Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)
2017-07-03 / 152. szám, hétfő
4 I Az első sztrájk - az első fecske? LAJOS P. JÁNOS M últ héten véget ért az ország első sztrájkja az autóiparban. Épp az ágazat éllovasánál, a pozsonyi Volkswagenben volt munkabeszüntetés, amely az ország egyik legnagyobb vállalata, ténylegesen az ország motorja, és ahol talán a legmagasabb az átlagfizetés. Az eredmény impozáns: egyhetes sztrájk -14,12 százalékos béremelés. Igaz, három hullámban, szűk másfél év alatt. Emellett azonban az alkalmazottak kiharcoltak egy egyszeri, 500 eurós Jutalmat” is, amit a következő fizetésükhöz kapnak. Nem kell különösebben megütközni azon, hogy épp abban a gyárban sztrájkoltak, ahol az átlagkereset bruttó 1800 euró körül van, a „menedzsment fizetése nélkül” - legalábbis a cégvezetés állítása szerint. Más ágazatokhoz viszonyítva mindenképp hatalmas összeg, amilyenről például egy szalagmunkás nem is álmodhat. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az átlagkereset a nemzetgazdaságban nem azt jelenti - és így a Volkswagenben sem -, hogy minden második embernek magasabb ennél a fizetése. Az átlagkereset esetében ugyanis átlagosan mintegy 20 százalék mondhatja el magáról, hogy az átlagnál többet keres, a többi alatta van, esetlegesen jóval alatta. Azt sem lehet tudni, hogy ez az alapbér-e, vagy pedig a túlórákkal, a különböző juttatásokkal, a több műszakos munkáért járó kiegészítésekkel együtt számított bér. A Volkswagen alkalmazottai valóban könnyebben megtehetik, hogy sztrájkoljanak, mint az ország szegényebb, munkanélküliséggel sújtott térségeiben élő, alacsonyabb képzettséget igénylő munkát végző, sokkal rosszabbul kereső alkalmazottak. A pozsonyi vállalat ugyanis tényleg nem engedheti meg magának, hogy hosszabb időre leálljon a gyártás, és szakképzett munkaerővel sem tudja pótolni a sztrájkolókat. A főváros környékén már régóta munkaerőhiány van, a vendéglőkbe is nehezen találnak pincért, nem még szakembert az autógyárba. És valóban, ez a szakszervezet dolga: a lehetőségekhez képest a legjobb munkafeltételeket kialkudni az alkalmazottak számára. Végezetül, a Volkswagen alkalmazottai könnyebben sztrájkolhatnak annak köszönhetően is, hogy ugyan a többségük biztosan nem 1800 eurót keres, de jóval többet, mint például a tornaijai vagy a rozsnyói munkás, vagyis kevésbé érzik meg a fizetéskiesést. Van azonban néhány szépséghibája is a sztrájknak. A cégen belüli szakszervezetek között háború volt, a sztrájkot hirdető szakszervezet néhány hónapja vette át a hatalmat a régi szakszervezettől, és a harc még mindig tart. Egyesek szerint a sztrájkot elsősorban az új szakszervezet pozíciójának megerősítése érdekében hirdették meg. Mulatságos volt néhány politikus reakciója, például Robert Fico miniszterelnöké, aki a „sztrájkolok mellé állt”, mondván, vajon miért keresnek kevesebbet a gyár munkásai Pozsonyban, mint Wolfsburgban. Kérdés, hogy Fico milyen elszánt lelkesedéssel támogatná az állami szektorban a sztrájkot, ha például a pedagógusok vagy az egészségügyi nővérek is nyugati béreket követelnének. Az első valóban komoly sztrájk tehát sikeresen lezajlott a termelői szférában. Kérdés, lesz-e folytatás. Nem a Volkswagenben, hanem más, hasonló, esetleg akár kisebb vállalatoknál, mert a munkaerőhiány egyre több régióban megengedné ezt. Persze, ehhez az is kell, hogy legyen szakszervezet, amely a cég számára is elfogadható, és a céget nem tönkre tevő követelésekkel áll elő. Ehhez kell felnőniük a szakszervezeteknek. FIGYELŐ 16 hónap után kiengedték a volt kormányfőt Ehud Óimért volt izraeli miniszterelnök tegnap reggel elhagyhatta a Maszijáhu börtönt és hazatért tel-avivi otthonába - jelentette az izraeli tízes tévécsatorna. Ehud Óimért, aki 2006 és 2009 között volt Izrael kormányfője, tavaly februárban kezdte meg büntetésének letöltését a Ben Gurion repülőtér közelében, Ramlében lévő Maszijáhu börtön külön szárnyában. Büntetésének elengedett utolsó harmadában, a következő hónapokban korlátozások várnak a volt kormányfőre, kéthetente jelentkeznie kell a körzeti rendőrőrsön, és nem hagyhatja el Izraelt. 2018 máju- ' sáig, szabadulásának eredeti időpontjáig két jótékonykodással foglalkozó civil szervezetben önkéntes munkát is kell végeznie, de nem foglalkozhat adománygyűjtéssel munkája keretében, hiszen anyagi visszaélések miatt ítélték el. Reuven Rivlin államelnök korábban bejelentette, hogy amennyiben kegyelmet kér, akkor felmenti a hetvenegy éves, alaposan lesoványodott volt politikust az ilyenkor szokásos rendszabályok alól, és teljes mértékben visszanyerheti szabadságát. Olmertet csalárd előnyszerzésért, megvesztegetésért és az igazságszolgáltatás munkájának akadályozásáért ítélték huszonhét hónapos börtönbüntetésre, de csütörtökön a kegyelmi bizottság úgy döntött, hogy tizenhat és fél hónap letöltése után hazamehet. Óimért az utóbbi hetekben ismét összeütközésbe került a bűnüldöző szervekkel, mert a rendőrség szerint emlékiratainak megírásához államtitkokat tartalmazó, titkos iratokat csempészett ki a börtönből. A tízes tévé szerint ebben az ügyben hamarosan nyomozók keresik fel tel-avivi otthonában, és újabb vádirat elkészitését vették fontolóra, de a Háárec című újság értesülése szerint az államügyész várhatóan ejti ezt a vádat. (MTI) VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2017. július 3. lwww.ujszo.com A közüggyé vált magánkönyvtár Hány 20. századi családi könyvgyűjtemény veszett el már? LUCIA MOLNÁR SATIN SKÁ pozsony-óvárosi önkormányzati képviselők nem szavazták meg, hogy a Kalina könyvgyűjtemény a Pisztory-palotában maradjon. A palotát egy pozsonyi gyógyszerész építette a 19. század végén, aztán Lenin Múzeum volt, pár éve pozsonyi kulturális eseményeket tartanak ott. Otthont adott a Pozsonyi Könyvfesztiválnak (BraK), ott működik az Európa mozi és néhány színházi társulat is. Pár éve költözött oda a Kalina- könyvtár, de nem mindegyik óvárosi képviselő gondolja úgy, hogy a régi könyvek is a kultúra részét képezik. Könyvtár helyett divatbemutatókat és kiállításokat akarnak a palotában. A Kalina-könyvtár különleges gyűjtemény. Tükrözi a 20. századi olvasó ízlését és igényeit. Nemcsak szlovák könyveket tartalmaz, hanem cseh, magyar, német és egyéb nyelven kiadott köteteket is. A gyűjtemény tulajdonosa Ján és Agneša Kalina volt, egy zsidó származású film- kritikus, újságíró és fordító házaspár. Ján Kalina börtönbe került, utána már nem publikálhatott, a házaspárnak végül el kellett hagynia Csehszlovákiát. A könyveket magukkal vitték Münchenbe, a haláluk után kerültek vissza Pozsonyba, a Projekt Fórumnak köszönhetően. A katalogizálás után a teljes gyűjtemény hozzáférhetővé vált volna a nyilvánosság számára, ám az óvárosi önkormányzat nem támogatta az ötletet, hogy a Projekt Fórum továbbra is két termet bérelhessen a palotában. Egy szavazat hiányzott, így a könyveknek valószínűleg megint költözniük kell. A könyvtár támogatói és látogatói még nem adták fel a reményt, nyílt levelet írnak a képviselőknek. A Kalina-könyvtár népszerű a pozsonyi értelmiség körében. A képviselő-testületi szavazás előtt a Projekt Fórum olvasóláncot szervezett. Körülbelül száz ember olvasott fel részleteket a Kalina-könyvekből, egyetemi tanárok, színészek, újságírók, tudósok, irodalmárok, de egyszerű emberek is a közönség soraiból. Az is ismét bebizonyosodott, hogy a könyvek szeretete független az életkortól, 10 éves gyerek és 80 éves nyugdíjas is volt a felolvasók között. Nagyon jó volt látni, hogy vannak emberek, akik kiállnak a könyvekért, a történetekért, a történelemért. Mert a Kalina-könyvtár nem pusztán egy könyvgyűjtemény, hanem 20. századi felkiáltójel. Hány ilyen könyvtárt veszítettünk már el? Ha a nyílt levél ellenére sem támogatnák a képviselők a könyvtár maradását a Pisztory-palotában, biztos vagyok benne, hogy a könyvek akkor is megtalálják a maguk helyét máshol, magántulajdonban levő épületben. És akkor szégyellheti magát a város. A Volkswagen-gyár kipipálva (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Brit kilépés: kész felállni a tárgyalóasztaltól a brit kormány A brit kormány akár felállni is kész a tárgyalóasztaltól az Európai Unióval folytatott kilópósi tárgyalásokon, hogy megmutassa, milyen kemény tárgyalópartner - írta a Sunday Telegraph brit lap. A lap úgy értesült, hogy a brit vállalati vezetőket a kormány egy magas rangú tisztviselője még az előrehozott választás előtt tájékoztatta arról, hogy az EU pénzügyi követelései miatt a kormány akár a tárgyalások megszakítására is hajlandó még az év vége előtt. A lépést a Downing Street mindenek előtt „hazai fogyasztásra” szánja, hogy megmutassa: keményen tárgyal az EU-val. A lap úgy tudja: Theresa May miniszterelnök egyik közeli munkatársa tájékoztatta erről a cégvezetőket, de a választás utáni átalakításokat követően az illető már nem dolgozik a kormánynak. A Downing Street egyelőre hivatalosan nem kommentálta az értesülést. Névtelenséget kérő kormányzati források arról biztosították a lapot, hogy a tárgyalások megszakítása nem szerepel a kormány tervei között. Korábban az a hír terjedt el, hogy az EU a fennálló brit kötelezettségek rendezésére 100 milliárd euró nagyságrendű összeget fog követelni Londontól, amire a brexit-ügyi miniszter úgy reagált, hogy ennyit az Egyesült Királyság egészen biztosan nem fog fizetni. London számára a pénzügyi kötelezettségek rendezése a tárgyalások egyik sarkalatos pontja. Az Európai Unió viszont addig nem hajlandó a kiválás utáni kapcsolatokról tárgyalni, míg a kilépés alapvető vitás kérdéseiben nem sikerült kellő haladást elérni. Az idő egyébként nem Londonnak dolgozik, mert az ország uniós tagsága jelen állás szerint 2019 márciusában mindenképpen megszűnik, akár sikerül megállapodni a kilépésről, akár nem, és ezt csak a többi 27 uniós tagállam egyhangú döntésével lehet elhalasztani. (MTI)
