Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-01 / 125. szám, csütörtök
www.ujszo.com | 2017. június 1. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Robert Fico 2017 A szónoklatokban kimerülő korrupcióellenes harc R obert F icónak sok arcát ismerjük: a centrista, a baloldali, a nemzeti, a magyarfaló, a kozmopolita, a Bugár-barát. Emellett ott van persze Fico, az ateista, és Fico, a keresztény, esetleg Fico, az oroszbarát, és Fico, a meggyőződéses européer. Mindig az aktuális igény szerint. De ha valaki azt hitte, a miniszterelnök már nem tud semmi újjal előállni, tévedett. íme, itt van Fico, a korrupcióüldöző. Azt is megszokhattuk már, hogy Robert Ficónak legújabb alteregói megformálásánál nem okoz gondot homlokegyenest ellentmondani bárminek, amit korábban a legnagyobb meggyőződéssel hirdetett (már ha R. F. esetében használható egyáltalán a meggyőződés szó). De nézzük csak, miért is problematikus, talán az összes eddiginél jobban, a miniszterelnök mostani arca. Robert Fico és a Smer története a kezdetektől fogva azon alapul, hogy a kiválasztott oligarchákat a tőlük kapott támogatásért cserébe gazdag állami megrendelésekhez és politikai befolyáshoz juttatja. Ez nem holmi szépséghiba, hanem mélyen bele van kódolva a Smemek nevezett politikai projekt DNS-ébe. (A részletekért ajánlom Marek Vagovič Vlastnou hlavou című könyvét.) Robert Fico ugyanakkor nagyon sikeres politikus-kétségtelen, hogy a fent említett kaméleoni képességeinek is köszönhetően. Nincs olyan politikai szereplő, aki az utóbbi évtized során nagyobb hatással lett volna a hazai politika alakulására, mint éppen ő. S az utóbbi bő tíz évet összegezve nyugodtan kijelenthetjük, hogy ott tartunk: ezt az országot gyakorlatilag az oligarchák irányítják. Az, hogy Robert Kaliňák még miniszter, hogy Baštemák még mindig szabadon tesz-vesz, s végeredményben az is, hogy Fico még mindig Baštemák házában lakik, tulajdonképpen mellékes ahhoz képest, hogy ezt az országot eladták az oligarcháknak. Ha tehát Fico ma a korrupció elleni harcot tűzi zászlajára, azt csak és kizárólag azért teszi, mert érzi, a téma komoly társadalmi problémává lépett elő, amely már az egyszerű embereket is izgatja. Várható tehát, hogy Fico egyre gyakrabban és hangosabban fog szónokolni a korrupció elleni küzdelemről. Mást ugyanis nem nagyon tehet érte. MOST LEGALÁBB [ NEM VELEOl VANNAK \ ELFOGLALVA! Az amnesztiaeltörlés előnyei (Cartoon izer) Repkednek a kártyalapok a visegrádiak feje felett V asárnap este óta Angela Merkel sörsátorban elmondott szavaitól hangos Európa. A német kancellár végre kimondta azokat a mondatokat, amelyeket oly régóta akartunk hallani tőle. Tizenkét év kormányfői tapasztalat, az élesbe forduló német választási kampány és Trump Fehér Házba költözése kellett hozzá, hogy Berlin fel meije vállalni - immár nyíltan - Európa vezetését. A helyzet az, hogy más amúgy sem nagyon tudja az unió számára biztosítani a motort. Németország messze a legnagyobb tagállam, kiváló állapotú gazdasággal, szilárd politikai rendszerrel. Az exportorientált termelése miatt pedig saját érdeke, hogy minél stabilabb szomszédsága legyen. A görög válság, a menedékkérők helyzete mind teszt volt, amelyben nem teljesített hibátlanul Németország. Most viszont magáról az Európai Unióról, a saját brüsszeli intézményeinkről, a kontinens megmaradásának végzetesen egyszerű kérdéséről van szó. Ehhez kell Berlin. Egy olyan Berlin, amely felvállalja a vezetést, amely történelmi komplexusait annyiban képes maga mögött hagyni, hogy a jövőre koncentrálhasson még több erőt. Szükség lesz a Párizs-Berlin tengelyre is. Róma alig tartja magát, a legnépszerűbb párt a szélsőséges, oroszbarát, euróellenes Öt Csillag Mozgalom. Ha véletlenül nyerne a következő olasz választásokon, akkor jöhet az igazi végveszély az eu- rózóna számára. Annyi pénz ugyanis aligha létezik, amennyivel Olaszországot kellene kimenteni. De ott van a spanyol munkanélküliség, a földközi-tengeri migránshelyzet, a keletről jövő orosz fenyegetés és a törökök kiszámíthatatlansága, az olvadó arktiszi jégsapka és a folyamatos ki- berháború, hogy csak a leglátványosabbakat említsem. E problémák kezeléséhez elkerülhetetlenül össze kell fognia az unió országainak, tompítani a belső viszályokat és működőképessé tenni az intézményrendszert. Merkel fiókjában alighanem már ott lapul egy-két forgatókönyv arra, hogy szeptember végén, ha megnyeri a választást, hogyan kezd hozzá az EU reformjához. Ha lesz egy globális hatalmi szerepre törekvő, Németország vezette unió, akkor nekünk is ott kell lennünk. A visegrádi országok az újszerű geopolitikai szituációban kedvező helyzetbe kerülhetnek, egészen addig, amíg nem kémek lehetetlent, amíg nem bomlasztanak, amíg nem sértik meg az alapvető közös értékeket. Addig szükség van rájuk. A visegrádiaknak meg a centrum országaira. Ezt a kölcsönösséget kell kihasználni és Merkel felé pozícionálni magunkat. A legfrissebb kockázat, hogy Berlin és Washington kommunikációs viszonyának lehűlése nyomán Trump nehogy megpróbálja megosztani az uniós szövetségeseket újabb lépéseivel. Nekünk is tudni kell, hogy Merkel most fontosabb az unió szempontjából. Trump elismerését pedig csak az erő vívja ki, ezt kell közösen felmutatnia az uniónak. Megtisztulni végre már FINTA MÁRK M egosztottak és dühösek vagyunk, ezt kár tagadni. Egymás torkának esünk a legkisebb politikai vagy világnézeti gumicsont felett is. Valami elemi düh és frusztráció tombol a betegedő társadalomban, így, 2017 derekán. Azon, hogy mi plántálta belénk ezt a dühöt, nem kell sokáig gondolkozni. Az egész arra vezethető vissza, hogy úgy érezzük: a rendszerváltás utáni politikai elit ahelyett, hogy a javunkra cselekedett volna és kivezetett volna minket a 20. század náci és kommunista poklából, ahol fabatkát sem ért az emberi élet, inkább átvert, elárult minket. A saját kis játékait játszotta, visszaélt a bizalmunkkal saját hatalmi vágyai és gazdagodása érdekében. S ez a hatalmi elit ezért nem bűnhődött meg, egy kicsit sem. Azok az emberek, akik véres, gusztustalan mancsaikkal emberi életekkel játszadoztak, miközben dagonyáztak a hatalomban és tömték a feneketlen zsebeiket, megúsztak minden felelősségre vonást, és azóta is kényelmesen éldegélnek. S mi hiába habogtunk, hogy de hát a törvény azért van, hogy minket védjen, csak kiröhögtek minket, mert a törvényen felül álltak. Röhögtek rajtunk két átkozott évtizedig, a szégyen legkisebb jele nélkül, tele pofával. És sokan, nagyon sokan azok közül, akik őket követték a hatalom székeiben, megérezték ezt a következmény nélküliséget. Érezték, hogy megtehetnek szinte bármit, mert ki lehet röhögni a törvényt. A társadalom pedig egyre hajlamosabb lett arra, hogy beletörődjön, hogy elfogadja, Szlovákiában ez így van, és így is lesz, míg világ a világ. S ez a beletörődés, az elfojtott düh és a tehetetlenség érzése kóros, degeneratív elváltozásokat okozott. Olyanokat, mint a rák, ami fokozatosan felfalja az egészséges szöveteket is. Míg sokan csak a szájuk szélét rágták, mások tévesen elkezdtek beteg eszméket követni, mert úgy gondolták, mindegy, hogy mi jön, csak ez az állapot szűnjön már meg. Mint a haldokló beteg, aki már várja a halált, csak szűnjön meg a fájdalom. S hogy nem a levegőbe beszélek: egy új felmérés szerint ma az emberek több mint fele Szlovákiában totális változást akar, csaknem negyedük pedig a demokratikus rendszer teljes cseréjét. Aztán tegnap jött egy alkotmánybírósági döntés. A talárosok úgy ítélték meg, a mečiari amnesztiák kibrusztolt parlamenti eltörlése összhangban van az alaptörvénnyel. S ezzel szimbolikusan kimondták a bírák, hogy az elmúlt két évtized igazságtalan volt. Hogy azok, akik eddig kiröhögték a törvényeket, a törvény szerint mégsem úszhatják meg, amit tettek. Hogy azoknak sem lehet nyugodt álmuk, akik ezeket a véreskezű gazembereket követték. De a templom kárpitja nem hasadt meg, a fold nem indult meg, a kősziklák nem repedtek meg, és a sírok nem nyíltak meg. Talán csak egy kicsit jobb lett a világ. Mert megtudtuk, hogy a törvény mégiscsak létező dolog, a társadalom működésének fundamentuma, és továbbra is mindenkire érvényes, bárhogy is gondolták ezt néhányan az elmúlt évtizedekben. Emlékeztettek minket arra az evidenciára, amit már- már elfeledtünk. Hogy demokráciában, jogállamban élünk, nem anarchiában, nem diktatúrában, és ha ezt bárki máshogy gondolja, az nagyot téved. Most két dolognak kell következnie. Az, hogy kimondatott a törvény, még nem jelent semmit, annak érvényt kell szerezni, ne maradjon pusztába kiáltott szó. A másik dolog pedig, ami még fontosabb és nagyobb munka: a rákos beteg meggyógyítása, a rég megrendült bizalom alázatos visszaállítása a társadalom és annak vezetői között. Csak így lehet végre teljes a megtisztulás. Csak ne tűnne ez a második feladat annyira lehetetlen küldetésnek. FIGYELŐ Megállítanák a migránsmentőket Az olaszországi kikötőkből a bajba került bevándorlók kimentésére induló, nem kormányzati szervezetek (NGO-k) hajóinak megállításán fáradozik az Identitás Generáció néven ismert olasz és osztrák mozgalom. Védd meg Európát! (Defend Europe) címmel pénzgyűjtési kampányt indított saját flotta létrehozására-jelentette az olasz sajtó. Lorenzo Éiato, az Európát az iszlamizálódástól védeni kívánó mozgalom olasz szóvivője elmondta, hajókat akarnak vásárolni, hivatásos legénységgel, valamint a pénz jogászokra, ügyvédekre is kell az NGO-k elleni fellé- pésükjogi következményei miatt. A Defende Europe szerint a felajánlások már megközelítették az 50 ezer eurót. A szervezet honlapja az NGO-kat bűnöző, embercsempész szervezeteknek nevezi. Fiato kijelentette, a kikötőkből induló üres hajókat igyekeznek majd zavaró akciókkal feltartóztatni, megakadályozva, hogy eljussanak odáig, ahol a mentést elvégezhetik. „Lassítani, követni, blokkolni akarjuk a kikötőkből induló NGO- hajókat, mivel ha ezek nem lennének, a tömeges migrációval a líbiai hatóságoknak kellene foglalkozniuk”-mondta Lorenzo Fiato. Véleménye szerint a migránsokkal teli hajók azért hajóznak ki Líbiából, mert tudják, hogy úgyis megmentik őket. Az Identitás Generáció olasz és osztrák csoportjainak első akciója május 13-án volt a szicíliai Catania kikötőjében, ahol a mozgalom négy aktivistája egy bérelt hajóval az SOS Méditerranée szervezet Aquarius mentőhajóját próbálta leállítani, amíg az olasz parti őrség közbe nem avatkozott. A kampány neve egyetlen betűkülönbséggel a Defende Europa néven ismert közösségi oldalt idézi, amely az EU- ellenes, radikális európai politikai pártok híveit tömöríti. A Földközi-tenger nyugati részén kilenc NGO hajói mentik a bajba jutott migránsokat. Tavaly az Olaszországba érkező több mint 181 ezer emberből az NGO-k hajói mentettek ki 46 ezret. (MTI)
