Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)

2017-08-28 / 199. szám, hétfő

www.ujszo.com | 2017. augusztus 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Vissza a macskát Vajon mi mondható mennyire emennek vagy amannak? rvin éppen ebéd utáni pi­páját szívta a kertven­déglőben, és már majd­nem elérte azt az állapo­tot, amikor a nikotin a tarkója tájékát kezdi zsibbasztani, minek hatására elkezdi úgy érezni, hogy a világ dol­gai nem is lehetnének nagyobb rend­ben, mint ahogy éppen vannak. Régi perverziója volt, hogy a nyár őszbe fordulásának tiszteletére csakis cse­resznyés Óbestert füstöl, idén mégis elővette már jóval hamarabb, mert reggel valahogy úgy érezte, történni fog vele valami váratlan. De az elvárt zsibbadás késni látszott, helyette megjelent Bandika, szokásos szö­vetkalapjában, kezében összesodort újságot szorongatva, zaklatottan. El­adták! Eladták az Új Szót! -hado- nászta már-már illetlenül hangosan. Látom, te vetted meg, ahogy minden nap - nyúlt az asztalra a pipaszurká- lóért Ervin. Nem úgy értem, maga haszonállat, megvette az Új Szót meg a Vasárnapot a Penta. Most jelentet­ték be nekik, hogy mivel a PSIS nö­veli részesedését a Petit Pressben, cserébe a Penta, vagy hát a NMH nevű cége megkapja az Új Szót meg a Vasárnapot. Mindenki egy ideg! Maga meg itt ül, és pipázik nyugod­tan, mint egy Mixáth-szobor?! Megegyeztek, hogy Bandika is bedob egy ebédet, a helyzetet kon­szolidálandó. Ervin elrakta pihenni a pipát, egyébként is túl hevesen égett a tavaly novembertől csontra száradt keverék. Szóval ön mit gondol, mi állhat ennek az egész tulajdonosvál­tásnak a hátterében? - igazította egymás mellé az evőeszközöket Bandika. Mi lesz így a függetlenség­gel? Hát, tetszik tudni - kezdte Ervin -, a függetlenséggel sokszor úgy van az ember, mint a fiatalsággal. Egy dolog, hogy ő mennyire érzi magát függetlennek vagy épp fiatalnak, más dolog, hogy mások mennyire tartják annak. A harmadik komponens az lenne, hogy valójában mennyire mondható emennek vagy amannak, ez valójában viszont szintén csak ér­tékítélet függvénye, szóval inkább a második csoportba tartozik. Objektív értelemben ezek a kategóriák nem léteznek. Egy hetvenéves polgár is élhet fiatalosan, és egy húszéves is viselkedhet úgy, mint egy kiégett, fáradt roncs. Ráadásul Bércesi Robi is azt énekli a Hiperkarmában, hogy mindenki függ valakitől. Bandikát kezdetben zavarta, hogy Ervin min­den égető problémafelvetésére ilyen bölcsességeket pöfékel ki magából, de aztán úgy volt vele, hogy a két vi­selkedési attitűd afféle szükséges el­lentétpárként alkot egészet, mint a világosság meg a sötétség, a hideg és a meleg, vagy a nap és a hold a szé­kely zászlón. Oké - fogadta el Ban- dika az idei nyár slágeritalát, az Aperol spritzet a pincértől -, akkor nézzük a dolgot a fejlődés oldaláról. Mivel lehetne tehát ezeket a turbu­lenciákat ön szerint a lap javára for­dítani? Mit kellene változtatni, ha már egyszer? A Vasárnappal kap­csolatban az efféle megközelítés egyértelműen okafogyott, abból sem elvenni, sem hozzátenni, hisz úgy tökéletes, ahogy van. De az Új Szóra azért ráférne egy kisebb generál. Mit javasoljunk nekik, ha már egyszer idáig fajult a helyzet? Valami olyas­mit, amivel korábban elpártolt előfi­zetőik bizalmát visszaszerzik, de ed­digi hűséges olvasóikat sem rövidítik meg. Bandika és Ervin egymásra néztek, és látták egymás szemében, hogy ugyanarra gondolnak. Garfield. Vissza kell hozni a Garfieldot! 