Új Szó, 2017. július (70. évfolyam, 151-175. szám)

2017-07-10 / 157. szám, hétfő

www.ujszo.com | 2017. július 10. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 5 Trumputyin Vicces, de nem szórakoztató duó: az egyik a szabad világ terméke, a másik egy kevésbé szabadé, de mindkettő önmagáról szól MOLNÁR NORBERT A hhoz képest, hogy a G20 hamburgi csúcsán több tízezer tüntető elítélendő módon csatatérré vál­toztatta a város utcáit, alátámasztan­dó vélt vagy valóban jogos követelé­seit, a világ vezetői pedig hitet tettek a tisztességes szabad kereskedelem és - az US A kivételével - a klímavé­delem mellett, a világ inkább arra fi­gyelt, hogy először ráz kezet Vlagyi­mir Putyin és Donald Trump. Trump és Putyin, a világ e két fura ura olyan, mint az érett francia sajt, tudjuk, hogy nagyon speciális, ka­rakteres, a sajtok sajtja, de azért mégiscsak a legjellemzőbb az az orrfacsaró lábszag, amely még akkor is árad belőle, ha nyolc zacskóba csomagoljuk. Képzeljük el kettejük megbeszé­lését, amelyet mindketten úgy in­terpretáltak, hogy a másik nem is olyan rossz ember, érdekes volt kezet fogni vele, élőben jobb, mint a tévé­ben, aztán egy gyors tüzszünet Szíri­ában, és a lényeg: beavatkozott-e Moszkva az amerikai elnökválasz­tásba. Nem, egyértelműen nem. Mondd csak, Vlagyimir, beleavat­koztatok ti az amerikai elnökválasz­tásba, amit én nyertem meg, vagyis alattomos eszközökkel hatalomra juttattatok engem? Ugye, nem? Neeeeeem, dehogy, mi ilyesmiket nem csinálunk. Akkor jó, pacsit rá, tisztességes eszközökkel nyertem, hiába károg a világ. A nagy szentpétervári hoaxütköz- tető és kibertámadási központban pedig gyerekek dolgoznak és az Angry Birdst hekkelik. Tűzszünet Szíriában? Jöhet! Ugye, a meglepetés az lett volna, ha Putyin azt mondja: persze, Do­nald, meghekkeltük Hillary mailjeit, aztán az egész választási rendszert, ezért tudott nyerni egy ilyen bohóc, mint te. Gyanússá akkor vált a két politikus megbeszélése, amikor Putyin a talál­kozó után biztosította a világot, hogy a német választásokba sem fognak beleavatkozni. Ez meg sem fordult az ember fejében, hiszen logikusan nézve részükről tét nélküli, a szélső­séges AfD-t vagy a posztkommunista Baloldalt nem tudják úgy meglökni, hogy komoly játékossá váljanak, s hogy éppen Schulz vagy Merkel ala­kítja a kormányt, az az oroszok szempontjából mindegy, egyikkel sem lesznek puszipajtások. De akkor, miért mondta? Pont azért, mert az USA-ban volt értelme simliskedni, itt most éppen nincs. Putyin patyolat­tiszta, Trumppal kiegészülve vicces, de nem szórakoztató duó. Az egyik a szabad világ terméke, a másik egy kevésbé szabadé, de mindkettő ön­magáról szól. És nem arról, amiről két atomnagyhatalom vezetőjének kellene. MAJD AZT HONION NEKIK, TELJESEN NORMÁLIS, REAGÁL VÁUSZOL A KÉRDÉSEKRE ^ (Cartoonizer) . Danko elszabadul SZALAY ZOLTÁN A ndrej Danko korlátlan önimádata veszélyezteti az állam rendes működését. A napokban ismét bebizonyosodott, hogy az SNS elnöke saját játszótereként tekint az államra, és ezt nem is szé- gyelli. A kormányhivatal nyilván szerette volna elkerülni, hogy a Cirill és Metód napjára szervezett megemlékezést bárki összeté­veszthesse a dadaizmus nemrégiben tartott századik évfordulós ünnepsé­geivel, így nem járult hozzá Dadanko fellépéséhez. Mindenki századosa erre egy klasszikus napkirályi manőverrel elszabotálta a vakáció előtti kormányülést, ukázba adva a