Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-03 / 127. szám, szombat
2 KÖZÉLET 2017. június 3. lwww.ujszo.com Trianon: ahány ország, annyi nézőpont Az SNS által állított komáromi „Trianon-határkő" (Somogyi Tibor felvétele) FINTA MÁRK Közel száz éve írták alá, és azóta is befolyásolja Közép- Európa mindennapjait, identitását a trianoni békeszerződés. Ugyanennyi ideje ad munkát a történészeknek is. Az aktuális politikai helyzet inkább a nemzeti perspektívákat erősíti. A lassan százéves történelmi eseményről világszerte másként gondolkodnak a történészek. Ahogy nyugat felé haladunk, úgy tér el egyre inkább a közép-európai narratívaktól a gondolkodásmód: Párizsban, Londonban vagy akár Washingtonban Trianon már nem egy önmagában értelmezendő kategória, hanem az első világháborút lezáró Párizs környéki békék elemévé válik - magyarázza Romsics Gergely történész, a Magyar Tudományos Akadémia Lendület Trianon 100 Kutatócsoport egyik tagja. Nyugaton is létezik egyfajta konszenzus arról - ez egyébként már a két világháború között is felmerült -, hogy ez a békerendszer elhibázott volt, és valamilyen módon magában hordozta egy újabb világháború lehetőségét. S bár az ottani álláspontok is sokfélék, az egyes szemléletek a mi régiónk vonatkozásában aköré épülnek, hogy a békerendszer felszámolta az idejétmúlt, nem demokratikus, multietnikus birodalmak rendszerét, és nemzetállamokat hozott létre, amelyekben ugyan éltek kisebbségek, történelmileg mégis jobban megfeleltek a nyugat-európai fejlődés mintáinak. A békeszerződés az ottani narratíva szerint etnikai elvet érvényesített, aminek következtében kontinentális szempontból nagyot csökkent a kisebbségben élők száma. Németország megalázása Közép-Európában ennél sokkal összetettebbek és ámyaltabbak az álláspontok, s a hangsúlyok is máshol vannak. Az itteni történetírás szerint nem elég konstatálni, hogy a multietnikus birodalmak meghaladottak voltak, és az önmagukat nemzetállamokként definiáló államok kialakulása a történelmi fejlődés egyszerű következménye lenne. Ehhez hozzá kell azt is tenni, hogy ennek megvalósulása lehetetlen volt a régióban, jelentős nemzeti kisebbségek keletkeztek, és ez aláásta a békerendszer fenntarthatóságát. „Ez Nyugat- Európából nem így látszik, ott ha kritikáról vagy a rendszer fenntarthatóságáról beszélnek, elsősorban Németország megalázása kerül elő. Nem azért gondolja például egy párizsi történész, hogy a rendszer azért volt fenntarthatatlan, mert sok kisebbség jött létre, hanem azért, mert Németország olyan békét írt alá, melyből megpróbált kitömi” - magyarázza Romsics Gergely. Minden bizonnyal azonban a közép-európai történetírás sem fog közös álláspontra jutni. Bizonyos előrelépés azonban létezik a Trianonkérdéskört tárgyaló, különböző nézőpontú történészek között. Egyes részterületeken néhány történész ha nem mondja is ugyanazt, hasonlóan szemlélik az adott történelmi kérdést. Minden ország szakemberei közt vannak olyanok, akik hajlamosak álláspontjukat megértőén viszonyítani más nemzeti történetírásokhoz és vannak „keményvonalasok”, akiknek a munkái abszolutizálok. „Bár ez a fajta történetírás káros és meghaladott, attól még létezik” - mondja Romsics Gergely. Inkább a nemzeti Figyelmeztet azonban: elsődlegesen nem a történészek formálják a társadalom gondolkodását, hanem a politikai-kulturális tér szereplői, a politikusok, a közírók, akik esetenként meghaladott történelmi sémákat képviselnek, sokszor nem is tudatosítva, hogy ezek már meghaladottak. Ebben a körben zajlik a Trianon- olvasatok és -emlékezet „termelése”, és ez a társadalom véleményének alakítása szempontjából sokkal meghatározóbb, mint az akadémiai történészek munkája. A Trianonról szóló párbeszéd minőségét pedig nagyban befolyásolja, hogy az aktuális hatalom hajlandó-e arra, hogy a hagyományos sémákból kinövő, azokat bizonyos szintű kritikával és távolság- tartással kezelő Trianon-olvasatokat népszerűsítsenek a nyilvánosság köreiben. A jelenlegi politikai helyzet - például Szlovákia és Magyarország viszonylatában - pedig nem olyan, hogy az egyes kormányok - pozitív viszonyuk ellenére - inkább a nemzeti perspektívákat helyezik előtérbe. Az örök téma A trianoni békeszerződés sokat és alaposan kutatott terület, ám ez nem jelenti azt, hogy valamikor „kimerülne”. A napokban jelenik meg egy új kötet a Trianon 100 Kutatócsoport egyik tagja, Zeidler Miklós szerkesztésében. A forrásanyag zömét a trianoni magyar békedelegáció hivatalos, angol nyelven közzétett naplója teszi ki. A közelmúltban előkerült az angol fordítás alapját képező szöveg első, magyar nyelvű változata. A munkaanyagnak készülő feljegyzések nem a nyilvánosság számára készültek, és meglehetősen nyíltan beszélnek bizalmas