Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)

2017-06-27 / 147. szám, kedd

www.ujszo.com FOCITIPP 2017. JUNIUS 27. KÖNYVISMERTETŐ 11 Vlastimil Petrželától megszokhattuk, hogy ami a szívén, az a száján. A most meg­jelent interjúkötetben sem sunnyog, de azért a teljes kitárulkozástól messze vagyunk. E llentmondást nem tűrő fellépés, elvisel- heteden edzésmód­szerek, számmisztika szerint eldöntött ösz- szeállítás, gyógyszer- és szerencse- játék-fiiggőség - Vlastimil Petržela nemcsak a sportlapoknak, hanem a bulvárnak is rendszeresen rengeteg témát szolgáltatott. Húsba vágó kérdések nélkül Hogy ő maga hogyan élte meg a szárnyalásait és bukásait, arra keresi a választ a Roman Smumýval kö­zösen kiadott interjúkötete. A 300 oldalas könyv kronológiai sorrend­ben mutatja be Petržela pályájának egyes állomásait. A szerző a nem túl szerencsés elő­szóban a politikai korrektség ko­rának végéről elmélkedik (még Trump győzelmét is belekeveri, és előrevetíti, hogy a választók Cseh­országban is az erős személyisége­ket fogják előnyben részesíteni), és leszögezi, mennyire inspiráló volt számára mindig Petržela jelleme, egyenessége, hogy akkor is őszintén beszél, ha ezzel esedeg belegázol másokba. Ez a csodálat azonban nem tesz jót a könyvnek - az olva­só többször úgy érezheti, az igazán húsba vágó kérdések kimaradnak: amint a kérdező számára úgy tűnik, hogy Petrželának egy téma kelle- meden, azonnal másra tereli a szót. Az edző nem félhet Vlastimil Petržela játékosként kö­zépcsatár volt, bár néhányszor a szé­len játszatták. Saját bevallása szerint edzői pályája szempontjából meg­határozó tapasztalat volt ez, rádöb­bent, mennyire fontos, hogy azon a poszton szerepeltesse a játékosokat, ahol a legjobban érzik magukat. Bár edzői példaképekről nem be­szél, Milan Máčalát nagyon tisz­telte, és mivel már játékosként is nagy szava volt, amikor a Slaviába igazolt, azt is feltételül szabhatta, hogy Máčala legyen az edző. „Azt tanultam tőle, hogy egy edző nem félhet. Bátran be kell vernie a fiatal játékosokat is” - mondja Petržela, aki büszke arra, hogy a sztárigazo­lások helyett szerette inkább felku­tatni a klub utánpódás-korosztálya- inak és a környék kiscsapatainak a tehetségeit. A Burdából előlépve Petržela édesanyja varrónő volt, és a nagyszülei is külföldi cégek megrendelésére varrtak, innen is eredhet az érdeklődése a divat iránt. Amikor Brünnbe került, „elkezd­ték zavarni a prostéjovi cuccai”, és kezdett a saját egyedi ízlése sze­rűit öltözködni, sokat vásárolt a Tuzexban. Ekkor nevezték el a csa­pattársak Burdának, ez a becenév a prágai Slaviába is elkísérte. Később, már fiatal edzőként min­den hétvégén más öltönyt viselt a kispadon. ,A kommunista sport­vezetőket ez nagyon zavarta, hiszen mindenki más kinyúlt melegí­őket beállítani. „Ez nem teljesen így volt - cáfol a kötetben a tréner. - A feleségemnek van ez az ingája, sokszor használta meccsek előtt, aztán utána megbeszéltük, igaza volt-e vagy sem. Tényleg felhívtam, hogy nézze meg ezt a két játékost, s akik ott ültek körülöttem, ezt másoknak is elmondták, és végül az jött ki belőle, hogy a feleségem sarlatánmódszerekkel rakja össze az összeállítást. De ez nonszensz! Tud­tam, hogy Horavát fogom beállíta­ni, csak megkérdeztem, hogy vajon bírni fogja-e vagy sem.” Elvonókúrán Hasonlóan ellentmondásos Petr­žela elbeszélése az elvonókúráról. Rövid azeri kitérő után ugyanis kez­dett elhatalmasodni rajta a gyógy­szerfüggőség, néha összefüggés­telenül beszélt, egy uljanovszki tárgyalás során pedig összeesett. „Csak azért, mert a bőröndömet el­cseréltem valakivel, így nem voltak nálam a gyógyszereim” — magya­rázkodik Petržela, aki akkor már magának adagolta a nyugtátokat. Végül maga is belátta, hogy ez így nem mehet tovább, és a felesége közbenjárásával bevonult egy pszi­chiátriai intézetbe. Egy öntörvényű edző szárnyalásai és bukásai tőkben járt meccsre” - jegyzi meg Petržela. Edzeni hányásig Az interjúkötetből egy olyan edző képe rajzolódik ki, aki a nyilvános­sággal szemben mindig megvédte a védenceit, minden felelősséget ma­gára vállalt, de az edzéseken nem ismert kegyelmet. A Slovan Liberec szakvezetőjeként a téli felkészülés alatt négyfazisos (!) tréningeket vezetett be, reggel hétkor már kezdtek, és este fél tíz­kor még várt rájuk egy aerobikóra. A futballistáknak félméteres hóban kellett sprintelniük („Én csak ke­resztülgyalogoltam a pályán, és úgy éreztem, leesik a lábam” - ismeri el az edző), és nem volt ritka a napi 40 km sífutás sem. Több játékos hányt az edzések alatt, de tavasszal egyik csapat erőnléte sem vetekedhetett a Liberecével. Kifordítom, befordítom A bundáról három helyen esik szó a kötetben. A 2001/2002-es sze­zon volt Petržela utolsó idénye a Bohemians Praha edzőjeként. Az utolsó előtti fordulóban a Blšanyt fogadták, amely a bentmaradásért játszott. A klubtulajdonos felve­tette, hogy segíteni kellene nekik. Petržela ugyan elutasította ezt a lehetőséget, de a másodedzője, az „örökösen pénz nélküli” Ladislav Borovička belement a dologba. A Blšany végül 1:0-ra nyert. Petržela a kötetben elítéli ezt a bun­dát, kiemeli, hogy egy edző teljesen elveszíti a tekintélyét a játékosai előtt, ha arra kéri őket, hogy veszít­senek. Ám később mégis magával vitte Borovičkát Szentpétervárra, és keserűen meséli, hogy - másfé­leképpen bár, de - ott is csalódott benne... A Zenitben töltött évek kapcsán Petržela megjegyzi, hogy „ott nem igazán találkozott fogadással”. Ad­»Vlastimil Petržela Született: 1953. július 20-án, Prostéjovban Játékos-pályafutása: 1960-1970: Kralice na Hané 1970-1974: OP Prostéjov 1974-1976: Zbrojovka Brno 1976-1978: Železárny Prostéjov 1978-1980: Sigma ZTS Olomouc 1981: RH Cheb 1982-1985: Slavia Praha Edzői pályafutása: 1986-1992: Slavia Praha 1992-1995: Slovan Liberec 1996: Sparta Praha 1996-2002: Bohemians Praha 2002: Mladá Boleslav 2002-2006: Zenit Szentpétervár 2006- 2007: Sigma Olomouc 2007- 2008: Neftcsi Baku 2009- 2010: Viktoria Žižkov 2010- 2012: Zemplín Michalovce 2014-2015: Graffin Vlašim 2016-2017: Baník Ostrava ná magát a kérdés, hogy akkor mégis hol találkozott vele, de ezt nem tudjuk meg. A nagymihályi fejezetben azonban szóba kerül Rák Róbert, akiről Petržela azt állítja, már az elejétől nem volt szimpatikus neki: „Ké­sőbb megtudtam, hogy gyakorla­tilag ő irányította Szlovákiában az egész fogadási maffiát. Egy józan edző „Csodálkoztak, hogy nem iszom. Ahhoz voltak szokva, hogy minden edző piált, mert mind féltek, hogy kirúgják őket” - dicsekszik Petržela a szentpétervári időszakkal kapcso­latban. Ez volt az a korszak, amikor a szélesebb nyilvánosság is megis­merte a szakvezetőt, csillagászati fizetéséről sokat cikkeztek a lapok. Petržela volt az orosz bajnokság történetének második külföldi tré­nere, és még a Zenit akkori elnöké­nek, Vitalij Mutkónak is szemreb­benés nélkül beszólt. (Legalábbis ezt a képet festi magáról a könyv­ben.) Az orosz újságírók imádták, mert sosem kertelt, mindig nyíltan beszélt. A Zenitet gatyába rázta, fazont adott a játékának, az előző évek gyenge szereplése után a szent­pétervári klub a cseh szakvezetővel a bajnokság 2. helyén végzett. S bár Petržela tényleg nem ivott, nem tudta olyan könnyedén viselni a rá nehezedő nyomást, mint aho­gyan szeretné mutatni. Már akkor erős nyugtátokat szedett a meccsek előtt (a klub orvosainak felügyelete mellett), és rendszeresen járt rulet­tezni. Külön emelet a kaszinóban Petržela állítja, a zenites korszaká­ban még nem volt függő, egyszerű­en csak „kikapcsolódni” járt a ka­szinóba. „Aki rendszeresen játszik, megérti, hogy aprópénzzel ott nem tud mit kezdeni” - magyarázza Petržela, aki évi 60 millió ko­ronát keresett a Zenitben. „Rá­jöttem, hogy anyagilag erősnek kell lennem, hogy három vesz­tes kör után ne kelljen felállnom és hazamennem, hiszen lehet, hogy éppen az a negyedik golyó állna meg jó helyen, és mindent * visszanyerhetnék” - teszi hozzá a tréner, aki elismeri, valószínű­leg sokkal többet vesztett, mint nyert, de ezt egyáltalán nem érez­te meg az életszínvonalán. A kaszinóban olyan komoly ran­gú vendégnek számított, hogy egy külön VIP-emeletet is felhúztak neki. „Ott csak én játszhattam, és az, akit én meghívtam. Kényelmes volt. De alkoholt soha nem ittam. Mindig kávéztam, és néha elszív­tam egy szivart, de azt inkább csak vagányságból” - meséli Petržela. Azt állítja, félmilliárd koronát forgatott meg a kaszinóban, de nehezen tudja felmérni, mennyit Az inga megmondja Petržela három és fél évet töltött a Zenitben, aztán összeveszett a veze­tőkkel, truccból a cserejátékosokat állította be egy meccsre, és ezután ki is rúgták. „Ez nagy megköny- nyebbülés volt” - jelenti ki a tréner, de néhány oldallal később már azt hangoztatja büszkén, hogy őt soha nem rúgták ki, mindenhonnan magától távozott. Magánélete akkor már egészen zavaros volt, a feleségétől elvált („ahogy mások kéthetente a gye­rekeiket adják át egymásnak, mi a kutyákat hordoztuk a másiknak láthatásra”), de mégis kapcsolatban maradt vele. A felesége fitneszedző, de elvégzett egy számmisztikái tan­folyamot is. Az Olomouc edzőjeként Petržela egy brünni bajnoki előtt felhívta a feleségét, nézze már meg két játé­kos mezszámát, szerencsés-e „Nincsenek fájdalmaid, csak nem tudsz aludni, és ez tragédia. Egész éjjel a folyosón járkáltam, tornáz­tam, fekvőtámaszokat csináltam, a nővérkék meg hajtottak vissza a szobába. Én meg mindig vissza­mentem, hogy nem tudok meg­lenni mozgás nélkül” — írja le az el­vonókúra legkeményebb időszakát Petržela. A csoportterápiával kapcsolatban azonban megjegyzi, az volt a legna­gyobb pozitívuma, hogy őt minden­ki ismerte, ezért kevesebbet kellett magáról beszélnie. A naplóírásnak sem látta értelmét: „Otthon a fele­ségem jókat szórakozott rajta. Én nem is olvastam el magam után.” A „csak brokkolin élő” főorvos jó­git viszont megkedvelte, mert azzal fogadta: „Ember, amennyi pénzt maga elvert, azért tíz éven át ellát­hatná Csehországot brokkolival!” Az autópálya-biznisz Kíméledenül őszinte kitárulkozást ne várjunk Petržela könyvétől, az öntörvényű edző sokszor mintha bagatellizálni akarná a saját függő­ségét, vagy a megingathatadan, kő­kemény tréner szerepében próbálna tetszelegni. Mindenfajta politikai korrektséget nélkülöző (a nőkről csak szexistán tud beszélni, szerinte őket csak a pénz érdekű, és folyton azon nya­valyognak, hogy mi mindent kell megjavítani a ház körül) megnyi­latkozásaiból azonban sok érdekes sztorit kihámozhatunk, és nemcsak a fütballvilágról, hanem a cseh (kö­zép-európai) társadalomról is fest egy képet. ,A bolondok házában volt velem egy mester, aki autópályákat épít. Elmesélte, hogyan működnek a dolgok, dőltünk a röhögéstől - idéz fel egy esetet Petržela. — Elég, ha csak három centiméterrel vé­konyabb réteget helyeznek' fel, és már mindegyiküknek van félmil­lió a zsebében. És senki sem sze­rez tudomást róla. Ráadásul így hamarább kell javítani az útbur­kolatot, úgyhogy lesz egy újabb bizniszük. Így megy ez nálunk.” Bőd Titanilla Roman Smutný-Vlastimil Petržela: Vlastimil Petržela. Vzlety a pády. Prága, XYZ, 2017.304 oldal. Vlastimil Petržela a nagymihályiak edzőjeként (TASR-felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom