Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)

2017-07-21 / 167. szám, péntek

www.ujszo.com | 2017. július 21. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Kárpáti kozmopolitika Atrencséni filmfesztivál legalább annyira nemzetközi, mint hazai KOLLAI ISTVÁN Z ajlik a nyári szlovák fesztiválszezon, ami a szlovák kultúra legsze- rethetőbb oldala. Nincs ugyanis komolyabb rendezvény nemzetközi mezőny nélkül: a feszti­válok Szlovákiája meglehetősen ra­jong a külföldért, a szomszédaiért. Magyarországról Pozsonyba de­legált diplomataként, lehetőségem volt ellátogatni Szlovákia legkülön­félébb kulturális rendezvényeire, fesztiváljaira. Méretükben ezek a grandiózus seregszemléktől a szak­mai workshopokig terjednek; helyi­leg pedig lefedik egész Szlovákiát, Trencséntől egészen Eperjesig. Műfajukat tekintve is rendkívül kü­lönbözőek: színházi találkozó, ani­mációs filmek fesztiválja, humor­fesztivál is van köztük. Ami a közös bennünk - és ez a sa­játosságuk lassan rajzolódott ki, de annál erőteljesebben maradt meg - az ezeknek a rendezvényeknek a jó ér­telemben vett kozmopolita jellege. A filmes, színházi, képzőművészeti vagy irodalmi szakmáknak még a csúcsrendezvényei sem válnak vala­miféle szlovák „nemzeti kultúra” felvonultatásának a terepévé. A trencséni filmfesztivál például leg­alább annyira nemzetközi találkozó, mint amennyire hazai, de ugyanez igaz a pöstyéni és a pozsonyi film- fesztiválokra is. Színházi téren is ha­sonló a helyzet: a nyitrai színház­fesztivál talán Közép-Európa legna­gyobb szakmai találkozója volt egy- egy évben, pályázati pénzeiktől füg­gően, a pozsonyi Nemzeti Színház pedig Eurokontext néven egy újabb nemzetközi fesztivált indított pár éve. Mindezeket tetézi a zsolnai ani­mációs fesztivál vagy a körmöd hu­morfesztivál, ahol evidens, hogy egymás mellett áll a magyar zsonglőr és a holland pantomimos, a budapesti Nyócker animációs film rendezője pedig olaszokkal száll versenybe. Ez nem az az atmoszféra, amit például a legnagyobb magyarországi színházi találkozón, a pécsi POSZT- on érezni lehet. A POSZT egy érde­kes és izgalmas rendezvény, aki te­heti, ne hagyja ki, de a hangulata másmilyen. Ott nappal a magyar színházi világ óriásai csapnak össze, ilyen-olyan törésvonalak mentén megosztva a közönséget, este pedig a pécsi korzó éttermeiben csapatokba verődve értékel és tervezget a ma­gyar szakma. Magyarországon az ilyen belső kulturális megmérette­tésnek és az ezeket sokszor befolyá­soló törésvonalaknak, generációkon átívelő ideológiai vitáknak hagyo­mánya van. Szlovákiában ilyen hagyományok nincsenek, vagy csak gyengén van­nak jelen, és ez végső soron nem vá­lik fesztiváljaik hátrányává: a szlo­vák rendezvények inkább nemzet­közi mustrákká alakulnak át. Ahogy talán azt is elfogadja a szlovák fesz­tiválszervezők és „kultúracsinálók” közege, hogy nem versenyezni kell a sokszor világszínvonalú lengyel, cseh, magyar, román filmes, színhá­zi, könyves és képzőművészeti telje­sítményekkel, hanem bemutatni őket. Versenyszellem igazából nincs is; a körmöd humorfesztivál díjai vagy atrencséni filmfesztivál életműdíjai könnyedén landolnak külföldieknél, köztük magyaroknál. (Lubomfr Kotrha karikatúrája) London elengedte volna Hesst, de Moszkva nem hagyta A volt náci vezető a nyugat­berlini Spandau börtönében töltötte hátralévő életét. Frissen nyilvánosságra hozott brit levéltári dokumentumok tanúsága szerint London már az 1960-as évek­ben szabadon engedte volna Rudolf Hesst, de a Szovjetunió nem járult hozzá. Hess, aki birodalmi miniszteri rangban Adolf Hitler helyettese volt, 1941. május 10-én az általa vezetett repülőgéppel Skóciába repült, hogy még a Szovjetunió elleni német had­járat kezdete előtt megpróbáljon kü­lönbékét kieszközölni Londonnal. Ám miután Skóciában leszállt, a brit hatóságok elfogták, bebörtönözték, a II. világháború után a nürnbergi nem­zetközi ítélőszék életfogytiglani bör­tönre ítélte. Az egykori náci vezető a nyugat-berlini Spandau börtönében töltötte egész hátralévő életét, 1987 augusztusában, 93 évesen elkövetett öngyilkosságáig. A brit nemzeti le­véltár tegnap nyilvánosságra hozott dokumentumaiból kitűnik, hogy a brit kormányok évtizedeken át próbálták elérni Hess szabadon engedését, em­beriességi megfontolásokból. Több brit kormány külügyminiszterei - Alec Douglas-Home, James Callag- han, Douglas Hurd és Lord Carring- ton - is rendszeres petíciókkal for­dultak ezért a Szovjetunióhoz. Car- rington 1979-ben kemény felhívást intézett Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszterhez, „embertelennek és értelmetlennek” nevezve, hogy „ezt az öregembert hagyjuk a börtönben meghalni”. Margaret Thatcher mi­niszterelnök is írt egy hivatalos kér­vényt 1982-ben Leonyid Brezsnyev- nek a Spandauban akkor már több mint másfél évtizede egyedül rabos­kodó Hess szabadon bocsátása vé­gett. Moszkva azonban mindig elve­tette a brit kéréseket, azzal, hogy ne­héz lenne megértetni a háborúban súlyos szenvedéseket átélt szovjet néppel egy ilyen magas rangú egy­kori náci vezető szabadlábra helye­zését. A spandaui börtön igazgatása a négy győztes szövetséges nagyha­talom - a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország - közös felelősségi körébe tartozott, és a foglyok sorsáról szóló döntésekhez is konszenzusra volt szükség. Spandauban Hess mellett több más náci vezető is raboskodott - köztük Kari Dönitz, aki a náci re­zsim összeomlásáig rövid időn át Hitler utódja volt -, de valamennyi­en évtizedekkel Hess halála előtt szabadultak. Rudolf Hess halála után a nyugat-berlini börtönépületet le­bontották, és helyén bevásárlóköz­pont épült. (MTI) Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Mag-Európához vagy a perifériára Csáky Pál arra hívta fel a figyelmet, hogy a szeptember végi németor­szági választásokat követően Berlin és Párizs a kétsebességű unió létreho­zásának lát neki.. Alighanem ott már tudják, kik tartoznának ebbe az elit­alakulatba, s milyen feltételeket szabnak meg a belépéshez. Robert Fico máris a csatlakozás mellett ágál, Richard Sulik viszont élesen ellenzi ezt a lépést. A szlovák kormányfő szerint elemi érdekünk a belépés, az ellenzéki politikus azonban úgy véli, a várt előnyöknél súlyosabbak a feltételezett következmények. Főleg azzal riogat, hogy a Mag-Európában kötelesek lennénk befogadni a migránsokat, méghozzá a brüsszeli kvóták alapján. Nagy veszteséget jelentene a közös költségvetés, valamint az adóharmo­nizáció. A tervezett reformokról a visegrádiak egyelőre hivatalosan nem nyilatkoztak. A budapesti és a varsói kabinet nyilván nem híve a kétsebes- séges uniónak, talán Prága sem. Ám a legbefolyásosabb nyugati politiku­sok türelme fogytán: gazdasági, de politikai szempontból is egységes ér­tékrendet képviselő, rugalmas döntésekre képes közösséget óhajtanak. Szlovákia végső álláspontját szerintem szakértők által kezdeményezett, érveket felsorakoztató társadalmi vitában, esetleg népszavazáson kellene kimunkálni. Mert a politikusok csaknem kizárólag önző érdekeik szerint kezdték el a tájékozatlan polgárok agymosását. Aranyérem Magyarországnak Öt év múlva Kazany, két esztendővel később Budapest rendezheti meg a rövid pályás úszó-világbajnokságot - jelentette be az illetékes nemzetközi szövetség (FINA). Különösen az utóbbi helyszín kiválasztása érdemel megkülönböztetett figyelmet, hiszen miután Mexikó visszalépett, a ma­gyarországi rendezőknek a szükségesnél jóval kevesebb idejük maradt az előkészületekre. Mégis jelesre vizsgáztak, amit az újabb megbízatás, de még inkább a külföldi résztvevők elismerése igazol. Ezért jár a rendezők­nek a jelképes aranyérem. Kár, hogy a nyitányt felesleges sárdobálás előz­te meg, amiről leginkább a budapesti kabinet illetékesei tehernek. Titkol­ták a valós költségeket, amelyek miatt néhányan légből kapott összegekkel hergelték a közvéleményt. Végül Seszták Miklós fejlesztési miniszter ön­tött tiszta vizet a pohárba. Bejelentette, hogy a szervezési költségek 38,6 milliárd forintba kerülnek, az építkezésekre, infrastrukturális beruházá­sokra, a meglevő létesítmények korszerűsítésére 92 milliárd forintot köl­töttek. Lehet vitatkozni azon, észszerű-e ennyi pénzt áldozni ilyen rendez­vényre, amikor például ezer sebből vérzik az anyaországi egészségügy. Ugyanakkor gyönyörűek a budapesti és a balatonfüredi helyszínek. Las­san talán a bírálók hangja is elnémul. Legalább akkor, amikor Hosszú Ka­tinkának és versenyzőtársainak a tiszteletére felcsendül a Himnusz. Námet nyereség a görög válságból Meghökkentő cikket közölt a Süddeutsche Zeitung portálja a görög vál­ságkezelésről. A müncheni napilap számol be arról, hogy a Görögország­nak szánt uniós pénzek mindössze 7%-a került Athénbe, a többit a kama­tok fedezésére az Európai Központi Bank (EKB) markolta fel. Németor­szág pedig 1,34 milliárd euróval gazdagodott ebből a válságkezelésből. Pogátsa Zoltán közgazdász a Magyar Nemzetben részletes választ adott a mellbevágó tényekre: az EKB államkötvényeket bocsátott ki 2010-ben, amelyek hozama és a befolyt összeg elsősorban Athént illette volna, de csak némi koncot vetettek oda. Berlin még ezen is túltett, minimális ka­mattal bocsátott ki saját államkötvényeket, amelyért a 2008-as világválság után óriási volt a tülekedés. így jutottak a nyilvánosságra került jelentős összeghez, amelyet szintén nem utaltak Athénnek, hanem egyfajta pénz­ügyi garanciaként külön számlán jegelik. Moralizálni aligha érdemes, mégsem túlzás a Magyar Idők kommentátorának véleménye, amely sze­rint „Németország nem azért gazdag, mert ott aranyból vannak a hegyek, kolbászból a kerítés, hanem azért, mert minden egyes garast úgy fektet be, hogy az újabb garasokat fialjon. Amikor a zsebébe nyúl, akkor okkal teszi, tudva, hogy az általa adott segítség búvópatak módján csörgedezik egy ideig, zsebből zsebbe vándorol, s végül visszatér hozzá, magával hozva néhány ráragadt aranymorzsát”. Számunkra marad a zsebünkbe vágó kér­dés: mennyit fial és hova került az a 3 milliárdnyi euró, amellyel Szlovákia kezességet vállalt a görög válság orvoslására? Ugyanis ehhez a a lekötött garanciához minden hazai adófizető közel 600 euróval járul hozzá. FIGYELŐ Donald Trump szidta a miniszterét Donald Trump amerikai elnök éle­sen bírálta igazságügyi miniszterét, Jeff Sessionst, amiért a miniszter kivonta magát abból a vizsgálatból, amely az amerikai választási fo­lyamatba történt orosz beavatko­zási kísérlet részleteit igyekszik feltárni. A The New York Times lapnak adott inteijúban Trump azt mondta, sose nevezte volna ki Ses- sionst, ha tudja, hogy ki fogja vonni magát a vizsgálatból. „Sessionsnek sosem szabadott volna kivonnia magát a vizsgálatból. Szólnia kel­lett volna, mielőtt elfogadta a mi­niszteri kinevezést, és akkor mást választottam volna” - mondta Trump a lapnak. A vizsgálat célja annak feltárása, hogy Oroszország hogyan avatkozott be a tavalyi amerikai választásba, valamint, hogy Trump kampánystábja kapott-e támogatást a győzelemhez Oroszországból. Sessions azért döntött úgy, kivonja magát a vizs­gálatból, mert kiderült, eskü alatti szenátusi meghallgatásán eltitkol­ta, maga is többször találkozott az orosz nagykövettel, ami miatt töb­ben a lemondását követelték. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom