Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)

2017-05-25 / 119. szám, csütörtök

121 ISKOLA UTCA 2017. május 25. | www.ujszo.com Environmentális és egészségvédelmi napok Toll és hárfa A népdalverseny első kategóriájának győztesei (A szerző felvétele) BESZÁMOLÓ Az idei environmentális napok messze felülmúlták a tavalyit! Bár ez csak az én magánvélemé­nyem... A pozsonyi Duna utcán már he­tek óta sokan rovarlázban égtek, hiszen ez volt a fotópályázat idei témája. A győztesek nevét a meg­nyitón ismerhettük meg: Fülöp Orsolya (II. A) szerezte meg a 2. és 3. helyet, a fődíjas pedig Gál Sofi lett (II. B). Ha azt mondták volna nekem korábban, hogy kötelezően végig kell ülnöm néhány environmentá­lis témájú előadást - ami talán nem is érdekel -, akkor biztos, hogy unalommal és rosszkedvvel me­gyek oda. Ám a Duna utca termé­szettudományi csapata: Berta Ilo­na, Králik Henrietta és Marták Zsolt úgy állította össze a progra­mot, hogy az előadások alatt alig láttam pár kókadt fejet. A két, előadásokkal teli nap alatt megtudhattunk sok érdekességet Dr. Horváth Rozáliától vizeink mi­nőségéről és egészségünkről; a bu­dapesti „sztárpárostól”, Dr. Hatva­ni István Gábortól és Dr. Kovács Józseftől arról hallottunk, hogy az adatelemzés hogyan segít a termé­szetvédelemben (a Balatontól Alaszkáig); Topái Dániel alaszkai útjáról mesélt; Dr. Silye Lóránd el­árulta nekünk, hogy léteznek-e sár­kányok a Kárpátokban; Matušik Il­dikó témája az volt, milyen prob­lémákat okoznak a nehéz(fémek) a környezetünkben; végül pedig Mészáros Patrik bizonyította be, hogy nemcsak mi, hanem a virágok is stresszesek. Több gimnazista is előadott: Egri Evelin az antibioti­kumról és a probiotikumról, Vician Anna a gyógynövényekről, Mar­kolt Réka az ökolábnyomról, Fitus Eszter a cunamiról és még sorol­hatnám tovább. Az előadások csokra kedden ért véget. Az egész fesztivált a Duna street fashion show zárta, azaz az öko-divatbemutató, amelyre a di­ákoknak használt anyagokból (szemeteszacskó, teáspapír, műa­nyag poharak stb.) kellett ruhákat készíteniük. A nívós bemutató a párizsi mércét is megütötte, olyan sokszínű és kreatív ruhák készül­tek. A nyertes az I. B osztály ru­hakölteménye lett. A szokásokat megtartva az en- vironapok harmadik, egyben utol­só napját kirándulással töltöttük. Idén utunk a Jaslovské Bohunice-i atomerőműbe vezetett. Jöttünk, láttunk, természetet és egészséget védtünk! Köszönjük az ökocsa­patnak, hogy már 14. alkalommal szervezték meg ezeket a napokat, és hogy minden évben tudnak va­lami újat és érdekeset nyújtani ne­künk! Zifí Stella, II. A MIRIÁK FERENC Az 1763-ban Madáron született Édes Gergely neve még mindig él szülőfalujában. Bár az irodalmi köztudatban méltatlanul a háttérbe szorult a volt református lelkész és költő szellemi hagyatéka, a madari alapiskola 2005 óta az ő nevét viseli. Büszkék a hagyatékára, s minden évben Toll és hárfa címmel műveltsági vetélkedőt és népdalversenyt rendeznek. A toll jelképezi a tudást, a költé­szetet, amely magába foglalja a tör­ténelmet, a nyelv és irodalom sokszínűségét. A hárfa az ének és a zene szeretetét fejezi ki. Idén nyol­cadik alkalommal rendezték meg az Édes Gergely-emlékversenyt Madá­ron. A műveltségi vetélkedőben 9 alapiskola csapata, a népdaléneke­seknél három kategóriában 51 tanuló mutatta be tehetségét. „Idén megpróbáltunk az eddigi­ektől eltérő, s remélhetőleg még szórakoztatóbb műveltségi vetélke­dőt szervezni. Célja, hogy a tanulók ismereteket szerezzenek azokról a művészeti és tudományterületekről, amelyekben a reformáció és annak hatása új értékeket teremtett. To­vábbi célja, hogy a reformáció kul­túránkra gyakorolt hatását fedezzék fel a mindennapjainkban. A felada­tok részben az 500 évvel ezelőtti re­formáció korába nyúlnak vissza, az akkori események, történések, sze­replők ismeretét teszik szükségessé. Emellett a *Kulturális kincskereső* jegyében a reformáció máig ható kulturális, társadalmi eredményeit kutatják; nem utolsó sorban a refor­mációt mint állandó megújulást je­lentő, jövőbe mutató lehetőséget vizsgálják. „2017-ben ünnepeljük Arany Já­nos születésének 200. évfordulóját. A 19. század magyar költészetének központi alakja a magyar nyelv máig utolérhetetlen mestere. A műveltségi vetélkedő kérdéseinek összeállítói sem feledkeztek el a költőről, aki éle­tének 65 éve alatt végigélte a kor sorsfordulóit, lírájában hangot is adott mindannak, ami a magyarsággal tör­tént. Arany elsősorban epikus költő­nek tartotta magát, de költészetének - a méltán népszerű és halhatatlan Tol­ditól eltekintve - elsősorban lírai ré­sze érvényes ma és hordoz az utókor számára is üzenetet. Költői eszmélé- sének ideje a reformkor, kibontako­zásának, egyéni hangjának kialaku­lása az 1848-49-es szabadságharc idejére esett. Lírájában és kisepiká­jában - balladáiban - pontosan kö­vethetők a kor és az egyéni élet pár­huzamai” - mondta el az iskola igaz­gatónője, Szász Veronika. A versenyzők tudását háromtagú zsűri bírálta el. A műveltségi vetél­kedő zsűrijének elnöke Marcsa Eni­kő volt, akinek munkáját Vass Laura és Szénási Lilla lelkésznő segítette. A népdalverseny zsűrijét Katona István népzenész, Karkó Henrietta, a Felvi­déki Rockszínház vezetője és Lami Katalin zenetanár alkotta. A műveltségi vetélkedő győztese a madari alapiskola csapata lett, máso­dik helyen a Bátorkeszi Kováts Jó­zsef Alapiskola, harmadikon pedig megosztva a Búcsi Katona Mihály Alapiskola és a magyarországi Kin­csesbányai Kazinczy Ferenc tagisko­la csapata végzett. A népdalverseny eredményei: I. kategória 1. Rontó Zsolt (Madar), Vörös Do­minik (Dunamocs), Renczés Viktória (Bátorkeszi) 2. Jókai Angelika (Búcs), Nátek Eszter ( Bátorkeszi), Molnár Bianka (Ógyalla) 3. Horváth Luca (Kincsesbánya), Fodor Borbála (Búcs). II. kategória 1. Kállai Kristóf (Kincsesbánya), Brúder Bettina (Búcs) 2. Keszegh Vivien (Bátorkeszi) 3. Gál Annabella (Kincsesbánya), Komlósi Csenge (Kocs), Bese Diana (Perbete). Kü- löndíj: Gerencsér Réka (Kocs), Mol­nár Nikolett (Ógyalla). III. kategória: 1. Sándor Eszter (Dunamocs), Se- mecky Enikő (Bátorkeszi) 2. Szabó Zoltán (Madar), Deme Attila (Ógyal­la) 3. Palóc Mira (Kincsesbánya). Különdíj: Turányi Márk (Madar). Az eredményhirdetésre a reformá­tus templomban került sor, ahol Ka­tona István vezetésével fellépett a Ghymesi Igricek gyermekzenekar is, amely a 17—19. század zenei világá­ba nyújt betekintést. Az igricek ugyanis középkori zenészek voltak, akik faluról falura vándoroltak, és csepürágóként zenét, vidámságot vittek a falusi emberek életébe. A ko­rabeli dallamokat az együttes tagjai valamennyi korabeli hangszeren, így dudán, kecskedudán, tekerőlanton, ütőgardonon, tapán