Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-12 / 134. szám, hétfő
www.ujszo.com | 2017. június 12. ÍGY EMLÉKEZNEK KÉT ÉVTIZED TÁVLATÁBÓL Pecze Károly, a nagyszombatiak akkori trénere: „Két csapat harcolt a bajnoki címért, amelyek a futballt tekintve hasonló minőséget képviseltek, de a riválisunk sokkal erősebb anyagi háttérrel rendelkezett. Ebből fakadtak a találgatások, de senkire nem bizonyítottak rá semmit. Nem akarom hinni, hogy a játékosok ne akartak volna bajnokok lenni. Ez számukra is történelmi pillanat volt. De biztos, hogy az utolsó fordulóban egy rendkívül motivált ellenféllel álltunk szemben... Máig nem békéltem meg ezzel a vereséggel. A játékvezető is kulcsszerepet játszott, amikor visszavonta a megítélt tizenegyest. Volt több olyan pillanat, ami arra utalt, hogy nincs minden teljesen rendben ezzel a meccsel. De ez nem ad felmentést számunkra, miért nem játszottunk jobban Rimaszombatban. Akkor is megmondtam, a játékosok, az edzők és a sportvezetők is felelősek a történtekért. Ez utóbbiak azért, mert ők teremtik meg a szükséges feltételeket. Ez a mérkőzés számomra óriási futball- és személyes tragédia is. Teljesen felháborítónak tartottam, hogy ez után a meccs után megkerestek a rimaszombatiak, legyek az edzőjük. Hiszen akkor még egy évre szerződésem volt a Tmavával, és a rimaszombati vereség miatt elvesztettem a munkámat!” mm Simon Gyula, v| a nagyszombatiak akkori középpályása: JU ■ ”Néha még álmomban is eszembe jut az a mérkőzés. Hogy az utolsó fordulóban így úszott el a ^ j/LM bajnoki cím, az még most is nagyon fáj. A rólunk felmerülő pletykákkal kapcsolatban csak annyit, hogy egy játékos számára talán az életben csak egyszer adódik olyan lehetőség, hogy bajnoki címet nyerhessen, nem hiszem el, hogy valaki ezt pénzért eladná. Voltak azon a meccsen olyan dolgok, amiknek nincs semmi közük a futballhoz, de másrészt mi is hibásak vagyunk, mert annyi helyzetből nem tudtunk még egy gólt rúgni. Nem minden évben van esély a bajnoki címre, a Spartak azóta sem volt bajnok. Nagyon jól összerakott csapatunk volt akkor, magasan a legjobb a ligában, de ilyen a sport... Néha én is visszagondolok arra, miért is nem csináltam máshogy azt a cselt, miért nem fejeltem máshogy... Azon a bizonyos, szintén sokat emlegetett bártfai meccsen is így volt: volt rengeteg helyzetünk, aztán jött egy szöglet, Stano Fisán aláfutott, vagy a szél nyomta-e meg... Kikaptunk 2:1-re. De az hülyeség, hogy mi adtuk volna el a meccset.” Ladislav Molnár, a kassaiak akkori kapusa: „Az már a mobiltelefonok kora volt, úgyhogy szüntelen kapcsolat volt a két stadion között. Tudtuk, mi az állás Rimaszombatban, és mivel a mi meccsünk előbb véget ért, még legalább öt percig a rádióközvetítést hallgattuk... Amikor végre lefújták a meccset, óriási ünneplés kezdődött. A szünetben még a Tmava vezetett, és amikor mi, játékosok újra tudomást szereztünk az eredményről, már a rimaszombatiak vezettek. Nem is tudtuk, hogy milyen hosszú ideig döntetlen volt. Nagyon reméltük, hogy a rimaszombatiak legalább döntetleneznek, mert azzal is meglett volna a semleges pályán játszott harmadik meccsen az esélyünk, hogy kiharcoljuk a bajnoki címet. Én már tudtam, milyen bajnokságot nyerni, mert a Slovannal korábban kétszer győztem, de a kassaiak akkor élték át először. A Slovanban is ott voltam a klub első bajnoki címénél, aztán Kassán is. Egy klub első bajnoki címét nyerni mindig különleges, a keletiek ráadásul közismertek arról, milyen jól tudnak ünnepeim...” FC TOORIS Rjmavdw SoiKrta FC SPARTAK TRNAVA Tauris Rimavská SobotaGóllöWfk: Sýkora (56.), Vrábel (89.), ill. Simon (27., 11-esből). Sárga lap: Rupee, Medgyes, Siago, Džubara, Sýkora, ill. Kostka, Leitner, Simon. Játékvezető: Stredák, 11000 néző. TAURIS: Kakas-Duchyňa, Kaličiak, Rupee, Džubara (85.2ingor)-Ďurica (78. Végh), Vrábel, Medgyes, Siago-Piszár, Sýkora (70. V. Prokop). SPARTAK: Fišan—Hrabal, Čmilanský, Leitner—Balíš, Simon, Kostka, Ujlaky (78. Formanko), Fiľak (58. Pavlík)-Mačák (85. Hlaváč), J. Timko. Piszár József (zöld-fehér mezben) a rimaszombatiak meghatározó játékosa volt Az egyik nagyszombati védő fel akart szabadítani, a labda azonban Vrábelről a hálóba pattant. Szenzáció a javából! Új Szó, 1997. június 12. A bajnokság állása az utolsó forduló előtt: 1. Trnava 29 21 6 2 65:22 69 2.1. FC Košice 29 20 7 2 59:18 67 3. Slovan 29 14 5 10 45:33 47 4. Inter 29 12 9 8 37:35 45 5. Prešov 29 12 7 10 35:35 43 6. Banská Bystrica 29 12 5 12 45:37 41 7. Žilina 29 11 4 14 29:31 37 8. Lokomotíva 29 8 13 8 26:29 37 9. Bardejov 29 10 7 12 32:36 37 10. Humenné 29 11 3 15 34:43 36 11. Petržalka 29 9 8 12 29:46 35 12. Prievidza 29 9 7 13 38:41 34 13. DAC 29 9 7 13 29:45 34 14. Rimavská Sobota 29 10 3 16 29:45 33 15. Dubnica 29 8 8 13 29:39 32 16. Nitra 29 4 5 20 19:47 17 A 30. forduló eredményei Rimavská Sobota-Trnava 2:1 Lokomotíva-1. FC Košice 1:2 Slovan-Dubnica 4:0 Bardejov-DAC 2:0 Nitra—Žilina 3:1 Prešov-Prievidza 2:3 Humenné-lnter 0:1 B. Bystrica-Petržalka 3:0 A bajnokság végeredménye: 1.1. FC Košice 30 21 7 2 61:19 70 2. Trnava 30 21 6 3 66:24 69 3. Slovan 30 15 5 10 49:33 50 4.Inter 30 13 9 8 38:35 48 5. Banská Bystrica 30 13 5 12 48:37 44 6. Prešov 30 12 7 11 37:38 43 7. Bardejov 30 11 7 12 34:36 40 8. Prievidza 30 10 7 13 40:43 37 9. Žilina 30 11 4 15 30:34 37 10. Lokomotíva 30 8 13 9 27:31 37 11. Humenné 30 11 3 16 34:44 36 12. Rimavská Sobota 30 11 3 16 31:46 36 13. Petržalka 30 9 8 13 29:49 35 14. DAC 30 9 7 14 29:45 34 15. Dubnica 30 8 8 14 29:43 32 16. Nitra 30 5 5 20 22:48 20 Száz percig az öltözőben tartózkodtak a bírók Elégedetlen főellenőr gondolom, ezt a mérkőzést leginkább a nagyszombatiak tolták el. Amikor Rezes barátom azt bizonygatta nekem, hogy higgyek benne, képesek leszünk legyőzni a Tmavát, nem értettem, miért lehet ebben ennyire biztos. Utólag jöttem rá, hogy ha nem az egész Tmava ellen kell játszani, akkor tényleg sikerülhet... Végül nem mindennapi módon sikerült: sokáig 1:1 volt az állás, ami a Taurisnak bentmaradást, a két bajnokesélyesnek pedig egy semleges pályán játszott harmadik meccset jelentett volna. Akkor már szerintem a kassaiak is erre készültek, mert az ő mérkőzésük már befejeződött. Mi ugyanis mindent megtettünk azért, hogy egy kis csúszással kezdődjön el a meccsünk. Akartuk tudni, mi a helyzet Pozsonyban, ahol a kiesés elleni fő riválisunk, a Dubnica játszott. Ezért megkértem egy fiileki fiút, minden meccsünkön ott volt, hogy játssza el, mintha öszszeesett volna a futópályán. Könnyen ment neki, mert nem volt tiszta... Bejött a mentő, ellátták... Ajátékvezető- nek mondtuk, nem mehetünk ki addig a pályára, amíg gond van a nézőkkel, és nagy nehezen belement. A hosz- szabbításban pedig már minden volt, a játékvezető előbb a Tmava javára jelzett tizenegyest, de ezt visszavonta, az ellentámadásból pedig Vrábel lábáról a kapuba pattant a labda. Hihetetlen volt, lehet, hogy ötven évig nem lesz ilyen. Kezdődött a világraszóló ünneplés... Igen, de összességében ez a meccs nekünk inkább ártott. Szétverődött a csapat. Széthúzások lettek, a fél csapat el is ment. Voltak, akiknek el kellett menniük, mert olyan megnyilvánulásaik voltak a Taurisszal szemben, amit nem viselhettünk el, voltak, akiket az a pénz megbolygatott, voltak mindenféle gyanúsítga- tások, mert saját maguk osztották el egymás között a pénzt. A következő szezon első mérkőzése előtt kiadott műsorfüzetben megjelent önnel egy interjú, amelyben így fogalmazott: „Mi voltunk a mérleg nyelve a bajnoki cím és a kiesés kérdésében is. Nyertünk, amivel megörvendeztettük a kassaiakat, és elkeserítettük a nagyszombatiakat. Ebből kifolyólag a klubnak bizonyos anyagi gondjai támadtak, amelyeket nem szeretnék itt kifejteni” Ezzel mire utalt? Nem szeretnék ebbe belemenni, mert ez a Tauris cég belügye, de a nagyszombatiak mögött banki érdekcsoportok is álltak, ahonnan a Taurisnak is hitelt folyósítottak. Voltak olyan szponzoraink is, akik megharagudtak ránk, meg is gyengült akkor a csapat, mert pont abban az átigazolási időszakban nem voltak az anyagiak biztosítva. Később aztán ismét rendeződött a helyzet, de volt ott egy kiesés. Az, hogy Piszár József végül fél éven belül Kassára igazolt, menynyiben ennek a mérkőzésnek a következménye? Erről akkor nem volt szó. Piszár először Bártfára igazolt, de nem hiszem, hogy az a klub azóta is kifizetett valakiért annyi pénzt, mint akkor érte: tízmillió koronát. Azt sem hiszem, hogy ezt a bánfaiak fizették, de velünk csak ők tárgyaltak. De egy fél év után már Kassán volt, újabb fél szezon után pedig hazahoztuk, az összeg egytizedéért. Ám ezekről a nagyszombatiak elleni meccs idején még szó sem esett. De volt még egy érdekesség: amikor már tudtuk, hogy Szikora befejezi a csapatunknál, megszólítottuk Pecze Károlyt, hogy legyen az edzőnk. Amikor Sedmák úr erre kért, nem is akartam hinni: hát ennek az embernek tönkretettük a karrieijét azzal, hogy nem lettek bajnokok, és a mai napig nem nyert bajnokságot a Tmava... De megszólítottam. Nagyon félve mondtam ki. O is így reagált: hogy ezt nem mondhatom komolyan, milyen szóbeszéd lenne ebből, ha ő most Rimaszombatba jönne. Aztán pedig éppen Kassán kötött ki. De hát ilyen a futball! (Azt újságcímek a korabeli Új Szókból származnak) Anton Stredákot négy hónapra eltiltották Stanislav Fisán, a nagyszombati Spartak futballcsapatának kapusa azt állítja, nem bundázott „Az öregek nyakába akarják varrni...”
