Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)
2017-07-01 / 151. szám, szombat
www.ujszo.com | 2017. július 1. KOZELET Hlina: ne éltessünk mítoszokat A KDH elnöke szerint jó lenne, ha a szlovákiai magyarok nem kizárólag „vér szerint" szavaznának FINTA MÁRK Zászlót zsákmányolt az SNS székházáról, most a nemzeti párt épületének szomszédságában van az irodája. Alojz Hlina, a KDH elnöke fenegyerekből lett komoly konzervatív politikus. S bár korábban a pártja az MKP ás a Híd szövetségese is volt, vannak fenntartásai az etnikai politizálással szemben. Tavaly a választások éjszakáján egy magyar politikus - mikor megláttuk az első eredményeket - azt mondta, nem lepődött meg a KDH gyenge szereplésén, mert a pártnak kihaltak a választói. Hogy halad a KDH feltámasztása? Jól. Ha Szlovákia normális ország és nyugat-európai civilizáció, akkor a kereszténydemokratáknak ott kell lenniük a parlamentben. Minden normális országban ott vannak a parlamentben. A parlamentbe való visszakerülésünk bizonyos szempontból bizonyítéka lesz annak, hogy Szlovákia standard ország. Bár a „standard” szó manapság szitokszó. Egy éve áll a KDH élén. Hogyan változott meg a párt ez idő alatt? Ennek van egyfajta folyamata. A KDH nem egy kis hajó, hogy pillanatok alatt irányt tudjon változtatni, így a változások tempója egyeseknek lassúnak tűnhet - ha túl gyorsan csinálunk valamit, megakadhatnak a fogaskerekek. Két hete bevezettünk egy szabályt, a „háromszor, és szünet” elvét, ami azt jelenti, hogy egy politikusunk egy poszton legfeljebb három időszakot vállalhat, aztán szünetet kell tartania. Ez a szabály elsősorban a párt régi, ismert arcait érinti. Vannak új arcai a KDH-nak? Ha valaki harminc éve van a politikában, elsősorban arról lesz ismert, hogy harminc éve van a politikában. Dolgozunk rajta, és vannak, lesznek új arcaink. Sokan kukucskálnak be óvatosan az ajtónkon. Van érdeklődés a keresztény politika iránt. Abszurd is lenne, ha nem lenne Szlovákiában. Csehország Európa egyik legszekulárisabb állama, és a kereszténydemokraták mégis bent vannak a parlamentben. Néhány évvel ezelőtt „felháborodott polgár” volt, aki a fehér ló mondájára hivatkozva vissza akarta adni a lovat a magyaroknak Budapesten. Később levette a szlovák zászlót az SNS épületéről. Most pedig egy konzervatív párt elnöke. Mennyire természetes ez a váltás? Természetes, működik. Akkor polgárjogi aktivista voltam, a politikai szórakoztatás talán az egyik első úttörője. Az ember nem lebet csak szalonpolitikus, vagy csak utcai politikus. Elegyítem kell a dolgokat. Tudom, hogy a szalonpolitikusainkat zavarja, hogy valaki az utcán van, de én nem félek az utcától, és továbbra is folytatni fogjuk ezt a munkát. Csak már nem mindent csinálok én, végül is már idősebb vagyok. Ám ön már lassan egy éve többé- kevésbé csendben van, nincsenek bombasztikus akciói, régiós aprómunkát végez. így nehezebben kerül be a sajtóba. Parlamenten kívüli párt vagyunk. El kell ismerni, hogy egy ilyen párt nem lehet a tévéhíradó sztárja. Művileg nem lehet érdekessé válni. A képernyőre fel kell dolgozni magunkat. Nekünk egyszerűen le kell vezekelnünk, hogy nem kerültünk a parlamentbe. Ezért kell dolgoznunk, aprómunkát végeznünk, amit nem sokan látnak. Ez a munka még sosem vált kárára senkinek. Az első komoly megmérettetése a megyei választás lesz. Elégedett az SaS-szel és az OLaNO-val kötött megállapodással? Egyelőre minden rendben van vele. Ez a megállapodás a jelenlegi erőviszonyok ismeretében, ebben a helyzetben valóban a „lehetőségek művészete”, pozitívan értékelem. Hol várja a legjobb eredményt? A legfontosabb számunkra az volt, hogy Eperjes megyében mi állíthassuk a megyefőnökjelöltet. Erre fogunk összpontosítani. Az OĽaNO és az SaS lesz a természetes partner hosszú távra is? Én Árváról származom, és ott azt mondják, munka közben ismerszik meg a férfi. Most ismerkedünk, a megyei választás az együttműködés egyfajta tesztje lesz. Most nem erősítem meg, de nem is zárom ki, hogy hosszú távra szólhat a dolog. Igor Matovičcsal és az Ol’aNO- val azonban már ismerik egymást, dolgoztak együtt. Dolgoztam már Richard Sulikkal is. Ám ez most új helyzet, én is más pozícióban vagyok. A KDH olyan partner akar lenni, mellyel együtt lehet működni, korrekt és betartja az egyezségeket. Ez a stratégiánk, és ha ez a kollégáknál is így lesz, működhet a dolog. Régen az SDKÚ és az MKP volt a KDH természetes partnere, aztán jött a kudarcba fulladt Népi Platform az SDKÚ-val és a Híddal. Akkor voltaképpen kivel számolnak még? Hisz tudja, milyen „gulyás” ez az egész. Egy nappal a választások után ránéz az ember az eredményekre, és azon töri a fejét, mit lehet itt tenni. Két dolgot már most ki tudok jelenteni, a Smerrel és a ĽSNS-szel nem dolgozunk együtt. A többit meglátjuk. Nemrégen többször is kétségét fejezte ki az MKP-val kapcsolatban, mondván, kétséges a lojalitásuk. Az ön eddigi tevékenységét figyelve, nézetei a magyarokkal kapcsolatban mindig kicsit ellentmondásosak voltak. Mi a helyzet most? Talán senkinek sem volt nálam több felszólalása a parlamentben, de amikor a törvényhozásba kerültem, a legelső felszólalásomban bocsánatot kértem a szlovákiai magyaroktól Slota és bandája miatt. Ezt szükségesnek tartottam. Szeretem Szlovákiát, ezért nagyon dühös voltam, hogy egy hőbörgő alkoholista tökreteszi az országunkat. Az aktivista akcióim is erről szóltak, és például az, hogy levettem a székházukról a zászlót, hozzájárult ahhoz, hogy Slota manapság egy nagy nulla, egy senki. Ám az igazat megvallva zavarnak egyes félreérthető, többféle módon magyarázható lépések. Egyszer volt egy szimbolikus akciónk, lehajóztunk a Vág forrásától a torkolatáig. S ezt gondolom: Szlovákia a Vág forrásától a torkolatáig tart. Semmihez nem járulok hozzá, ami ezt megváltoztatná. Lát erre utaló jeleket? Én nem vagyok konspirátor, csak zavarnak egyes lépések, melyek miatt nem érzem magam jól. Elég könyvet elolvastam ahhoz, hogy érezzem, bizonyos dolgok akár ilyen irányba is vezethetnek, ilyen forgatókönyv is számításbajöhet. De mégis, pontosan milyen lépésekre gondol? A politika nagyon hálátlan feladat, és úgy gondolom, meg kellene bocsátanunk egymásnak. Említette korábban a fehér lovat. Épp erről van szó. Jó dolog, hogy Csehszlovákia felbomlott, mert ha ez nem történt volna meg, az energiánk felét elvitték volna a béka-egér harcok. A magyarok kapcsán is ki kell mondani, hogy a helyzet megváltoztathatatlan, visszafordíthatatlan. A társadalomban nem szabadna mítoszokat éltetni, mert az káros hatással lehet a társadalom egészségére. Nem kell olyan mítoszokat éltetni, hogy mettől meddig tartott az ország, és hogy létezett- e a Felvidék vagy sem. Ezért akartam annak idején „visszaadni” a lovat Budapesten is, ami végül nem valósult meg, mert a lovat elvették. Az akciót 2010-ben, Trianon évfordulójára terveztük. Szándékosan be is jelentettük előre, és úgy tudom, minden Budapestre vezető úton rendőrjárőrök voltak, egyetlen feladattal, megállítani a lovat. Ez kicsit túlzónak tűnt nekem, de talán ebből is lehet érezni ennek a történelemfelfogásnak az üzenetét. A lovat egyébként hat motoros rendőr és két autó kísérte vissza Szlovákiába Budapesttől Rajkáig. Mintha Obama ült volna az autóban, pedig csak az én kancám volt az. Szóval itt a lényeg: felejtsük el a mítoszokat, és kezdjünk végre dolgozni. Erez olyat a szlovákiai magyarok részéről, hogy határokat akarnának módosítani? A kérdés az, hogy lappang-e ez a dolog, és kirobban-e. Szerintem ez gyorsan változhat. Rizikósnak kell értékelni a dunaszerdahelyi focimeccseket, ahol - legalábbis így mondták nekem - a szurkolók gya- lázzák a szlovákokat? A Slovan vagy a Nagyszombat elleni szerdahelyi meccsen a szlovák szurkolók pedig azt kiabálják, hogy „üsd a magyar fejét”, legalább húsz éve már. Ez csak oda- vissza kiabálás az ultrák között. Ez viszont táptalaja lehet annak, amiről beszéltem, és a kérdés az, átlépi-e a stadion kerítését, és elteijed-e. Nekem nincs mentális blokkom más népekkel kapcsolatban, mindenkivel tudok együtt dolgozni. Nincs problémám a magyarokkal sem. A politika azonban azért vad dolog, mert egy pillanat alatt fordulatot vehet, és egyszer csak a barát már nem barát, hanem valamiféle történelmi reminiszcencia magyar patriótát csinál belőle. Én nem történész vagyok, hanem mezőgazdász. Történelmi sérelmek helyett beszéljünk inkább a mező- gazdaságról. S a magyarokkal lehet erről beszélni, mert értenek hozzá. De a szlovákiai magyarokban nem feltétlenül történelmi sérelmek vannak, hanem gazdaságiak is. A dél-szlovákiai járások leszakadnak, nem érkeznek oda befektetések, nem épülnek autópályák. Sokak szerint azért, mert magyarok lakják őket. Ez egy újabb mítosz, amit éltetnek a társadalomban. Hiszen a magyar politikai képviselet 1989 óta a politikában van, kormányon is voltak. Tőlük kellene megkérdezni, miért is van ez így. Ha mindez igaz, a magyar politikusoknak kellene magukba nézniük. Ám szerintem ennek semmi köze ahhoz, hogy délen magyarok élnek, más összefüggések lehetnek mögötte. Mi történik, ha a KDH minden erőfeszítése ellenére nem kerül a parlamentbe 2020-ban? Eltűnik a kereszténydemokrata politizálás, vagy képes lesz túlélni parlamenten kívül, mint az MKP? Ha nem kerülünk be, az nem lesz jó, s bár nem lehet kizárni, hogy bekövetkezik, ám úgy hiszem, sikerül bejutni. Csodálom egyébként az MKP kitartását. Ugyanakkor nemrég feltettem a kérdést magyaroknak, szükséges-e továbbra is etnikai pártokra szavaznia a magyar közösségnek - és ők azt mondták nekem, hogy igen. Ezt egy kicsit sajnálom, mert szerintem akkor lesznek rendben a dolgok, ha a magyarok és a szlovákok értékrend alapján szavaznak, és nem etnikai vonalon. Én sem a Híd, sem az MKP értékrendbeli meggyőződését nem ismerem. Sajnálom, hogy ha szóba kerül nálunk Dunaszerdahely, automatikusan lemondunk róla, hiszen magyarok, pedig ott is élnek jobboldaliak, baloldaliak, liberálisok. De hogyan szólítaná meg a KDH a magyar választókat? Ezért kérdeztem meg magyar ismerőseimet, szükséges-e a magyarokra szavazni. Realista és pragmatikus vagyok, nem megyek olyan háborúba, amit nem nyerhetek meg, inkább más frontokon harcolok. A kérdés az, van-e értelme Dunaszerdahe- lyen a keresztény politikáról, a KDH- ról beszélni, vagy inkább máshová, Eperjesre összpontosítunk. Nem lehetünk egyszerre két helyen. Ha eljutunk odáig, hogy máshol már rendben vagyunk, akkor politikusként nekem is kihívás lehet meggyőzni a magyarokat, hogy ne a vérre szavazzanak, hanem az értékrendre. Nem épp az a baj, hogy a szlovák politikusok mindig először „máshol tették rendbe” a dolgokat, és elfeledkeztek a magyarokról? Szerintem ez a kérdés így nem áll meg. A baj az, hogy vannak jobboldali, baloldali, liberális magyarok, de mind az MKP-ra és a Hídra szavaznak. De nem mindannyian szavaznak rájuk, sőt, vannak, akik Kot- lebát választják. Nem azzal van a baj, hogy a szlovák politikum nem fogadja el autochtón kisebbségként a magyarokat Szlovákiában? A KDH-ról azt mondták, katolikus párt. Mi most jelzéseket küldünk az evangélikusoknak, a görögkatolikusoknak és a pravoszlávoknak is. Készek vagyunk nyitni a magyar reformátusok felé is. Talán egyfajta álmunkká válhat, hogy a szlovákiai magyarok a KDH-ra is szavaznak. Alojz Hlina szerintvezekelnie kell a KDH-nak (Jozef Jakubčofelvétele)