dobon, marinhú- ron és dorombon is meg tudják szó­laltatni. Számos érdekes előadást hallhattak a pozsonyi gimisek (Fotó: mtag) Váci és ipolysági gimnazisták közös kirándulása Kassán a Rodostói házat is megnézték az ipolysági és váci diákok (Fotó szgyg) BESZÁMOLÓ Testvóriskolánk, a Váci Madách Imre Gimnázium sikeres pályázatának köszönhetően a közelmúltban háromnapos tanulmányi kiránduláson vettünk részt a váci 9. A osztállyal. A Határtalanul pályázat célja, hogy az anyaországi és külhoni ma­gyarok megismerjék a történelmi Magyarország nevezetességeit és kulturális hagyatékát, valamint fon­tos személyiségeit. A pályázat kezdeményezője váci testvériskolánk igazgatónője, Hor­váth Edit és magyartanára, Boda Mária volt. Kettejük, igazgatónőnk és tanáraink közös munkája meg­hozta gyümölcsét, a pályázathoz megkaptuk a magyar állam anyagi támogatását. Mi, szondys elsősök osztályfőnökünkkel, Béres Gábor tanár úrral vettünk részt a kirándu­láson. Idegenvezetőnk az ipolysági Honti Múzeum igazgatója, Pálinkás Tibor volt. Neki köszönhetően is­merkedtünk meg számos szlovákiai város kultúrájával, történelmével és nevezetességeivel. Első megállónk Kassa volt. Megtekintettük a város fontosabb történelmi épületeit: a ro- dostói házat, a Miklós-börtönt, Má- rai szülőházát, és megcsodáltuk az általunk legszebbnek ítélt gótikus templomunkat, a kassai dómot. A dóm alatti kriptában leróttuk tiszte­letünket II. Rákóczi Ferencz és csa­ládtagjai sírjánál. Második úti cé­lunk Epeijes volt. Az időjárás vá­rosnéző programunknak nem ked­vezett, de nem tántorított el bennün­ket attól, hogy felfedezzük a tömér­dek nevezetességet. A nap vége felé egy fotó erejéig megálltunk Szepes váránál is. Nem időztünk túl sokáig, mivel az eső után a hó is elkezdett szitálni, ami sajnos folytatódott az elkövetkező napokban is. Késő este értünk a kakaslomnici (Veľká Lom­nica) szálláshelyünkre, ahol finom meleg vacsorával fogadtak bennün­ket. Másnapi célpontjaink Késmárk, Lőcse és Szepesszombat voltak. Késmárk Szlovákia északi részén, a gyönyörű Szepességben, a Magas- Tátra lábánál fekszik. Itt megnéztük a Thököly-várat, idegenvezetőnktől sok mindent megtudtunk a vár tör­ténetéről. Ezután három evangéli­kus templomot tekintettünk meg, köztük egy fából készült hatalmas templomot, amely mindenki tetszé­sét elnyerte. A vörös templomban megkoszorúztuk Thököly Imre sír­helyét. Lőcsén a hóban sétálva meg­néztük a városházát, melynek ta­nácstermében meghallgattuk a város történetét. Nem hagytuk ki a gótikus stílusban épült Szent Jakab- templomot sem, benne a Pál Mester által faragott gyönyörű szárnyas ol­tárral. Szepesszombatban szakadó hóesésben reneszánsz kori épülete­ket és freskókat néztünk meg. A har­madik napon végigsétáltunk Besz­tercebánya főterén, miközben Pá­linkás Tibor ismertette velünk az egyes épületek történelmi és kultu­rális vonatkozásait. A sokadik cso­portkép után megérkeztünk kirán­dulásunk utolsó megállójához, a kékkői várhoz, a Balassi család egy­kori lakóhelyéhez. Felmentünk a ki­látóra, ahonnan megcsodáltuk a káprázatos panorámát. Tanulmányutunkon sok él­ménnyel gazdagodtunk, megismer­tük hazánk szépségeit és értékeit, melyekre méltán vagyunk büszkék. Dubovsky Dominika és Skeriec Natália, az ipolysági Szondy György Gimnázium elsős diákjai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom