul- tána Darja”. Elfelejtette anyja nevét A kampány egy másik tagja, Batul Mohammedi elmesélt egy történetet, amely érzékelteti, hogy mennyire ritka egy nő nevének használata az afgán társadalomban: a férfi egy bankban töltött ki egy űrlapot, amikor az alkalmazott megkérdezte az anyja nevét. „Megálltam pár másodpercre, mert gyakorlatilag elfelejtettem anyám nevét. Az elmúlt években senki sem kérdezte ezt, és senki sem szólította őt a nevén” - mondta. A nők nevének eltörlése a régi afgán hagyományokban gyökerezik. A társadalomban elfoglalt másodrendű helyzetüket jelképezi ez egy olyan országban, ahol taníttatásukról, há- zasodásukról és számtalan más dologról kizárólag a család férfitagjai döntenek. Farzanah Váhedi, az afgán fővárosban, Kabulban élő fotóriportemő elmondása szerint amikor interjút akar készíteni egy afgán nővel vagy le akarja fényképezni, szinte mindig engedélyt kell kérni a nő apjától, férjétől vagy valamelyik fiútestvérétől. Bár a szélsőségesen konzervatív tálibok hatalmának 2001-es megdöntése óta a nők visszanyerték a tanuláshoz és a munkához való jogukat, szavazhatnak is, de széles körben elteijedt a családon belüli erőszak, ami legtöbbször büntetlenül marad. „Nemkívánatos káosz" Abdullah Atahi legfelsőbb bírósági szóvivő a Thomson Reuters Foun- dationnak azt mondta, az afgán társadalom még nem kész a nők nevének használatára. „Nincs azzal bajunk, ha egy anya nevét feltüntetik a születési anyakönyvi kivonatban vagy egyéb dokumentumban, de az afgán kultúrkörben az emberek még nem állnak készen ilyen korszerű változásra, amely akár nemkívánatos káoszhoz is vezethetne az országban” - mondta a szóvivő. Ezzel szemben Sáhgul Rezaie törvényhozó és nőjogi aktivista szerint folytatják a nők jogaiért vívott harcot. „Vannak radikális elemek a parlamentben, akik ellenzik ezt a lépést, de keményen küzdünk azért, hogy módosítsuk a törvényeket” - mondta a képviselő. (MTI) MOLNÁR IVÁN Névtelenségbe burkolva
