Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-03 / 127. szám, szombat
J ávát mintegy két és fél kilométer széles tengerszoros választja el Bálitól. Míg az utóbbit évente milliók keresik fel, addig a jóval nagyobb sziget kevésbé ismert úti célpont. Pedig érdemes elutazni a világ legnagyobb lélekszámú muszlint országának e szigetére. Annak, hogy muszlint országban járunk, - különösen vidéken - szemmel látható jele a nők viselete. Magyar ismerősünk mesélte - aki 1994-ig Jáván élt, s most a szomszéd sziget lakója —, hogy annak idején nem lehetett fejkendős nőket lámi, manapság azonban a fiatalok is előszeretettel takarják el magukat. Úgy mondják, az iszlám itt nagyon szelídített formában, a régi szellemi világba ágyazva létezik, az emberek nagyon kedvesek, nyitottak. Egyik sétánk során például egy óvoda kerítése mellett haladtunk el, s a réseken át - unokaéhségünkben - lestük az uniformisban játszó gyermekeket. A kapuban ülő biztonsági őr ránk mosolyogva kedvesen invitált bennünket befelé. Derűs arcú óvónők rohantak felénk, bemutatkoztak, biztattak, hogy fényképezzünk csak, és maradjunk, mert éppen egy kis előadás kezdődik. Néhány adalék Jáva viharos történelméhez: a Kr. u.-i ezredik évben hindu és buddhista királyságok jöttek létre, majd mongol, muszlint megszállás következett. A hollandok 1596-ban érkeztek, rövidesen megalakult az Egyesült Kelet-indiai Társaság, amelynek célja a portugálok elűzése, a délkelet-ázsiai fűszer- kereskedelem monopóliumának megszerzése volt. A hódítók az évszázadok alatt kialakult rizstermesztő kultúrát szétzúzva bevezették a kényszerkultúrák rendszerét: kávé-, gumi-, cukornádtermesztésre kötelezték a népet. A hollandok központja Batávia volt, ami mára 17 millió lakosú fővárossá Jakarta néven nőtte ki magát. A metropolisz hatalmas kiterjedésű, óriási a forgalma. Óvárosi kerületében a hollandok által emelt tekintélyes múltat sugalló épületek kormányzati és kulturális célokat szolgálnak. Számos múzeuma közül számunkra legérdekesebb a Nemzeti Múzeum gyűjteménye volt. Itt az indonéz szigetvilág eltérő szokásait, népművészetét átfogóan, dekoratívan mutatták be, s láthattuk az előember maradványait. Felkerestük a Wayang Múzeumot, ahol a jellegzetes báb- és árnyjátékok sok-sok kellékét csodálhattuk meg, s szerencsénkre egy előadásba is belecsöppentünk. Érdekes volt, de azért én jobban élvezem a mi népmeséinket, mint ezeket az agresszív történeteket. A Textil Múzeum is igazi értékeket rejt. A batik (A szerző felvételei) A Borobudur szentély és egy divatos látogatója Jávái mozaik Jáva az indonéz szigetvilág hosszan elnyúló szigete. Alvó és működő vulkánjai, a Világörökség részét képező emlékhelyei hívogatják az utazni vágyókat. mmm kl a mm hazájában igényes kiállítás mutatja be a megszámlálhatadan mintával díszített textileket egy szép régi, még a holland gyarmati időkből származó villában. Szívderítő volt Jávái óvodások lámi a múzeumok rengeteg, egyenruhába öltözött fiatal látogatóját. Míg Bahn kőfallal kerített, több pavilon szolgál egy-egy család és a házi oltáron tisztelt istenek lakhelyéül, szigorúan elzárva a külső szemlélőktől, addig a jávai vidéken olyan házakat láttunk, amelyeknek utca felé néző teraszán legalább két fotel jelzi a háziak nyitottságát. Több helyen - egy skanzenben is - fiatalok szólítottak meg bennünket, kezükben kérdőívvel. A külföldi turisták véleményére voltak kíváncsiak hazájukról, s a válaszokat képileg is rögzítették. Közép-Jáva déli részén fekszik Yogyakarta városa, közelében két világszenzáció található: a buddhista Borobudur-templom és a hindu Prambanani templomegyüttes. Az emberek többsége csak azért utazik Jávára, hogy ezeket láthassa. Mindkét hely mesébe illő, varázslatos. Senkinek sem ajánljuk, hogy egy napba zsúfolja bele a kettőt, bár ez ott bevett szokás. Borobudurt a világ legnagyobb buddhista sztúpájaként tartják számon, egykori nagyságát jellemzi, hogy az építményt 504 Buddha-szobor díszíti. Emellett az ezret meghaladó míves domborműegyüttes alapos megtekintése is hosszú időt igényel. Prambanan bennünket a Kambodzsában látott Angkor templomegyüttesre emlékeztetett. Földrengés már többször romba döntötte, de újra és újra helyrehozták a megszentelt építményeket. Mindkét helyet gyönyörű, ápolt park veszi körül. Yogyakarta városa maga is rejteget szépségeket: a Királyi palotát (ahol gamelán zenét hallgathatunk), a régi idők gazdagságát sejtető Vízi palotát, a hintók múzeumát, az óváros batik manufaktúráit és egy különlegességet: a föld alatti mecsetet. Este hangulatos, bár kissé fárasztó sétálni az üzletekkel, árusokkal zsúfolt hosszú Malioboro utcán. Útikönyvünk szavahihetőségét némileg megkérdőjeleztük: a leírtak szerint a legszebb, legjobb árukat itt lehet kapni, ami csak részben igaz, mert filléres tucatáruk borították javarészt az árkádok alatt gubbasztó árusok pultjait. Jáván számos nemzeti park várja a természetkedvelőket. Mi a kelet- jávai Bromo-Tengger-Semerut választottuk. Izgalmasnak tűnt, mivel otdétünk előtt egy hónappal tört ki a Bromo vulkán. Probolinggo városában ütöttük fel hadi szállásunkat, ahol kevés pénzért egy VIP-szoba boldog lakosai lehettünk. Villanegyedek, szegényes házak, KFC, hangulatos folyami kikötő, kedves emberek - röviden ezzel jellemezhető a település. Hajnali fél háromkor innen indulva közelítettük meg a 2392 méter magas Bromo vulkánt. Koromsötétben álltunk meg, s a sofőr a sötétbe mutatott a felvezető ösvény felé. Biztatásul kaptunk tőle egy elemlámpát. Egy darabig mini lovakkal kísért bennünket két ember, reménykedve, hogy a nagy szintkülönbség megvisel bennünket, de ők előbb adták fel, így visszafordultak Mi pedig elérkeztünk egy kilátóhelyre, ahol már többen várták a hajnalhasadást. Időnként félelmetes morgásokat hallottunk, mintha egy sárkány dühöngene a barlangjában. Ahogy kezdett világosodni, egyre jobban láthatóvá vált a pöfékelő Bromo. Morajlásai után fekete felhőt okádott ki magából, amikor elcsendesedett, akkor fehér felhőt eregetett. Napfelkeltekor láthatóvá vált a mögötte fekvő 3700 méter magas Semem, ami néha szintén pipált. Életre szóló élmény volt az a két óra, amit fent töltöttünk látni, ahogy a nap sugarai áttörtek a felhőkön és egyre élesebben lehetett kivenni az egymás után sorakozó vulkánokat. Megrendítőnek éreztem a visszafelé úton látott emberek munkáját, A Bromo vulkán akik a fustszagban, maszkban, a hiheteden meredek kiskertjeikben hajladoztak, bízva abban, hogy nem lesz újabb kitörés, és nem telepítik ki újra őket. A közlekedés számos eszközét kipróbáltuk. A tuk-tukok a fővárosban kulturáltak, motorosak (kis autókhoz hasonlítanak), Probo- linggóban és Yogyakartában, többnyire lábbal hajtott tricikliszerű, igénytelen, lepusztult szerkezetek várják az utasokat. A nagy melegben elnyúlva sziesztáznak rajtuk tulajdonosaik Néha úgy éreztük, zavarjuk őket, s szívességet tesznek nekünk azzal, hogy útra kelnek velünk Igaz, volt, amikor embert próbáló volt számukra az utaztatás a városokban lévő szintkülönbségek miatt. A taxizás elfogadható árú, a fővárosban a sofőrök angol- és térképtudása meglepetésünkre igencsak hiányos volt. A távolsági buszok kamikaze módra közlekednek a kétsávos utakon, sofőrünket az sem intette óvatosságra például, amikor egy oldalára borult teherautó és egy elütött motoros mellett haladtunk el. Viszont olcsón és nagyon kényelmesen lehet utazni, felhajtható lábtartók szolgálják az utasok kényelmét. Többnapos vonatozás után tapasztaltuk, hogy a vonatok - még a har- madosztályúak is - kényelmesek, és biztonsági őrök járőrőznek rajtuk. Az állomásra csak ellenőrzés után lehet belépni, sőt a jegyeket is névre szólóan, személyi igazolás alapján állítják ki. A gyalogos közlekedésben a sípokkal felszerelt emberekre hárul a közlekedők védelme. A fővárosban például a zebránál a gyalogosok zöld lámpája ellenére az autósok, motorosok simán közéjük hajtanak. Ekkor ugrik elő a sípos ember, integet, hangjelzést ad, s pár másodpercre megakasztja a forgalmat. No, ilyenkor szaladni kell! Mély benyomást tett ránk hosszas vonatozásaink alatt a rizsföldek látványa! Volt, ahol szárba szökkent a termés, volt, ahol ültettek, másutt szorgos kezek arattak. Mindenütt megcsodálhattuk az évezredes hagyományok alapján kialakított öntözési rendszert, a kicsiny csatornák hálózatát, amelyek ezüstösen csillogtak a messzi távolban is. A leírt mozaikot tíznapos jávai utunk számos más eleme is gazdagíthatná, de talán elérte célját, ha felkeltette az olvasó érdeklődését egy távoli világ iránt. Utózönge: a cikk végére pontot téve betértem egy balatoni ruhaüzletbe. Leakasztottam egy fehér színű pólót. Nem hittem a szememnek, az elejére nyomtatva a Bromo vulkán pöfékelt! Jáva nem ereszti látogatóját... Csermák Judit
