Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)

2017-08-16 / 189. szám, szerda

6 I VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2017. augusztus 16.1 www.ujszo.com Egy zsák pénz MARIÁN LEŠKO N emcsak a hazai, hanem a külföldi sajtót is lenyűgözte a hír, hogy valaki 300 ezer eurót felejtett egy benzinkúton Szlo­vákiában. A pénzzel tömött hátizsákot Štefan Hlinka, a szlovák állami vasutak korábbi igazgatója, a Cargo vasúti teherfuvarozó felügyelőtanácsának tagja hagyta el. A slusszpoén, hogy Hlinka a rendőröknek azt mondta, a zsák pénzt nemrég elhunyt anyja házában találta. Nem mindenki annyira feledékeny, mint Hlinka, és emlékszik még azokra az időkre, amikor ő volt az első számú ember a vasútnál. Példá­ul a trencséni pályafelújítási pályázatra, amelyet a TSS Grade cégbe összeálló vállalkozók nyertek meg. 244 millió euróért újították fel a szakaszt. A svéd Skanska társaság megcsinálta volna 200 millióból is, de nem csinálhatta, mert a vasút kizárta a versenypályázatból. Alapo­san meg kellene vizsgálni, mi minden történt a vasútnál, amíg Hlinka volt a vezérigazgató, de most nem erről van szó. Hlinka július végén hagyta el a hátizsákját, és mintha mi sem történt volna, továbbra is az állami vállalat felügyelőtanácsának tagja maradt. Pedig a közlekedési miniszter azonnal leválthatta volna, hiszen a Car­go százszázalékos részvényese az állam. Mivel Érsek Árpád nem bátorkodott őt meneszteni, meg is kérdezte tőle a sajtó, hogy tényleg a posztján marad-e Štefan Hlinka. A minisz­ter pedig imigyen válaszolt: „Igen. Korai még erről beszélni. Egyelőre tegye a dolgát a rendőrség.” Mintha Érsek csak akkor válthatná le egy állami cég felügyelőtaná­csi tagját, ha a rendőrség rábizonyítja, hogy az bűncselekményt köve­tett el. Érsek 2012és2016 között ellenzéki képviselő volt, így nyilván már tisztában van a politika alapjaival, akárcsak az ábécével. Ha egy egyszerű állampolgárra vetődik valamilyen ügyben a gyanú árnyéka, mindaddig ártatlannak kell tekinteni, amíg be nem bizonyítják a bűnösségét. Az állami köztisztviselők esetében ez másként van. Ha például egy állami cég felügyelőtanácsának tagja gyanúba keveredik, hogy illegális úton jutott hozzá egy zsák pénzhez, akkor mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy tisztázza magát, eloszlassa a gyanút és igazolja, honnan származik a pénz. Hlinka ezt nem tette meg, azt a komolytalan állítást pedig, hogy az anyja házában találta a százezreket, még az sem hiheti el, aki egyébként hajlamos naivan azt is elhinni, hogy Ladislav Baštemák készpénzben, egy összegben fizetett ki ti­zenkét millió eurót. Érseknek egyetlen percet sem kellett volna várnia, mert azt a funk­cionáriust, aki ilyen gyermeteg magyarázatot ad egy zsák pénz erede­tére, egyszerűen köteles leváltani. Két hét tétlenkedés után végül megtörtént a leváltás, augusztus 15-től Hlinka már nem felügyelőta­nácsi tag, csak egy magánszemély. A kisgyerekeknek ilyenkor szokták mondani: na ugye, nem is fájt annyira. Néhány ember kivételével aki csak hallotta az egy hátizsák pénzről szóló hírt, mindenki minimum azt gondolta, hogy csakis valamilyen tisztességtelen ügyletből származhat. A többség most aligha téved. A szerző a Trend hetilap kommentátora FIGYELŐ Elutasítja Szlovákia lakossága a faji keveredést Nagy többségében elutasítja a faji keveredést Szlovákia és Csehor­szág lakossága, amely e tekintet­ben a legkonzervatívabbak közé tartozik az Európai Unió (EU) tagállamai közül - derült ki a po­zsonyi Hospodárské noviny gaz­dasági napilap cikkéből, amely az Eurobarometer felmérés megál­lapításait ismertette. A felmérés azon része, amelyről a lap beszámolt, arra kereste a vá­laszt, hogy az egyes tagorszá­gokban milyen mértékben fo­gadnák el vagy utasítanák el a tényleges vagy leendő szülők, ha gyereküknek egy más vallású vagy más fajhoz tartozó sze­méllyel lenne szerelmi kapcsola­ta. A felmérés adatai szerint az ilyen kapcsolatokat az összes uniós tagállam közül Csehor­szágban, Szlovákiában, Bulgári­ában, Litvániában és Cipruson utasítják el a legnagyobb mér­tékben, ugyanakkor legnagyobb arányban Švédországban, Lu­xemburgban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban tartják elfogadhatónak ezt. Ma­gyarország - mint a felmérésből kitűnt - a középmezőnyben fog­lal helyet, vagyis az ország la­kosságának enyhe többsége uta­sítja el az ilyen vegyes kapcsola­tokat. A felmérés egyes etnikumokra és vallási csoportokra lebontott eredményeiből kiderült, hogy az összes uniós ország közül legna­gyobb mértékben (88 százalék) a cseh szülők utasítanák el, ha gyermekük egy muszlimmal ala­kítana ki kapcsolatot. A cseheket a szlovákok (84 szá­zalék), a ciprusiak (77 százalék) illetve a litvánok (75 százalék) követik. Az ilyen kapcsolatok elutasítottsága a felmérés szerint Magyarországon 66 százalék, uniós átlagban pedig 50 százalék körüli szinten van. Azt, hogy gyereküknek musz­limmal legyen kapcsolata, Svéd­országban és az Egyesült Király­ságban (egyaránt 69 százalék), illetve Franciaországban (65) és Luxemburgban (63 százalék)fo- gadná el a szülők legnagyobb hányada. (MTI) Blöffkoalíció Megvan a felelős: a sajtó szítja a feszültséget, fenyegeti a stabilitást A kormánypártok elnökei aggodalmukat fejezik ki annak kapcsán, hogy a médiák egyre több ha­mis információt vagy féligazságot jelentetnek meg azzal a céllal, hogy mindenáron társadalmi feszültséget szítsanak, és támadják a kormány stabilitását - áll Robert Fico, Andrej Danko és Bugár Béla tegnapi közös nyilatkozatában. Ez a megoldás te­hát a koalíciós válságra, amelyet az oktatási minisztérium gyanús mó­don lebonyolított százmilliós pá­lyázatának botránya váltott ki. A sajtó a hibás, amely képes két­ségbe vonni az alkalmasságát ezeknek a vezetőknek, akik egyéb­ként arra sem hajlandóak, hogy asztalhoz üljenek és megbeszéljék az országot bő egy hete zavarban tartó, abszurd és gyerekes hisztijü­ket. Ehelyett üzengetnek, titkolóz­nak, színpadias gesztusokat tesz­nek, és mindent az erről tájékoztatni igyekvő sajtóra hárítanak. Gratulá­lunk. Nem elég, hogy ezzel a koalí­ció végleg nevetségessé teszi magát és teljesen lejáratja a legfőbb köz­jogi méltóságok pozícióját, de ko­molyan fenyegeti a belpolitikai sta­bilitást is. Mert bár a kormányülést meghirdették mára, mi a garancia, hogy Andrej Danko nem gondolja meg magát reggel, és ír egy SMS-t a minisztereinek, hogy nem mehet­nek dolgozni? Egyszer már ezt is megtette. A lehető leggyávább és a válasz­tókkal szemben a lehető legtisztes­ségtelenebb válasz a felmerült gya­núra, hogy a felelős vezetők-Peter Plavčannal és Andrej Dankóval az élen, de Robert Fico és Bugár Béla aktív támogatásával - azokra mu­togatnak, akik bírálni merészelik őket. Andrej Danko vajon nem fél, hogy rászakad az égbolt, amikor azt állítja, a sajtó szít feszültséget és támadja a kormány stabilitását? Tényleg ennyire hülyének nézik a választóikat ezek az emberek, és azt hiszik, hogy még ezt is el fogják hinni nekik? Vajon az újságírók kérték meg Andrej Dankót, hogy durcás kisgyerekként mondja fel a koalíciós szerződést? Vajon a sajtó kényszerítette az egyetemi rektoro­kat, hogy megírják, a minisztérium tisztességtelenül osztotta el az uniós pénzeket? Röhejes, kínos és minő­síthetetlen az egész ügy. A három koalíciós vezető nyilatkozata pedig a kormány eddigi legutálatosabb blöffje.- A mai világban már nem kell személyesen találkoznunk ahhoz, hogy kormányozzunk és szétosszuk az uniós pén­zeket! (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Ha egy Bolt nem indul VERES ISTVÁN M ár süllyedőben volt a Napi aranyra érett, zsíros seggé a bá­nyató fölött, amikor Bandika Ervinhez intézte a kérdést: kuzin, ugyebár ön tegnap érkezett a fővárosból, hát mondja már meg ne­kem, ha tudja, min érdemes újabban idegeskedni? Egyáltalán történik valami mostanában? Vagy az ese­mények is szabadságra mentek? Egy nádas partszakaszról horgásztak, a szákban várakozó keszegek mellett dobozos sörök hűltek. Ervinnek épp az hiányzott a legkevésbé, hogy közéleti húrok pendüléseit kom­mentálja, de azért belegondolt, és ki is mondta azonnal a lényeget: kika­pott a Bolt. Vagyis hogy nem elég, hogy egy hete már ki volt kapva, most a hétvégén egy újabb versenyt, élete utolsó versenyét be sem tudta fejezni. Minden idők legnagyobb atlétája, a világ leggyorsabb embere egy ideje eldöntötte, hogy visszavo­nul, hiszen megnyert ő már mindent, amit meg lehet. De aztán a mene­dzsere még rábeszélte egy verseny­re, hogy akkor már azt az utolsót miért ne nyerné meg, nem kis pén­zért ráadásul. És hát harmadik lett, aztán meg be sem futott. Leomlott a legenda. A csúcsról a mélybe - haj í- tott válaszképp a bányató közepébe egy gombóc fekete pelletes és egy gombóc mézes-pálinkás etetőanyag- galacsint Bandika. Mert hogy hor­gászni jöttek volna eredetileg. A csobbanások után Ervin folyatatta, mégpedig azzal, hogy szerinte Bolt­tal nem történt tragédia, épp ellen­kezőleg: így lett teljes a pályaíve. Egy jó versenyző nemcsak nyerni, de veszíteni is tud, szól az értékes közhely. Ez a jamaikai robogó sok­szor kápráztatott el minket emberfe­letti teljesítményével, most pedig a végére megmutatta, hogy ő sem is­ten, ahogy mi sem. Nem tragédia ez. Senki nem lehet bajnok örökre. Aki nem változik, az már halott. Mi eb­ből a tanulság? Hogy Bolt még él. Na és a szlovák oktatásügyi miniszter? Hát róla sem tudok sokat - sóhaj­tott Ervin -, pár napja láttam nyilat­kozni, de olyan bő patakokban folyt róla a veríték, mint Lagzi Lajcsiről a Dáridó fénykorában. Pedig ő nem is trombitált, mármint a miniszter. Hát, igen, de mondjuk meg őszintén, ki az, akit nem izzasztottak meg az el­múlt hetek? Az is igaz. Na és a kisörspusztai olimpiára nem megyünk? - emelte ki az úszót a feederrel Bandika. Oda mondjuk el­mehetnénk, de most olvastam, hogy a szervezők idén is arra buzdítják az érdeklődőket, hogy minél keveseb­ben menjenek, mert úgy meghittebb a hangulat - bökte ki Ervin. Aztán hallgattak. Azért azt még illene hoz­zátenni, hogy az első mondat nyo­mokban Faludy György-verset tar­talmaz - dobta be ismét a szereléket Bandika. Illene, illene, pöckölte meg az ujjával a sörös doboz kitekert nyitófülét Ervin, gondolatban pedig eldöntötte, hogy soha többé nem vesz ilyesmit a szájára, ugyanis nem higiénikus.

Next

/
Oldalképek
Tartalom