Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-30 / 123. szám, kedd
FOCITIPP ■ 2017. MÁJUS 30. 10 SERIE A www.ujszo.com Torinóban dinasztiát, Milánóban kis Kínát építettek Az olasz bajnokság nemcsak a versenyképességét vesztette el, hanem az egyik ikonját is M inimális változatosságot csempészett a hétvégékbe az olasz labdarúgó-bajnokság 2016/2017-es szezonja. Az első helyen az a csapatvégzett, amelyre számítani lehetett, a dobogót a két legerősebb üldöző foglalta el, a milánóiak pedig megint leégtek. Serie A szezonértékelő. Nagyjából annyi értelme van korszakos csapatokat összehasonlítani, mint Mario Balotellit felkérni főiskolai óraadónak. A labdarúgás évtizedenként változik, abban viszont biztosak lehetünk, hogy napjaink Juventusa kiérdemli a korszakos jelzőt. A 2017-es Juvénak a klubtörténelem legfelsőbb polcán van a helye közvedenül az 1930-as években öt scudettót nyert garnitúra, a Giovanni Trapattoni-féle brigád és a Marcello Lippi által Bajnokok Ligája-győzelemig cipelt társaság mellett. Hogy a mostani együttes minden idők legjobb Juventusa-e, arról sokáig lehetne vitatkozni, bár egy esedeges Real Madrid elleni BL-siker alighanem tromfolást érne a vitában. Más kérdés, hogy a Juventus hatodik esztendeje tartó egyeduralma mennyire tesz jót az olasz labdarúgásnak. Valószínűleg semeny- nyire. A Serie A végérvényesen a „bundesligásodás” útjára lépett, és rajta is fog maradni, amíg a Napoli vagy a Roma nem tud szintet lépni, vagy a kínai pénzinjekcióval pumpált milánóiak vissza nem kormányozzák magukat az elitbe. Massimiliano Allegri csapata úgy vasalta be az aranyérmet, hogy döcögősnek mondható őszi rajt után tavasszal egy másodpercig nem volt kérdéses a végső győzelme. A korábban megszokottal ellentétben csak az utolsó előtti fordulóban lett biztos a nemzeti színű pajzs mezre varratása, és bár alig néhány pontot vertek a második Romára, Allegri zsinórban harmadik scudettója gyakorlatilag áprilisban meglett. És ami a lényeg: ez már nem Antonio Conte szintén háromszoros bajnok Juvéjának finomra hangolt változata, hanem teljes egészében az 50 esztendős szakember munkája. A Juventus idei elsősége remekül reflektált az évtizedek óta érvényben lévő itáliai bölcseletre, mely szerint Olaszországban a védelmek nyerik a bajnoki címet. A Bianconerik hosszú évek óta együtt takarító hátsó hármasa a lassan 40 éves, de még mindig világklasszis Gianluigi Buffonnal kiegészülve a sorozatban hatodik scudetto fundamentumát jelentette. A tavaly nyári, meghatározónak szánt igazolások (Pjanic, Dani Alves, Higuaín) a kezdeti nyikorgás után maximálisan beváltak, közülük a Barcelonából A Napoli lőtte a legtöbb gólt a bajnokságban (90), ebből Marek Hamšík (jobb szélen) 12-t vállalt magára ingyen elengedett 34 éves Alves a szezon hajrájában szerzett döntő góljaival és gólpasszaival az egyik legvastagabb szeletet érdemelte az ünnepi tortából. Ki kell még emelni a Napolitól irdatlanul és indokoladanul sok pénzért megvett (ezáltal az egyik fő riválist gyengített...) 29 éves Gonzalo Higuaínt: a szezon elején még túlsúlyosnak tűnő argentin gólgép gyorsan összekapta magát (a hisztijeiből is visz- szavett), és szokásával ellentétben nemcsak a kiscsapatokat szórta meg, hanem végre a hazai és a nemzetközi fontos meccseken tudott különbséget jelenteni. Ahogy telnek az évek, Rómában egyre kevésbé szólnak a mindennapok Francesco Tottiról, bár az örök város kapitánya néhány héttel ezelőtti bejelentésével elérte, hogy ismét rá figyeljen a futballvilág. A 40 éves klubikon 25. szezonja az utolsóként díszeleg az AS Roma vaskos történelem- könyvében, ami egyben azt is jelenti, hogy a Calcio utolsó igazi jelképeiből már csak Gianluigi Buffon maradt meg nekünk. Totti nyomasztólag ható jelenléte kötött némi béklyót Luciano Spalletti lábára, mert egyes pikírt megjegyzések szerint a kopasz tréner mécsesenként mindössze két cserével tervezhetett, mivel egyet fent „kellett” tartania a legendának. A Roma kiegyensúlyozott szereplése ellenére ebben az évben sem tudta áttörni a saját korlátáit, hiába terelték össze a vezetők az utóbbi évek legerősebb állományát. A védelemben a görög Kosztasz Manolasz és a fillérekért érkezett argentin Federico Fazio, a középpályán az elképesztően gólerősen futballozó labdaszerző, Radja Nainggolan, elöl pedig a Dzeko- Szalah-duóra épülő Farkasok szezonja valahol február végén, március elején zuhant meg, amikor kikaptak a városi derbin, majd hazai pályán a Napolitól, ráadásul kiestek az Európa Ligából. Azért tegyük hozzá, az összességében kiválónak mondható szereplés „normális esetben” (értsd: egy kevésbé domináns Ju- ventusszal a mezőnyben) elég lehetett volna a scudettóhoz.
