Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)

2017-07-04 / 153. szám, kedd

www.ujszo.com | 2017. július 4. KULTÚRA |15 Kísértetjárt a fesztiválon James Newton Howard élő zongora kísérettel mesélt, Ken Loach pedig mesterkurzust tart Karlovy Vary bán A mustra francia vendége, Lambert Wilson egy multicég karizmatikus vezetőjeként brillírozik (Fotó: kviff) SZABÓ G. LÁSZLÓ Könnyű váltani egy-egy súlyo­sabb, lelkileg vagy szellemileg megterhelő alkotás után Kar­lovy Vary most futó fesztivál­ján. A versenyfilmek és az információs vetítések mellett különböző kerekasztal-beszél- getések, közönségtalálkozók és kiállítások tarkítják a programot. James Newton Howard, a hatodik érzék, a Batman: Kezdődik vagy a Legendás állatok és megfigyelésük többszörös Oscar-jelölt zeneszerző­je például filmrészletek és élő zon­gorakíséret beiktatásával mesélt gazdag pályájáról és a komponálás rejtelmeiről. Rendezésből és forga­tókönyvírásból Cannes kétszeres Arany pálma díjas brit alkotója, Ken Loach tart mesterkurzust, de érde­kesek azok a villáminterjúk is, ame­lyek egy-egy vetítés előtt hangzanak el a színpadon felsorakozott alkotó­gárda tagjaival. Karlovy Varyban ezekben a na­pokban minden a filmekről szól. Közép-Kelet-Európa legrangosabb mustrája a mozi családias hangulat­ban zajló ünnepe. A fesztivál min­denki által tisztelt és szeretett nagy­mamája pedig kétség kívül az itteni fotósgárda legidősebb, legelszán­tabb, egyben legvitálisabb tagja, a jóval nyolcvan felett járó Zuzana Mináčová lehetne, aki évtizedek óta ikonikus arca a rendezvénynek. Többször vendégeskedett Moszk­vában és Velencében is, szívéhez a legközelebb mégis Karlovy Vary áll, ahol a fesztiválpalota minden zugá­ban fotózott már. Sztárportréiból most is több tucatot láthat a közön­ség, életmű-kiállítása pedig a hétvé­gén nyílt meg a város egyik legszebb építményében, a Becher-villában. Zuzana Mináčová beható ismerője a magyar filmnek, szoros kapcsolat fűzi nem egy magyar művészhez. Tetemes gyűjteményének legszebb, legértékesebb darabjai között szá­mos szokatlan színészportré társasá­gában ott áll egy vihar és villám tép­te, büszke fenyő, amelynek fél lombját leszakította már az idő. Ilyen ő is, panyi Zuza, aki bár megjárta a koncentrációs táborok poklát, élet­erejét és kedvét mégis megőrizte. „Figyeld meg, állva fog meghalni!” - súgta a fülembe Bársony Éva, re­mek tollú budapesti kolléganőm, már amikor a képeket nézegettük, s látva az érintett töretlen megszállottságát, ebben senki sem kételkedhet. A legvitatottabb alkotást, eddig legalábbis úgy tűnik, az amerikai David Lowery kínálta különleges kísértetfilmjével, az A Ghost Story- val. A Casey Affleck főszereplésé­vel reklámozott produkció nem több egy szimpla trollkodásnál, amivel alaposan megosztotta a közönséget. Irigylem azokat, akik pompásan szórakoztak rajta, engem mérhetet­lenül zavart ez a misztikus elemek­kel gazdagon átszőtt, provokatív já­ték. Közúti balesetben életét veszti a főhős, aztán fehér lepedős kísértet alakjában visszatér barátnője életé­be. Később meg is duplázódik a kí­sértet, sok értelme azonban így sincs folyamatos jelenlétének. Affleckből pedig nem sokat kap a néző, bár ahogy beszélgetésünk során el­mondta: nem egyszer ő maga volt a fehér lepel alatt. A verseny filmek kategóriájából eddig az oroszok Aritmiája és a fran­ciák Korporációja emelkedett ki. Előbbi a mentőorvosok és a sürgős­ségi osztály felvételi doktorainak mindennapjaiba ad betekintést, köz­tük is egy olyan fiatal pár életébe, akik épp a hivatásukkal járó állandó fe­szültség miatt már a se veled, se nél­küled szakasznál tartanak. Borisz Hlebnyikov napjaink egyik legjele­sebb orosz rendezője. Itt és most a mentősökre fókuszál, általuk mutatja meg azokat a szabályzati visszássá­gokat, amelyek sokszor lehetetlen helyzet elé állítják a munkájukat be­csülettel és odaadással végző egész­ségügyi dolgozókat. A franciák ver­senyfilmje egy multicég vezetői kö­rébe kalauzolja a nézőt, ahol a sze­mélyzeti ügyekkel megbízott ke­mény és céltudatos Emilie azt a fel­adatot kapja karizmatikus főnökétől, hogy küldje el az alkalmazottak tíz százalékát. De nem kidobnia kell őket, hanem úgy manipulálni, hogy maguktól adják be a felmondásukat. Csakhogy a cég egyik alkalmazottja nem bírja elviselni ezt a szörnyű pszichikai nyomást, és a munkahe­lyén vet véget az életének. Amivel természetesen nemcsak Emilie-t, ha­nem a cég komplett vezetését nehéz helyzet elé állítja. Bátor és pontos társadalmi kórképével Nicolas Silhol debütáns rendezőként mutatkozott be a fesztiválon, s máris a nemzetközi figyelem középpontjába került, Cél­úié Sallette és Lambert Wilson pedig kiemelkedő alakításukkal gazdagí­tották a filmet. Hogy aztán kap-e dí­jat valamelyik alkotó, az majd csak szombaton este fog kiderülni, addig viszont jön a szlovák Vonal, izraeli színekben A cukrász és a csehek ásza, A kis kereszteslovag. Megvannaka Lux díj Jelöltjei A Lux díj válogatótestülete hétfőn a Karlovy Vary-i Film- fesztiválon nyilvánosságra h ózta a d íj ra esé lyes tíz f i I m címét. A válogatásban sze­replő, különböző zsánerű al­kotások jól tükrözik, hogy mi­lyen változásokzajlanakje- lenleg Európában és min mennek keresztül az európa­iak. Atíz film reflektorfénybe állítja az európai filmművé­szet sokszínűségét, a társa­dalmi és kulturális értékek létrehozásának fontosságát - fogalmazott a Lux díjat odaítélő Európai Parlament közleménye. Ajelöltek között van az olasz JonasCarpignanoACiambra című alkotása, a francia Ro­bin Campillo BPM című mű­ve, a Glory című bolgár-gö­rög koprodukció, az izlandi­dán Nehéz szívvel (Heartsto- ne), a belga-holland-bolgár King of the Belgians, a svéd- norvég-dán Számi vér, a spanyol Carla Simón Sum­mer 1993 című munkája, a The Last Family a lengyel Jan P. Matuszynskitől, a The Other Side of Hope a finn Aki Kaurismákitól és a Western című német-bolgár-osztrák koprodukció, Valeska Grise- bach rendezése. A döntős filmek közül azeu- rópai parlamenti képviselők választják ki a nyertest, míg a közönségdíjról online szava­zás dönt. A döntőbe került három filmet az unió összes hivatalos nyelvére feliratoz­zák, majd minden tagállam­ban bemutatják a Lux Film­napok keretében. (MTI) Fények és árnyak Szabó Gyula képein A losonci Nógrádi Múzeum és Galéria a Fények és árnyak cimű kiállítással emlékezik meg Szabó Gyula - Losonc és a nógrádi régié egyik legna­gyobb művészegyénisége - születésének a 110. évfordulójáról. A kiállítás a művész életművének egyfajta keresztmetszetét mutatja be az intézmény gyűjteményében őrzött alkotásokból válogatva. Szabó Gyula (1907-1972) művészete több alkotói korszakra bontható, különböző korszakaiban más-más módon közelítette meg a külső és belső valóságot. Korai kor­szakát (kb. 1935-1942) a külső világ felé fordulás, a színek és fények ta­nulmányozása jellemezte, stíluske­resésében nagy szerepet játszottak a posztimpresszionisták. A második világháború kiváltotta lelki folyama­tok egy belső, víziókkal és szimbó­lumokkal teli világnak nyitottak utat. A háborút követő években Szabó Gyula művészetében újra erőteljesen feltör az életigenlés, festészetében újra a színek és fények kerülnek elő­térbe, amelyeket a külső világból vett témák - tájak, utcarészletek - köz­vetítenek, azonban jóval szabadabb, oldottabb stílusban. O maga festé­szetét líraiként, grafikai munkássá­gát epikaiként határozta meg. Grafi­káiban javarészt valóban erősebb az elbeszélő jelleg, s előtérbe kerülnek az emberi életet érintő nagy kérdé­sek. Festészetének késői korszaká­ban (1960-1972) elfordul a realisz­tikus ábrázolásmódtól, felszaporod­nak a jelképek, a festményeken is megjelenik az élet drámája, az elmú­lás gondolata. A kiállítás címe - Fé­nyek és árnyak - azt a dualitást tük­rözi, amely világunk működésének alapját képezi, nemcsak fizikai, ha­Részlet a Nógrádi Múzeum és Galéria kiállításából (Fotó: lnmg) nem szellemi értelemben is, és amely Szabó Gyula művészetében is erő­teljesen megjelenik. Látunk itt képe­ket, amelyek fénytől és színektől ra­gyogva a körülöttünk levő világ szépségét hirdetik, míg mások - többnyire grafikái vagy kései művei - az élet árnyas oldalát, drámaiságát tükrözik, vagy a létet érintő nagy kér­déseket feszegetik. Az évfordulóhoz kapcsolódva számos losonci intézmény szerve­zett programot, amelyek között egy másik tárlat is szerepel: a Szabó Gyula Emlékházban látogatható, A tehetségtől a zsenialitás felé című kiállítás a festő kezdeti lépéseitől követi nyomon művészete formáló­dását. A Szabó Gyula Emlékházban megtekinthető kiállítás szeptember 20-ig tart nyitva, a Nógrádi Múzeum és Galéria Fények és árnyak című tárlata pedig július 30-ig váija a lá­togatókat. (nba)

Next

/
Oldalképek
Tartalom