Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-25 / 197. szám, péntek
18 IZVILAG ■ 2017. AUGUSZTUS 25. www.ujszo.com „Állandó fejlődésre tanít ez a munka” Mi motivált, amikor 2013 júniusában elindítottad a biogodat? Akkor döbbentem rá, hogy hiába van egy elképzelésem magamról, aminek szerves részét képezi az alkotás, ennek semmilyen kézzel fogható nyoma sincs, csak a képzeletemben létezik. Egyik pillanatról a másikra döntöttem el, hogy indítok egy ún. mikroblogot, a „hello garlic!”-ot, ahol ötvözni fogom a hosszú évek óta elfeledett fotós szenvedélyemet az ételek és főzés iránt akkoriban kialakult rajongásommal. Az ételek, alapanyagok vagy a fotózás szerelmese voltál inkább? Az alapanyagok mindig kiemelten fontosak voltak számomra, de eleinte jobban törekedtem arra, hogy egy-egy általam kedvelt komplett ételt is bemutassak a blogon. Egy ideje azonban gond nélkül választok ki egy-egy alapanyagot, zöldséget, gyümölcsöt vagy fűszert a képem egyedüli tárgyának. De ha főzni van kedvem, ha valamit el szeretnék készíteni, meg szeretnék mutatni, akkor az lesz a képem főszereplője. Nagyon menő vagy a fbodstylistok között. Ki vagy mi adta meg az első nagy lökést? Még nem volt egyéves a blog, amikor megkerestem a képeimmel Mautner Zsófit, a Chili és Vanília bloggerét, aki akkor már több szakácskönyv szerzője és általam csodált, meghatározó gasztroszemélyiség volt. Ekkorra már nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Éreztem, hogy sikerült egy egyedi stílust kialakítanom, játszva a kompozíciókkal, a formákkal, az alapanyagokkal, a színekkel. De álmomban sem képzeltem volna, hogy én valaha ebből fogok megélni, sőt nem is gondoltam rá mint munkalehetőségre. Csak élveztem az alkotást, hogy megmutathatom magam, és azt, hogy végre látható eredménye van annak, ami addig csak a képzeletemben létezett. Zsófi pozitív reakciója és a vele való találkozás életem egyik meghatározó történése volt. Felgyorsultak az események, három hónap múlva már a Főzőiskola - Középfok című szakácskönyvének stylistja lehettem. Hirtelen kellett felnőnöm a felelősséghez, amit egy ilyen munka jelent, de azóta is hálát adok azért, hogy mindez megtörtént, és azóta is történik velem. A játékosság nagyon jellemző a munkáidra. Jellemző rád ez az élet Fotóiból árad a derű, a vidámság, az egyediség. Ha borús napunk van, akkor is érdemes felkeresni az oldalát, mert Milutinovits Panka világa garantáltan jobb kedvre derít. És az is könnyen előfordulhat, hogy azonnal megéhezünk, hiszen „fotómodelljei” egytől egyig ehetők. A „hello.garlic!” bloggere manapság az egyik méltán legnépszerűbb foodstylist, vagy, ahogy mások nevezték, „ételöltöztető”. Erdőháti Áron felvétele Milutinovits Panka felvételei más területén is, vagy az ételek, alapanyagok vannak rád ilyen hatással? Ez elsősorban a képeimen mutatkozik meg, mert egyik kedvenc játszóterem a blog mellett az Instagram-oldalam, ahol sokkal Milutinovits Panka http://hellogariic.tumblr.com/ https: / / www.instagram.com/ hello_garlic/ Civilben is foodstylist több és változatosabb képpel jelentkezem, amelyek néha már túlmutatnak az ételeken. Itt igyekszem feszegetni a határaimat. vagy kacsával dolgozni, túl nagy, és eddig még nem láttam meg benne a lehetőséget a játékosságra. Minden fotózáson akad olyan étel, amellyel nehezen küzdünk meg, ráadásul ez gyakran egy kifejezetten könnyűnek tűnő étel. De hogy egy konkrét fotózást említsek: nemrég fotóztunk egy anyagot a gödöllői Sissi cukrászdának, egyik állandó munkatársam, Kövesdi Réka volt a fotós. 28-30 fok körüli hőmérsékletben fagyikat fotózni, na, ez kihívás volt, de nagyon élveztük. Itt az alapos előkészítés volt a megoldás: a kompozíciót előre kitaláltuk, minden előre a helyére került, és csak az utolsó pillanatban kerültek a helyükre a gombócok. Nagyon szép lett a végeredmény! életmódot. Mindennél többet ér számomra - bár így is sokszor vagyok nagyon leterhelt -, hogy magam osztom be az időmet. Kiemelném még a sok, tényleg kreatív és izgalmas embert, akit megismerhettem a munkám által. Fantasztikus ilyen közegben dolgozni. Állandó fejlődésre és önmagam legyőzésére tanít ez a munka. Meg kellett tanulnom egyedül helytállni egy csomó helyzetben, amiből régebben biztosan kihúztam volna magam: tárgyalni, pénzügyekről beszélni, konfrontálódni - ezt még tanulom -, ádátni, mit szeretne az ügyfél, szervezni. Ezt a folyamatot is nagyon élvezem. Milyen stílus áll hozzád a legközelebb? Ha munkáról van szó, alkalmazkodom a megrendelő igényeihez, úgy, hogy magamat se kelljen megtagadnom. Ha magamnak készítek képeket, szeretem, ha van benne valami kis plusz, ami megfogja a nézőt. Egy rozsdás olló vagy egy faág ugyanúgy a kompozíció szerves része, mint az étel vagy az alapanyag, vagy egy szép rusztikus felület. De szívesen nézegetem mások ételfotóit is, különböző stílusokban. Szeretem a geometrikus elrendezésű, nagyon letisztult képeket, de ugyanígy lenyűgöz egy nagy asztali jelenet is, sok étellel, élettel. van. Melyek a legkedvesebbek és a legvagányabbak? Igen, hatalmas gyűjteményem van már. Vannak olyan darabok, amelyek minden körülmények között beválnak, kihúznak minden helyzetből, ezek jellemzően kis kerámiák, rusztikus fémeszközök, tálak, evőeszközök, egyebek. Van egy nagyon kedves darabom: egy Amerikából származó, több mint százéves, kézzel tekerhető kézi habverő, egy nagyon kedves volt kollégámtól kaptam. Gyönyörű tárgy - kiemelt helyen van a lakásunkban. Milyen szempontokat veszel figyelembe egy-egy étel fotózásakor? Ez igen összetett folyamat. Ha magamnak fotózok a biogomra vagy az Instagramra, akkor általában maga az étel, az alapanyag vagy a környezet határozza meg a képet. Ha megrendelőnek dolgozom, igyekszem az ő igényeit, elképzeléseit felmérni, vagy ha nincs, vele együtt kialakítani egy irányt. A továbbiakban ehhez tartom magam, így készülök fel hátterekkel, tányérokkal, evőeszközökkel, anyagokkal, egyebekkel. Úgy érkezem a fotózásra, hogy tudom, aznap milyen ételek lesznek a főszereplők, a fotózás ideje alatt pedig folyamatosan kommunikálok a szakáccsal és a fotóssal. Ha már látom az ételt, annak a legjobb arcát igyekszem megmutatni, így keresek hozzá kiegészítőket, eszerint tálalom és díszítem, majd a fotós keze alá dolgozva Gondolom, mérhetetlenül sok konyhai kiegészítőd, dekorációd Milyen típusú ételt a legnehezebb fotózni? Nem szeretek egész sült csirkével Mit szeretsz a leginkább a munkádban? Egyértelműen a szabadúszó Kövesdi Réka fotói addig igazítok a látványon, amíg minden a helyére kerül. Biztosan sok „fotóalanyt” megettél már. Melyik volt ilyen szempontból a legemlékezetesebb fotózás? Tény, hogy általában jól vagyunk tartva a fotózásokon, hiszen szinte kivétel nélkül teljesen ehető, sőt kiemelkedően finom ételekkel dolgozunk. Más kérdés, hogy legtöbbször a munka igen feszített tempóban zajlik, egyszerűen se időm, se lehetőségem közben enni, de ilyenkor nem is tudnék leülni egy tányér ételt megenni. Ezért maximum csipegetek, és ha túl vagyunk a munkán, akkor eszünk. Legutóbb egy igen egyszerű étel, egy túrógombóc ízlett annyira, hogy azóta is igyekszem megszerezni a receptjét - pedig nem is vagyok édesszájú. Elárulnál az olvasóknak pár apró trükköt, amitől szép lehet egy terítés? Egy megterített asztal egészen mástól lesz szép, mint egy ételfotó. Az utóbbihoz inkább tudok apró ötleteket adni: amatőr fotósként érdemes kihasználni a természetes fény előnyeit, és egy világos, de a direkt napfényt kerülő helyszínt választani, lehet ez például a lakásban, egy ablak mellett is. Én nagyon szeretem és dekoratívnak tartom a teljesen fentről fotózott ételképeket, szerintem remekül megmutatkozik így a kompozíció és a főszereplő étel is. Érdemes alapnak - ami az étel alá kerül - valami látványos felületet választani, egy simára csiszolt asztalnál vagy fehér térítőnél sokszor jobban mutat egy megviselt deszka, rozsdás fémlap, vagy akár beton, régi csempe is. Az ételekhez szeretek semlegesebb színű 3, 2, 3 kedvenc alapanyagod Paradicsom, fokhagyma, zöldborsó 2 kedvenc fűszered A friss kakukkfű és a csiliss 1 jó tanács kezdő háziasszonyoknak, hogyan kezdjenek neki a főzésnek Érdemes inspirációért a piacra menni, válasszunk onnan nekünk tetsző alapanyagot, és keressünk hozzá a neten egyszerűen elkészíthető, de igényes receptet. fehér, szürke, de anyagában rusz- tikusabb - tányérokat választani, mivel kiemelik az ételek szépségét. A friss fűszernövény, a virág, egy régi újság vagy evőeszköz is nagyon szépen tud mutatni a képen. Kísérletezni kell, ide-oda rakosgatni a tárgyakat, igazítani az ételen, és addig nem abbahagyni a rendezkedést, amíg nem vagyunk teljesen elégedettek. Ez néha néhány perc alatt sikerül, máskor akár 1-2 órát is igénybe vesz. Haulitus Anikó A mellékletet szerkeszti: Lakatos Krisztina (ízvilág - 02/59233 427). Az ízvilágban használt képek forrása: fotolia.com Levélcím: ÚJ SZÓ, Lazaretská 12,814 64 Bratislava 1, e-mail: izvilag@ujszo.com