2010 óta nincs napi Garfield az Új Szóban, azóta a megmagyarázhatatlan jelen­ségek egymásnak adták a kilincset. „Nekem ráadásul van egy ismerő­söm, aki júniusban azt mondta, petí­ciót fog indítani Garfield visszako­zásáért, mert már nem búja tovább”— mondta Ervin. Javasoljuk tehát ezt. Rendben. Tegyünk így. mma Koalíciós tanács (Lubomlr Kotrha karikatúrája) Danko százados csatát vesztett LAJOS P. JÁNOS augusztus elején kezdődött koalíciós válság újabb fel­vonása van mögöttünk. Akárcsak korábban, most is azonnal megkérdőjeleződött a végeredmény, amelyet pedig látszólag teljes egyetértésben ismertetett a három párt elnöke. Pénteken Robert Fico, Andrej Danko és Bugár Béla bejelen­tette, hogy folytatják a kormányzást, továbbá napokon belül kidolgozzák és aláuják a koalíciós szerződés kiegészítését. Nem sokkal a sajtótájékoztató után azonban elkezdtek kiszivárogni a részletek: az SNS továbbra is Ján Richter szociális ügyi miniszter fejét kö­veteli, a Smer viszont ragaszkodik a miniszterhez, Robert F ico kész összekapcsolni a Richter sorsáról szóló szavazást a kormány elleni bizal­matlansági szavazással. Az egyik koalíciós párt tehát újra a sajtót használta saját imázsa erősíté­sére. Valószínűleg az SNS, ugyanis a koalíciós válságban egyelőre ő húzza a rövidebbet: elvesztette egy miniszterét, elnöke hisztérikusan reagál, pártja követeléseit senki sem veszi komolyan, még maga az SNS sem. (Ez utóbbi abból is látszik, hogy már ajavaslatok megvitatása előtt hajlandó azokat módosítani-lásd 13. és 14. fizetés.) Az eljárás nem szokatlan az SNS-től, a kiszivárogtatást korábban nyíl­tan vállalta, az első, válságmegoldó koalíciós tanácsot követően például Jaroslav Paška, a párt első alelnöke a sajtótájékoztatóról távozó újságírók­nak mondta el pártja „követeléseit” a megbeszélésnek helyet adó kor­mányszálló előtt. A válság kirobbantása az SNS részéről feltehetően az oktatási miniszté­rium korrupciógyanús pályázatainak elfedését szolgálta, de ezt a célját nem érte el, és már önálló életet él. Az a történet ugyanis Peter Plavčan el­távolításával lezárult, legalábbis addig, amíg magukról a korrupciógyanús pályázatokról elő nem kerülnek újabb információk. Azon lehet vitatkozni, hogy ez a lépés mennyire volt etikus Robert Fico részéről, helyes volt-e leváltania az SNS által jelölt minisztert Danko háta mögött, de a nemzeti pártelnöknek fel kellene fognia, hogy ez a vonat már elment. Plavčan le­váltásával pedig,/ászáradt” az ügy az SNS-re. Ha folytatódik, az lassan az SNS teljes arcvesztéséhez vezethet. A kérdés az, Andrej Danko mikor nyugszik bele, hogy ezt a csatát el­vesztette. Még élezheti a helyzetet, játszhat Richter leváltására, hiszen az ellenzék hamarosan beteijeszti a szociális ügyi miniszter elleni bizalmat­lansági indítványt, így lebegtetheti, hogy azt az SNS bizony meg fogja szavazni. De ez már csak kétségbeesett próbálkozás arra, hogy legalább részben áthárítsa a felelősséget a Smerre a koalíciós válságért. A koalíciós egyensúlyt feltehetően már csak az előrehozott választásoktól való félelem biztosítja, az SNS gyengül, Danko pedig egyre megbízhatatlanabb part­nerré válik. Lassan már Igor Matovič is megbízhatóbbnak tűnik nála. FIGYELŐ Csökken Macron népszerűsége Ismét jelentősen csökkent Emma­nuel Macron francia államfő népszerűsége, augusztusban már csak a franciák 40 százaléka volt elégedett a tevékenységével, ami egy hónap alatt újabb 14 százalék- pontos csökkenést jelent a júliusi 10 pontos esést követően - ismer­tette a Le Jómnál du Dimanche. Elnökké választása óta 22 száza­lékpontot vesztett a népszerűségéből, ami jelentősebb, mint elődjei esetében: 2012-ben a szocialista Francois Hollandé tet­szési mutatója 54, a jobboldali Ni­colas Sarkozyé pedig 67 százalé­kon állt három hónappal a megvá­lasztásuk után. Augusztusban a megkérdezettek 36 százaléka volt inkább elégedett Macronnal, ami 11 százalékpontos csökkenést je­lent, és 4 százalék mondta magát nagyon elégedettnek, ami 3 száza­lékpontos visszaesés. Ezzel párhu­zamosan az elégedetlenek táborá­nak aránya 43-ról 57 százalékra nőtt. Inkább elégedetlen a válasz­tók 37 százaléka, ami 9 százalék- ponttal több mint korábban, a na­gyon elégedetlenek tábora pedig 20 százalékos, ami 5 százalékpontos emelkedés. (MTI) Trump kegyelmet adott a „legkeményebb” amerikai seriffnek A 85 óves Joe Arpaio olasz bevándorlók gyereke, a spanyolajkúakkal szembeni durva, rasszista bánásmód miatt ítóltók el. Donald Trump amerikai elnök még saját pártjának vezetőitől is gyors és éles bírálatokat kapott amiatt, hogy kegyelemben részesítette az arizonai Maricopa megye volt seriffjét, Joe Arpaiót, akit júliusban bűnösnek ta­lált a bíróság, mert visszaesőként, egy korábbi bírói határozat ellenére vál­tozatlanul „hátrányosan megkülön­böztette” a spanyolajkúakat. Arpaio arról vált országosan is­mertté és a társadalmat megosztó személyiséggé, hogy kíméletlenül bánt az elkapott illegális bevándor­lókkal, és olyan taktikákat alkalma­zottjárőrözései alkalmával, amelyek felérnek a rasszok profilalkotás alap­ján történő megkülönböztetésével. A volt seriff nyilvánosan támogatta Trumpot elnökválasztási kampánya idején, és saját hatáskörben ő is szi­gorúbb bánásmódot hirdetett az ille­gális bevándorlókkal szemben. Ta­valy novemberben - a tisztségben el­töltött 24 év után - újra indult a se- riffségért, de veszített. Paul Ryan, a képviselőház repub­likánus párti többségének vezetője azt írta közleményében: „a rend- fenntartás tisztségviselőinek külön­leges felelősségük van abban, hogy mindenki jogait tiszteletben tartsák az Egyesült Államokban. Nem sza­bad megengednünk senkinek, hogy azt higgye, ezt a felelősséget csök­kenti az elnöki kegyelem”. Előbb a Fehér Ház jelentette be, hogy Donald Trump elnök először élt a megkegyelmezés jogával, és „megmenekítette egy politikai szö­vetségesét a börtöntől”. Utána maga Trump is bejelentette a Twitteren: „örömmel tudatom, hogy teljes ke­gyelemben részesítettem egy 85 éves amerikai hazafit, Joe Arpaio seriffet. Ugyanis gondoskodott Arizona biz­tonságosságáról”. Az elnöknek joga van arra, hogy megkegyelmezzen olyan elítéltek­nek is, akik megsértették a bíróságot (például nem tettek eleget valamely határozatának), de szokatlan, hogy ezt akkor tegye meg, amikor még nem hirdették ki a büntetési tételt, amely a jelen esetben várhatóan bör­tönbüntetés lett volna. Ezenkívül a kegyelemben részesítésnek van egy hosszadalmas eljárása, amelyet Trump mellőzött ebben az esetben. A The Washington Post jelentette, hogy értesülése szerint Trump még tavasszal megkérdezte Jeff Sessions igazságügyi minisztert, lehetséges-e, hogy a kormány ejtse a bűnügyi vá­dat Arpaio ellen, de azt a választ kap­ta, hogy ez nem lenne szerencsés. Akkor döntött úgy, hogy hagyja az eljárást eljutni az ítélethirdetésig, és ha Arpaiót bűnösnek találják, akkor kegyelmet ad neki. Elítélte az Arpaiónak adott elnöki kegyelmet John McCain republiká­nus arizonai szenátor is: „az elnök­nek joga van kegyelmet adni, de ez­úttal szembemegy azzal a fogadal­mával, hogy tiszteletben tartja a jog­uralmat, hiszen Joe Arpaio nem mu­tatta jelét annak, hogy megbánta vol­na a tetteit”. VERES ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom