Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)

2017-06-21 / 142. szám, szerda

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR www.ujszo.com I 2017. június 21. Rezník, és ami vele jár A feladat világos: Fico és Danko képére gyúrni a közmédiát CZAJLIK KATALIN A a mód, ahogyan M Bugár Béla meg­/ ■ m próbálta kima- ■* gyarázniaHíd váltását Rezník-ügyben, azért a le­hető legszerencsétlenebb, mert az egész szlovmagy közösségre ráhúzta a vizes lepedőt. Először volt a Híd határozott el­utasító álláspontja Rezníkkel szem­ben. Meéiari múlt, támadások a rádió magyar adása ellen. Világos, nem kellett magyarázni. Az volt érthetet­len, hogyan válhatott Rezník a har­madik kormánykoalíciós partner ha­tározott tiltakozása ellenére a Smer és az SNS favoritjává. Aki viszont azt várta, Bugár ezek után bekeményít, kikéri magának koalíciós partnereitől a lefitymáló bánásmódot, tévedett. Pont ellenkezőleg. Bugár az első si­kertelen szavazás után az ellenzéket támadta, s kijelentette: Rezník miatt nem fogják szétverni a koalíciót. Sőt, azt is megtudtuk, végül is a Híd szá­mára nem is annyira elfogadhatatlan ez a Rezník, főleg így, Mikához ké­pest, merthogy mindketten ugyan­olyan keveset tettek a Pátria rádióért. Ezzel a Híd két szempontból is nagyon szerencsétlen üzenetet kül­dött. 1. A koalíciós partnereknek: Fi­úk, nyugodtan felmoshatjátok velünk a padlót máskor is, tőlünk aztán semmilyen válaszlépésekre nem kell számítani, mert számunkra a koalíció szent. 2. A választóknak: Végső so­ron mindegy, hogy valaki haverko­dott Mečiarékkal, fúra szerződéseket kötött, nem számít a Szputnyik orosz propagandaügynökséggel kötött szerződés, a lényeg, hogy legyenek garanciák a tévé és a rádió magyar adása számára. Hogy az elsőből mi következik, az nem szorul bővebben magyarázatra. Ha felmoshatják, fel is mossák velük a padlót, e felől nem kell kételkedni. De ez legyen a hidasok gondja. A második üzenet problémásabb, mert azzal indirekt módon a Híd az egész szlovákiai magyarságot be­vonta a történetbe, a nevünkben mondva, hogy minket nem érdekel­nek a demokratikus elvek, ha kell, az ördöggel is szövetkezünk, csakhogy érvényesítsük saját érdekeinket. Ež pedig így nyilvánvalóan nem igaz, s nem is így működik. Mert hiába lesz a pátriásoknak 300 euróval maga­sabb a fizetése (bár lenne!), hiába bővítik a műsoridőt, hiába moderni­zálnak, ha az adás politikailag elfo­gult lesz, ha a híreket ismét politiku­sok szája íze szerint készítik. Láttunk már ilyet, ráadásul pont Rezník reg­nálása idején. Most már csak abban lehet bízni, hogy az a profi légkör, ami a közmédiában az utóbbi évek során kialakult, elég erősnek bizo­nyul ahhoz, hogy kiállja az esetleges politikai támadásokat. Hogy lesznek ilyenek, az nem kérdés. Végtére is, Rezník ezért került oda, mert az lesz a feladata, hogy Robert Fico és Andrej Danko képére gyúrja az RTVS-t. Reméljük, nem sikerül neki. Az egyház, ha akaija, fogadja be a migránsokat - vita Olaszországban Nem csillapodik a vita az olasz pártok és a katolikus egyház között a bevándorlók gyere­keinek állampolgárságáról. Angelo Becciu érsek, szentszéki államtitkár-helyettes úgy nyilatko­zott, a Vatikán „amellett áll, akinek védelemre van szüksége”. Kijelenté­sére Ignazio La Russa, a jobboldali Olasz Testvérek (Fdl) képviselője azt mondta, Olaszország nem válhat af­rikai szülőszobává. Francesco Paolo Sisto, a jobbközép Hajrá Olaszország (FI) képviselője azt mondta, az ál­lampolgárság nem csupán jogi státust jelent, hanem mindenekelőtt kulturá­lis és társadalmi identitást. A képviselőház által 2015 októbe­rében már megszavazott törvényter­vezet olasz állampolgárságot kíván adni a bevándorlók Olaszországban született gyerekeinek. Feltétel, hogy legalább az egyik szülő tartózkodási engedéllyel rendelkezzen az Európai Unió egyik tagállamában. Az olasz állampolgárság nem automatikus, a gyerekek szüleinek kell kérvényezni a gyerek 18 éves koráig, de a gyerek is kérelmezheti nagykorúsága után, húszéves koráig. A törvény a hatály­ba lépése előtt születettekre is vonat­kozik. Számítások szerint életbe lé­pésével több mint 800 ezren kérhet­nek olasz állampolgárságot. Paolo Gentiloni miniszterelnök, a tervezetet benyújtó balközép De­mokrata Párt (PD) politikusa szerint civilizációs kötelesség, hogy az Olaszországban született, olaszul be­szélő, olasz iskolába járó gyerekek­nek megadják az állampolgárságot. Nunzio Galantino, az olasz püspöki kar (Cei) főtitkára pedig elítélte a ja­vaslatot elutasító szavazatvadász olasz pártokat. Matteo Salvini, az Északi Liga vezetője erre visszaüzent neki, hogy az egyház, ha nagyon akarja, fogadja be a migránsokat, de jobb lenne, ha az olasz szegényekkel és munkanélküliekkel foglalkozna. A törvénytervezet szenátusi vitája múlt héten verekedésbe fulladt az Északi Liga tiltakozása miatt. (MTI) I 7 Piszkos ügy MARIAN LEŠKO V ége azoknak a hosszú és a minisztérium számára kínos hó­napnak, amikor a Ján Richter vezette szociális ügyi tárca védekezni és magyarázkodni volt kénytelen, hogy ne te­messe be teljesen a Čistý deň mocska. A minisztériumban „normalizálódott” a helyzet, minden rendben, azaz újra a nem normális a normális, és távoznia kellett az állásából annak a két pszichológus­nak, akik figyelmeztettek arra, milyen áldatlan állapotok uralkodnak a galántai reszocializációs központban. Katarína Hatráková az intézetben tartott ellenőrzés után azt írta je­lentésében, hogy a központ „nem teljesíti a Központi Munkaügyi Hi­vatallal kötött szerződésben foglaltakat és a fiatalkorúak reszocializá- ciójára vonatkozó elvárásokat”. Ezért kolléganőjével közösen azt ja­vasolta, a minisztérium akkreditációs bizottsága vegye fontolóra az intézet működési engedélyének visszavonását. Na, ekkor elszabadult a pokol. A felettesei előbb új jelentés megírására kényszerítették, mert az eredeti „elfogadhatatlan” a minisztérium számára. Aztán utasították, hogyan válaszoljon a központban ellenőrzést tartó parlamenti képvi­selők kérdéseire. Kolléganője, Zuzana Hradileková, akivel a jelentést közösen írta, azt is elárulta, konkrét mondatokat adtak a szájukba, amit majd a képviselők előtt el kell ismételniük. Például ezt: „Az én felesle­ges kezdeményezésem és személyes beavatkozásom miatt más törvé­nyek megsértésére került volna sor”. A minisztériumi illetékeseket az is dühítette, hogy a két pszichológus nem tartotta a száját és nyilatkozott az újságíróknak. Ezért aztán meg­rovást kaptak a munkafegyelem megsértése miatt, mert „a valóságot nem fedő, közvetett és általánosságban elmondott információk meg­osztása miatt megkérdőjeleződhetett az államigazgatási eljárás füg­getlensége, hatékonysága és törvényessége”. Ehhez csak egy dolgot lehet hozzáfűzni: ha valami megkérdőjelezi az államigazgatási eljárás függetlenségét, hatékonyságát és törvényességét Ján Richter minisz­tériumában, akkor az a két pszichológus kirúgása. Hogy a minisztérium ilyen gyorsan és „bátran” lépett, csak egyet bi­zonyít: azok az emberek, akik a kirúgásról döntöttek, teljes mértékben meg vannak győződve arról, hogy azt csinálhatnak, amit csak akarnak, semmilyen következménnyel nem kell számolniuk. Nem más ez, mint erőfitogtatás, a dölyfös hivatalnoki pöffeszkedés demonstrálása kifelé és befelé egyaránt. Fennhéjázás még a parlamenti képviselőkkel szemben is, és nem csak az ellenzékiekkel, a Smer pökhendisége a ko­alíciós partnereknek is szól. Richter ezzel azt üzente: a kellemetlenkedők kinyírása úgysem iz­gatja az embereket, nem fognak tüntetni ilyesmi miatt, azt teszek, amit akarok. A koalíciós partnerek pedig szép csendben végignézik, egyál­talán nem várom el tőlük, hogy úgy örömködjenek felette, mint én. Katarína Hatráková pontosan rámutatott a lényegre, hogy miért vér- lázító ez az egész. Azt mondta, a feletteseivel folyamatosan arról kel­lett vitáznia, miért beszélt a nyilvánosság előtt a Čistý deňnél végzett ellenőrzésről, meg hogy joga volt-e ehhez vagy sem, de azt soha senki egyetlen egyszer nem kérdezte meg tőle, mi a helyzet az intézményben elhelyezett fiatalokkal, miért gondolja, hogy rosszul megy a soruk. Ez egyetlen felettesét sem érdekelte. Persze, hiszen nem magas pozícióról, politikáról, pénzről, a minisztériumról lett volna szó, hanem „csak” ar­ról, hogy mi van az intézményben elhelyezett fiatalkorúakkal. A leg­enyhébb, amit erre mondani lehet: disznóság. A szerző a Trend kommentátora FIGYELŐ azonban megállapították: szerve­zetében nyoma sem volt botuliz- musnak, súlyos idegi sérüléseket szenvedett és agy sejtjeinek több­sége elhalt. Az orvoscsoport vege­tatív állapotban lévő agyhalottnak minősítette a fiatalembert. Otto Warmbier édesapja múlt csü­törtökön, a fia hazaszállítása után tartott sajtóértekezletén azt mond­ta: a fiát brutálisan megverték a börtönben, és nem sokkal az ítélet- hirdetés után, 2016 márciusában kómába esett. Susan Thornton, az amerikai kül­ügyminisztérium ázsiai ügyekért felelős államtitkára azt hangoztatta, hogy az amerikai kormányzat ag­gódik az Észak-Koreában még fogva tartott három másik amerikai állampolgár állapota miatt. Mind­három fogvatartott amerikai egyébként koreai származású. Donald Trump a halálhírre reagál­va megfenyegette Észak-Koreát, egy rövid nyilatkozatban ítélte el Kim Dzsong Un rezsimjét. „Ez egy brutális rezsim, de meg fogunk küzdeni vele” - fogalmazott. (MTI) Meghalt a kómában hazaszállított amerikai diák Az ohiói Cincinnatiban meghalt Otto Warmbier, az az egyetemista, akit a múlt héten kómában szállí­tottak haza Észak-Koreából. Do­nald Trump amerikai elnök elítélte Észak-Koreát. A 22 éves Otto Warmbier szerve­zett utazás keretében 2016-ban ment Észak-Koreába, ahol a szál­lodában el akart tenni egy propa­gandaplakátot. Ezért letartóztatták és államellenes bűncselekmény vádjával tizenöt évi kényszermun­kára ítélték. Tizenhét hónapi fogvá tartás után a múlt héten, az ameri­kai külügyminisztérium külön- megbízottjának phenjani egyezte­tései után vitték vissza az Egyesült Államokba, éber kómában. Ä hi­vatalos észak-koreai álláspont sze­rint a bénulást okozó botulizmus- ban betegedett meg és az altatótól esett kómába. Az amerikai orvosok

Next

/
Oldalképek
Tartalom