Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-09 / 132. szám, péntek
www.ujszo.com I 2017. június 9. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Gyerekek kisebbségben Ha más vagy, több kell, hogy legyél. Jobb, okosabb, ügyesebb LAMPL ZSUZSANNA egy rendhagyó tudósítás a Gyermekek kisebbségben címűsomoijai konferenciáról, amely a kisebbségi gyermekekről és szüléikről szólt. Úgy tudom, tájainkon maga a téma is rendhagyó. Nem is értem, miért nem jutott még senkinek sem eszébe. Pedig kisebbségi, esetünkben magyar gyermekek nélkül a kisebbség is egyre kisebb lesz. Meg aztán a kisebbségi gyermek is ugyanolyan, mint a többségi, de azért mégis más. S ezt elég hamar megtapasztalja, legalábbis a saját esetem erre emlékeztet, de a gyerekeimé is, akik hozzám hasonlóan nem magyarlakta vidéken, hanem Pozsonyban szocializálódtak. Például kinn voltunk a lakótelepi homokozóban. Az akkor hároméves lányom még nem tudott szlovákul, de ez soha nem okozott fennakadást a homokozóbeli társakkal való kommunikációban, mígnem az egyik kislány észrevette, hogy a gyerekem meg én más nyelven beszélünk egymással. Érdekes, hogy az a kicsi leányka, ő is maximum hároméves, tudta, hogy van magyar nyelv, mert elkezdett bennünket mutogatni a többi gyereknek, és mondta, olyan árulkodó hangon, hogy aha, nézzétek, azok magyarul beszélnek. Kicsit megfagyott a légkör. Na, most mi lesz, gondoltam. Akkor a kislányom kimászott a homokból, előkotorta a táskából a legszebb babáját, visszamászott és valami olyan mozdulatot tett, aminek az volt az értelme, hogy „és neked van ilyen babád?!” A gyerekek néztek, aztán egyszercsak mindenki vele és a babájával akart játszani. A homokozóban a magyar téma tudtommal soha többet nem került elő. Viszont újra beigazolódott, amit már régen tudtam: ha más vagy, több kell, hogy legyél. Jobb, okosabb, ügyesebb. Hogy felnézzenek rád. De ez nem tragédia, hanem kihívás. És motiváció. Szóval nagyon fontos dolognak tartom azt, hogy megjelent a „gyerek-agenda”. A konferencia programja színes és érdekes volt. Többnyire fiatal magyar szakembemők beszéltek, és én rájöttem, hogy a mai anyáknak ugyanazokat a dolgokat kell megoldaniuk, mint valamikor nekünk, csak nekünk nem volt ilyen fórumunk, nekik meg van. És ez jó. De amit külön ki akarok emelni, s ettől rendhagyó ez a tudósítás, azok maguk az előadónők. Szépek, ápoltak, divatosan öltözöttek, pedig többen maguk is kisgyerekes anyák (volt, aki a szünetben szoptatott). Hogy mi ebben a pláne? Hát két dolog. Az egyik, hogy mostanában nagyon sok ápolatlan külsejű anyukát látok. Tudom, hogy a gyerek körül kell forogni, hiszen átéltem, de ne felejtsük el, hogy nőnek lenni akkor is jó, ha éppen nehezebb, és attól nem lesz könnyebb, ha valaki izzadtságszagúan, kitérdesedett leggingben mászkál. A másik, hogy csak így lehet rombolni az „aki szép nő, az buta” sztereotípiát. Ha szép nők okosakat mondanak, ráadásul érdekesen. Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Hamis ígérgetés „Minden erőnkkel harcolni fogunk a felvidéki magyarság jogfosztását kimondó Beneš-dekrétumok eltörléséért.” Ezt az ígéretet Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár tette Bonyhádon, a szlovákiai magyarok kitelepítésének 70. évfordulóján tartott megemlékezésen. Pedig tudja, hogy a valóság teljesen más. A jelenlegi magyar kormánynak nem érdeke bolygatni a hírhedt rendeletet, a meghurcolt magyarok kálváriáját. Sokkal fontosabb számára a visegrádi négyek zavartalan együttműködése, főleg a közös brüsszeli fellépés. Orbán Viktor öt éve Varsóban tárgyalt először kormányfői tisztségében Robert Ficóval, s megegyeztek, hogy nem fognak üzengetni a sajtón keresztül, és a hangsúlyt a gazdasági tervekre, új utak, hidak építésére, infrastrukturális beruházásokra helyezik. Orbán akkor még hozzátette, hogy e közös törekvések oldalvizén a kényes kérdések rendezésére is lesz esély. A fő célok teljesülnek, viszont a kettős állampolgárság vagy a dekrétumok ügye továbbra is a szőnyeg alatt szunnyad, ahova közösen söpörték azokat. Bonyhádon őszintén csupán Hontvári Ferenc, Kismácséd polgármestere beszélt, aki rámutatott, hogy a csehek és a szlovákok bocsánatot kértek a zsidó és a roma holokausztért, már megkövették a németeket, csak a magyarok iránti hasonló gesztus és morális elégtétel várat magára. Vajon miért, és főleg meddig? - kérdezzük a két ország politikusaitól, hiszen talán nincs is olyan szlovákiai magyar család, melyet ezek a meghurcolások ne érintettek volna. Csíksomlyói üzenet Az élő közvetítésnek köszönhetően a pünkösdi búcsú és zarándoklat vallási és nemzeti ünnep, amelyre egyre inkább figyel a világ magyarsága. Ezért is fontos az évente elhangzó homília, amelyet az idén Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke mondott. Arra kérte a hallgatóságát, hogy „akarjunk összefogni nemzetünk és hazánk sorsának jobbra fordítása érdekében. így teremtsünk békét önmagunkban, családunkban, országainkban”. Bölcs és időszerű kérés, amelyet házunk táján is meghallgathatnának. Politikai viszálykodásaink villantak fel bennem: 1998, amikor a rendszerváltás utáni három magyar párt egyesült és akadtak kútmér- gezők, akik kézfogás helyett liberóknak gúnyolták a szabadelvűeket. 2010-ben az MKP kibukott a parlamentből. Érre egyesek sápadtarcúaknak bélyegezték a veszteseket. Riposztként csattan fel mindmáig az árulózás. Késő ősszel megyei választások lesznek, és ismét elmarad a magyar összefogás. De olyan kampány azért lehetne, amelyet nem a gyűlölködés, a mocskolódás sároz be, mert a pártok programjaikkal, jelöltjeik életrevaló elképzeléseivel kívánnak győzni. Ha megszívlelik a csíksomlyói felhívást. Intő a Velencei Bizottságtól Brüsszeli és budapesti kérésre gyorsított eljárásban foglalkozik a Velencei Bizottság a magyarországi civil szervezetek finanszírozásával kapcsolatos törvénytervezettel. A jogszabály azt kívánja átláthatóvá tenni, honnan kapnak külföldi támogatást és milyen céllal. Az európai alkotmányjogászokból álló testület angolul már olvasható állásfoglalása elismeri, hogy jogszerű cél a finanszírozás átláthatósága, például a pénzmosás és a terrorizmus elleni küzdelem miatt. De emlékeztet arra is, hogy a jogalkotást rosszindulatú kampány előzte meg, és az érintett civil szervezetekkel nem is tárgyaltak. Ezt az egyeztetést, valamint a túl általános megállapítások egyértelműsítését szükségesnek tartják, mielőtt a tervezet az Országgyűlés elé kerül. Most a magyar kormány térfelén pattog a labda: vajon hajlandó-e érdemi módosításokra, vagy tovább csatázik Brüsszellel és a Soros-bérenceknek kikiáltott civil szervezetekkel. A törvénytervezettől egyébként Robert Fico is vérszemet kapott, nekirontott a szlovákiai nem kormányzati tömörüléseknek. Aztán visszahőkölt és inkább együttműködést ajánlott fel a civil szakértőknek a korrupció elleni küzdelemben, ami megfontolt lépés volt. Nyilván ő is érdeklődéssel váija, vajon a velencei intő után milyen húzásra szánja el magát budapesti politikai cimborája. A Duna-völgy az új Szilícium-völgy? KOLLAI ISTVÁN A Financial Times a szlovák repülőautó-fejlesztés kapcsán meglepő lelkesedéssel írt Pozsonyról. De lehet-e csúcstechnológiát fejleszteni minőségi éttermek nélkül? „Repülő autókat akartunk, ehelyett száznegyven karaktert kaptunk” - Peter Thiel, a Szilícium-völgy egyik vezető befektetőjétől és gurujától származik a hírhedtté vált idézet, aki egyebek mellett a technopesszimizmus szószólója: a „technopesszimisták” azt hangoztatják, hogy a legújabb IT-fejlesztések nem járulnak hozzá valódi jólétünk növekedéséhez. Repülő autók helyett 19. századi metróvonalakon járunk, csak közben sms-eket tudunk küldeni, esetleg dühös madarakkal tudunk malacokra lövöldözni, és ez nem igazi fejlődés, hangoztatják a technopesszimisták. A Financial Times viszont azt javasolja nekik, hogy „ha úgy érzik, a tech-iparágakból világszerte hiányzik a valódi problémákkal való foglalkozás ambíciója, akkor el kéne látogatniuk Pozsonyba”. A cikk szerzője, Anton Spisak, a „Duna-völgyet” a Szilícium-völgy lehetséges kihívójának nevezi. Az írás apropója az Áeromobil néven ismertté vált szlovákiai fejlesztés, aminek célja repülő autók kifejlesztése és forgalomba állítása, ami így a Google-alapítók hasonló ambícióinak lett a közép-európai kihívója. De szóba kerül a Szlovákia-szerte ismert ESET vírusirtó szoftver, ami ugyancsak szlovák termék, és a közösségi hálón népszerűvé váló játékok fejlesztője, a Pixel Federation. A cikk végső soron azt a kérdést próbálja körüljárni, hogy milyen esélyei vannak Közép-Éurópának a globális technológiai versenyben. Előkerül egy szokásos szempont, a relatíve jól képzett IT-munkaerő olcsósága és hozzáférhetősége, ami biztosítja a kellő humánerőforrást. Már ameddig a helyi oktatási rendszer lépést tart a világgazdasági igényekkel: a matematikai és szövegértési „állóképességet” vizsgáló PISA- teszteken való gyengébb szereplés itt is szóba jön. Eközben pedig - tehetjük mi hozzá - az elvándorlás alááshatja az egyébként sem erős utánpótlást, azaz végső soron a munkaerőhiány lehet a jövőbeni fejlődés egyik gátja. Érdekes módon a szerző a térség kisállaim jellegét mint versenyelőnyt emeli ki: a közép-európai vállalkozások nem tudnak saját nemzeti piacukon megélni, így már kezdettől nemzetközi stratégiával kell piacra lépniük. A Financial Times viszont nem foglalkozik egy további izgalmas kérdéssel sem: a Közép-Euró- pába történő bevándorlással, az itteni városok vonzerejével. Az utóbbi években több felmérés is kimutatta, hogy a világpolgárként élő kutatók- fejlesztők szívesen jönnek Budapestre, Prágába, Krakkóba; szívesen élnek itt, szívesen teszik ide székhelyüket. Ma már nem a szénbányák közelsége határozza meg egy város gazdasági erejét, hanem irodáinak, közlekedésének, lakhatásának, éttermeinek minősége. És akár a napsütéses órák száma: nem véletlen, hogy a Barcelonától Genováig terjedő tengerparti sáv vált Európa vezető high-tech övezetévé. A napsütésben Közép-Európa nehezen kel versenyre a mediterrán világgal, de arra van esély, hogy a térség városai összeszerelő üzem helyett, ha nem is a csúcstechnológia fellegvárai, de legalább fontos kísérleti laborok legyenek. A mozgékony tőke és a mozgékony emberek világa így egy komoly lehetőséget adhat Közép-Európának: a vakszerencsén múló természeti adottságok helyett, a vas- és szénbányák helyett a tantermek, a trolibuszok, a wifi és az éttermek jobb minősége jelentheti végre a versenyelőnyt. Ennek meg egy jó része nem a külső körülményeken, hanem főleg rajtunk múlik. „Repülő autókat akartunk, ehelyett száznegyven karaktert kaptunk"