ügyekről. Kiosztották az amnesztiákkal kapcsolatos ügyeket (Pavol Funtál -felvétele) IBOS EMESE Pozsony. Ivan Lexa önként leadta a bíróságon az útlevelét, Gustáv Krajčí pedig figyelemelterelésnek tartja az amnesztiák eltörlését. Közben a močiari amnesztiák miatt korábban leállított ügyeket tegnap kiosztották a bíráknak. A Pozsonyi III. Járásbíróságon tegnap délelőtt véletlenszerű kiválasztással két büntetőbíró kapta meg az átfogóan csak ifj. Michal Kováé elrablásaként emlegetett ügyeket. Valójában ugyanis két külön ügyről van szó: egyik maga az emberrablás, a másik pedig az elnök fiának megfigyelése. Bírók akcióban Ifj. Michal Kováé elrablásának ügyét Karol Posluch, az úgynevezett Mercedes-ügyet pedig Roman Fitt bíró kapta meg. David Lindtner, a Pozsonyi III. Járásbíróság elnöke szerint ettől kezdve kizárólag az érintett bírók hatáskörébe tartozik, hogy a két ügyben hogyan járnak el. Hozzátette, rendkívül teijedelmes aktákról van szó (összesen mintegy 2 ezer oldalas a vádirat), így azok áttanulmányozása is az átlagosnál több időt igényel. Tegnap Ivan Lexa leadta Lindtner- nek az útlevelét, állítása szerint a sajtó nyomására és a kialakult hisztéria miatt döntött így. Lexa az 1998-ban indított eljárás elől Dél-Afrikába szökött, ahonnan csak hosszas kiadatási folyamat után hozták haza. Ráadásul ma már több családtagja is hosszabb Ivan Lexa önként leadta az útlevelét ideje Mexikóban él, Szlovákiának pedig nincs kiadatási szerződése ezzel a közép-amerikai állammal. A Mercedes-ügy annak a titkos- szolgálati autónak az esetét takaija, mellyel a szolgálat megfigyelte ifj. Michal Kováéot, mielőtt elrabolták. Nem sokkal később megsemmisítették a járművet. Krajčí is készülhet A meéiari amnesztiák eltörlésével a Gustáv Krajčí ellen kezdeményezett eljárást is újraindíthatják. Krajčí a HZDS belügyminisztereként meghiúsította az 1997-es népszavazást, mivel meghamisította a szavazócédulákat, vagyis a központi választási bizottság utasításával ellentétes szavazócédulákat nyomtatott. „Mivel az Alkotmánybíróság döntése érvényes a Pozsonyi I. Járásbíróságon leállított népszavazási ügyére is, a bíróság elnöke tegnap véletlenszerű kiválasztással Roland Kemény bírót bízta meg az üggyel” - közölte Pavol Adaméiak. „A koalíció és az ellenzék megtalálta azt a közös ügyet, mellyel elterelhetik a figyelmet a társadalom súlyosabb problémáiról” — így reagált a TASR hírügynökségnek Krajčí. Az elcsalt népszavazás Az 1997-es népszavazás eredetileg a NATO-hoz való csatlakozásra vonatkozott. Időközben az ellenzék elegendő aláírást gyűjtött össze, mellyel az államfő közvetlen megválasztását akarták elérni, mivel a parlamentben patt helyzet alakult ki a köztársasági elnök megválasztásával kapcsolatban. Michal Kováč államfő 1997. május 23. és 24-re összevonva írta ki a népszavazást. Három kérdés a NATO- csatlakozásra, egy pedig az államfő megválasztásának módjára vonatkozott volna. Döntését kétszer is megtámadta a kormány az Alkotmánybíróságon. Gustáv Krajči a Központi Választási Bizottság utasítása ellenére csak három, a NATO-csatlakozásra vonatkozó kérdést tartalmazó szavazócédulát nyomtatta ki. „A szavazócédulák módosítása miatt vállalom a felelősséget, háromkérdéses cédulákat nyomtattattam, hogy a lakosságot ne vezesse félre a negyedik kérdés” - mondta akkor Krajčí. Pár nappal később a négy kérdést tartalmazó szavazócédulákat is kinyomtatták, de a szavazáskor óriási volt a fejetlenség, a végeredmény pedig az lett, hogy a szavazásra jogosult lakosság 10%-a járult az urnákhoz. Fico: az EU magjában a helyünk Pozsony. Szlovákia eurózónás tagországként kiáll a kétsebessé- ges Európa-koncepció mellett, és mindent megtesz azért, hogy a szorosabban együttműködő tagországok közé tartozzon - ismerte el a kormány Szolidaritási és Fejlesztési Tanácsának tegnapi ülését követően Robert Fico kormányfő. Ez azért merült fel, mert az EU-ban újra előkerült a szorosabban együttműködő mag és a Magyarországhoz hasonló perifériális, az uniós szabályokat nem feltétlenül szentírásként kezelő államok kettéválasztása. Fico szerint Szlovákia mindent megtesz azért, hogy még véletlenül se sorolják az utóbbi csoportba. A kormányfő is elismeri, hogy az ezzel járó esetleges adóharmonizáció, a szociális és védelmi politikával kapcsolatos szabályok összehangolása Szlovákia számára nem lesz méznyalás, nagyobb veszteséggel járna azonban az országnak, ha kimaradna a szorosabb integrációból. Fico szerint a kormány irányvonalával a Szolidaritási és Fejlesztési Tanács ülésén a munkáltatói és munkavállalói érdekképviseletek, az egyházak és a szakmai szervezetek képviselői is egyetértettek, a következő ülésükön így már a szorosabb uniós együttműködés szociális kérdéseit vitathatják meg. (mi, TASR)