Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)

2017-06-16 / 138. szám, péntek

8 I RÖVIDEN A Kaszás Attila-díj idei jelöltjei Budapest. Gazsó György, a Radnóti Miklós Színház, Szik- szai Rémusz, a Szkéné Színház és Krisztik Csaba, a székesfe­hérvári Vörösmarty Színház társulatának tagja a Kaszás Attila-díj idei jelöltjei. A díjra a magyar nyelven játszó, állandó társulattal rendelkező színházak saját társulatuk egy-egy tagját javasolhatták. Idén 38 nevezés érkezett. A nomináltak a máso­dik szakaszban önmaguk közül titkos szavazással választották ki a továbbjutó három színészt. Közülük a közönség választja ki azt, aki átveheti az elismerést szeptember 8-án a Győri Nem­zeti Színházban az országos színházi évadnyitón. Az 500 ezer forinttal járó díj, amelyet tizedik alkalommal adnak át, a magyar nyelven játszó színművészek szakmai és em­beri elismerésén túl Kaszás At­tila színművész szellemi hagya­tékának ápolását szolgálja. A jelöltekre augusztus 20-ig lehet szavazni a www.kultura.hu/ka- szasattiladij oldalon. (MTI) Kiállításmegnyitó a zsinagógában Somorja. Holnap 20.00-kor nyitják meg az At Home Gal- leryben Blazsek András History of a split between Islands and Dams, Circles and Lines című kiállítását. Központi témája a térleképezés problémaköre, a tér vizuális megjeleníthetőségének és a térképek olvasati lehetősé­geinek kérdései. Mindezt egy olyan kiválasztott terület segít­ségével mutatja be a kiállítás, amely nemcsak lokálisan, hanem távolról nézve is jelentésekkel terhelt: a hősi vízerőmű által érintett tájban. Blazsek András installációja a somoijai zsinagó­gában két különböző kor téráb­rázolási technológiájának összekapcsolása. Része egy ma­kettszoba, mely valós történelmi tárgy szabad másolata. További eleme a makett mögötti vászonra vetített háromdimenziós modell, amely digitális térszkennelési technológiával készült. (tb) Komárom. A Jókai Napok egyik legnagyobb varázsa kétség­kívül abban rejlik, hogy testközelbe hozza a színházat. Ennek persze megvannak a maga veszélyei: még csak néhány produkción vagyunk túl, de néhány nézőt már megtapostak, párat paprikás krumplival fröcsköltek le, egyet pedig kis híján megfoj­tottak álmában, amikor diszkrét horkantásokkal festette alá az esti előadást. Sebaj, legalább érezzük, hogy a színháznak súlya, sava-borsa van, és olykor bennrekeszti a lélegzetet. Az amatőr színjátszók országos fesztiválját a komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont csapatának előadása nyitotta meg. Az elmúlt években mutatott produkcióikkal nagyon magasra helyezték a lécet, Tóth Gábor rendezéseiben egy plasztikus szövetű, gondolatgazdag, izgalmas eszköztárat mozgósító szerzői színház lehetőségei mutat­koztak meg. Idén MEG+loptuk Gil- liamet néven szerepeltek, utalva a választott-feldolgozott műre, Terry Gilliam Brasil című filmjére; ennek cselekményvázát mentették át Bra- siel című zenés tragikomédiájukba. Persze, a Marianum színházi műhe­lyében sosem ilyen egyszerű a vál­lalás, Gilliam mellett idén is csentek pár gondolatot, tételt Esterházytól, Weörestől, a Jelenések könyvéből, és akkor a hangsúlyos zenei betéte­ket még nem említettük. Az elkép­zelés most is invenciózus volt, a lá­tott végeredmény viszont több kér­dést vetett fel, mint amennyire vá­laszt adott. Jót tett-e az előadás ol­vashatóságának, hogy az egyébként is trükkös dobozra emlékeztető film síkjait és kereteit még tovább bőví­tették? Milyen eszközökkel ültethe­tő át a színpadra a Gilliam-féle, gro­teszkbe hajló disztópikus világ? Megtalálják-e a maguk helyét, mon­danivalóját a szereplők ebben az el- embertelenedett történetben? És így tovább... Sok-sok éve annak, hogy a Jókai Napokról tulajdonképpen kiszorul­KULTÚRA 2017. június 16. | www.ujszo.com Színház testközelben Az 54. Jókai Napok versenyprogramjában láttunk polgári színjátékot és saját „darabot" is LAKATOS KRISZTINA A komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont MEG+loptuk Gilliamet csapata a tatta be tak a klasszikus, hagyományos szín­házi formákat tovább éltető csopor­tok- számukra jött létre a Szepsiben és Buzitán otthonra lelt Egressy Béni Színjátszó Fesztivál. Mostanában viszont annak lehetünk tanúi, hogy „a régi stíl” képviselői újra megtalálják az utat Komáromba, és nem melles­leg - sikerrel szerepelnek. Tavaly a lévaiaktól láttunk egy emlékezetes népszínművet, most pedig a Jókai Színjátszó Társulás mutatta be az II- latszertár című polgári színjátékot. Úgy, ahogy az dukál: pontosan ki­dolgozott, látványos, nagy díszlet­ben; nem átértelmezve, nem felülír­va, hanem precízen végigjárva a szö­veg ösvényeit; szerethető figurákkal és szerethető alakításokkal; jól po- entírozva és ízléssel játszva, közben kis színháztörténeti utazásra hívva a nézőket. És végső soron annak is örülünk, hogy az 54. Jókai Napok versenyprogramjában legalább két felnőtt csoport szerepel, hogy akad­nak még olyan amatőr társulatok, mint a jókaiak, akik félig-meddig családi-baráti projektként neki­nekivágnak egy-egy előadásnak. A galántai Kodály Zoltán Gimná­zium Tsízió Diákszínpada a rögö­sebb utat választotta - Paprikás krumpli címmel saját „darabot” ho­zott a Jókai Napokra. Öllé Krisztina, Mostanában annak lehe­tünk tanúi, hogy „a régi stíl" képviselői újra megtalálják az utat Komáromba, és nem mellesleg - sikerrel szerepelnek. a csoport rendezője írta a paprikás krumplira ácsingózó bankrablókat felvonultató jelenetet, amelyet aztán a szereplők többféleképpen variál­va, újabb és újabb nemzetekhez kapcsolva, más-más történelmi ko­rokban játszanak újra. Pontosabban: ezeknek a koroknak a kliséiből, jól Brasiel című zenés tragikomédiát mu­(Kádek Péter felvétele) ismert filmes vagy irodalmi emblé­máiból válogatnak össze egy cso­korra valót. Diákszínjátszóknak, stílusvariációs játékként bejárható terep: mindenki megmutathatja a saját tehetségét (ki énekel, ki táncol jól), a szereplők több figura bőrébe bújva próbálhatnak meg újabb és újabb arcot ölteni... Talán csak annyi hiányérzetünk maradt, hogy ha egy kicsit dramatikusabb a szituáció, az több lehetőséget nyitott volna meg, és az egyébként jópofa diákpoénok oldaláról a színházi élmény felé bil­lenthette volna a mérleg nyelvét. Aki ma érez kedvet, hogy meg­nézzen egy-egy előadást a Jókai Na­pok versenyprogramjából, annak két választása van: délelőtt 11-től Ágota Kristóf A nagy füzet című regényé­nek színpadi változatát mutatja be a füleki Apropó Kisszínpad Szvorák Zsuzsa rendezésében, 14 órától pe­dig a komáromi GIMISz Diákszín­pad előadása következik, Lackfi Já­nos Hambi-pipőkéje nyomán (ren­dezte: Csenge! Mónika). Ma kezdődik és június 24-ig tart a Magyar Színházak 29. Kisvárdai Fesztiválja, amelyen huszonöt társulat huszonkét produkciója szerepel. A fesztivál közönsége június 21-én láthatja Székely Csaba Bányavakság című tragikomédiáját a Komáromi Jókai Színház és a kassai Thália Színház koprodukciójában. Az előadást Czajlik József rendezte. A képen Fabó Tibor és Benkő Géza a Bányavakság egyik jelenetében (Kiss Gibbó Gábor felvétele) Dixieland a Moziban Somorja. Holnap a szegedi Molnár Dixieland Band lép fel a somoijai Mozi klub udvarán. A csapat, amely Magyarország legrégebben létező, nem Buda­pesthez kötődő dzsesszformáció- ja, 1964-ben alakult egyetemis­tákból, amatőr zenészekből. Már az első évektől kezdve számos dí­jat és elismerést kaptak, bejárták Magyarországot, évi 50-100 fel­lépésük volt. Külföldön eleinte Szeged Old­timers néven játszottak, és vi­szonylag hamar kimerészkedtek a szocialista blokkból. Sikert arattak Ausztriában, Németországban, Hollandiában, Belgiumban, Fran­ciaországban, Svédországban és az Egyesült Államokban is. Több nemzetközi dzsesszfesztiválon szerepeltek, olyan szólistákkal játszottak együtt, mint Eddy Da­vis, Tony Scott, Joe Murányi, Je­wel Brown, Mike Wax, John Mor­timer, Ian Wheeler vagy Marcel Zanini. Molnár Gyula zenekarve­zető egyébként - úgy hírlik - hosszú évek óta Tony Scott Ma­gyarországon hagyott klarinétján játszik, amely az ötvenes években a legendás Bili Evans session-öket is megjárta. Molnárék nevéhez fűződik a Dóm Dixie Gála is, amelyet 1998 és 2007 között rendeztek a Szege­di Szabadtéri játékok színpadán. A Molnár Dixieland Band első nagylemeze 1978-ban jelent meg, ezt további tíz követte. 2001-ben megkapták az EMERTON-díjat, 2004-ben a 40 éves jubileum al­kalmából Szeged Város Aranyér­mét vehették át. A somorjai koncert 19 órakor kezdődik, előzenekar a szlovák népzenét játszó pozsonyi Kozo- vanka. (k)

Next

/
Oldalképek
Tartalom