Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)

2017-06-15 / 137. szám, csütörtök

www.ujszo.com I 2017. június 15. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 7 Másik dimenzió Kiska pontosan megnevezte az ország legégetőbb problémáit, s utalt a megoldás módozataira is CZAJLIK KATALIN A ndrej Kiska parlamenti beszédét hallgatva az első dolog, ami az em­ber eszébe jut, hogy nagyságrendekkel távol van ez at­tól a szinttől, amihez a parlament­ben hozzászoktunk. Pedig az államfő nem mondott eget rengető dolgokat, és semmi olyat, amiről eddig ne tudtunk vol­na. Éppen ellenkezőleg. Olyasmi­ről beszélt, amit mindnyájan lá­tunk, és saját bőrünkön is tapaszta­lunk: arról, hogy a lakosság egy nagy szeglete nem érzi az ország egyre javuló gazdasági eredmé­nyeit, hogy csapnivaló az iskola- rendszer és az egészségügy, hogy elharapódzott a korrupció, és Kaliňák elmozdíthatatlan, ami csak fokozza az emberek bizalmatlan­ságát az állammal szemben, hogy az alternatív médiák álhírei így nemcsak a fiatalokat képesek el- bolondítani, hogy a leszakadó roma közösségek egyre nagyobb terhet jelentenek az államnak... Szóval, Kiska pontosan megne­vezte az ország legégetőbb problé­máit, s utalt a megoldás módozata­ira is. Nagyon találóan azt is hoz­zátette, nem látja azt a politikai el­szántságot, amely szükséges e problémák orvoslására. Bingó! Mert hiába mondja el ugyanezt Robert Fico, hiába turnézza végig az iskolákat a korrupcióellenes küzdelemről szónokolva, amíg nem rúgja ki Kaliňákot, és Baštemáknak fizeti a lakbért, az ember egy szavát sem hiszi el. Eközben a jelenlegi kormánynak történelmi lehetősége lenne arra, hogy előre vigye az országot. A gazdasági mutatók kedvezők, több pénz fut be a kasszába a tervezettnél, ami vissza nem térő lehetőséget kí­nál arra, hogy az állam olyan hosszú távú és költséges reformokba fek­tessen bele, amelyeknek ugyan nin­csenek azonnali látványos eredmé­nyei, de amelyek híján egy hozzánk hasonló kicsi ország hosszú távon nem tud dinamikusan fejlődni. Az elnök tegnapi beszéde azt mu­tatja, nem kell szenzációs dolgokat mondani ahhoz, hogy nyomot hagyjunk. Fontos, hogy ki beszél és milyen szándékkal. Kiska tegnap ismét bebizonyította, nem csak for­málisan az ország első számú köz­jogi méltósága. Európa 2017, első félidő: jóslat és valóság FELEDY BOTOND S okan vállalkoztak arra a ritkán hálás feladatra, hogy megjósolják a 2017-ben Európában esedékes vá­lasztások kimenetelét, miniszterel­nökök reménykedtek, szoroztak- osztottak, hogy mi történhet. Lesz-e lázadás vagy sem? Még csak az év felénél járunk, de zúdultak ránk a meglepetések. Talán nem annyira rázós ügyek, mint a brexitnépszavazás és Trump meg­választása, legalábbis ami az euró­pai kontinentális biztonságpolitikát illeti (a brexit óta megint gyakran használjuk a „kontinentális” kifeje­zést, az „európaiban” London is benne van). Az osztrákok és a hol­landok nem a szélsőjobb mellé tet­ték le a voksukat, mint attól annyian féltek. Bécsben zöld-baloldali ál­lamfő lett, Hollandiában maradt a liberálkonzervatív kormány, Geert Wilders radikális jobboldali politi­kus nem ért el áttörést. A németek­nél minden idei tartományi válasz­táson tarolt Angela Merkel pártja, menedékkérők ide vagy oda. Sőt, az Alternatíva Németországért (AfD) migránsellenes radikális párt nem ért el átütő sikert, van, ahol a Kalóz­párt korábbi eredményét sem érte el. Volt viszont egy stabil brit kor­mánypárt és Theresa May konzer­vatív kormánya. Ezt akarta szikla­szilárddá tenni May az előrehozott választással, de a művelet közben hirtelen szertefoszlott a többsége, már csak kisebbségi kormányt tud vinni, feltehetőleg azt is csak né­hány hónapig, mígnem a párton be­lül szépen leváltják őt. A következő években pedig egy északír radikális párttal fogják a toryk levezényelni a brexittárgyalásokat. Eléggé ab­szurd, bízzunk benne, hogy a brit belpolitikai bizonytalanság az eu­rópai kontinentális (vagyis a mi) tárgyalási pozíciókat erősíti. Egy szó, mint száz, még csak az első félidő végénél járunk, de az is tele volt fordulatokkal. A legutóbbi, legnagyobb meglepetés Emanuel Macron, aki nemcsak megnyerte a francia elnökválasztást, de újonc pártjával, a Lendületben a Köztár­sasággal (LREM) De Gaulle-i mértékű többséget szerezhet a fran­cia nemzetgyűlésben a hétvégén. Erre egy éve senki sem gondolt, le­hetetlennek tűnt, hogy valaki ilyen rövid idő alatt ilyen átütő sikert ér­jen el. Mégis összejött. Ha pedig a reformprogramját is végigviszi és az európai építkezést felgyorsítja a né­metekkel, akkor 2017 végére egy egész más forgatókönyvet írt ne­künk az élet, mint amit a tavalyi események alapján jósolhattunk. A tanulság, hogy nem az elemzők jósgömbjében, hanem a választók kezében van a demokráciák sorsa. Van értelme tehát kézbe venni és gyakorolni a demokratikus kontrollt. Már megint a mi emberünk FINTA MÁRK V olt annak idején, még a meéiari időkben egy Fašírka nevű műsor a szlovák köztévében. Szatirikus közéleti magazin volt, és legendássá vált, mert ennél gyomorforgatóbb műsort nem látott a világ. 1998-ban, a választások előtt olyan mélyen vol­tak már a meéiari rezsim és maga az Alapító Atya fenekében, hogy a cipő­jük sarka is épp csak kilátszott. A műsor nagy részét a Meéiarral való összekacsintások, az ellenzék elleni karaktergyilkosságok és a magyarok elleni, undorító, soviniszta hőzöngés tette ki. Mondhatnánk, hogy az a kor ilyen műsorokat termelt ki. S ez így igaz, sosem vök még lejjebb a léc, mint akkor. Azok a habzó szájú, vérgőzös karaktergyilkosok, akik a „királyi tévében” dolgoztak, szépen lassan el is tűntek a süllyesztőben - itt-ott még felbukkantak, hol egy nacionalista párt listáján, hol egy underground, kis olvasottságú, alacsony minőségű la­pocska hasábjain böfögték fel a kilencvenes éveket. Azokat a károkat azonban, amiket a közmédiában okoztak, hosszú évekig tartott úgy-ahogy helyrehozni, és messze nem is sikerült tökéletesen. A BBC-től még olyan messze van az RTVS, mint a hátsó kerti gyerekmedence a Riviérától. Ám most egy fiatal, tehetséges gárda dolgozik az RTVS hírszobájában. Igyekeznek, jól vezetik őket, sok év elteltével ismét relevánsak és nézhe- tők a közmédia hírműsorai, egyre többen tartják őket hitelesnek. Nem szépelegnek, keményen és szakmaian mutatnak rá a disznóságokra. En­nélfogva - hogy máshogy lehetne ez Szlovákiában - célponttá váltak. Ro­bert Fico és Andrej Danko célpontjává. A köztévé új igazgatója valószínűleg az orosz propagandával a kelleté­nél bizalmasabb kapcsolatot ápoló Jaroslav Rezník lesz, hacsak valami meglepő fordulat nem történik. Rezníkkel pedig visszaköszönhetnek a ré­gi, rossz emlékek. Persze valószínű, hogy az új igazgató ártalmatlan lesz, és nem kezd látványos vérengzésbe a közmédiánál, nem ismétlődik meg az az ámokfutás, mint a magyar királyi tévénél a Fidesz hatalomra kerülé­sekor. Inkább az a valószínű, hogy rajta keresztül nőni fog a Smer és az SNS puha nyomása a hírszerkesztőségre. Csak finoman, óvatosan. Csak a hangsúlyok helyeződnek át, csak másodpercek cserélnek gazdát, és lesz egy-két téma, amit óvatosabban kell kezelni. Láttuk ezt már annak idején, ó, de hányszor. Nem kéijük vissza. A Híd Rezník ellen van, és némi konfliktust is vállal emiatt a koalíciós partnerekkel. Ez jó, igenis dicséretes. Bugár Bélának sok mindent fel lehet róni, de azt nem, hogy visszasírná a 90-es évek áporodott bűzét - ez lát­szott rajta akkor is, amikor Meéiarral vitázott. Az ellen azonban, hogy az RTVS igazgatói posztja politikai játszmák tárgya lett, ő sem emelte fel túlzottan a szavát. „Hat és fél százalékig verte az asztalt”, mondhatnánk, mert látszik, annyira azért nem fontos a pártnak a történet. Olyannyira nem, hogy a szlovák sajtó egy része - kombinálva és csavarva kettőt a sztorin - azt kezdte rebesgetni, hogy a titkos szavazáson egy-két hidas képviselő akár még meg is szavazná Rezníket, ha azon múlna, és akkor le­het érte kérni cserébe valamit. A Smer és az SNS ugyanis a Híd nélkül valószínűleg csak Kotlebáék szavazataiban bízhatna, az pedig a gusztus- talanság netovábbja lenne - persze, láttunk mi már karón varjút. A fenti elméletet persze Bugár és a teljes Híd-frakció tagadja, és ha va­lóban elvhűen szavaznak - bár erre csak a szavazatok eloszlásából követ­keztethetünk -, az azt jelenti, hogy ebben a koalícióban nem emészt fel ki­vétel nélkül mindent a politikai üzletelés. A legnagyobb baj az RTVS-mizériával azonban az, hogy ennek az egész helyzetnek be sem szabadott volna következnie, ha tényleg elvekről, szakmaiságról, a független és hiteles sajtóról beszélgetnénk, és nem arról, hogy ismét a „mi embereink” jussanak posztokhoz. FIGYELŐ az erőszakot, viszont Szíria más térségeiben, például Homsz tarto­mányban, Damaszkuszban és a déli Daraa városban változatlanul érik atrocitások a polgári lakosságot. Paulo Pinheiro arra is kitért, hogy „megrázóan magas számú” civil vesztette életét azoknak a légicsa­pásoknak a következtében, ame­lyeket az Iszlám Állam (IÁ) ellen­őrzése alatt álló Rákká ellen indí­tott offenzíva támogatására hajt végre az USA vezette nemzetközi koalíció. 160 ezer ember kénysze­rült elmenekülni otthonából a légi­csapások miatt. A kurd és arab mi­líciákból álló Szíriái Demokratikus Erők (SDF) múlt héten kezdte meg a város visszafoglalását az IÁ-tól a nemzetközi koalíció támogatásá­val. Az SDF erői visszaszerzett te­rületeket Rakkától nyugatra, kelet­re és északra. Az Emberi Jogok Szíriái Megfigyelőközpontja (OSDH) arról adott hírt, hogy 88 civil halt meg a Rakkát és környé­két ért légicsapásokban az offen­zíva kezdete óta. (MTI/Reuters/dpa) Rettenetes kínokat állnak ki a civilek A tűzszünet és a biztonsági zónák kialakítása ellenére a szíriai lakos­ságnak több térségben továbbra is rettenetes kínokat kell kiállnia a brutális harci cselekmények miatt - jelentette ki Genfben Paulo Pin- heiro, az ENSZ Szíriával foglalko­zó független vizsgálóbizottságának elnöke. Pinheiro az Emberi Jogi Tanács ülésén elmondta: az ENSZ idén egyetlen segélyszállítmányt tudott eljuttatni az egyik biztonsági zónába. Több területen változatla­nul tombol a konfliktus, amelynek pusztító következményei máig sújtják a civil lakosságot. Továbbra is előfordulnak kórházak elleni tá­madások, és a lakónegyedekben elkövetett légicsapások és öngyil­kos merényletek sem szűntek meg. Pinheiro elismerte, hogy az Idlíb, illetve Nyugat-Aleppó környékén május elején létrehozott biztonsági zónákban sikerült visszaszorítani

Next

/
Oldalképek
Tartalom