Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)

2017-07-31 / 175. szám, hétfő

SPORT Az első negyeden elment a döntő Märcz Tamás védencei egyszer visszakapaszkodtak a meccsbe, de másodszor már nem tudtak (Somogyi Tibor felvétele) www.ujszo.com I 2017. július 31. KIKÜLDÖTT MUNKATÁRSUNKTÓL A magyar férfi-vízilabda- válogatott 8:6-ra elveszítette a horvátok elleni világbajnoki döntőt, de így is zengett a „Szép volt, fiúk" a margit­szigeti Hajós Alfród Sportuszodában. Autómat két jegyért! A nézőkön nem múlt semmi. Az egész világbajnokság alatt fantaszti­kusan biztatták a hazai vízilabda­válogatottakat (a nőktől sem fordul­tak el akkor, amikor nem jutottak a négy közé, még a munkanap kora délután játszott meccsükön is telt ház volt), a Margitszigetet a vízilabdázás Mekkájaként és Wimbledonjaként is emlegette a sajtó. A szombat esti férfidöntő csapat és közönség közös mennybemenetele lehetett volna. A város és az internet népe is felbolydult, mindenki jegyet akart szerezni a meccsre, volt, aki százezer forintot kínált, más a nyolc­éves használt autóját ajánlotta fel két jegyért. (Utóbbi drukker végül kapott a szervezőbizottságtól négy jegyet, és az autóját is megtarthatta.) Az elődöntő után az is felmerült, hogy a finálét a Duna Arénába he­lyezik át, ahova nagyjából kétszer annyi néző férhetett volna be, de biz­tonsági és logisztikai szempontból sem lehetett volna ilyen gyorsan megoldani a váltást. Túl hosszú rövidzárlat A magyar férfiválogatott hatodik vb-döntőjét játszhatta (1973 és 1982 között körmérkőzések döntöttek a vi­lágbajnoki címért), és pontosan tíz év után találkozott ismét a vb-fmáléban Horvátországgal. Akkor Melboume- ben a horvátok hosszabbítás után nyertek. A magyarok ellenfelének az volt az eddigi egyetlen vb-diadala, Magyarország korábban háromszor győzött - 1973-ban, 2003-ban és 2013-ban. Hazai szempontból vérfagyasztó- an indult a mérkőzés, a horvátok na­H orvátország-Magyarország 8:6 (4:0,0:2,2:2,2:2) Góldobók: Sukno 3, Garcia 2, Loncar 1, Jokovic 1, Macan 1, illetve Vámos 3, Török 1, Er­délyi 1, Manhercz 1. gyón gyorsan elhúztak 3:0-ra, Märcz Tamás időt kért, ami után egy kicsit konszolidálódott a magyarok véde­kezése, de az ellenfél kapuja előtt to­vábbra is erőtlennek tűntek. 23 má­sodperccel a negyed vége előtt a hor­vátok még egy lövése becsorgott, nyolc perc után 0:4 oda, a kezdés a magyar-orosz negyeddöntőt idézte, ahol az első játékrész után 5:0-ra ve­zettek a magyarok. Az oroszok abból a sokkból nem tértek magukhoz. Demoralizáló gólok A magyarok viszont igen, szívós játékkal elkezdtek kapaszkodni, eh­hez az is kellett, hogy Nagy Viktor a kapuban ismét megfogadta: „Ma nem!”, és a kapufákra is hasznos bűbájt bocsátott. Sorozatban öt kapu­fát lőttek a horvátok, Magyarország pedig a harmadik negyed közepére ledolgozta a hátrányát, Vámos, Tö­rök, Erdélyi és Manhercz góljainak köszönhetően. Tombolt a közönség, érezték az esélyt, ám jött a horvátoknál Garcia, és egy percen belül két olyan gólt szerzett, ami a blokkról pattant be Nagy Viktor kapujába. „Demorali­záló gólokat kaptunk. Nagy Viktor hiába védett jól, a blokkokról a lab­dák a kapuba hullottak” - kesergett már a mérkőzés után Gór-Nagy Mik­lós. Nem kell szégyenkezni A magyar válogatott ugyanis 4:6-os horvát vezetés után nem tudott még egyszer visszajönni a meccsbe, a vé­ge 8:6 lett Horvátország javára. A magyar férfiválogatott hetedszer lett világbajnoki ezüstérmes. A játéko­sok Märcz Tamás szövetségi kapi­tánnyal együtt a könnyeiket nyelték, ám a hálás közönség így is állva tap­solta hőseit. „Egész egyszerű dolgokkal indult, jó bemozdulásról kicsit lemaradtunk, figyelmi hibák akadtak hátul, elöl nem sikerült belőni a fontos ember­előnyöket. Egy döntőben nagyon jól kell kezdeni ahhoz, hogy ne szaladni kelljen az eredmény után” - értékelt Märcz Tamás. A magyar kapitány hangsúlyozta, néhány nap múlva már nagyon értékes lesz ez az ezüstérem, amelyhez hosszú út vezetett. Nem mindenki bízott a válogatottban és a kapitányban, ami nem volt könnyű. „De a játékosok állták a próbát. Nagyszerű vízilabdázók, nincs sem­mi szégyenkeznivalójuk” - szögezte le a margitszigeti éj szakában Märcz. Bőd Titanilla, Budapest 115 Vámos Márton lett az MVP Vámos Márton és Nagy Viktor is bekerült a világbajnokság All Star-csapatba, ráadásul az újság­írók szavazatai alapján előbbi lett a torna legértékesebb játékosa. A férfi All Star-csapat - kapus: Nagy Viktor; center: Luka Lon­car (horvát); mezőnyjátékosok: Francesco Di Fulvio (olasz), Jan- nisz Fontulisz (görög), Andrija Prlainovic (szerb), Sandro Sukno (horvát), Vámos Márton (ma­gyar). Vámos, aki a döntőben három góllal a magyarok legjobbja volt, keserűen fogadta az egyéni elis­merést: „így, hogy másodikok lettünk, ez semmit nem jelent. Ha én lettem volna a legrosszabb já­tékos, de mi nyeljük a vb-t, én let­tem volna a legboldogabb.” (MTI) H Vámos Márton (MTi-feivétei) Keszthelyi is az álomcsapatban . A női vízilabdatomát az ame­rikai válogatott nyerte, amely a fináléban 13:6-ra verte Spa­nyolországot. Az USA csapatá­ból került ki a legértékesebb já­tékos is, Madeline Musselman. A torna álomcsapatába a ma­gyar Keszthelyi Ritát is bevá­lasztották. A női All Star-csapat: kapus: Laura Estes (spanyol); mezőny- játékosok: Paula Leiton (spa­nyol), Róberta Bianconi (olasz), Monika Eggens (kanadai), Ra­chel Fattal (amerikai), Keszthe­lyi Rita (magyar), Madeline Musselman (amerikai). (M4 Sport) Tíz méterről félt leugrani, húszról ugorva vb-ezüstérmes lett BŐD TITANILLA Amíg toronyugró volt, majdnem minden edzés előtt sírt, mert nem akarta tíz méterről a mélybe vetni magát. Most óriás- toronyugróként, húsz méterről leugorva lett ezüstérmes a budapesti vizes-vb-n. A mexikói Adriana Jimenezzel beszélgettünk. A negyedik, azaz utolsó ugrása előtt a negyedik helyen állt, de a zárógyakorlata tökéletesre sike­rült, a mezőnyben egyedüliként száz fölötti pontszámot (110 pon­tot) kapott rá, ezzel felugrott a második helyre. Az ugrás előtt nem gondolkoztam sem a pontszámokon, sem a helye­zésemen. Az edzés során eléggé el­rontottam ezt a gyakorlatot, jelent­keztek a régi sérüléseim is, úgyhogy csak arra figyeltem, hogy biztonsá­gosan végre tudjam hajtani az ug­rást, és minden rendben legyen. De amikor meglátta a pontszá­mait, akkor örömében elsírta ma­gát... Fogalmam sem volt, hogyan csi­náltam! Korábban rengeteget vizu- alizáltam ezt az ugrást, és amikor a vízbe értem, arra gondoltam, most pontosan úgy sikerült végrehajta­nom, ahogy elképzeltem. Az óriás-toronyugrók nyíltan beszélnek arról, ennek a sportág­nak a félelem is a része. Van, aki a félelem poklának nevezi a felfelé vezető lépcsőket, más pedig ko­moly tériszonnyal küzd. Én is félek. Amikor toronyugró­ként tíz méterről ugráltam, majdnem minden nap sírtam, nem akartam edzésre menni, nem akartam ugrani. Ezért is hagytam abba a sportágat. Aztán úgy adódott, hogy óriás- toronyugró lettem. Mi hozta vissza a sportághoz? Az élet, a végzet, Isten... A kör még nem zárult be, éreztem, még van keresnivalóm ebben a sportág­ban. A dupla magasságnak köszön­hetően sokat tanultam az ugrások­ról, az életről és saját magamról is. Hálás vagyok ezért a lehetőségért, Adriana Jimenez tökéletes utolsó ugrást hajtott végre (Somogyi Ti bor felvétele) hogy a nemzetközi és a hazai szö­vetségnek köszönhetően három és fél éve megnyílt előttem ez az ajtó, és esélyt kaptam, hogy megváltoz­tassam az életem. Most pedig vb-dobogóra állha­tott... Ez volt a fő életcélom. Amikor esténként behunytam a szemem, ezt képzeltem el. És most teljesült. Mi a fő különbség a 10 méterről és a 20 méterről végrehajtott ug­rások között? Nekem azt volt a legnehezebb megtanulnom, hogy lábbal előre érkezzek. Arra is nagyon kell fi­gyelni, hogy a vízbe érkezésnél ke­mény legyél, mert a becsapódás elég erős. Az ugrók esetenként 70-90 km/órás sebességgel csapódnak a vízbe. Mennyire fájdalmas az ér­kezés? Ha nem vagy elég erős, akkor na­gyon. De ha elég erős vagy, és is­mered a technikát, akkor nem olyan vészes. Vannak rendezvények, ahol nyílt vízbe ugranak, Budapesten mesterséges medencébe érkez­tek. Mi a különbség a kettő kö­zött? Teljesen más érzés, én jobban szeretek medencébe ugrani. A nyílt vízben másképp érzékeled a teret, és a víz is más. Volt rá esély, hogy az óriás- toronyugrás már a 2020-as olim­pia program része legyen, de a NOB ezt elutasította. Mit gondol, mikor kerülhet fel a játékok műsorába? Ez egy fantasztikusan látványos sportág, szerintem helye lenne az öt­karikás műsorban. Nagyon szomorú voltam, amikor kiderült, Tokióban még biztosan nem lesz ott az olim­piai programban. 2024-re összejö­het, de én akkor már nem fogok ver­senyezni, most 32 éves vagyok, hét év múlva már túl öreg leszek. De szorítani fogok a többieknek! Mi a legnehezebb és mi a leg­jobb ön szerint az óriás­toronyugrásban? A legnehezebbek a mentális játé­kok, hogy össze kell szedned ma­gad, és oda kell állnod az ugráshoz. A félelem mindig ott van veled, együtt kell ugrani vele. Nem egyszerű megbirkózni a veszély gondolatával, és elviselni a fájdal­mat, de megéri. Ennek köszönhető­en ismerem a saját határaimat, és tu­dom, hogy valóra válthatom az ál­maimat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom