Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)

2017-07-14 / 161. szám, péntek

www.ujszo.com I 2017. július 14. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Hangyaharc Egyre nyíltabban és egyre erősebbek a magyarországi médiatulajdonosi körök elvárásai és „viszonyrendszerei F llítólag ha hangyákat te­A szünk egy kis fémtégelybe és azt hagyjuk felmelegedni a napon, a hangyákjobb híján egymást kezdik mami dühük­ben. A közép-európai értelmiségi is így viselkedik: kiszolgáltatott hely­zetében leginkább társait szereti tá­madni. Először is arról, miért lenne ki­szolgáltatott a közép-európai értel­miségi? Hiszen tágnak tűnik a nyil­vánosságnak a tere, ahol ő él és mo­zog. (Értelmiségi: eléggé elhaszná­lódott kifejezés, de nincs jobb. Mondhatnánk író-olvasó közéleti embert helyette, közszereplőt, aki nem döntéshozó, nem politikus.) Hiszen él és virul rengeteg újság, té­vé, rádió, könyvkiadó, és még szám­talan olyan fóruma a közéletnek, ahol megnyilvánulhat. Miért is lenne akkor kiszolgáltatott? Mert ha jobban mögé nézünk ezeknek az intézményeknek, a fenn­tartásuk egyre kevésbé piaci alapon történik. A nyilvánosságban ma a Facebookon és az interneten keresz­tül ingyen vehetünk részt - ingyen férhetünk hozzá a hírekhez és véle­ményekhez - és ezért egyre kevésbé fogunk fizetni érte, akár online, akár nyomtatott lapokat olvasunk. A hir­detők is közvetlenül érhetik el vásár­lókat az interneten keresztül: a hir­detési piacot lényegében megszün­teti, felszámolja a Google és a Face- book, mindenki oda viszi át a reklá­mokat. így tehát az újságokat, tévé­ket, könyvkiadókat egyre kevésbé finanszírozza a Vásárló. Hogy még­sem szűntek meg a nyilvánosságnak ezek a terei, az többek közt annak köszönhető, hogy a Vásárló helyét átvette a Politikus és az Üzletember. Ok a finanszírozók, ők a fenntartók. Ami persze rendkívül nehéz hely­zetbe hozza a nem politikus közsze­replőket. Valamikor Uj Péter, az In- dex.hu korábbi főszerkesztője azt mondta, az üzleti világból az újság­írókra érkező nyomás negyvenszer nagyobb, mint a politika felől érkező nyomás. (Például: az autógyár, ami náluk hirdetett, nem akar rossz hírt olvasni a saját autómárkájáról.) Valószínűleg ma mást mondana, a politika és a politikát befolyásolni vágyó tulajdonosi körök ma már fel­tehetően erősebb nyomásgyakorlók, mint a piacról megjelenő hirdetők. így a közéletben részt vevő embe­rek egyre több elvárással, belső iga­zodási kényszerrel találkoznak, frusztrációjukban pedig - mint a hangya a felforrósodó tégelyben - egymást kezdik csipkedni. A magyar közélet az utóbbi években lényegé­ben megtelt az ilyen csipkelődő, le­leplező riportokkal, ahol bal- és jobboldaliak rácsodálkoznak, hogy a „másik oldalon állók” pénzt kapnak a munkájukért. Ami korábban sem volt másképp, a helyzet annyiban változott, hogy a tulajdonosi körök elvárásai és „viszonyrendszerei” let­tek nyíltabbak, erősebbek. Ebben a helyzetben az Új Szó egyre jobban építhetne egyedi hely­zetére: egyike azon kevés magyar napilapoknak, amely Magyaror­szágról is szól, de nem onnan szer­kesztik. Ezért meglenne az esély, hogy egy felszabadult hangulatú új­ságként ne kövesse a magyar közélet merev sémáit. Egy olyan lap lehetne, ahol kritika sújtja a magyarországi plakátkampányokat, és elismerés ér­heti a gazdasági eredményeket, ha vannak. (Gál Zsolt pár héttel ezelőtti cikkével ellentétben úgy gondolom, vannak ilyenek.) A végén pedig még az is kiderül­het, hogy egy ilyen lapnak piaca is van, akár még Magyarországon is. AZOK AZ EPERJESI FAFEJEK ELFELEJTETTEK HOGY SZÁZADOS VAGYOK! Andrej Danko SNS-százados (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Ami a rostámon fennakadt SZÍ LVÁSSY JÓZSEF Szűk esztendő Fagykárok, aszály - ezt hallotta leggyakrabban Robert Fico kormány­fő, aki Gabriela Matečná agrárminiszter társaságában a Pöstyén melletti drahovcei szövetkezetben megszemlélte az aratást. Súlyos, országos gondokkal szembesült, hiszen az év elejei zord időjárás a gyümölcsö­sökben és a szőlősökben pusztított, most pedig a szárazság miatt legalább félmillió tonnával kevesebb gabona kerüí a magtárakba. Nemcsak so­pánkodtak a gazdák, hanem kárenyhítő megoldást is javasoltak. Olyan kockázati alap mielőbbi létrehozását, amelyből legalább részben megté­rítenék az érintettek veszteségeit. Azért is nagy szükség van erre, mert a klímaváltozás következményei nem kerülik el országunkat sem. Fico azt mondta, a kormány, akár csak tavaly, idén is kész egyszeri segélyt adni, de a kockázati alapba némi önrésszel a gazdáknak, továbbá a biztosítók­nak is be kellene szállni. Mielőtt valaki feltalálná a spanyolviaszt, hadd emlékeztessek arra, hogy követendő példákat több államban, Magyaror­szágon is találunk. Az utóbbi gyakorlathoz hasonló modell hazai meg­honosításában főleg Csicsai Gábor államtitkár és más illetékesek lehet­nének aktívabbak, hiszen fő feladatuk a dél-szlovákiai gazdák érdekeinek képviselete és érvényesítése. Leszedik a plakátokat A budapesti Kormányzati Tájékoztató Központ közleményben tudatta, hogy a hét végén leszedik a Soros Györgyöt megbélyegző plakátokat, melyekkel az egész országot beborították. A ma kezdődő vizes-világbaj­nokság alatt Orbán Viktor országa a toleráns arcát kívánja mutatni. Már­pedig a plakátok gyűlölködést, antiszemitizmust szítanak, Európa legsö­tétebb korszakára emlékeztetnek - mutatott rá a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége. Még a Magyar Reklámszövetség is hallatta a hangját, szerinte a plakátok alapvető társadalmi normákat sértenek. Ezen semmit sem változtat a jövő héten Budapestre látogató Benjamin Netan­jahu izraeli kormányfő kijelentése, akit nem zavartak volna az általa is ellenségnek tartott Soros kártékonyságát hirdető plakátok. A magyar származású üzletember, vagy spekuláns megítélése világszerte különbö­ző, sokan minden nemzetközi konfliktus, társadalmi gond mögött őt lát­ják, aki állítólag sok millió migránst telepítene Európába. Ám olyan, a Rákosi-rezsim módszereire emlékeztető agymosásra senki sem veteme­dett, mint a budapesti kormány. Akadtak viszont jó érzésű polgárok, akik már hozzáláttak a plakátok letépéséhez. A kampánynak viszont nincs vége, a kereszténydemokraták követelik, hogy azonnal fosszák meg So­ros Györgyöt budapesti díszpolgári címétől, amellyel 2002-ben tüntették ki. A rendszerváltásban szerzett érdemeiért, az akkori politikai elit - töb­bek között Orbán Viktor és Kövér László -külföldi tanulmányainak anyagi támogatásáért. Lélekgyógyászok értik a leginkább, miért éppen ők azok, akik most leghangosabban mocskolják egykori jótevőjüket. Johannis a Székelyföldre látogat Jövő kedden Hargita és Kovászna megyébe indul Románia elnöke, aki hivatalba lépése óta először keres fel magyarlakta régiókat. Nagy csaló­dást okozott eddigi ténykedésével, pedig az erdélyi magyarok szavazatai segítették őt az államfői bársonyszékbe. Tavasszal Strasbourgban példaértékűnek nevezte hazája nemzetiségi politikáját, máskor meg azt hangsúlyozta, hogy az országban nem kívánatos az etnikai alapú autonó­mia. Nem is olyan régen, Nagyszeben polgármestereként és szász nemzetiségű politikusként ennél sokkal árnyaltabban gondolkodott. Most alighanem elnöki bizonyítványán igyekszik javítani, ellátogat a csíksomlyói kegytemplomba, Csíkszeredában a térség önkormányzatai­nak háromszáz képviselőjével, Kovászna megyében pedig a kis- és kö­zépvállalkozókkal, valamint a klaszterek képviselőivel tárgyal. A z erdé­lyi magyar politikusok nyilván nem várnak áttörést, de azt azért szeret­nék, ha az elnöki vizit nem a kirakatpolitika része, a külföldnek szánt szemfényvesztés lenne, hanem hozzájárulna ahhoz, hogy visszaszusza- kolják Pandóra szelencéjébe a romániai magyarellenes hangulatkeltést. Megosztottak az európai muszlimok Szakadék van az európai muszlim közösségek csendes többsége, mintegy kéthar­mada és az aktív kisebbség között - olvasható a Migráció- kutató Intézet elemzésében. Az Integráció tesztje Brüsszelben címmű elemzésben a belgiumi, de főként a brüsszeli muszlimok in­tegrációs tendenciáit vizsgálja egy januári felmérés eredményeire építve az intézet. Brüsszel az EU és a NATO székhelye, stratégiai jelentőségű város, amelyben becs­lések szerint a muszlimok 2030-ra többségbe kerülnek. Az egyik legfőbb megállapítás szerint a muszlim csendes többség szívesen látna olyan iszlámértelme­zést, amely lehetővé tenné, hogy jobban beilleszkedjenek az európai társadalmakba, illetve a társadalmi kérdésekről, etikáról folytatott pár­beszédet a más vallásúakkal. Az előző csoporttal szemben van egy aktív kisebbség, amely szilár­dan hisz a kulturális és társadalmi el­különülésben és a konfrontációban. Nagy gond, hogy e jelenséggel szemben passzív a muszlimok csen­des többsége. A többség-kisebbség ellentétet az is jól illusztrálja, hogy a muszlimok 91 százaléka határozottan elítéli a terrorcselekményeket, a fennmara­dó 9 százalék viszont bizonytalan, vagy helyesli azokat. A válaszadók 52 százaléka véli úgy, hogy a terro­rizmus legyőzése érdekében az isz­lám átfogó reformjára lenne szük­ség, amely megszabadítaná a jelen­leg uralkodó dogmatikus olvasatá­tól, ám 29 százalék tagadja, hogy szükség lenne erre. Az elemzés kísérletet tesz az Európa-szerte egyre erősödő állás­pont igazolására is, hogy az eddigi európai integrációs intézkedések elégtelennek és tévesnek bizonyul­tak, ha inkább az önkéntes elkülö­nülés feltételeit teremtették meg a tényleges beilleszkedés helyett. Ezért az újabb, hasonló civilizációs körből érkező, alacsony integrációs potenciállal rendelkező csoportok befogadására vonatkozó minden uniós és tagállami politikát sürgősen felül kell vizsgálni - áll az elemzés­ben. FIGYELŐ Jobb híján Orbánnak van igaza A The Times konzervatív brit lap szerint Európában kezdik elfogadni azt az elképzelést, hogy nem az EU-nak, hanem a nemzetállamok­nak kell kezelniük a bevándorlást. Európa tapogatózik a megoldás után, a centrista pártok egységes nemzetközi politika híján a szélső­jobb által hirdetett kemény vonalas megoldásokat veszik át. Hirtelen­jében úgy tűnik, hogy a bevándor­lás kezelésének magyar modellje - amelyet széles körben a civilizált európai értékek megsértésének ne­veztek-megelőzte saját korát. Or­bán Viktor, Magyarország „szó­szátyár miniszterelnöke” az EU konszenzusának ellenségeként ál­lítja be magát, bár az uniós támo­gatásokat örömmel elfogadja. A vele szembeni aggályok megala­pozottak, nem utolsósorban a Soros György elleni gyűlöletkampány miatt, és az sem bizalomgerjesztő, amikor az etnikai homogenitást nevezi a gazdasági siker kulcsának. A magyar kormányfő korántsem szent, de két kérdésben igaza van: az egyik az, hogy Európa valóban csak sodródik a bevándorlás ügyé­ben, a másik az, hogy végső soron a nemzetállamok feladata a megfe­lelő egyensúly kialakítása a be­vándorlók és a lakosság között - fogalmaz a lap, mely szerint az EU- ban sokan csendben beletörődtek abba, hogy a külső határok meg­erősítése a követendő út. (MTI) KOLLAI ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom