Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-18 / 191. szám, péntek
8 KÓPÉ 2017. augusztus 18. | www.ujszo.com MSIWIUINIKIVAKtCIÓS Kedves Kópé! Nagy örömmel küldjük Neked rajzainkat, melyekkel szeretnénk minden kedves kis olvasódnak és rajzolni szerető gyereknek további kellemes szünidőt kívánni. Sok szeretettel: A kisudvarnoki iskolások Szamaránszky Fanni, 3. osztály Dombay Laura, 2. osztály Cseh Anna, 3. osztály Csémi Emma, 3. osztály Herbrik Petra, 3. osztály Géczy Kinga, 1. osztály Kedves Gyerekek! Tudatom Veletek, hogy én továbbra is jól vagyok, jó a vakációja kishú- gomnak is, a Vasárnap Huncutkájának. Nem tudom, hányán ismeritek, mindenesetre ő üdvözöl Titeket, és azt üzeni, már nagyon várja az iskolát. Oda is álltam erre föl a naptáramhoz, hogy megnézzem, mennyi van még hátra a szünetből, és bizony döbbenten láttam, hogy már csak két hét (szerinte meg még két hosszú hét). Ti hogy vagytok ezzel? Még vagy már csak? Addig is, olvassatok mesét! TARKA LEPKE, KIS MESE A büszke tölgyfa Volt egyszer a köröskörül erdőben egy sudár, fiatal tölgyfa. Kék ég felé nyújtózkodott, lombjain át arany napfényt szitál- gatott, és erős gyökerével a föld minden erejét magába szívta. O volt a legszebb az erdőn. A madarak vágyakozva nézték védelmező lombját. Szerettek volna rá fészket rakni, de a tölgyfa dölyfösen rázta magát.- Hess innen, hangos népség! Nem leszek fészektartó! Szép koronám nem ilyenre termett. Hess, hess! Még a pihenő madárkát sem tűrte meg az ága hegyén. Őszidőben a mókusok vidáman felkapaszkodtak a derekára, és szépen kérték:- Olyan éhesek vagyunk! Adj egy kis makkot! A tölgyfa akkorát reccsent mérgében, hogy a mókuskák ijedtükben majdnem lepotyogtak róla. Csak a hízelgő szél tudott befurakodni a lombjai közé. Annak a duruzsolását hallgatta reggeltől estig. Lassan mindenki elkerülte. Már az őz sem mert a kérgéhez törleszkedni. Igazán mondom, egyszer a saját szememmel láttam mellette kibújni egy gombát a földből, de amint észrevette, hogy hol van, gyorsan kalapot emelt, és elgyalogolt máshová. Képzeljétek, már az árnyéka sem kellett senkinek! Egy darabig így is megvolt a tölgyfa. Hanem idővel az évgyűrűk vastagítani kezdték a derekát, és - tetszett vagy nem tetszett! - belebújt a kukac. Hosszú éjszakákon át kegyetlenül rágta. A tölgyfa hasogató fájdalmakra ébredt. Tavasz volt akkoriban. Minden fa boldogan érezte magában az új nedvek keringését, csak a tölgyfa állt rosszkedvűen, magányosan, szárazon. A féreg egyre jobban gyötörte.- Ó, jaj, nekem - sóhajtotta —, elpusztulok! Keserves nyögését meghallotta a közelben tanyázó mókus.- Miért nem szóltál, hogy beteg vagy? - kérdezte sajnálkozva. - Mindjárt idehívom harkály doktort!- Nem kell! Nem kell! - hadonászott a fa. - Biztosan bosszút állna rajtam, és összevagdalna a csőrével, amiért nem engedtem be az odúmba. —Ugyan, mit képzelsz? — csóválta fejét a mókus, és azért is elfutott a harkályéit, aki tüstént ott termett. Még pici, piros sapkáját sem vette le a fejéről. Végigkúszott a tölgyfán, körbekopogtatta, azután egy helyen megállt, és erős csőrét mélyen a kérgébe ütötte.- Megvagy, mihaszna férge! Ügyesen kiemelte, és - volt, nincs!- már el is tüntette éhes kis begyében. A tölgyfa felsóhajtott:- Jobban vagyok! Körös-körül őzek, mókusok leskelődtek, madarak figyelték, hogy mi lesz. Mindenki örült, amikor a doktor bekapta a kukacot. A tölgyfa pedig csodálkozva kérdezte:- Miért segítettél rajtam? Hiszen énrám mindenki haragszik! Erre a körülállók kacagni kezdtek, és a harangvirágok összekoccantották fejecskéjüket.- Ó, te tölgyfa! Senki sem haragszik rád, hanem te haragudtál az egész világra! Beteg voltál, de most már meggyógyulsz. Harkály doktor orvosságot is rendelt: sok vidámságot, madárdalt.- Meglesz! Meglesz! - kiáltották az állatok, és körültáncolták. A tölgyfa nagyon sokáig nem tudott szólni, csak állt közöttük, szégyenkezve. Aztán egyszer csak gondolt egyet, és kitárta ágkarjait a madarak felé:- Gyertek ide, hozzám! Azok nyomban odasereglettek, és örömükben olyan vidáman kezdtek csivitelni, füttyögetni, énekelni, mintha mi sem történt volna. Fésűs Éva nyomán Katona Dóra, 2. osztály, Kisudvarnok ÍGY RAJZOLTOK TI Puzsér Csaba, 11 éves, Ekecs Drozd Ingrid, 6 éves, Dunatőkés Danča Laura, 7 éves, Léva Both Gabika, 8, Dunaszerdahely KÓPÉSKODJ! A nagytúri Sečkár Pitlík Dáviddal Mi a mese címe?
