Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)

2017-05-30 / 123. szám, kedd

www.ujszo.com FOCITIPP ■ 2017. MÁJUS 30. SERIE A ] 3 mact*" Simone Inzaghi munkája a szezon egyik legkellemesebb meglepetése volt i és látótávolságon belülre juttat­ta a mindennél fontosabb BL- selejtezős helyhez. Amikor biztos­sá vált, hogy néhány félresikerült, fontos mérkőzést (vereség otthon a Romától, 2-2 Torinóban) köve­tően nem érik el a kitűzött célt, a csapat - a jobbhátvéd Danilo D’Ambrosio szájából hivatalosan is kimondottan... - elengedte az idényt, majd minden bizonnyal felsőbb utasításra össze­hozott egy nyolc- -. - r L meccses nyeret­lenségi soroza­tot, hogy vélet­lenül se végezzen a csupa nyűggel járó EL-szereplést garantáló he­lyen. Pedig a kínai tulajok jóvoltá­ból pénzzel rendesen telepumpált klub játékoskerete jóval többre hivatott, mint hogy a középme­zőny elején végezzen. Mindezt egyébként az idénybeli negyedik edzőjével, a szokásos beugrónak számító Stefano Vecchivel hozta az Inter, ugyanis Piolit májusban felállították a pádról. A szomszédban sem lehemek sokkal büszkébbek a 2016/2017- es szezonra. A Milan mentségére szóljon, hogy a szintén újon­nan belépő kínai tulajdonosok szezon végi hivatalos érkezéséig tartó bizonytalanság biztosan megkavarta a fejeket. Vincenzo Montella városi riválisához ké­pest szerényebb alapanyagokból főzhetett, és nagyjából a reálisan elvárható helyre hozta be a piros­feketéket, igaz, néhányszor úgy tűnt, a Rossonerik is beneveztek a „Hogyan kerüljük el az Európa Liga-helyet?” című különvetél- kedőre. Aki esetleg nem tudná: mindkét milánói csapatnak igen jövedelmező ázsiai haknitúrája van lekötve a nyárra, ami több pénzt hoz, mintha valamelyikük megnyerné jövőre a második szá­mú európai trófeát. És akkor az esetleges selejtező miatt korábban induló, tétmeccsekkel kettévágott felkészülés negatív hatásairól, vagy egy csütörtöki kazahsztáni túra hátrányairól ne is beszéljünk. A hatodikként zárt Milan végül csak eljutott Európába, amit a játékosok Montella levegőbe do- bálásával ünnepeltek - ebből ki­indulva talán mégis megbukik a fenti konspirációs elmélet. Ebben a szezonban rég látott létszámú magyar kon­tingensért szoríthat­tunk hétről hétre. A Bolognában remekül indult, aztán kicsit visszaesett, majd meg­sérült Nagy Adám alap­embernek számított, annak ellenére kiharcolta a helyét Détári Lajos egykori klubjá­ban, hogy a poszt­ján több kipróbált Serie A-harcossal kellett megküzdenie. A keserves futballal kiesett Palermóban Sallai Roland viszony­lag sokat játszott (gólt is szerzett), míg Balogh A nagy csinnadrattával érkező Joe Hart pocsék szezont futott Torinóban Az Inter és az AC Milan is csak kínlódott a szezonban - már megint Egy legenda köszönt el a Serie A-tól Francesco Totti 10-es számú mezét öltötte magára a római Olim­piai Stadion közönsége az AS Roma kapitányának utolsó mérkő­zésén vasárnap, így búcsúztatva a csapat legendás labdarúgóját. Ritkán látott telt ház előtt zajlott a Roma-Genoa találkozó, amely Francesco Totti búcsúmeccseként kerül be az olasz fővárosi klub történetébe. Az AS Roma játékosai mezükön (bal karjukon) Tottit búcsúztató emblémát viseltek, és a Genoa is hasonlóan köszönt el a nagy vetélytárstól. A mintegy hetvenezer néző nagy része 10-es számú mezt viselt a kapitány tiszteletére. A bordó-sárga zászlókat és sálakat magasba tartva énekelték a csapat himnuszát, a Roma szót Totti nevével helyettesítve. A felnőttek közül sokan végigkövet­ték Francesco Totti 25 éves pályafutását, de a stadion tele volt gyerekekkel is, akik körében Totti szintén élő legendának számít. A magasba tartott transzparenseken az volt olvasható, hogy Totti örökre a Roma marad, Totti Róma királya, és az is, hogy a Roma­szurkolók egyetlen szerelme Totti marad. Sokan sírtak a lelátókon: könnyes volt a szeme (a Tottit keveset szerepeltető, ezért kifütyült) Luciano Spalletti vezetőedzőnek is. A lefújást követően Francesco Totti visszatapsolt a közönségnek, és körbefutott a lelátók előtt. A kispadhoz érve azt mondta társainak, „sok mindent láttam már életemben, de ehhez hasonlót sohasem". Totti pénteken sportdíszdiplomát kapott. Az újságírók kérdésére, hogy mit fog hétfőtől csinálni, azt válaszolta, elmegy horgászni. Egy másik, vasárnapi interjúban elismerte, hogy az utolsó mécs­esé előtti éjszaka nem tudott aludni. Hangsúlyozta, több ötlete van, hogyan szeretné folytatni, azt azonban nem árulta el, mire gondol. Kizárta, hogy televíziós kommentátorként dolgozzon, mint Del Piero. Azt mondta, legszívesebben gyerekekkel foglal­kozna fociedzőként. Kessié posztjukon már most a campionato legjobbjai között van­nak - ebből következik, hogy alig­ha marad egyben a lombardiai klub gerince, holott az elmúlt idény­ben hasonló bravúrt végrehajtó Sassuolo példájából kitűnik, hogy a kiscsapatoknak túl nagy megterhe­lést jelent a két&ontos harc. Róma világoskék felében is nagy­részt az edzőt tartják a sikerek Nagy Ádám jól kezdte a szezont, ő lett december hónap legjobbja a Bolognában ■■■■ A Vezúv tövében utoljára a Diego Maradona-féle Napoliba lehetett annyira beleszerelmesedni, mint a Maurizio Sarri által pályára ál­modott idei Nápolyba. Marek Hamšíkék az olasz futballtól némi­leg idegen, szélsőjátékra és rövid- passzos labdabirtoklásra felhúzott látványos és attraktív fiitballjukkal á legtöbb gólt lőtték a ligában, a legkevesebbszer kaptak ki, ami szerencsédenségükre csupán a dobogó legalsó fokához volt elég. Mindezt úgy hozták össze, hogy a gólkirály Higuaín pódására vásá­rolt Arkadiusz Milik a fél szezont kihagyta sérülés miatt. A polák center kiesését zseniális húzással reagálta le Sarri, aki a 169 centis Dries Mertenst tette be a táma­dósorba Lorenzo Insigne és Jósé Callejón közé. A pöttöm belga élete formájában játszva 28 gólig jutott, beállítva egyebek mellett egy 42 éve fennálló rekordot az- zal, hogy két egymás utáni bajnoki mérkőzésen szerzett legalább há­rom gólt. Ha az említett csatártrió együtt marad, és az egyébként bi­valy kezdőt egy-két poszton sikerül megerősíteni, ősztől a Napoknak lehet a legnagyobb esélye a Juven­tus detronizálására. A mögöttünk hagyott szezonnak két igazán üde színfoltja akadt. Egyikük a saját nevelésű és má­soktól kölcsönkapott fiataljaival Európa Liga-helyezésig masírozó Atalanta, a másik a papíron nem túl veretes kerettel az élmezőnyben végző Lazio. A bergamói kék-feketék a kiscsapatok- kai általában szárnyaló, de a nagyokkal megbukó Gian Piero Gasperini irányításával úgy tűnik, hosszú évekre el­látták nagy játékosokkal a li­gát. A góllövésben meglepően eredményes jobb futó, And­rea Cond, a Juventus által már bekebelezett 7 gólos (!) középhátvéd, Mattia Caldara, az Inter által télen elvitt kö­zépső középpályás, Roberto Gagliardini és a Milánba tar­tó elefántcsontpartí Franck fő letéteményesének. A Tottival egyidős Simone Inzaghi a tavalyi idény vége felé beugróként vette át a csapatot, majd adta át az irá­nyítást a közismerten „bolond” Marcelo Bielsának. Az argentin egy hétig volt a Lazio munkavál­lalója, és mivel nem kapta meg a kért játékosokat, inkább meg­sértődött és sebtiben lelépett. Az elnökség jobb híján visszahívta a tűzoltó Inzaghit, és milyen jól tette: „Kispippo” az Olasz Kupa döntőjébe és európai vizekre kor­mányozta a strandkorlátkékeket. Újra felépítette a korábbi olasz gólkirályként vándorútra indult, de Dortmundban és Sevillában is beégett Ciro Immobilét, és a liga egyik legjobb kö­zépső középpályásává faragta a bosnyák Sergej Milinkovic-Savicot. Az egész stadion és maga az érintett is zokogott a búcsú perceiben A két milánói óriás megint megfoghatja egymás kezét és együtt ülhet be a szégyen- padba. Az Inter és a Milan szezonja közül fekete-kékeké volt szánalmasabb: a sztori még a nyári felkészülés befejezése előtt indult Roberto Mancini kirúgá­sával és a ligaszűz Frank de Boer kinevezésével. A kétségkívül tehetséges és szimpatikus holland képességeit egyelőre meghaladta a vi­li lág legtaktikusabb bajnoksága, bár kétségtelen, hogy rajt előtt pár nappal átvenni egy évek óta gö­dörből kimászni próbáló klubot - nos, ez meglelte tősen messze van az ideális körülményektől. Novemberben a rutinos Stefano Pioli érkezett a korábbi Ajax-edző helyé­re, aki nyomban össze­rántotta az Inten, wrnsmmmmm SERIE A AZ ÉV LEGJEI A szezon csapata: Buffon (Juventus) - Caldara (Atalan­ta), Koulibaly (Napoli), Bonucci (Juventus) - Conti (Atalanta), Nainggolan (Roma), Hamšík (Napoli), Alex Sandro (Juven­tus) - Mertens (Napoli), Dzeko (Roma), Belotti (Torino). A szezon igazolása: Ciro Im­mobile - a Lazio mentőövet dobott a süllyedésnek indult korábbi gólkirálynak, aki csupán 10 millió euróba került, és cse­rébe 23 gólt szerzett. A szezon edzője: Massimili- ano Allegri - a sorozatban harmadik bajnoki címéhez egy Olasz Kupa is leesett, és a Bajnokok Ligája megnyerésével a triplázás is meglehet. A szezon játékosa: Radja Nainggolan - a Roma vastüdejű védekező középpályása élete legeredményesebb szezonját hozta 11 góljával és 5 gólpasz- szával. A szezon fiatal játékosa: Gianluigi Donnarumma - bár a bergamói fiatalok közül szinte bárki megkaphatná a díjat, a Milan mindössze 18 évesen klasszissá érett kapusa ebben az idényben bizonyította, hogy ő lesz a kapuban a nemzet követ­kező nagy Gianluigija. A szezon legrosszabb igazo­lása: Joe Hart - a nagy Man­chester Cityből a kis Torinóba száműzött kapus gigászi fizeté­sért hatalmas csalódást okozott, meccsek mentek el rajta. A szezon citromdíjasa: Gab­riel Paletta - a Milan argentin származású olasz válogatott középső védője nem kevesebb, mint 5 piros lapott kapott az idényben. Az év nyilatkozata: „Ha visszamehetnék az időben, soha sem jöttem volna a Romához edzőnek" - mondta Luciano Spalletti. Norbertét többször megtalálták a helyi lapok gyenge teljesítménye miatt. Az első osztálytól a Palermo társa­ságában a mindössze három győ­zelemmel zárt Pescafa és az utolsó fordulóban kizuhant Empoli bú­csúzott. Mindhárom gyengécske gárda idei produkciója remek érv amellett, hogy a bajnokság létszá­mát érdemes lenne újra 18-ra re­dukálni. A két P-betűs klub sorsa már hetekkel a zárás előtt eldőlt, ami egyet jelentett azzal, hogy a mezőny fele nem volt érintett a kiesés elleni háborúban, vagyis az utolsó egy-két hónapot teljes nyu­galomban és motiválatlanságban lötyögte le. A másodosztályból 1968 után jutott fel az élvonalba a ferrarai SPAL. A rutinos ingázó Hellas Verona mellett a harmadik újonc kiléte rájátszásban dől el. Csáki Csaba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom