Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-29 / 149. szám, csütörtök
* www.ujszo.com UTAZAS ■ 2017. JUNIUS 29. 151 A lemkók titokzatos népe lakja azt az északkelet-szlovákiai hegyvidéket, amely az ország egyik legelhagyatot- tabb és legérintetlenebb része. A sűrű ősbükkösben bölények és farkasok rejtőznek: ennél jobb rejtekhelyét nehezen találhattak volna. Mintha sehol sem lenne a huszonegyedik század. P olonyinákként emlegetik azokat a n agy kiterjedésű, az erdőhatár közelében elterülő hegyi réteket, amelyeket tavasszal bámulatos mennyiségű virág borít, egészen egyedülálló látványt nyújtva. Ezekről a rétekről kapta a nevét a Polonyinák Nemzeti Park, amely a szlovák-lengyel-ukrán hármas határnál található, a Keleti-Kárpátok mentén, és amely jelenleg az ország legérintetlenebb vadonjának ad otthont. Az itteni bükk- erdő zárt ökoszisztémája lehetővé tette olyan őshonos fajok fennmaradását, amelyek a térségben máshol már nem fordulnak elő a természetben. A legkülönlegesebb ezek közül az erdei bölény, amely Szlovákiában csak itt él természetes élőhelyén. A környék azonban nem csak a bölény miatt rendkívüli. A nemzeti park felé közeledve nyugatról a szepességi és a sárosi régió látványosságai esnek utunkba. Az „ódon” jelzőt mintha egyenesen a cipszerek régi városaira találták volna ki: egy lőcsei kisvendéglőbe beülve nem csodálkoznánk, ha a szomszéd asztaltól Krúdy Gyula bólintana felénk. A világ legmagasabb szárnyas faoltárának felújítását alig két éve fejezték be, azóta teljes pompájában várja a látogatókat a lőcsei Szent Jakab-templom- ban. Errefelé még több turista akad (ugyanakkor a szolgáltatások nem mindig tűnnek ki magas színvonalukkal), ahogy haladunk tovább kelet felé, számuk egyre csökken, a zempléni lankák közt autózva már csak elvétve találkozni nem idevalósi járművel (illetve járművekkel egyáltalán). Pedig itt is akadnak látványosságok: egy kis kitérővel felkereshetjük a mezőlaborci Andy Warhol-múzeumot, amely iskolapéldája a tájidegenségnek: ahogy a tehéncsordák által keresztezett zempléni macskákon át megérkezünk a városkába, a helyi Tesco és a görögkatolikus templom között egy szocreál jellegű kultúrházban rendezték be a pop art pápájának múzeumát (a ruszin gyökerű művész szülei az egyik szomszéd falucskából költöztek ki az USA-ba). Tájidegensége dacára a múzeum kozni velük, ahogy a térség másik kincsének számító farkasokba sem bodik úton-útfélen a turista. További különlegessége a nemzeti parknak, hogy ez az ország legkevésbé fényszennyezett (vagyis legsötétebb) vidéke - a kilenc fő/négy- zetkilométeres népsűrűség mellett ez persze érthető is. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy innen figyelhető meg a legtökéletesebben az országban a csillagos égbolt - be is sorolták a Polonyinákat az ún. csil- lagoségbolt-parkok közé (nálunk ez az egy ilyen van, Magyarországon kettő). Az égbolt megfigyelését egy űrtávcső is segíti, Kolonica és Ladomírov községek között, amely egyébként az ország legnagyobb távcsöve. A topol'ai fatemplom egy világháborús emlékmű mellett áll Kilátás a ruszin őserdőkre Andy Warhol Mezőlaborcon Oroszpatak (Ruský Potok) fatemploma (A szerző felvételei) A bölények köztünk élnek nem okoz csalódást, bár az Andy Warhol életéhez fűződő tárlatnál érezni némi izzadságszagot. Maga a nemzeti park még Mező- laborcnál is jóval keletebbre húzódik, a Szinnai járásban. Ennél keletebbre nálunk már nincs is, az ország legkeletebbi települése, Nová Sedlica is a nemzeti park területén fekszik. Alighanem távoli fekvése is hozzájárul ahhoz, hogy ez az ország legritkábban látogatott nemzeti parkja. Ahogy az is, hogy a helyi idegenforgalmi infrastruktúra és marketing sem különösebben kidolgozott. A nemzeti park legnagyobb községe Ulič, amely egyúttal már a vadon közepében fekszik, itt több szállás- lehetőség is kínálkozik. Érdemes külön gondolni az étkezésre, mert éttermet nem találunk minden sarkon. Élelmiszerüzlet több is akad a faluban, de arra ne számítsunk, hogy például a környező településeken könnyen beszerezhetnénk akár alapélelmiszereket is, hétvégén különösen. Aki ide jön, annak el kell fogadnia az elzártságot. A Polonyinák bükkösei átnyúlnak a határokon, Lengyelországban és Ukrajnában folytatódnak, szintén nemzeti parkokban. A hármas határnál fekszik a Polonyinák legmagasabb csúcsa, a Kremenec (1210 m), amely kedvelt turista- célpont, de túlzsúfoltságtól itt sem kell tartanunk. A helyi idegen- forgalom fejletlensége azzal is jár, hogy egyes turistaösvények gyakorlatilag követhetetlenek: köny- nyen előfordulhat, hogy a kijelölt ösvényen nem tudunk átkelni egy patakon, mert elsodorta a hidat a víz, vagy egyszerűen elfogynak a jelek az erdőben. Nem árt, ha előre utánanézünk, merre tanácsos elindulni. A természet azonban az egész térségben különleges. A hatalmas kiterjedésű rétek és a sűrű őserdők hiúzoknak, vadmacskáknak, barna medvéknek nyújtanak otthont, a szomszédos Lengyelországból olykor jávorszarvasok is átruccannak. Az erdei bölény, amely a legnagyobb európai szárazföldi emlős, tíz éve él ismét vadon ezen a területen, leginkább a Starina nevű víztároló környékén szokták megfigyelni. Nem könnyű persze találAkit kevésbé érdekel a természet, az a térség kultúrkincseiben merülhet el. Az országnak ezt a csücskét a lemkók kultúrája határozza meg. Nincs teljes egyetértés arról, a lemkók külön népcsoportnak számítanak-e, a nyelvük pedig külön nyelvnek, általában a bojkók és a huculok mellett a ruszinok egyik ágának tartják őket. Nagyobb részük Lengyelországban él, ahol az első világháború után a rövid életű Lemkó Köztársaságot is kikiáltották. A lemkók/ruszi- nok görögkatolikus hitükkel és jellegzetes nyelvükkel különültek el "a helyiektől. (A ruszin nyelv a Polonyinák kis falvaiban ma is elterjedt, helyenként ruszin feliratokkal is találkozhatunk. Egyes helyiek egyenesen azzal büszkélkednek, három nyelven beszélnek: szlovákul, „keletiesen” és ruszinul.) Mivel sokáig sokféleképpen üldözték őket, mára alaposan megcsappant a magukat lemkóknak/ruszinoknak vallók száma, ám örökségük egy része fennmaradt. A Polonyinák gyöngyszemei a ruszin görögkatolikus fatemplomok. A legtöbb helyi kis faluban megőrződött a jellemzően a 17-18. században épült fatemplom, bár a legnagyobb, az ulici már megsemmisült. Jellegzetes iko- nosztázaikkal a nyugati és a keleti kultúra találkozásáról számolnak be. Hasonló találkozásoktól közvetítenek egyéb kultúrák maradványai is: Topoľa község szélén az egykori helyi zsidó közösségre emlékezve nemrég rendbehozták a zsidó temetőt - még erről a távoli helyről is többtucatnyi zsidót hurcoltak el a második világháborúban a haláltáborokba, hogy soha ne térjenek vissza. A pusztulás másik emlékműve az egykori Dara község maradványa: a helyi víztároló építésekor ezt a felüt felszámolták, ám az útról még látszik az egykori falu templomának tornya az erdőben. Az utcákon, ahol néhány évtizede a darai ruszinok közlekedtek, ma bölények lépdelnek: ez itt az ő utolsó, diszkrét nagyjelenetük. Szalay Zoltán Polonyinák (Poloniny) Nemzeti Park Kinek ajánljuk n Aki szereti a csendet, az elvonulást, a háborí- tatlan, vadregényes természetet a Aki tudja nélkülözni az JJŠ igényes szolgáltatásokat n Akit Európa keleti felének a kulturális és történelmi hagyományai érdekelnek Aki szeretne bölényt látni Kinek nem ajánljuk Aki nem bírja LÍ presszókávé nélkül M Aki fél a vadállatoktól Aki a zsúfolt helyeket kedveli A mellékletet szerkeszti: Szabó Laci, Laci.Szabo@ujszo.com. Levélcím: Új Szó - Utazás, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
