Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)
2017-07-24 / 169. szám, hétfő
KULTÚRA www.ujszo.com | 2017. július 24. I 7 Új helyzethez új beszédmód Válogatáskötetet jelentetett meg Erdős Virág költő, aki mostanában elemzőbb szövegekkel kísérletezik JUHÁSZ KATALIN Erdős Virág nevét mára azok is megismerhették, akik nem követik figyelemmel a kortárs költészet trendjeit. A hírnévhez látszólag csupán annyi kellett, hogy a költő égető szociális, társadalmi problémákat feszegessen frappáns rímekben, és szerepet vállaljon több magyarországi civil szervezet tüntetésein. Pár hete jelent meg Hátrahagyott versek című válogatáskötete. Miért e megdöbbentő cím? Egyrészt azért, mert jó poénnak tartottam. Harcos Bálint huszon- egynéhány évesen az Összes címet adta első verskötetének, ami nagyon tetszett nekem. Most jött el az alkalom, hogy egy hasonló viccel reagáljak rá. Másrészt jövőre leszek ötvenéves, úgyhogy már készülődöm, szoktatom magam a gondolathoz. Harmadrészt pedig azért, mert az utóbbi időben megjelent dolgaim, főleg az Ezt is el... című kötetben szereplő, egyszerű, nagyon rímes, nagyon közérthető versek annyira népszerűek lettek, hogy sokan ezzel a stílussal azonosítanak engem. Úgy érzem, nagyon nehéz lesz innét továbblépni, és valami teljesen másba kezdeni. Pedig korábban is állandóan új formákkal kísérleteztem. Úgy éreztem, ennek a „szabadulásnak” most tényleg meg kell adni a módját, meg kell húzni egy markáns határvonalat. Ezért született ez a válogatás, amelyben a már nem kapható köteteimből is szerepelnek versek. Nehéz lehetett kiválasztani, mit „hagy hátra” tizenkét verskötet anyagából. Az ember ilyenkor nyilván szembetalálkozik egykori MOZIJEGY Csak egy újabb a sorban Alighanem a legtöbben úgy vagyunk a romantikus vígjátékokkal, mint a gyorséttermi koszttal: megesszük, nincs vele semmi baj, ám másnapra már nem is emlékszünk rá. Persze, vannak kivételek, igazán minőségi alkotások, csak nehéz őket felfedezni, mert szinte nincs olyan hét, amikor ne érkezne a moziba egy újabb francia, amerikai, netán brit vagy olasz romkom. A Szerelmes SMS-nek mindjárt van egy helyzeti előnye, hiszen német; és német romantikus vígjátékból kétségkívül kevés jut el a mozikba. Csakhogy az eddig színészként ismert rendező, Karolíne Herfurth elég sok elemet átvett a műfaj amerikai darabjaiból, így azonkívül, hogy a szereplők német nevűek, és Berlin utcáin flangálnak, nem sok minden utal arra, hogy ez egy európai film lenne. Sokkal inkább hasonlít az igen népszerű P.S. I Love You-ra, mert a főhős itt is az elhunyt barátja utáni gyász hatása alatt van, és most is a levelek, pardon, SMS-ek fognak segíteni a továbblépésben. Clara a balesetben meghalt szerelmét gyászolja ugyanis, és bár két év eltelt, a férfi elvesztését nem sikerült felönmagával, sok mindent újragondol... ...és megállapítja, hogy nem valami sok, amit eddig letett az asztalra. És megrémül, hogy milyen gyenge szövegeket adott ki a kezéből anno. Abszolút kívülállóként tudtam nézni a régebbi verseimre, ki is használtam a lehetőséget, hogy itt-ott módosítsak rajtuk. De nagyon nehéz volt belehelyezkednem az akkori hangulatokba. Túri Tímea szerkesztő segített a válogatásban, aki egyébként maga is költő, nem is akármilyen. Alapvetően rám bízta a fontos döntéseket, csak a végén volt egy kis nézeteltérésünk. Én ugyanis ragaszkodtam ahhoz, hogy a legutóbbi, Világító testek -100 kis Budapest című tavalyi kötetemből minél több szödolgozni, így egy furcsa tanácsra elkezd SMS-eket írogatni a szerelme egykori telefonszámára, viszont vég szerepeljen a válogatásban. Egyrészt, mert ezek már jelzik az új utat, amelyet kijelöltem magamnak, másrészt eredetileg egy-egy fotó kíséretében jelentek meg, ezért az emberek úgy kezelték a kötetet, mint egy képeskönyvet, és képaláírásokként olvasták a szövegeket. Szerintem másképp működnek, ha önmagukban szerepelnek. Két nagy táborra oszlanak a költők, ha megkérdezik tőlük, szabad-e hozzányúlni ahhoz, ami egyszer már megjelent kötetben. Ezek szerint ön a javítgatok egyike? A megengedők közé tartozom, nem érzem bűncselekménynek vagy a múlt manipulálásának, ha hosszú fogalma sincs róla, hogy a szám azóta már egy keménynek tűnő, amúgy szerethető sportújságíró tu(Fotó: vs.hu) évek, évtizedek múlva, egy válogatáskötet kapcsán kijavítunk néhány apró hibát. Egyébként mindig is olyan sokat bütyköltem egy-egy szövegen, hogy a végén már úgy éreztem, abba kell hagynom, mert sosem lesz kész. Mi készül most a műhelyében? Szakítani szeretne a politikai tárgyú versekkel? Elég rémisztő számomra a „politikai vers” kategória, úgyhogy kitaláltam rá egy másik kifejezést: társadalomkritikai költészet. Ez szerintem sokkal szebben hangzik. A 100 kis Budapest mintájára 100 kis Magyarország címmel szeretnék összeállítani egy kötetet, úgyhogy elkezdem járni az országot. Nyilván lajdonában van. Nem kell ahhoz romkomszakértőnek lenni, hogy kitaláljuk: a feladó és az SMS-eket fogadó fél szépen egymásra talál majd. Noha újdonságot még véletlenül sem tartogat, elég ügyesen adagolja a humort és a drámát is a film: az első felében lehet nagyokat nevetni a „véletleneken”, kacagni a SMS- ekbe belevesző Mark ügyetlenkedésein, és kezdetben a mélabúsabb jeleneteket is jól adagolják, elhisszük, hogy darának tényleg nehéz túllépnie párja elvesztésén. Ebben segít, hogy a nemcsak rendezőként, hanem főszereplőként is tevékenykedő Karolíne Herfurth nagyon természetesenjátszik, jól áll neki a vászon. A gond az, hogy a Szerelmes SMS második fele gyorsan átcsap unalomba, egyre több és több klisé kerül a néző elé, és egyértelmű lesz: sajnos nem sokkal több ez a film, mint egy szokásos amerikai romkom. Megnézzük, még talán élvezzük is, de hamar elfelejtjük. Gera Márton Szerelmes SMS (SMS für Dich). Német romantikus vígjáték, 107 perc, 2016. Rendezte: Karolíne Herfurth. Szereplők: Karolíne Herfurth, Friedrich Mücke, Katja Riemann, Nora Tschirner. ez is közéleti költészet lesz, illetve egy kor lenyomata. Én életverseknek hívom ezeket, de persze az élet valakinek a gazdaság és a baromfiudvar körül forog, mást meg a közélet érdekli. Ön mindenesetre olyan területekkel kapcsolta össze a lírát, amelyek nem tipikusan költőiek. Igen, de ezt a hozzáállást nem én találtam fel, a számomra rendkívül fontos József Attila költészete is tele van szokatlan, közéleti témákkal. Aztán itt a lenyűgöző „életverseket” produkáló Petri György vagy Kemény István, akik szintén sokat jelentenek nekem. Szóval élem az életet, és leírom, amit gondolok a világról. Azt is vállalva, hogy időnként kiáll a színpadra egy-egy tüntetésen? Azok olyan „kiállós” idők voltak. A teljes elkeseredettség párosult valamiféle nagy eufóriával, lendülettel, azzal az érzéssel, hogy itt az idő, most lehet valamit csinálni, meg lehet változtatni a társadalmat. Ez a fajta lelkesedés azonban lassan, fokozatosan tompult bennem. Mert telnek az évek, és még mindig nem változott semmi Magyarországon, annak ellenére, hogy naponta történnek az újabb és újabb botrányok. Az a kérdés, milyen beszédmódot, milyen költői nyelvet választ ehhez az ember. Pár éve még a direkt, megszólító, pör- gős, kommunikatív verseket éreztem adekvátnak, mostanában azonban elemzőbb, a dolgok mögé néző szövegekkel kísérletezem. Mert most már nem arról van szó, hogy a nyakunkba szakadt a katasztrófa, hanem arról, hogy működik itt egy rendszer, amelynek mindenki a része, mindenki létezik benne valahogy. Fontos, hogy megértsük, mi történik velünk és miért. Elhunyt Kántor Lajos kolozsvári irodalomtörténész Kolozsvár. Életének 80. évében szombaton elhunyt Kántor Lajos kolozsvári irodalomtörténész, kritikus. A Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos tanári diplomát, 1979-ben, majd ugyanott doktorált. Az 1989-es fordulat után bekapcsolódott a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) munkájába, és a Korunk főszerkesztői teendőit látta el 2008-ig. 1993-ban megválasztották a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete elnökévé, 2013-tól a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Haláláig a Kolozsvár Társaság elnöke volt. Kritikáit, irodalmi publicisztikáját és tanulmányait többek közt az Utunk, az Igaz Szó, A Hét, a Romania Literara, a Steaua, a Valóság, a Kortárs, az Új írás, a Tiszatáj, a Nagyvilág, az Élet és Irodalom, az Irodalmi Szemle, a Híd és az Új Symposion folyóiratok, valamint napilapok közölték. Csaknem hetven önálló, illetve általa szerkesztett kötete jelent meg, számos díjat és állami elismerést kapott Magyarországon és Romániában. (MTI) Karolíne Herfurth és Friedrich Mücke (Képarchívum) Erdős Virág: „Telnek az évek, és még mindig nem változott semmi Magyarországon"
