Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)

2017-07-01 / 151. szám, szombat

www.ujszo.com | 2017. július 1. SZOMBATI VENDÉG I 9 Kassára hívták a Hamletbe Nelson Reguera: „A Brüsszelben készült Lángoló lelkekkel előbb a Sziget Fesztiválon, majd New Yorkban lépünk fel" SZABÓ G. LÁSZLÓ Attraktív táncos. Frenák Pál társulatának karizmatikus egyénisége. Tíz évig nem is dolgozott mással, csak vele. Tavaly ősszel aztán átigazolt Thierry Smits belgiumi csapatához, a Thorhoz. Nelson Reguera most hol Brüsszelben, hol Budapesten táncol. Mindeközben Kassán dolgozik a Hamletben. Koreográfusként. Magyarországi pályafutása sok évvel ezelőtt, a Szigeten kezdődött. Egy ausztráliai balettegyüttes tagja­ként lépett közönség elé. Ott látta meg Frenák Pál, és azonnal leszer­ződtette. így lett a kubai táncosból egy magyar székhelyű, nemzetközi társulat erős érzékiséget sugárzó, emblematikus alakja, a kortárs tánc kimagasló képviselője. Egy év után most ismét Frenák- darabban, a Tricks & Tracksban táncol. De lesz még Fiúk is, Birdie is, nem hagyja el a régi szerepeit. Milyen érzésekkel érkezett meg Budapestre? Mintha hazajöttem volna. Furcsa volt? Azért nem, mert szabadon közle­kedem a világban. A családom Ku­bában él, a párommal Párizsban az otthonunk, hat hónapot Brüsszelben töltöttem Thierry Smits társulatánál, most Budapesten vagyok... jövök- megyek a világban. Nem kötődöm városokhoz, inkább emberekhez. A Brüsszelben töltött fél év hány darabot jelent? Egyet. Az Anima Ardenst, amellyel a Sziget Fesztivál vendége lesz a társulat. Ezt visszük majd Me­xikóba és New Yorkba is. De dol­goztam az elmúlt hónapokban Bu­dapesten is. Frenák Pál asszisztense voltam A fából faragott királyfiban, a Magyar Állami Operaházban. Nem szakítottam meg vele a kapcsolatot, hiszen rengeteget kaptam tőle, az el­múlt évtized nem is köt máshoz, csak hozzá. Minden koreográfiájában boldogan vettem részt. Nehéz döntés volt kilépni a tár­sulatból? Tíz év után felébredt bennem a kí­váncsiság, hogy milyen lehet más­valakinél, másfajta stílusban meg- merítkezni. Friss impulzusokra, új élményekre vágytam. Más stílusra, más tapasztalásra. Nulláról akartam kezdeni megint. Hogyan jutott el Thierry Smits- hez? Ajánlották, hogy nézzem meg a munkáit, és egyre inkább érdekelni kezdett. Tanulni akartam, izgatott, hogy be tudok-e fogadni valami újat, szükségem volt egy következő kihí­vásra. Amikor próbatáncot hirdetett a Lángoló lelkekhez, jelentkeztem nála Brüsszelben. Megnézett, és be­választott a darabjába. Tíz évig vezető táncos volt Bu­dapesten, Brüsszelben beállt egy frissen verbuválódott csapatba. Jól jött ez a nagy váltás. Pali mel­lett már kényelmes is volt egy kicsit az életem. Régóta ismeijük egymást, „Új érzésekkel, másfajta tapasztalatokkal gazdagodva szeretnékvalami mást mutatni..." (Szkárossy Zsuzsa felvétele) mindketten tudtuk, mit várhatunk a másiktól. Vezető táncosnak azért sem éreztem magam nála, mivel minden új munkával művészileg a nulláról indul az ember. Állandóan megkérdőjelezi magát. Ami tegnap volt, mára nem érvényes, vagy ke­vés. Pali is így gondolkozik. Maxi­malista. Előre néz, nem hátra. Amit nála tanultam, az a stílus már a sajá­tom. És épp azt kellett félretennie Brüsszelben. Le tudta rakni, mint egy pakkot? Dolgozni kellett. Sokat. Ha Pali­val dolgozom, azt adom, amit ő kér tőlem, ha magam akarok elmondani valamit, akkor a saját megfogalma­zásomban közlöm. Olyan mozdulat­sorokkal, amelyek az enyéim. Min­dent a testemből és az agyamból kell előásnom. Thierry Smits is mást kér tőlem, és én igyekszem megfelelni neki. Nem mondta egyszer sem, hogy ezt ne, ezt mástól hoztad, ez nem az én stílusom. Azt adom neki, amire szüksége van belőlem. Megfogalmazható a különbség Frenák és Smits stílusa között? Pali bonyolultabb. Smits valami sokkal egyszerűbbet keres, de azt is alaposan ki kell dolgozni. O is mély­re megy a témában, csak egysze­rűbben ábrázolja. A Lángoló lelkek­ben a transzállapot a téma és az azzal kapcsolatos érzések. Van egy vezér­fonal itt is, nem érzelemmentes a da­rab. Táncosként most szabadabbnak érzi magát? Semmivel sem vagyok szabadabb, mint Palinál. Ötleteket kínálok fel, amelyeket aztán közösen formálunk. Nagyon egyben van a csapat. Tizen­egy táncos Európa különböző pont­jairól. Mindenki erre a hetvenperces produkcióra szerződött Brüsszelbe. Az elején még fehér fátyol van raj­tunk, amelyet aztán leveszünk. Az InTimE vörös kanapéján is mezítelenül táncoltak. Én már tizenhét évesen, Kubában is táncoltam ruhátlanul. Nem okozott gondot. Pedig 1998-ban Kubában ez még nem volt megszokott dolog. Az operaházi Bartók-mű mek­kora kihívás volt? Óriási. Mivel nem ismertem Bar­tók zenéjét, elsőre minden olyan kü­lönlegesnek hatott. Pali koreográfi­áihoz egészen más zenéket használ­tunk, és nem ütemre dolgoztunk. Bartók műve maximális precizitást követel a táncostól. Pali annyira el­mélyült a zenéjében, hogy szinte eggyé vált vele. Szinte láthatóvá tet­te, megjelenítette, amivel engem is lenyűgözött. Több darabban voltam már az asszisztense, de A fából fa­ragott királyfi, épp a zene, a bartóki gondolatok révén, más helyzet elé állított. Palival dolgozni nagyon sze­retek, hiszen értjük és kiegészítjük egymást. Nem is búcsúztam el tőle végleg. Nem mondtam neki soha, hogy nem jövök vissza. Egyetlen da­rabjából sem léptem ki. Különben pedig... ha igazán szeretsz valakit, el tudod engedni. Kassán, az Állami Színház balett­társulatával is együtt dolgoztak pár évvel ezelőtt. Most a Hamletbe se­gít be koreográfusként. Szeretem az ottani táncosokat. Olyanok, mint a kubaiak. Tele van­nak szenvedéllyel, odaadással. Az InTimE, amely a Frenák Társulatban töltött tíz évének leg­fényesebb gyöngyszeme, mennyi­re hiányzik az életéből? Eddigi táncos pályafutásom csú­csa az InTimE. Életem minden fon­tos eseményét tartalmazza. Furcsa mód azokat a részeket is a magamé­nak érzem, amelyeket nem én tán­colok. Úgy érzem, még azokhoz is közöm van. Most, hogy többet tartózkodott Brüsszelben, mint Budapesten, hi­ányzott valami az itteni életéből? Igen. Amivel még Párizs sem szolgál. A törökfürdők. Még a Por előtt Víz címmel ké­szített is egy rövid, táncos videó­klipet. A Király fürdőben. Boldog vol­tam, mert ingyen megkaptuk a fel­vételhez. Kubában mikor dolgozott leg­utóbb? Tavasszal. Tizennyolc-húsz éves táncosokból alakítottam egy társu­latot nem messze a szülőfalumtól, Santa darában, ahol a pályámat kezdtem. Kivittem őket a természet­be, és egy patak vizében táncoltak. Szeretném majd színpadon is bemu­tatni a darabot. A legszívesebben azonban egy lakatlan szigeten tán­colnék velük. Láttam a felvételen, hogy fehér bőrű táncosai is vannak. Ok is ku­baiak? Az én édesanyám is fehér bőrű, az apám fekete. Változott az élet Fidel Castro halála óta Kubában? Inkább változik. Nem megy olyan gyorsan. Az alatt a pár hét alatt, amit ott­hon töltött, mi lepte meg a legjob­ban? Hogy egyre több amerikai turista látogat el hozzánk. A jegyrendszer megszűnt már? Még nem teljesen. Cukrot például jegyre kapna? Kubának hatalmas cukomádültet- vényei vannak. Sót? Ott a tenger. Lisztet? Azt igen. Vannak dolgok, amelye­ket még mindig nehéz beszerezni. De felszabadultabbak az embe­rek? Ebben nem láttam nagy változást. A kubai népet a szegénység sem tud­ta megtörni. Most Kassán dolgozik, ahol szeptemberben lesz a Hamlet be­mutatója, aztán megy vissza Brüsszelbe, ahol már ismerős csa­pat várja. Nem biztos, hogy Brüsszelben ugyanaz a csapat verődik össze, mint a Lángoló lelkeknél. A bemutató után ment mindenki a maga útján, és már csak akkor találkozunk, ha előadá­sunk van. Thierry Smits újabb válo­gatást tart az új darabjához. Velem számol, azt már tudom. Belépett hát egy új műhelybe, ahol megtalálta a számításait. Palinak is mondtam: negyvenéve­sen visszahozom, amit most Brüsz- szelben tanulok. Meg kell tanulni egyedül repülni. Elindultam egy má­sik úton, ami nem jelenti azt, hogy a régit megtagadtam. Épp ellenkező­leg. Ahhoz szeretnék még hozzáten­ni, amit Palitól kaptam, amit tőle ta­nultam. Folyamatosan alakul, válto­zik a világ. Én sem akarok megállni egy ponton. Új érzésekkel, másfajta tapasztalatokkal gazdagodva szeret­nék valami mást mutatni, mint eddig.

Next

/
Oldalképek
Tartalom