Új Szó, 2017. augusztus (70. évfolyam, 176-201. szám)
2017-08-05 / 180. szám, szombat
VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com I 2017. augusztus 5. I 7 A legfontosabb dolog Mit keresnek az írók bányászlámpával a barlangban? N em tudom, mennyire kell magyarázni az írótábor szó jelentését, úgyhogy két alternatívát kínálok. Az elsőt a beavatottaknak: az írótábor rendkívül hasznos módon eltöltött idő, pihenésnek tűnő munkával. A laikusoknak szánt magyarázat: Három-négy nap intenzív foglalkozás irodalommal. Előadások trendekről, jelenségekről, folyóiratokról vagy konkrét könyvekről, beszélgetések írókkal, munkamódszerek elemzése, valamint intenzív műhelymunka. Ez utóbbi nem esztergálást jelent egy műhelyben-bár így is fel lehet fogni a szövegekkel való pepecselést, a hozott anyag elemzését és kíméletlen farigcsálását, csócsálását, a különböző szövegalkotási feladatokat. Pályakezdők tanulhatnak kunsztokat tapasztalt íróktól, szerkesztőktől, akik legtöbbször kis csoportokban foglalkoznak a fiatalokkal. Hát ilyen rendezvényen vagyok most a festői Várhosszúréten. Három-négy napon át egy másik (párhuzamos?) valóságban lenni rendkívül egészséges dolog. A környezet hat az emberre - ha nagy szavakat akarnék használni, azt mondanám: inspirativ. A csoport bátrabb tagjai például tegnap bar- langászkodtak, kúsztak-másztak a fold alatt, drótkötélen, hágcsókkal, keskeny üregeken át, sisakjukon bányászlámpával, szóval nekem az élménybeszámolóktól is klausztro- fóbiám lett. Viszont tudom, hogy az ember fejében írás közben a legváratlanabb pillanatokban villan fel egy-egy érzés, hangulat, tapasztalás, amit aztán fel tud használni a szövegben. És minél többet lát, átél, tapasztal, annál kreatívabb lesz. Úgyhogy kíváncsian várom, milyen szövegek születnek a barlangjáró kollégák műhelyében. A Fiatal írók tábora elnevezés szerencsére azokat sem riasztotta el, akik személyi igazolványuk alapján bajosan tartozhatnának ebbe a kategóriába. A legfiatalabb résztvevő tizenöt éves, a legidősebb pedig a kortalan Grendel Lajos, aki ugyan hivatalosan nem vezet csoportot az irodalom mély barlangjába, de nyugodtan oda lehet menni hozzá egy- egy saját szöveggel. Elolvassa, véleményt mond. Bárcsak lettek volna ilyen táborok, amikor én tizenöt éves voltam, sóhajtok irigykedve. Mert bizony sok felesleges kört megspóroltam volna magamnak, ha találok egy mentort, aki segít, kihúz, javít, stilizál. A Szlovákiai Magyar írók Társasága hosszú évek óta szervezi ezeket a táborokat, bárkijöhet, aki időben jelentkezik. A helyszín időről-időre változik, Várhosszúréten most vagyunk először, de valószínűleg nem utoljára. Egy ideje már Magyarországról is érkeztek írópalánták, szóval a jó hír gyorsan terjed. És-a lelkesedésből, a tanulni akarásból, a kíváncsiságból, a remek kérdésekből azt érzem, amit a szürke hétköznapokban csak nagyon ritkán: hogy az irodalom ma is fontos. Sőt, ez a legfontosabb. Egyetemnek látszó tárgyak BEKEZSOLT '■ ff dolga van annak, aki a szlovmagy közéletben eligazodni vágyó fiatal, vagy éppen újságíró szeretne lenni. Két új . I fl B oktatási intézmény is várja a jelentkezését. Az egyik egy Lengyelországban akkreditált magánfőiskola, a Warsaw Management Univesity Szlovákiába kihelyezett fiókjának mellékága (konzultációs munkahelye). Itt újságíróképzés indul. A másik az Esterházy Akadémia, amely nem akkreditált intézményként, bár az egyetemi képzést formailag mímelve szeretné bevezetni diákjait a „szlovmagyoló- giába”. Ha jobban megnézzük őket, jó néhány kérdés felmerül. Egy jól működő iskolarendszer a társadalmi igényeket figyelembe véve működik. A szlovákiai magyar nyelvű felsőoktatás ilyen szempontból eddig is anomáliát jelentett, hiszen a munkahelyek számát és a munkaerőpiac igényeit figyelmen kívül hagyva ontja magából például a magyartanárokat. Nem tudom, végeztek-e piackutatást a szak indítása előtt, megvizsgál- ták-e, hogy a szlovmagy közegnek szüksége van-e ennyi újságíróra (értsd: eltart-e ennyi újságírót), azt is figyelembe véve, hogy a pozsonyi Comeni- us Egyetem magyar tanszékén már ötödik éve folyik szerkesztőképzés, mesterfokozatban is, kiváló tanárokkal. Az Esterházy Akadémia honlapján azt ígéri, „TOP szakemberek” oktatják majd a jelentkezőket. Mindezt Gubík Lászlónak, a Via Nova elnökének kell elhinnünk, hiszen csak az ő neve tűnik fel az Akadémia anyagaiban, emellett pedig egyetlen név sem került nyilvánosságra a leendő tanárok közül. Minden bizonnyal fennakadna egy akkreditáláson az intézmény, ha az oktatott anyagot nézzük. A honlapján leírt témák közül az első „szemeszterben” tanulható „szlovmagyológia” értelmezhetetlen így önmagában, leválasztva a szlovák és a magyar, de még inkább a világtörténelem eseményeiről. A második és harmadik „szemeszter” kínálata a politikatudomány, a retorika, a politikai kommunikáció, a jog és a diplomácia, illetve az újságírás-szerkesztés. A médiaszervezés, valamint az online média ilyen ideológiai környezetben való tálalása leginkább a marxizmus- leninizmus esti egyetemét juttathatja eszünkbe. Első látásra is nyilvánvaló, hogy a két intézmény létrejöttét inkább ideológiai, mint reális igények motiválták. Mintha Magyarország és a romániai után a szlovákiai magyarság nemzeti propagandagépezetébe is kellene a zsír. Csakhogy ezek a fejlemények a szlovákiai magyar felsőoktatás jövőjére rossz hatással vannak, és a szlovmagy politikai és kulturális elitnek az lenne fő feladata, jól felfogott érdeke, hogy védje a tudományosságot, egyeteme/fakultásai/tan- székei autonómiáját. Mindannyiunk számára hiteles kérdésként merülhet fel, hogy vajon mire megy a diák egy franchise főiskola által meghirdetett szakkal, amelynek akkreditálásáról nem érhető el információ az interneten, illetve egy akkreditáció nélküli Akadémiával. Hogy vajon a meglévő tanszékeket, fakultásokat és egyetemet mennyire gyengítik ezek az új intézmények - ne feledjük, kvótarendszer van, a tanszékek fejpénzt kapnak minden diák után. Hogy vajon mennyire lesz negatív hatással a tudományosságra ez az irány (és hagyjuk az értékközpontú paradigmaváltásra való homályos és álságos utalásokat). Stb. Talán hasonló helyzetben mondta Charles Bukowski, hogy „a tudás bizonytalansága hasonló a nem tudás bizonyosságához”. FIGYELŐ Tsljes ellenőrzés Orbán Viktor teljes ellenőrzést akar a regionális média felett - írta a Die Presse osztrák lap. A Cipruson bejegyzett Media Development Management Kft. megvásárolta az utolsó három, kormánytól független regionális újságját. Budapesten már azt találgatják, hogy a lapokat melyik kormányközeli oligarchának adják tovább.„A kormány stratégiája világos: a regionális lapokat időben, a 2018-as választások előtt egy kézbe kell venni” - írta az osztrák lap. (MTI) Túl messze a Tátra? KOLLAI ISTVÁN A utazási irodák révén Szlovákiába / B M látogató turisták A. száma egy év alatt óriásit nőtt. A kiugró növekedés igazából csak Pozsonynak köszönhető; a külföldiek előtt homályban marad a Tátra vidéke. V an egy paradoxon a turizmusban, ami az egész iparágat sújtja, de Kö- zép-Európában különösen érzékelhető. Egy átlagos amerikai japán vagy kínai turista tizenvalahány órákat hajlandó repülőn tölteni, hogy Európába érkezzen, de utána már nehezen lehet rávenni, hogy még néhány órát buszon vagy vonaton töltsön. Ez azt jelenti, hogy a távolról érkezők alapvetően a nemzetközi repülőterekkel rendelkező városokba özönlenek és azok között mozognak. Ez a probléma Szlovákiában különösen erősen jelen van: aki külföldről Pozsonyba érkezik, az könnyen ott marad, és nem szagol bele a tátrai levegőbe. Mégsem tűnik úgy, hogy a Szlovák Turisztikai Ügynökség prioritásként kezelné a kérdést, ahogy a Szlovák Statisztikai Hivatal turizmussal foglalkozó gyakori híradásaiban sem kerül ez előtérbe. Ezek a jelentések általában a turisták nagy számát domborítják ki, például hogy évente ötmillió embert szolgál ki a szlovákiai turisztikai iparág. Igen ám, de ebből az ötmillió föből majdnem hárommillió szlovák állampolgár, azaz belföldi turista. (A 2016-os adatok szerint.) A fennmaradó kétmillió főből, akik valóban külföldiek, majdnem 900 ezer Pozsony megyébe látogat. Kis híján tehát minden második külföldi turista Pozsonyban és környékén tölti a szabadidejét. Ez globálisjelenség: a fapados repülőjáratok elterjedésével és az AirBnb- típusú szállásfoglalással könnyen megoldható egy hétvégi kiruccanás egy távoli városba, de semmi nem motiválja az így utazókat, hogy bonyolult és kalandos expedíciókat tegyenek „vidéken”. Ezt a trendet erősítik az Európán kívülről érkezők, a japánok és a kínaiak, akik az ismeretlen Európában nem szívesen térnek le a kitaposott útvonalaikról. És ezt a trendet erősíti Szlovákiában az is, hogy gyenge a Pozsonyból kivezető infrastruktúra, valamint gyenge a Pozsonyon kívüli világ marketingje is. A Tátránál, Fátránál utazva ma is könnyen támad az embernek olyan érzése, mint a kilencvenes évek Balatonjánál: amikor a helyi szállásadók és éttermek ellustultak, talán azt gondolva, hogy pusztán a Balaton „gyönyörűsége” elegendő a turistáknak. Csakhogy rengeteg gyönyörű hely van a világon, és sok gyönyörű hely rendelkezik kiváló gasztro-infrastruktúrával, kiváló szállásokkal, bicikliút-hálózattal. Ez viszont a Tátra-Fátra vidékéről nem mondható el. Vannak persze jó helyek, remek éttermek és hangulatos szállások, de inkább véletlenszerűen szétszórva, nem állnak össze egésszé, nem állnak össze olyan ütős régióvá, ami odavonzaná a távolról érkezőket. Gondolhatnánk, hogy a szervezett buszos utazások megoldást jelenthetnek a turizmus Pozsony-központúságára, de az adatok nem ezt mutatják. Sőt, a szervezett utaztatással érkező turisták óriási többsége (mintegy 90 százaléka) keresi fel Pozsonyt, és csak a tizedük teszi ki a lábát Pozsony megyéből! Miközben az utazási irodákon keresztül érkezők száma egy év alatt majdnem a kétharmadával nőtt, ezt a nagy növekedést lényegében mind Pozsony és környéke produkálta. Szlovákiának iparkodnia kell, ha azt szeretné, hogy ne az egyébként is gazdag főváros fölözze le a turizmus bevételeit is. JUHÁSZ KATALIN
