Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-28 / 199. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2017. augusztus 28. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Vissza a macskát Vajon mi mondható mennyire emennek vagy amannak? rvin éppen ebéd utáni pipáját szívta a kertvendéglőben, és már majdnem elérte azt az állapotot, amikor a nikotin a tarkója tájékát kezdi zsibbasztani, minek hatására elkezdi úgy érezni, hogy a világ dolgai nem is lehetnének nagyobb rendben, mint ahogy éppen vannak. Régi perverziója volt, hogy a nyár őszbe fordulásának tiszteletére csakis cseresznyés Óbestert füstöl, idén mégis elővette már jóval hamarabb, mert reggel valahogy úgy érezte, történni fog vele valami váratlan. De az elvárt zsibbadás késni látszott, helyette megjelent Bandika, szokásos szövetkalapjában, kezében összesodort újságot szorongatva, zaklatottan. Eladták! Eladták az Új Szót! -hado- nászta már-már illetlenül hangosan. Látom, te vetted meg, ahogy minden nap - nyúlt az asztalra a pipaszurká- lóért Ervin. Nem úgy értem, maga haszonállat, megvette az Új Szót meg a Vasárnapot a Penta. Most jelentették be nekik, hogy mivel a PSIS növeli részesedését a Petit Pressben, cserébe a Penta, vagy hát a NMH nevű cége megkapja az Új Szót meg a Vasárnapot. Mindenki egy ideg! Maga meg itt ül, és pipázik nyugodtan, mint egy Mixáth-szobor?! Megegyeztek, hogy Bandika is bedob egy ebédet, a helyzetet konszolidálandó. Ervin elrakta pihenni a pipát, egyébként is túl hevesen égett a tavaly novembertől csontra száradt keverék. Szóval ön mit gondol, mi állhat ennek az egész tulajdonosváltásnak a hátterében? - igazította egymás mellé az evőeszközöket Bandika. Mi lesz így a függetlenséggel? Hát, tetszik tudni - kezdte Ervin -, a függetlenséggel sokszor úgy van az ember, mint a fiatalsággal. Egy dolog, hogy ő mennyire érzi magát függetlennek vagy épp fiatalnak, más dolog, hogy mások mennyire tartják annak. A harmadik komponens az lenne, hogy valójában mennyire mondható emennek vagy amannak, ez valójában viszont szintén csak értékítélet függvénye, szóval inkább a második csoportba tartozik. Objektív értelemben ezek a kategóriák nem léteznek. Egy hetvenéves polgár is élhet fiatalosan, és egy húszéves is viselkedhet úgy, mint egy kiégett, fáradt roncs. Ráadásul Bércesi Robi is azt énekli a Hiperkarmában, hogy mindenki függ valakitől. Bandikát kezdetben zavarta, hogy Ervin minden égető problémafelvetésére ilyen bölcsességeket pöfékel ki magából, de aztán úgy volt vele, hogy a két viselkedési attitűd afféle szükséges ellentétpárként alkot egészet, mint a világosság meg a sötétség, a hideg és a meleg, vagy a nap és a hold a székely zászlón. Oké - fogadta el Ban- dika az idei nyár slágeritalát, az Aperol spritzet a pincértől -, akkor nézzük a dolgot a fejlődés oldaláról. Mivel lehetne tehát ezeket a turbulenciákat ön szerint a lap javára fordítani? Mit kellene változtatni, ha már egyszer? A Vasárnappal kapcsolatban az efféle megközelítés egyértelműen okafogyott, abból sem elvenni, sem hozzátenni, hisz úgy tökéletes, ahogy van. De az Új Szóra azért ráférne egy kisebb generál. Mit javasoljunk nekik, ha már egyszer idáig fajult a helyzet? Valami olyasmit, amivel korábban elpártolt előfizetőik bizalmát visszaszerzik, de eddigi hűséges olvasóikat sem rövidítik meg. Bandika és Ervin egymásra néztek, és látták egymás szemében, hogy ugyanarra gondolnak. Garfield. Vissza kell hozni a Garfieldot! 2010 óta nincs napi Garfield az Új Szóban, azóta a megmagyarázhatatlan jelenségek egymásnak adták a kilincset. „Nekem ráadásul van egy ismerősöm, aki júniusban azt mondta, petíciót fog indítani Garfield visszakozásáért, mert már nem búja tovább”— mondta Ervin. Javasoljuk tehát ezt. Rendben. Tegyünk így. mma Koalíciós tanács (Lubomlr Kotrha karikatúrája) Danko százados csatát vesztett LAJOS P. JÁNOS augusztus elején kezdődött koalíciós válság újabb felvonása van mögöttünk. Akárcsak korábban, most is azonnal megkérdőjeleződött a végeredmény, amelyet pedig látszólag teljes egyetértésben ismertetett a három párt elnöke. Pénteken Robert Fico, Andrej Danko és Bugár Béla bejelentette, hogy folytatják a kormányzást, továbbá napokon belül kidolgozzák és aláuják a koalíciós szerződés kiegészítését. Nem sokkal a sajtótájékoztató után azonban elkezdtek kiszivárogni a részletek: az SNS továbbra is Ján Richter szociális ügyi miniszter fejét követeli, a Smer viszont ragaszkodik a miniszterhez, Robert F ico kész összekapcsolni a Richter sorsáról szóló szavazást a kormány elleni bizalmatlansági szavazással. Az egyik koalíciós párt tehát újra a sajtót használta saját imázsa erősítésére. Valószínűleg az SNS, ugyanis a koalíciós válságban egyelőre ő húzza a rövidebbet: elvesztette egy miniszterét, elnöke hisztérikusan reagál, pártja követeléseit senki sem veszi komolyan, még maga az SNS sem. (Ez utóbbi abból is látszik, hogy már ajavaslatok megvitatása előtt hajlandó azokat módosítani-lásd 13. és 14. fizetés.) Az eljárás nem szokatlan az SNS-től, a kiszivárogtatást korábban nyíltan vállalta, az első, válságmegoldó koalíciós tanácsot követően például Jaroslav Paška, a párt első alelnöke a sajtótájékoztatóról távozó újságíróknak mondta el pártja „követeléseit” a megbeszélésnek helyet adó kormányszálló előtt. A válság kirobbantása az SNS részéről feltehetően az oktatási minisztérium korrupciógyanús pályázatainak elfedését szolgálta, de ezt a célját nem érte el, és már önálló életet él. Az a történet ugyanis Peter Plavčan eltávolításával lezárult, legalábbis addig, amíg magukról a korrupciógyanús pályázatokról elő nem kerülnek újabb információk. Azon lehet vitatkozni, hogy ez a lépés mennyire volt etikus Robert Fico részéről, helyes volt-e leváltania az SNS által jelölt minisztert Danko háta mögött, de a nemzeti pártelnöknek fel kellene fognia, hogy ez a vonat már elment. Plavčan leváltásával pedig,/ászáradt” az ügy az SNS-re. Ha folytatódik, az lassan az SNS teljes arcvesztéséhez vezethet. A kérdés az, Andrej Danko mikor nyugszik bele, hogy ezt a csatát elvesztette. Még élezheti a helyzetet, játszhat Richter leváltására, hiszen az ellenzék hamarosan beteijeszti a szociális ügyi miniszter elleni bizalmatlansági indítványt, így lebegtetheti, hogy azt az SNS bizony meg fogja szavazni. De ez már csak kétségbeesett próbálkozás arra, hogy legalább részben áthárítsa a felelősséget a Smerre a koalíciós válságért. A koalíciós egyensúlyt feltehetően már csak az előrehozott választásoktól való félelem biztosítja, az SNS gyengül, Danko pedig egyre megbízhatatlanabb partnerré válik. Lassan már Igor Matovič is megbízhatóbbnak tűnik nála. FIGYELŐ Csökken Macron népszerűsége Ismét jelentősen csökkent Emmanuel Macron francia államfő népszerűsége, augusztusban már csak a franciák 40 százaléka volt elégedett a tevékenységével, ami egy hónap alatt újabb 14 százalék- pontos csökkenést jelent a júliusi 10 pontos esést követően - ismertette a Le Jómnál du Dimanche. Elnökké választása óta 22 százalékpontot vesztett a népszerűségéből, ami jelentősebb, mint elődjei esetében: 2012-ben a szocialista Francois Hollandé tetszési mutatója 54, a jobboldali Nicolas Sarkozyé pedig 67 százalékon állt három hónappal a megválasztásuk után. Augusztusban a megkérdezettek 36 százaléka volt inkább elégedett Macronnal, ami 11 százalékpontos csökkenést jelent, és 4 százalék mondta magát nagyon elégedettnek, ami 3 százalékpontos visszaesés. Ezzel párhuzamosan az elégedetlenek táborának aránya 43-ról 57 százalékra nőtt. Inkább elégedetlen a választók 37 százaléka, ami 9 százalék- ponttal több mint korábban, a nagyon elégedetlenek tábora pedig 20 százalékos, ami 5 százalékpontos emelkedés. (MTI) Trump kegyelmet adott a „legkeményebb” amerikai seriffnek A 85 óves Joe Arpaio olasz bevándorlók gyereke, a spanyolajkúakkal szembeni durva, rasszista bánásmód miatt ítóltók el. Donald Trump amerikai elnök még saját pártjának vezetőitől is gyors és éles bírálatokat kapott amiatt, hogy kegyelemben részesítette az arizonai Maricopa megye volt seriffjét, Joe Arpaiót, akit júliusban bűnösnek talált a bíróság, mert visszaesőként, egy korábbi bírói határozat ellenére változatlanul „hátrányosan megkülönböztette” a spanyolajkúakat. Arpaio arról vált országosan ismertté és a társadalmat megosztó személyiséggé, hogy kíméletlenül bánt az elkapott illegális bevándorlókkal, és olyan taktikákat alkalmazottjárőrözései alkalmával, amelyek felérnek a rasszok profilalkotás alapján történő megkülönböztetésével. A volt seriff nyilvánosan támogatta Trumpot elnökválasztási kampánya idején, és saját hatáskörben ő is szigorúbb bánásmódot hirdetett az illegális bevándorlókkal szemben. Tavaly novemberben - a tisztségben eltöltött 24 év után - újra indult a se- riffségért, de veszített. Paul Ryan, a képviselőház republikánus párti többségének vezetője azt írta közleményében: „a rend- fenntartás tisztségviselőinek különleges felelősségük van abban, hogy mindenki jogait tiszteletben tartsák az Egyesült Államokban. Nem szabad megengednünk senkinek, hogy azt higgye, ezt a felelősséget csökkenti az elnöki kegyelem”. Előbb a Fehér Ház jelentette be, hogy Donald Trump elnök először élt a megkegyelmezés jogával, és „megmenekítette egy politikai szövetségesét a börtöntől”. Utána maga Trump is bejelentette a Twitteren: „örömmel tudatom, hogy teljes kegyelemben részesítettem egy 85 éves amerikai hazafit, Joe Arpaio seriffet. Ugyanis gondoskodott Arizona biztonságosságáról”. Az elnöknek joga van arra, hogy megkegyelmezzen olyan elítélteknek is, akik megsértették a bíróságot (például nem tettek eleget valamely határozatának), de szokatlan, hogy ezt akkor tegye meg, amikor még nem hirdették ki a büntetési tételt, amely a jelen esetben várhatóan börtönbüntetés lett volna. Ezenkívül a kegyelemben részesítésnek van egy hosszadalmas eljárása, amelyet Trump mellőzött ebben az esetben. A The Washington Post jelentette, hogy értesülése szerint Trump még tavasszal megkérdezte Jeff Sessions igazságügyi minisztert, lehetséges-e, hogy a kormány ejtse a bűnügyi vádat Arpaio ellen, de azt a választ kapta, hogy ez nem lenne szerencsés. Akkor döntött úgy, hogy hagyja az eljárást eljutni az ítélethirdetésig, és ha Arpaiót bűnösnek találják, akkor kegyelmet ad neki. Elítélte az Arpaiónak adott elnöki kegyelmet John McCain republikánus arizonai szenátor is: „az elnöknek joga van kegyelmet adni, de ezúttal szembemegy azzal a fogadalmával, hogy tiszteletben tartja a joguralmat, hiszen Joe Arpaio nem mutatta jelét annak, hogy megbánta volna a tetteit”. VERES ISTVÁN
