Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)

2017-07-13 / 160. szám, csütörtök

WWW.UJSZO.COM ■ UJSZO(®UJSZO.COM Vadadat Y íjJL/xIO JL Újabb városi meavekrimi Tátralomnic város szállodai parkoló­jában egy erős bím medve lerántott egy szarvasbikát. Az esetet végig­néztek a környék és a szálloda lakói, többen le is fotózták, videózták. Nagy kérdés, hogy a hím medve mit keresett a városban. A medvék hím­jeire nem jellemző, hogy a szemetes­ben kukázzanak. Ismert volt egy-két boccsal odajáró anyamedve, és talán a bocsokra pályázhatott a bím. Lehet. Hogyan került oda a szarvas­bika? Eltévedt? A rá vadászó farka­sok elől menekült az ember kínálta biztonságba? A szakma csak találgat. Mivel a csülkösvad a kemény talajon (aszfalt) nagyon esetlenül mozog, a véletlenül ott tartózkodó gyakorlott termetes hím medve úgy ítélte meg, hogy sikeres lehet a támadása. Az is lett. A harc fél óráig tartott, miköz­ben a szarvas bika egyre esélytele­nebb lett, végül feladta. A lerántott szarvas még élt, amikor a medve a hátuljánál lakmározni kezdett belőle. A természetben nincsenek érzések. Ami az egyik állatnak halál, a másiknak az életet jelenti. Erdő­ben, szabad természetben vagy a puha talajon a medvének esélye se lett volna a vadászsikerhez. Mind a szarvasvadász hím medvét, mind a bocsait vezető anyamedvét a hatóság emberei kiszorították Tátralomnic- ról a várost körülvevő erdőkbe. Pár hét után az anyamedve a bocsaival visszatért, és a város mindennapos látogatója lett. Elsősorban a szemét- gyűjtő helyeknek. Igaz, csak éjjel aktív, de bocsaival együtt úgy járja a város utcáit, hogy az emberekkel szemben a félelem legkisebb jelét se mutatja. A tátrai települések lakosai torkig vannak a túlszaporodott med­vék okozta problémákkal. Az érintett város polgármestere a medvék steri­lizációját javasolja. annyi víz, amennyi az ott élő vadnak elég a túlélés­hez, és ott megoldott a na­gyobb területen védelmet nyújtó takarás is. NINCS MIT INNI Olyan már nagyon régen történt, mint idén, hogy a Csallóköz szívében levő természetes vízforrások, kanálisok, tőzegbányák és egyéb természetes vízle­lőhelyek sorra kiapadnak. Amióta folyik a vadkacsák helyhez szoktató etetése és naponta követem az élő­helyük alakulását, a 6 hét alatt a talajvíz szintje közel egy métert süllyedt. Talán ez az oka annak, hogy sok helyen a zsombékosokban költő kacsák alól elment a víz. Talán ennek a követ­kezménye, hogy a művileg duzzasztott kanális kevés­bé zaklatott részein látható a fiókáit vezető vadkacsák három különböző generá­ciós csoportja. Arra vonat­kozóan, hogy mekkora le­het a hőség és a szárazság előidézte változások okozta elhullás a vízi vadnál, csak óvatos becslések vannak. A vad kacsák etetési helyein napi 24 órában működnek a vadkamerák, amelyek a vadásznak meglehetősen értékes dokumentációt szolgáltatnak a helyszín történéseiről. A takarmány kihelyezését követő pár na­pon belül néhány patkány kíséretében megjelentek a nutriák. Alig egy hét alatt az etetőket látogató nutriák száma nyolcra szaporodott. Az etetés idejétől - amit a kacsák nagy hangoskodás­sal (hápogással) adnak a környezetük tudtára, 10-15 perc elteltével a fotócsap­da felvételein megjelentek a nutriák és a kihelyezett eleség tetemes hányadát felzabálták. Mivel egy fiatal rágcsáló se volt köztük, csu­pán kifejlett példányok, az állományuk valódi számát csak találgatni lehet. Ebből is látni, hogy ezek az invázi- ós óriásrágcsálók mennyire hódítanak. A terjeszkedésük kiváltképp hazánk déli, vi­zekben gazdagabb része­in jellemző. Viszont, ami a nutriának sikertörténet, az a hazai őshonos apróvadál­lománytól vonja el a táplálé­kot és a zavartalan, búvóhe­lyekben gazdag élőhelyet. Takács Frigyes Pár évtizede még nem voltak sehol, most meg mindenütt ott vannak... idei Csallóközi Va­dásznapokon Já­noska professzor a vaddisznóról adott elő. Valamikor - pár évtizede - az öreg Duna árterületét leszámítva a Csallóköz­ben alig egy-két vaddisznó élt. Ma már nincs olyan hely ezen a szigeten, ahol ne akasztaná össze a tengelyt a termelőkkel, vadászokkal és néhol a belterületek la­kosságával is. NEM VÁLOGATÓS Szárazság idején nincs belőlük sok, mert kényes arra, ha kilátszik a háta az alacsonyan maradt gabonából. Majd a kukoricában. A vaddisznó nagyon igényli a vizet, amit nemcsak ivásra használ, hanem ha teheti, a „kényes" bőrét naponta dagonyázással hűti és féregteleníti. Ehhez a duzzasztott csa­tornák, halastavak nádasai, a Nagy- és Kis-Duna árterületei első osztályú élő­helyet nyújtanak. A legrosszabb tulaj­donsága közé tartozik, hogy lévén min­denevő, felzabál minden élőt is, amibe belebotlik. A földön rakott fészkek meg­rögzött pusztítója és szisztematikusan pusztítja az apróvadat és azok kicsinye­it. Ezért a vaddisznó hatása az apróvad­állományokra katasztrofális tud lenni. Az őzgidát, a szarvasborjút is elfogja, és lerántja a sérült vagy megszorult felnőtt őzet is. Az elhullott vadat is rendszerint ő találja meg és kezdi ki leghamarabb. Ezen utálatos szokásai ellenére az egyik legalkalmazkodóbb és legszaporább vad. Szaporaságát az is segíti, hogy a vaddisznó nagyon jó anya. Látását le­számítva az érzékszervei elsőrendűek, alkalmazkodóképességét tekintve az egyik legintelligensebb állat. Ahol a vi­lágon még megjelent vagy ahova bete­lepítették (nagy ballépés!), ott egy idő után az ember tehetetlen vele szem­ben. Egyedüli, ami valamelyest korlá­tok közé szorítja a „disznólkodásait", a betegség. A klasszikus sertéspestist is kicselezte - igaz, emberi segítséggel. Most jön egy újabb próbatétel az afri­kai sertéspestis formájában. Sajnos, a hírek szerint Kárpátalján már találtak afrikai sertéspestissel megfertőzött egyedeket, és a karanténszabályok értelmében a betegséget a veszélyez­tetett háziállatok kényszervágásával és likvidáló vadászatokkal lehet némiképp megfékezni. A szakemberek szerint ez jóval keményebb diónak tűnik, mint a klasszikus sertéspestis, és egyes helye­ken mind a házi, mind a vaddisznók teljes kipusztulásához vezethet. URBANIZÁLÓDÓ SERTÉSEK A vaddisznónál az is gond, hogy míg az emberrel kerüli a közvetlen kontaktust, a torkossága miatt sokat kockáztat, hogy feldúlja az ember által kialakított mező- gazdasági kultúrákat. Mezőgazdasági kártételei jelentősek lehetnek. Az utóbbi években pedig elkezdett városiasodni. Lakónegyedekben élő embereket riogat a jelenlétével, meglátogatja és feldúlja a kiskerteket. De az sem ritka, hogy a vaddisznók belvárosi sétákra indulnak. A szakemberek szerint a rendezetlen városszéli területek kínálta nyugalom és a táplálék változatossága az elsődleges oka a váratlan disznóurbanizációnak. De vannak példák arra is, hogy a helyi teme­tőket bérelték ki a vaddisznók élettérnek. A vadászok állítják, hogy a farkas ter­jeszkedése is közrejátszik ebben, mivel a vaddisznónak a farkas a legnagyobb ellensége, és a falvak, városok közvetlen közelében megtelepedett vaddisznókat az óvatos farkas oda nem követi. A ma­gyar szakember helyzetjelentése a vad­disznóról egy az egyben ráillik Szlovákia bármelyik régiójára, és elgondolkodtató, hogy a vaddisznó az ember utána legsi­keresebb emlős. TakAcs Frigyes HMM 2017. július Hobbi ■MHMBSHi a vaddisznó a legsikeresebb emlős AZ EMBER UTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom