Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)

2017-05-02 / 100. szám, kedd

KULTÚRA www.ujszo.com I 2017. május 2. „Szavak, csodálatos szavak. Békftenok, lázítanak. Eldön­tőnek egy életet, följárnak, mint kísértetek" - énekelte Juhász Gyula versét a kate­góriagyőztes galántai Para­digma trió a 26.Tompa Mihály Országos Verseny gáláján. Rimaszombatban három na­pon ét a szavaké volt a fősze­rep, melyek sok mindenre képesek. Még arra is, hogy saját érzéseinket fejezzük ki mások soraival. Ez a rendezvény fö célja, szokták mondogatni szervezők, szakembe­rek. Ami persze igaz is, meg nem is, illetve több oka lehet annak, hogy va­laki elmond a színpadon egy szöve­get. Ez alapvetően egy többfordulós verseny döntője, ahová a legjobbak juthatnak csak el. A felkészítő taná­rok piros pontot szerezhetnek az igazgatónál, ha „gyerekük” jól telje­sít. A szavalok pedig kiemelt figyel­met és esetenként jobb osztályzatot is kaphatnak a bizonyítványban. Azért kezdtük az énekelt versek­kel, mert évek óta ez a kategória tűnik a legnépszerűbbnek a hallgatóság és a versenyzők körében. Itt nem érezni pedagógusi noszogatást, izgalmas, nívós produkciókkal érkeznek a ze­nekarok, amelyek közül több kifeje­zetten erre a seregszemlére készülve fedez fel olyan „szövegírókat”, mint József Attila vagy Ady Endre. A középiskolások produkcióira sem csak a kísérők kíváncsiak, mi például tudunk olyan rimaszombati egyetemistákról, akik Pozsonyból utaztak haza, csak azért, hogy meg­nézzék ezt a kategóriát. Az itt sze­replők közül többen színészi pályára készülnek, azaz szokják a színpadot, próbálgatják eszköztárukat. Egy or­szágos győztes szavalóból lett zsűritag, ifi. Havasi Péter színész a gála után bevallotta nekünk, hogy most tudatosította igazán, mennyi mindent köszönhet ennek a rendez­vénynek. Magabiztosságot, tudatos­ságot, elemzőkészséget, technikai A szép szavak A Csemadok 26. alkalommal rendezte meg a Tompa JUHÁSZ KATALIN döntőj e Mihály Országos Versenyt A 4. és 5. kategória zsűrije együtt gondolkodott a versenyzőkkel fortélyokat. „Olyan kiváló produkci­ókat hallhattam idén, hogy többször leesett az állam. Hát ki vagyok én, hogy kritizáljak, tanácsot adjak? Hi­szen ennek a műfajnak az a legna­gyobb csodája, hogy nincs egyetlenjó megoldás arra nézve, hogyan adjunk elő egy verset vagy prózát. A szak­mai értékelésen gyakran egymással is vitáztunk, bevonva a versenyzőket a közös gondolkodásba. Bő tíz éve még én is köztük ültem, és ezek az esz­mecserék voltak számomra a legiz­galmasabbak” - mondta a kassai származású színész, aki legutóbb af­gán menekültet játszott egy készülő szlovák filmben. Mellette több egykori országos helyezett ült a zsűrikben, és a szer­vezők gondosságát dicséri az is, hogy szinte mindegyik „négyes fogatba” jutott egy-egy irodalmár, aki a vá­lasztott szövegeket is értékelte. Van­nak színpadra szánt müvek, ame­lyekben a szavaló megcsillogtathatja előadói képességeit, és vannak be­felé fordulást igénylő, filozofikus szövegek, amelyek nem alkalmasak erre. Nehéz kiválasztani a szavaló egyéniségéhez passzoló alkotást, a felkészítők gyakran nyúlnak mellé, ami legkésőbb az országos döntőn kiderül. Elhangzott például egy olyan dilettáns versike is Rima­szombatban, amelyet egy anyuka írt kislányához, egy másik anyuka pe­dig kölcsönvette erre a versenyre, mert nagyon cukinak találta. Aztán itt vannak az olyan trendi, hatásvadász kortárs szerzők, mint például Nóg­rádi Gábor, akinek szövegeit sokan szellemesnek tartják, pedig nem azok. A járási, kerületi zsűri véle­ménye gyakran fényév távolságra van az országos döntőn értékelőké­től. Egy idei kategóriagyőztes tini­lány például elmondta, hogy tavaly­előtt csak azért nem juttatták tovább, mert az általa előadott Tóth Krisztina-versben szerepelt a szar szó. No comment. Az ideális meg­oldás talán az lenne, ha alsóbb szin­teken sem ráérő nyugdíjas pedagó­gusok és helyi mindenesek ülnének a zsűriben, illetve ha valamennyi ka­tegóriába jutna legalább egy olyan (A szerző felvétele) szakember, aki az összes fordulót végigzsűrizte. Fontos kérdés az is, hogy jól érzik- e magukat a résztvevők Rimaszom­batban, kialakul-e a fesztiválhangulat ezen a seregszemlén. Nos, idén végig tömve volt a művelődési ház föld­szinti bálja, az emeleten pedig pihe­nőzónát alakítottak ki kényelmes párnákkal, társasjátékokkal. A ki­csiknek volt interaktív bábfoglalko­zás, a nagyoknak örömzenélés és fesztiválklub. Régi ismerősökkel le­hetett itt összefutni, látszott, hogy versenyzők és felkészítők is élvezik a hasonszőrűek társaságát a szünetek­ben, a kísérőprogramok előtt és után. A „hőskorban” a Rikkancs cimű fesztiválújságban közölt cikkek is beszédtémát adtak, vitákat generál­tak, idén azonban meglehetősen ha- loványra sikeredett az a két lapszám, amelyet a szerkesztőknek sikerült összehozniuk. Kár. Más helyeken nem véletlenül bízzák az ilyesfajta munka koordinálását profikra. (A döntő díjazottjainak listáját a www.ujszo.com-on találják.) RÖVIDEN Meghalt Usztics Mátyás Budapest. Vasárnap, 68 éves korában elhunyt Usztics Mátyás színész, rendező. Színházi sze­repei mellett az egyik legsikere­sebb magyar tévésorozat, a 193 részt megélt Kisváros főszerep­lőjeként vált országosan ismert­té. Usztics Mátyás 1949. április 9-én született Penészleken, 1977 és 1980 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult. Dolgozott a Nemzeti Színház­ban, a Szolnoki Szigligeti Szín­házban, a 25. Színházban és a Népszínházban, 1978-1990 között a Mafilm volt a munka­helye. Ezután szabadfoglalko­zású művészként tevékenyke­dett. A 2000-es évek elején ala­pította a Nemzeti Kamara Szín­házat, amelynek haláláig igaz­gatója volt. Politikai szerepet is vállalt: a Magyar Gárda egyik alapítója volt. (MTI, juk) Eminem beperelt egy kormánypártot Wellington. Szerzői jogainak megsértése miatt beperelte az Új- Zélandon kormányzó, konzer­vatív Nemzeti Pártot Eminem. A tárgyalás tegnap kezdődött. Az amerikai rapper ügyvédei szerint a párt 2014-es kampányában tu­datosan lemásolta Eminem Lose yourself című slágerét. Garry Williams, Eminem kiadójának ügyvédje a párt belső levelezé­séből is idézett, mely szerint a dalt maguk a párt képviselői ne­vezik „eminemesnek”, és egyi­kük azt a kérdést is feltette, hogy ha mindenki azt gondolja, hogy ez egy Eminem-dal, akkor miért hitték, hogy Eminem ezt szó nélkül hagyja. A jogász szerint apárt tudta, hogy jogvé­dett zenét használ fel. „Soha nem hagytuk volna jóvá, hogy a dalt politikai célokra használ­ják” - szögezte le Williams. Eminem kiadója azt akarja el­érni, hogy a bíróság mondja ki, a Nemzeti Párt megsértette a szerzői jogokat, emellett kárté­rítést is követelnek. (MTI) Hégli Dusán az évad legjobb alkotója Budapest. Szombaton, a tánc világnapján adták át a Magyar Táncművászek Szövetségé­nek dijait. Az évad legjobb alkotója díjat Hégli Dusán táncművész, koreográfus, a pozsonyi Ifjú Szivek Tánc­színház művászeti vezetője ás Földi Béla táncművász, koreográfus, a Budapest Táncszínház igazgatója, művészeti vezetője kapta. Aki 2000-től, azaz attól az időtől követi figyelemmel Hégli Dusán munkásságát, hogy a félprofi Ifjú Szivekből hivatásos táncegyüttes, napjainkra pedig táncszínház lett, tudja, tizenhét év kemény munkája van az egyik legrangosabb, ha nem a legrangosabb szakmai elismerésben. És természetesen benne van a családi háttér, hiszen a Muharay-díjas nép­táncos pályafutását édesanyja gyermek-néptánccsoportjában, a párkányi Kisbojtárban kezdte, Po­zsonyban a Szőttes Kamara Nép­táncegyüttesben folytatta, 1999-ben pedig elnyerte az Ifjú Szivek igazga­tói posztjára kiírt pályázatot, és attól kezdve a táncszínház folyamatosan új műsorral lép közönség elé. Hégli Dusán műsorai már a „Mu­zsikáltam én” - Zenészek táncaitól kezdve „szólnak valamiről”. Nem úgy állítja össze őket, ahogyan azt megszoktuk a néptáncegyüttesektől, dinamikus kezdés, pihenésként kari- kázó vagy egy kis zenei összeállítás, hogy a táncosok egy kicsit kifújhas­sák magukat, aztán tapsra ösztönző utolsó szám - ami természetesen lo­gikus, de Hégli másként, sajátosan dolgozza fel a néptáncot. Az inter­aktív Magyar tánciskolával és a Tánciskola II-vel a gyerekközönsé­get szólította meg - és nyerte meg, a Felföldi levelekkel végigkövethettük Bartók Béla és Kodály Zoltán népzenegyűjtő útjait, a Kakukkto­Hégli Dusán (Fotó: Ifjú Szivek) jásba néptáncidegen elemeket ke­vert, Az ördög tánca azokba az idők­be viszi el a nézőt, amikor a tánc ör­dögtől való cselekedet volt, a páros tánc pedig, ha besorolták volna, a főbűn kategóriájában kap előkelő helyet. A Tánc húros hangszerekre, ütőkre és zongorára Bartók Bélának állít emléket, a Mestereink olyan egyszeri előadás volt, amelyben nemcsak a Szivek táncosai léptek fel, hanem azok a néptáncosok, népze­nészek is, akiktől Hégli még anyagot gyűjtött. És ne feledkezzünk meg a Honti igricekről sem, Hégli bemu­tatta a közönségnek, milyen is lehe­tett anno az a nagy, kocsmai kanásztülök- és dudaverseny. Itthon minden bizonnyal a Honta- lanítás tartozik a legsikeresebb műsorai közé. A kitelepítés évfordu­lója alkalmából készítette, de az elő­adás a mindenkori és mindenholi megkülönböztetés és kirekesztés el­len szól. Áprilisban, a kitelepítés het­venedik évfordulóján ismét - ötször -telt ház előtt adta elő a Szlovákia te­rületén élő magyarság hagyományos tánc- és zenekultúrájából összeállí­tott hátborzongató előadást. A nagy durranás, amelyet egy hó­napon keresztül Franciaországban minden este színre vitt a Szivek, az avignoni tavalyi színházi fesztiválra készített Finomhangolás (Fine- tuning) volt - a családon belüli, pon­tosabban a nőkön elkövetett erőszak­ról. A tavalyi évad előadásáért ítélték oda Hégli Dusánnak a rangos díjat. Alkotói képéből nem szabad ki­hagyni, hogy nemcsak koreográfiát készít és rendez, hanem ő az előadá­sok zenei rendezője, kosztüm- és díszlettervezője, ő készíti a háttérké­peket, hangosít, fényekkel dolgozik- műsorai a teljesség igényével készül­nek. Hogy a közönségnek sem közöm­bösek a Szivek előadásai, a néző­szám igazolja. 2000-től 2014-ig 277 530-an látták az Ifjú Szivek műsorait, a Hontalanítást 4550-en, a Finom- hangolást 2540-en. (rend)

Next

/
Oldalképek
Tartalom