minisztereinek, ne menjenek munkába, ahogy az egyébként alkotmányos kötelességük lenne. Talán soha nem tudjuk meg, mindössze ennyi húzódott-e meg az ügy hátterében, vagy a felszín alatt egy másik, titkos koalíciós válság fortyogott. Ez a kis epizód is azt mutatja viszont, hogy az SNS elnöke sok mindent magával hozott a Slota-féle nemzetiek fölényeskedéséből, csak épp sokkal rafináltabb hata­lomgyakorló, mint elődje, és történetesen nem egy alkoholista vadállat. Danko azonban több okból is komoly veszélyt jelent az országra, s mivel mindössze negyvenes évei elején jár, a veszélyeztetettség hosszabb távú. A harmadik F ico-kormány több mint egyéves eddigi kormányzása alatt az SNS-hez nem tudunk kötni egyetlen olyan eredményt sem, amely And­rej Danko személyes vágyainak és homályos hátterű terveinek teljesítésén túlment volna. A Danko-féle SNS retorikája is teljesen zavaros: egyszerre kedvezne például a kis- és középvállalkozóknak, illetve végezne masszív államosítást. A veszteséges állami IC-járatok visszaállítása jellemzően olyan döntés volt, amellyel az SNS a dominanciáját demonstrálhatta az egyébként a Híd által irányított közlekedési területen. A beharangozott ti­zenharmadik fizetésekhez mérhető populista porhintést pedig még ez a bő tíz éve Robert Fico által vezetett ország is régen látott. Az SNS minisztéri­umai mindeközben bukdácsolnak, a védelmi miniszter elhagyja a muníci­óját, az oktatási miniszter el is kezdené a reformot, meg nem is, a földművelésügyi miniszter nagy bravúrja pedig, hogy ismét csipeket he­lyeztetne a kutyákba, hogy aztán az utódja majd megint kivetethesse belő­lük. Dankót azonban ezek a malőrök láthatóan nem zavarják, az ő fő el­foglaltsága, hogy minden egyes megszólalásában újra és újra kiemelje, miért lépett ő be a politikába, mit vár el a közvéleménytől, a sajtótól és az ellenzéktől, és mi minden sérti államférfiúi nagyszerűségében. Amíg nár­cisztikus hajlamait mindössze sajtótájékoztatókon éli ki, nincs miért ag­gódnunk, legfeljebb a politikai közbeszéd tragikus állapotai felett búsla­kodhatunk kicsit, ám amikor Danko dühöngeni kezd és képes arra, hogy szabotálja az állam működését, az kellemetlen precedens. Vajon mi lesz a következő lépés? Képes lenne az önérzetében sértett házelnök komolyan veszélyeztetni a parlament munkáját is? Hajlamos valódi második Matovičként a bulvármédia terepévé tenni a törvényho­zást? A legutóbbi incidens előtt az ilyen feltételezések talán alaptalan spe­kulációknak tűnhettek, de most már megvan az első precedens. Azt pedig semmi, de semmi okunk feltételezni, hogy Danko az idő előrehaladtával alázatosabb arcát mutatja majd felénk. FIGYELŐ „A V4 erős és hatékony" A visegrádi együttműködés az EU legszorosabb és leghatékonyabb szövetsége - mondta Szijjártó Péter külügyminiszter a Kossuth rádió­ban. Azzal kapcsolatban, hogy az osztrák kancellár a napokban kriti­kával illette a V4-et, kifejtette: ma­ga a tény, hogy a nyugat-európaiak ennyit foglalkoznak velünk, alátá­masztja, hogy a V4 soha nem volt ennyire hatékony. Úgy vélte, a négy ország hangja együtt sokkal messzebbre és sokkal hangosabban elhallatszik. (MTI) G20: ezt telefonon is megbeszélhették volna a hölgyek és urak Eltérően értékeli a német sajtó a G20 hamburgi csúcstalálko­zóját. Angela Merkel német kancellár si­kereként és Vlagyimir Putyin orosz elnök győzelmeként is megjelenik a tanácskozás, de van olyan vélemény is, hogy felesleges az egész. A G20- csoport 2008 óta tartó történetében először nem sikerült teljes egyetér­tésben elfogadni a zárónyilatkozatot. A klímaváltozás ügyében egyetértés van az egyetértés hiányáról, de azt si­került elkerülni, hogy az USA kilé­pése a párizsi klímaegyezményből megbontsa a többi 19 tag egységét. A Welt am Sonntag rámutatott: Merkel ügyesen felsorakoztatta a párizsi egyezmény mellett eleve kiálló tagok mellé a többieket. Végül 19-en kije­lentették, hogy az egyezmény vissza­fordíthatatlan, és elutasították Wa­shington újratárgyalási követelését. Putyin győzelme A Frankfurter Allgemeine Sonn­tagszeitung szerint a legnagyobb ér­deklődést nem az ülések vagy a tün­tetések váltották ki, hanem Trump és Putyin első találkozója. „Kis győze­lem ez Putyin számára”, akinek dön­tő fontosságú, hogy egyenrangú fél­ként tárgyalhasson Amerikával, a szuperhatalommal. Ez Barack Oba- ma idején nemigen sikerült, ő kerülte a társaságát és regionális hatalomnak nevezte Oroszországot, ami bőszítet- te Putyint. Sziget, sivatag, anyahajé A Spiegel szerint a hamburgi csúcs fo tanulsága, hogy ilyen rendezvé­nyeket nem szabad nagyvárosokban tartam. A fontos vendégek bizton­ságban vannak, a hamburgiak igé­nyei másodlagosak. Ezért ha már muszáj ilyen találkozókat tartani, ak­kor inkább egy szigeten, a sivatagban vagy egy anyahajon legyen. Fontos tanulság az is, hogy az Európából összesereglett fekete ruhás, maszkos tüntetőknek semmi közük a politiká­hoz. Baloldali radikálisnak, antikapi­talistának, antifasisztának, anarchis­táknak nevezik magukat, holott csu­pán huligánok, hiszen autók felgyúj­tása vagy a sarki bolt kirakatának be­törése nem politikai állásfoglalás. A lap szerint a csúcs eredménye so­vány; Amerika továbbra sem akar együttműködni a klímavédelemben, törődni kell valahogyan Afrikával, mindenki jó dolognak találja a sza­badkereskedelmet - ezt a hölgyek és az urak egy telefonkonferencián is megbeszélhették volna, anélkül, hogy „túszul ejtenek egy egész várost”. Nehéz eseteknek veié Ezzel szemben a liberális Süd­deutsche Zeitung szerint a G20-csúcs nagyon is hasznos. Aki figyelte Re- cep Tayyip Erdogan török államfőt, Putyint vagy Trumpot, olyan férfia­kat láthatott, akik politikai értelem­ben extrém nehéz emberek, de sem­miképpen nem akaiják lejáratni ma­gukat vagy népüket. Ennek pedig olyan fegyelmező hatása van, amely elképzelhetetlen, ha otthoni palotá­jukban ülve „szitkozódnának, átko- zódnának vagy twittereznének”. Üzent a pápa Aggódik a pápa a nagyhatalmak közötti „veszélyes szövetségek” le­hetősége miatt. Ferenc pápa a La Re­pubblica olasz lapnak beszélt erről, óva intve a G20-csoportot a „torz szövetségektől”, melyek kárt okoz­hatnak a szegényeknek és a beván­dorlóknak. „Veszélyes szövetségek alakulhatnak a torz világszemléletű hatalmak között” - mondta az US A és Oroszország, Kína és Észak-Korea, az orosz és a szíriai elnök közötti szö­vetséget emlegetve. Hangsúlyozta, olyan döntések születhetnek, ame­lyek „a fél világ migránsait sújthat­ják”. Európáról azt gondolja, föderá­cióra van szükség, hogy „a törvé­nyekről ne egyedi politikusok dönt­senek”, hanem egy európai szövet­ségi kormány és szövetségi parla­ment, különben Európa nem fog érni semmit a világban. Twitter-be- jegyzésében később a pápa azt írta, „a migránsok fivéreink és nővéreink, akik jobb életet keresnek”. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom