Új Szó, 2017. június (70. évfolyam, 125-150. szám)
2017-06-05 / 128. szám, hétfő
4 I VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR 2017. június 5. lwww.ujszo.com Európa erősebb a kvótarendszer nélkül KOLLAI ISTVÁN A Trump-féle USA csokornyakkendős barbársága, a migráció és az orosz destabilizációs törekvések között Európa mennyire számít erős játékosnak? A Foreign Policy minapi beszámolója egyértelmű választ próbál adni a kérdésre: „Európa ma egy valódi szuperhatalom, és valószínűleg az is marad a következő évtizedekre”. Ezt az elemzői magabiztosságot a lap alapvetően arra alapozza, hogy az USA és Kína gazdasági, politikai, illetve katonai erejét veti össze az unióéval, úgy számolva, mintha az EU egyetlen ország lenne. Az elemzés, ahogy sok hasonló szakértői megnyilvánulás, egy egységes Európa mellett tesz hitet, és ebben nagyon sok igazság van: Európa széttagoltsága komoly energia- és befolyásveszteség a kontinens számára. A cél tehát az lenne, hogy az Európai Unió 27 tagállama egy okos összjátékkal maximalizálja a kontinens képességeit mind gazdasági, katonai vagy biztonsági téren. A kvótarendszer ennek viszont éppen ellentmond. A minap került nyilvánosságra Európa biztonsági térképe, ami azt mutatja, hogy az egyes országok mennyire számítanak terrorveszélyes övezetnek. Ezen a térképen Közép-Európa meglehetősen halvány színekkel van jelölve, azaz kifejezetten alacsony a terrorveszélynek való kitettség. Mit tenne ehhez hozzá a kvótarendszer? Javítaná-e összességében Európa erejét? A válasz az, hogy a kvótarendszer nem tenne hozzá a páneurópai biztonsági helyzet javulásához, sőt ellenkezőleg, rontana azon. Hiszen a nyugati országok biztonsági helyzete ettől nem javulna érdemlegesen, a közép-európai helyzet viszont romolna. Összességében tehát Európa - ha a Foreign Policy logikáját követjük - veszít ezen. Az elemzésnek abban több mint igaza van, hogy Európa valóban iszonyú sokat nyerhet a széttagolt erők és kapacitások összehangolását célzó ügyes játékkal. Ilyen ügyes „politikai játék” eredménye a roamingtarifák eltörlése, az Erasmus-program, a szabad munkavállalás, a határok eltörlése ésatöbbi - szerencsére egy meglehetősen hosszú listát lehet összeállítani az európai országok összjátékának pozitív hozadékából. A kvótarendszer viszont nem tartozik ezek közé, az Európa összértékén ront. Emiatt sokkal inkább tekinthető az állami önzőség megnyilvánulásának - amit egy nyilvánvaló pánikhelyzet, a migrációs krízis váltott ki -, mint a sokat hangoztatott európai politikai összjáték eredményének. A pánikhelyzet, egyelőre, elmúlt. És közben egyre világosabban látszik, ahogy arról például Feledy Botond múlt heti Új Szó-cikke is beszámolt, hogy az USA és Oroszország látványosan fittyet hány Európa érdekeire. Az unió magára maradt, és az EU-párti átlagemberek rég látták talán ennyire fontosnak a hatékony Párizs-Berlin-tengely működését, mint most. A kvótajavaslat visszavonása bizonyíthatná, hogy Párizs és Berlin is Európa összértékének a maximalizálásában érdekelt. A kvótajavaslat visszavonása megtörhetné a nemzeti egoizmus spirálisan növekvő erejét, amit valahol ez a javaslat váltott ki, vagy legalábbis intézményesített. Ez nem Németország nagyobb felelősségét jelenti a kialakult helyzetben, hanem a nagyobb lehetőségét arra, hogy az „európai összjátéknak” új lendületet adjon. Eközben pedig, egyáltalán nem mellékesen, a kvótajavaslat visszavonása a migránsellenes hangulatkeltésre és Brüsszel-ellenességre épülő retorikán (politikán) is léket verne Közép-Európában, ezzel pedig a németek nagyon komolyan hozzájárulhatnának az unió keleti felének belső stabilitásához is. FIGYELŐ Babišnak nem ártott a menesztése Fordítva sült el a dolog, a zavaros pénzügyei miatt leváltott Andrej Babiš szlovák származású volt cseh pénzügyminiszter még népszerűbb lett, és most megnyerné a választásokat. Leginkább a Cseh Szociáldemokrata Pártnak (ČSSD), a hárompárti kormány legerősebb tagjának ártott a kormányválság - derült ki egy országos felmérésből. A Babiš leváltása körüli huzavona miatt május elején alakult ki kormányválság. A koalíciós ANO mozgalom elnökét Bohuslav Sobotka szociáldemokrata miniszterelnök állítólag zavaros pénzügyei miatt menesztette, ami nyilvános összetűzéshez vezetett a CSSD és az ANO, valamint Sobotka és Miloš Zeman államfő között. A TNS Kantar társaság felmérése szerint ha május végén tartottak volna választástásokat, Babiš mozgalma, az ANO megszerezte volna a szavazatok 31,5%-át, messze megelőzve a többi pártot. Ez már a negyedik felmérés, amely azt mutatja, hogy Sobotka lépése leginkább saját pártjának ártott, holott a prágai sajtó szerint a ČSSD éppen a népszerűségének visszaesése miatt lépett fel nyilvánosan koalíciós partnere ellen. A második helyen az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt (ODS) végzett volna 11,5%-kal, a harmadik helyen a kommunisták (KSČM, 10,5%). Sobotka szociáldemokratapártjára 10% szavazott volna. Bejutott volna még a képviselőházba a TOP 09 (9%), a kereszténydemokraták (8,5%) és az Úsvit mozgalom (6%). A kormányfő eljárását a megkérdezettek 18%-a értékelte kedvezően és 76% negatívan. Babiš tevékenységét az emberek 43%-a minősítette pozitívnak és 52% negatívnak. Miloš Zeman államfőnek a válság alatti tevékenységét 50-50% minősítette kedvezően, illetve negatívan. (MTI) Túljelentkezés Reméljük, Trump példa lesz a világ számára. Kellenek a mélységek ecetfa, büdös pollenjét szagolva el lehet mélázni azon, milyen hatása lesz Donald Trump amerikai elnök legutóbbi lépésének, hogy kivezeti az Egyesült Államokat a párizsi klímaegyezményből. Ez a klímaegyezmény a legutóbbi évek termése, bár nem túl szigorúan, de arra kötelezné a ratifikáló államok kormányait, hogy az energiapolitika és a szén-dioxid-kibocsátás szabályozásával igyekezzenek lassítani a globális felmelegedést. Trump szerint ez nem áll Amerika és az amerikai emberek érdekében. Sok amerikai város vezetője erre azt nyilatkozta, nekik fontos a kibocsátott C02 csökkentése és a megújuló energiaforrások támogatása, úgyhogy a párizsi egyezményt ők inkább betartanák. Kétség nem fér hozzá, hogy Donald Trump egy nagyon hasznos elnök. Kevés hasznosabb dolog létezik nála, közülük most csak egyet említenék, mégpedig a kutyaürüléket. Ez utóbbi, mint tudjuk, végtelenül csodálatos dolog, hiszen képes megváltoztatni az emberek gondolkodását. Aki egyszer belelép, figyelmesebben fog lépkedni a későbbiekben, és ha kétszer is belelép, talán néha a saját kutyája után is összeszedi. Nagyjából ezen az elven működik a klímaváltozás is. Ha sok káros anyagot termelünk, sok lesz a problémánk, ha kevesebbet, akkor kevesebb. Ezt a szövevényes, ok-okozati összefüggést azonban nem mindenki látja át, és úgy tűnik, sokaktól nem is várható el. Trump tehát, ha nem is tud róla, nagy hasznunkra válhat azzal, hogy példát mutat a világnak. Ez a példa, reméljük, csak rövid távon ijesztő, hosszú távon tanulni fogunk belőle. Kellenek a mélységek. A magas házakat is úgy kezdik építeni, hogy először lefelé indulnak el, mondhatni ellenkező irányba, de ajó alapozáshoz ez elengedhetetlen. Időnként belefutok olyasmikbe, hogy a környezetemben valakik Donald Trump és a felesége életéről olvasnak könyvet: hogyan legyünk az életben sikeresek és efféle témákban. Vagyis fő a siker (ami esetükben gyakran egyenlő azzal, hogy az embernek legyen minél több pénze, minél nagyobb befolyása, és történjen minden úgy, ahogy ő akarja). Nem szeretném elvitatni a nézeteiket, de szerény tapasztalataim alapján a siker csak egy következmény. Ha az ember valamit jól csinál, akkor az egy idő után sikeressé teszi, teheti. Vagyis annak, aki sikereket szeretne, először valamit jól kellene csinálnia. Trump sikere után (értsd: mostanában) a világnak olyan emberekre van leginkább szüksége, akik elsősorban jól szeretnének csinálni valamit, nem olyanokra, akik főleg és elsősorban sikeresek szeretnének lenni. Utóbbiakból túljelentkezés van. (Ľubomír Kotrha karikatúrája) Családi történetek LUCIA MOLNÁR SATIN SKÁ A pozsonyi Heydukova utcai zsinagógában, a zsidó közösség múzeumában nyílt nemrég egy kiállítás: Minden családnak megvan a maga története (Každá rodina má svoj príbeh). De magának a kiállításnak is érdekes a története. A kurátorok felkértek több pozsonyi zsidó családot, hogy kölcsönözzenek a múzeumnak egy-egy tárgyat, amelyhez valamilyen történet fűződik. így született meg a kiállítás: tárgyak és családi történetek találkozása. A kiállítási darabok között vannak iratok, egy szőnyeg, karóra, könyv, pipa, kártyapakli és sok minden más. Általában olyan emberek emlékét idézik fel, akik már nem élnek. Sokan közülük a holokauszt áldozatai lettek, a kiállított tárgy néha az egyetlen emlék, ami megmaradt utánuk. A kiállítás célja nemcsak a múltidézés, hanem motiválni másokat is, hogy emlékezzenek, nézzenek körül odahaza, és ha még van lehetőség, kérdezzenek a fiatalok az idősektől, hogyan került egy-egy tárgy a házhoz. Már bánom, hogy én nem kérdeztem meg néhány tárgy történetét, és már sosem lesz erre lehetőségem. Például nemrég találtam egy porcelán tojástartót, amire Szent ístván koronáját festették és egy felirat van az alján: „Világháború. 1914/15. Istenért, Királyért, Hazáért!” Mit keres egy ilyen tárgy nálunk? Egy családtagé volt? Vagy az apukám vette a bolhapiacon? Van, amikor tudjuk, honnan származik egy tárgy, de nem tudunk közelíteni hozzá, megfejteni a történetét, mert nem értjük a nyelvet. Nálunk így volt először a magyar emlékekkel. így kaptam meg a dédanyám iratait, naplókat, szakácskönyveket, de nem tudtam őket elolvasni. Csak most, lassan kerül sor minderre. Nagyon boldog vagyok, hogy megtanultam a nyelvet és így nem vesznek el a családi titkok. De hogy mikor leszek elég bátor ahhoz, hogy főzzek, süssek valamit dédanyám receptje szerint, ez megint más kérdés. Magyarul már sikerült elég jól megtanulnom, a sütés-főzéshez még kell egy kis idő. Nem minden tárgyat kell múzeumba küldeni, bár biztos vagyok benne, hogy minden településen lehetne egy iíyen családtörténeti kiállítást nyitni. De a legfontosabb, hogy beszéljünk azokról a történetekről, emberekről, akik a tárgyak mögött rejtőznek. A legizgalmasabb, hogy a tárgyak értékét nem pénzzel, hanem emlékkel lehet mérni. És mindenki gazdagabb tőle.
