Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)

2017-08-17 / 190. szám, csütörtök

NYARALÓ www.ujszo.com I 2017. augusztus 17. Ilyenek a strandolok Jaj, úgy élvezem én a strandot - harsogott a táskarádióból, a hangszóróból közel hatvan éve Kovács Eszti előadáséban a Pancsoló kislány (és a hűdeti- nom eperfagyi, a strandolás velejárója). Akkor, amikor a strandon (a tó­parton) legföljebb málna (sárga málna), sör, fagyi és palacsinta volt kapható. Azóta nagyot fordult a vi­lág, és az emberek többsége nem élelemmel tömött szatyrot cipel a százfokos hőségben, inkább pénzzel megtömött pénztárcát, mert a stran­don már nem csak bambi kapható. Az anyatigris Anya, az anyatigris típusú vasár­nap - vagy a szent szabadság otthon töltött napjain - is hajnalban kel, mintha el kellene készítenie a regge­lit, tízórait a gyerekeknek, meg kel­lene főznie az ebédet, illetve inkább vacsorát, mert mire mindenki meg­érkezik innen-onnan, leszáll az est, és a menzai ebéd után az egész család farkaséhes. Az anyatigris kipattan az ágyból, reggelit készít, hatalmas só­hajok közepette nekilát húst bundáz- ni, krumplit főzni, uborkát reszelni, hogy a strandon is minden olyan le­gyen, mint otthon. Mit neki lángos, lacipecsenye, újabban kebab, netán a ne mindig ugyanazt, egy kis egész­ségtelen kényeztetés jegyében ha­sábburgonya. Szó sem lehet róla. Mi­re a család kikászálódik az ágyból, ő mindent becsomagolt, a hűtőtáskában sör a féijnek, üdítő a gyerekeknek. És minél előbb indulás, hogy ne foglal­ják el az árnyas helyeket a strandon (vízparton), mert ő bizony szundítana egy jót - végre. És nincs idill a stran­don, legföljebb, hosszas könyörgés után egy jégkrém vagy egy gombóc fagyi, mintha igazi vasárnap lenne. A fontos ember A fontos ember lehet férfi is, nő is. Kiveszi a szabadságát, de egy tapod­tat sem tesz a mobilja nélkül. Inkább meg sem mártózik a tengerben, mert hátha éppen akkor keresik, és lecsú­szik egy fontos üzletről. Ücsörög a napernyő alatt, percenként a telefon­jára pillant, csak olyan helyet választ, ahol van wifi, nehogy ne tudja elol­vasni az üzeneteket. Ha jelez a tele­fonja, attól robban föl, ha nem keresi senki, attól. Úristen, már leváltottak? Kirúgtak? O az, aki nem játszik a gyerekeivel, nem úszik, nem élvezi a naplementét. A munkája, a fontos po­zíciója gúzsba köti. Nehogy éppen nyáron, a szabadság alatt derüljön ki, hogy bizony ő is nélkülözhető, pó­tolható. Szabadnak születtek A gyerekek a strandon (a vízpar­ton) a szabadságot élveznék, ha anyuka hagyná. De nem minden anyuka hagyja. Aki viszont mindent megenged, az azzal sem törődik, hogy a gyerekei zavarják a pihenni vágyó­kat, átgázolnak a strandtörülközőn heverőkön, észre sem veszik, hogy belerúgtak valaki lábába, hogy föl- döntötték az italukat, ami végigfolyik a frissen benaptejezett testen, a víz­ben azt játsszák, hogy vízilovak, ele­fántok, akármik, valami olyasmik, amik veszettül fröcskölnek, nem ve­szik észre, hogy más akkor ballag las­san, komótosan a tóba (medencébe), barátkozik a hűvös, az első pillana­tokban kellemesnek nem mondható vízzel, akkora vízsugarat kap a nya­kába, hogy kirázza a hideg. Anyuka/apuka nem látja, nem akarja látni, nyár van, vakáció van, érezze jól magát a gyerek. A „kényszernyaraló" Általában tizenéves korú. Körülöt­te a család, apa, anya, a kisebb test­vérek vidáman pancsolnak, szóra­koznak, élvezik a strandolást. O nem. Tüntetőén elvonul a napernyő alá, még véletlenül sem vesz fel fürdőru­hát. Trikóban, nadrágban/szoknyá- ban üldögél az árnyékban, fülében fülhallgató. Lehet, hogy azért duz­zog, mert kötelező a családi nyaralás, ő pedig a barátaival szeretett volna valahová menni, vagy épp abban a korszakban van, amikor az effajta szórakozást feleslegesnek és leala- csonyítónak tartja. Vízbe nem megy be, maximum estefelé, amikor már senki sem látja, de akkor is csak bo­káig merészkedik be. A honfoglaló Tengerparton a legfőbb gondja, hogy minden napra bebiztosítsa (a maga, esetleg az egész család számá­ra) az ingyen nyugágyat. Este a va­csoránál már azon izgul, lesz-e más­nap megfelelő helye. Nem rest haj­nali ötre beállítani az ébresztőt, le­ballag a medencéhez vagy a tenger­partra, és ráteríti törülközőjét/tö- rülközőit egy/két/három nyugágyra, jelezve, az már foglalt. Strandon: sok helyre van szüksége. Szétteríti az összes pokrócot, törülközőt, amit ott­hon talált, az sem zavaija, ha a már le­telepedett strandolok törülközőjétől két centire, és egy kisebb teleknyi he­lyet elfoglal. Aztán egész nap nem mutatkozik a „telkén”, mert a vízben pancsol, vagy a strand más zugaiban kóborol, szórakozik. (me, end) Csontváz, műláb, gumikecske Az emberek többsége nyaraláskor szeret lazítani, elég a feszültségből, az idegeskedésből egész évben. És ha lazítunk, több mindenről megfeledkezünk. Például azokról a tárgyakról, amelyeket magunkkal vittünk a nyaralásra. Hogy mit nem hagynak az emberek a szállodai szobában!? Műfogsor A leggyakrabban elveszített sze­mélyes tárgyak egyike a műfogsor. Nehéz elképzelni, hogy nem tűnik fel tulajdonosának a hiánya távozás előtt. A pohárban úszkáló fogsor semmi a kivehető üvegszemhez ké­pest, amit egy francia kisvárosban felejtettek a komódon. Műláb Ahogy a műfogsor vagy a műszem tulajdonosai, úgy a művégtag vise­lői sem voltak elég körültekintőek indulás előtt. Egy világhírű szállo­dalánc nyilvántartása szerint évente körülbelül 80 műláb végzi a talált tárgyak osztályán. Maskara Egész évben előfordul, hogy kü­lönleges jelmezeket felejtenek a szállodai szobákban. Egy amerikai panzióban komplett rabbijelmez maradt a szekrényben. A maskará­hoz nemcsak a különleges öltözék tartozott, hanem műszakán és egy jelvény is, melyre azt írták: „Ne pac­kázz a titkosszolgálat embereivel!” Az anyós hamvai Skóciában fordult elő, hogy a ta­karító személyzet „plusz egy főt” ta­lált a szobában, ahonnan a család többi tagja már kijelentkezett. Az anyós hamvait felejtették ott egy ur­nában, amiért a kezüket tördelve si­ettek vissza a szállodába. Gumikecske Az olyan szexuális játékszereken, mint a bilincs, az ostor vagy a vib­rátor, már nem akadnak fenn a ruti­nosabb szállodai dolgozók, szintén Skóciában valaki egy felfújható gu­mikecskét felejtett az ágyban. Versenyló Angliában okozott nem kis felfor­dulást az a versenyló, amit egy ho­telszobában hagytak. Az „állati fe­ledékeny” vendégeknek köszönhe­tően várta már a lakosztályokban kaméleon, madárpók, sőt kígyó is a takarító személyzetet. Csontváz Egy világhírű szállodalánc elnöki lakosztályát egyedül bérelte ki egy utazó. Hogy az éjszakát mégsem töltötte magányosan a hatalmas ágyban, arról az ott felejtett, ember nagyságú csontváz árulkodott, ami­ért sosem jött vissza a gazdája, (eb hu) HOGYAN TÖLTI A NYARAT? Veszelai Viktória jogász, lapunk külső munkatársa Idén Fortuna kegyeltje vagyok- Katalóniában, a tengerparton töl­töm a nyár legforróbb heteit. Miért ezt a helyet választotta? Az EU Szellemi Tulajdoni Hiva­talában (OHIM) dolgozó barát­nőm keresett valakit, aki vigyáz a család kutyájára, macskájára és öntözi a kertet, amíg ők Ausztrá­liában telelnek. Az időpont és a körülmények is kedveztek, ezért szívesen vállaltam az őrző-védő szolgálatot. A „süttetem a hasam” típusú nyaralást, vagy a városnéző ki- kapcsolódást szereti jobban? Mind a kettőből kiveszem a ré­szem. Mikor mire van lehetősé­gem, és mihez van épp kedvem. Szeretem, ha lazán bontakozik ki a program. Melyik a legkedvesebb nyári él­ménye? Gyerekkoromban jártunk sáto­rozni a Balatonhoz. Nappal a víz­ben lubickoltunk, csónakáztunk, az esti korzózáson meg a moncsi- csiért vagy a szandokános matri­cáért könyörögtünk a szüléinknek. Utazási irodában veszi a nyara­lást, vagy maga szervezi az útját? Általában magam állítom össze a kirándulást, mert már az előké­születek, a részletek tervezése is lázba hoz, és fél lábbal, gondolat­ban már hetekkel az indulás előtt úton lehetek. Vannak helyek, me­lyekkel mégis inkább utazási iro­dán keresztül ismerkedem, pl. a Szentföldre egy zarándokutakat szervező irodával és tapasztalt idegenvezetővel mentem. Szállodát, teljes ellátást választ, vagy szereti végigkóstolni a he­lyi specialitásokat? Inkább a helyi különlegességeket - vagy akár egyszerű ételeket - ke­resem, mert minden ételnek-italnak megvan a földrajzi és gasztronó­miai otthona, ahol a legjobb ízt tudja magából kiadni. (end) NYÁRI OLVASMÁNY Juré Fiorillo: Bűnben fogantak (Zrodení z hriechu) Aki szerencsés volt, azt szerelem­gyereknek hívták, akinek pechje volt, azt kocagyereknek. kük volt, hogy házasságon kívül születtek, mégis számos nehézsé­get kellett leküzdeniük. A társada­lom többségüket kivetette, nyo­morban éltek, nevetség tárgyává váltak. Néhányan mégis híresek lettek, igaz, keményen megdol­goztak érte. Leonardo da Vinci - házasságon kívül született rene­szánsz zseni, I. Erzsébet - a meg­tagadott lányból lett uralkodó, Jack London, a rebellis anya rebellis fia, Éva Perón - az átlagos színész- nőcskéből lett kulturális ikon, Fidel Castro - a házasságon kívül szüle­tett fiúgyermek, aki forradalmat váltott ki, és nemzedékeket bé­lyegzett meg. Néhány név azok közül, akik szerelemgyerekként jöttek a világra, mégis beírták ne­vüket a történelembe. Milyen utat jártak be? Hogyan szereztek hírne­vet? Juré Fiorillo könyvéből sok mindent megtudhatunk a szere­lemgyerekek hányatott sorsáról. FortunaLibri, 2010

Next

/
Oldalképek
Tartalom