Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)

2017-05-23 / 117. szám, kedd

14 LIGUE1 FOCITIPP ■ 2017. MÁJUS 23. www.ujszo.com A Monaco magával ragadó futballal nyerte a Ligue 1 -et Négy év párizsi hegemóniája szakadt meg a francia labdarúgásban, mivel az AS Mo­naco története során nyolcadszor emelhet­te fel a Ligue 1 trófeáját. Meglepő? Való­ban ennyire kerek szezon van a Bajnokok Ligájában is pazar sorozatokat megélt her- cegségiek mögött? Hol bukott el a PSG? Évek óta nem volt ilyen izgalmas, az utolsó fordulókban is sorsokról döntő bajnoki ki­írás Franciaországban, ennek megfelelően jócskán akad elemzésre méltó téma. JÉ elmúlt évek au­/■ _ gusztusi talál­/-rW gatásai több- /% M ny're arról szól- JL JLJLJ tak, hogy a Pa­ris Saint-Germain mikor és hány ponttal mdja bezsebelni a Ligue 1 bajnoki címét. A sajtó és a közvé­lemény egyaránt azon a vélemé­nyen volt, hogy Unai Emery érkeztével szintet léphet a PSG, mely szintlépést elsősorban - a perma­nens bajnoki címek után — nemzetközi hadjára­tukban kívánták bizonyt tani. Laurent Blanc három szezon alatt három­három bajnoki címet, ligakupát, két Francia Kupa-elsőséget és há­rom szuperkupát tett a párizsi vitrinbe. Ez idő alatt azonban az elköl­tött eurószázmilliók a BL-ben nem köszöntek vissza, az egykori francia válogatott bekk helyére hozott spa­nyol szakembernek pedig éppen a nemzetközi porondon szerzett tapasztalata jelentette a legerősebb ajánlólevelet. Emery nem tudta átvenni aPSG-t jén a francia kultúrára is oly’ jellem­ző „laissez-faire, laissez-passer” stí­lus ragadt a Paris Saint-Germainre, mely az edzői befolyást - a taktikai alapokon, stílusmeghatározáson és meccselésen túl - teljességgel minimalizálta. Blanc nagyszerűen felmérte kerete erejét, csapatának egyes egóit, azokat az igen erős v karaktereket, akik vél­hetően zokon vették volna, ha beleszól­nak intuitív mun­kájukba. J Emery ezt a szabad­ságot próbálta elvenni játékosaitól, új irányba kívánta állítani csa­patát, ami agresszí­vabb letámadást, felgyorsított táma­dójátékot követelt meg olyanoktól, akik ezelőtt a Bar­celona mintájára, lassú, sokpasz- szos labdajáratásból építkeztek. Ezt helyenként sikerült megvalósítani, de ekkora klub esetében ha a ve­zetőedző akarata csak eseti jelleggel érvényesül, az ritkán szül jó vért. AZ ÉV LEGJEI LIGUE 1 — A Monacót nemcsak Franciaország, de fél Európa is a szívébe zárta a csodás szezon után Megjelennek a kihívók Az első párizsi törésvonalak mentén fel is tűntek a kihívók. A bukdácso­ló PSG-t pár hónap alatt beelőzte a Monaco és a Nice, nem beszélve a szintén üde színt magával hozó, a francia bajnokságban törvényszerű­en előretörő kisebb klubokról, mint a szemtelenül fiatal Toulouse, vagy a hagyományosan breton paraszti kiscsapatának számító Guingamp. Idővel azonban világossá vált, hogy hosszabb távon trónfosztó bajnok- aspiránsként - a pusztán harmadik helyen telelő Paris Saint-Germain mellett - a Monacóra és a Nice-re tekinthetünk. Nem ez volt az egyeden változás a fővárosban, Zlatan Ibrahimovic azok után, hogy a PSG bő negy­venéves történelmét - négy esz­tendő leforgása alatt - eltiporva beállított minden létező rekordot, Manchesterbe igazolt. A PSG nyári transzferéit látva (Ben Arfa, Jesé, Krychowiak, Meunier) napnál világosabb lett, hogy Emery sem­milyen konkrét hatalomátvételt, komoly átrendeződést nem tud lét­rehozni, igaz, ehhez erősén hozzá­járult a sportigazgatóként nyakára hozott Patrick Kluivert is. Magjá­ban tökéletesen megmaradtak az Ibra-korszakban magukról nem­egyszer hallató klikkek, melyek idén, új edzői instruk­ciókat hallva nem könnyen adták meg magukat. Laurent Blanc ide­Az év játékosa: Edinson Cavani (PSG). 35 meccsen szerzett 35 góljával tökéletesen pótolta a távozó Zlatan Ibrahimovicot. Az év igazolása: Dimitri Payet (0M). Ha azt az őrült hírverést nézzük, amit Payet januári visszatérése keltett, és ha ehhez hozzá­vesszük az Olympique Marseille tavaszi feltámadását, nem kérdés, hogy a válogatott csillaga viszi a prímet. Az év legrosszabb igazolása: Hatem Ben Arfa (PSG). A már valószínűleg soha be nem futó csodagyereknek öt bajnoki meccs jutott a szezonban, egyetlen gólt sem szerzett. Az év edzője: Leonardo Jardim (Monaco). A bajnoki cím és a BL- elődöntő mindent elmond a tudásáról. Az év csapata: Monaco. Az együttes az 1999/2000-es idény óta először, története során nyolcadszor lett francia bajnok. Az év fiatal játékosa: Kylian Mbappé (Monaco). A Thierry Henry utódjának tartott játékosról mindent elmond, hogy az angol The Telegraph szerint a Monaco elutasította a Real Madrid 120 millió eurós ajánlatát, amelyet a királyi gárda a 18 éves támadóért tett. Az év nyilatkozata: Kylian Mbappé: „Mikor tavaly megnyertük a Gambardella- kupát (az U19-es Francia Kupa) azt mondtam anyukám­nak: adj egy évet, és ugyanezt elérem a felnőtt csapattal is." i Kylian Mbappé egy év alatt berobbant a világelitbe A két mediterrán csapat abszolút magában hordozta az ehhez szük­séges erényeket. Mély kereteikből sugárzott az elszántság, a fiatalos lendület - a Nice a legfiatalabb, a Monaco az ötödik legfiatalabb átlagéletkorú csapat volt a Ligue 1-ben - játékuk nemigen hagyott kívánnivalót maga után, elsöprő támadójátékukkal négy-, öt-, akár hétgólos különbséggel is képesek voltak kiütni bárkit. Mélységükre külön érdemes kitér­ni, mivel mind a Monaco, mind a Nice európai kupaszereplésben érdekelt csapatokként hosszú pa­dokat, több variációs lehetőséget magukban rejtő kereteket hoztak össze. Eredményességüket mégis a komoly szakmai háttér, a vezető­edzői posztokról érkező támogatás zárta keretbe, hiszen a nagyobb merítési lehetőségeket augusztustól májusig optimális módon kellett használni, melynek Leonardo Jar­dim és Lucien Favre is maximálisan tudatában volt. Tavaszi izgalmak Az őszi fordulók után előbb a ja­nuári átigazolási időszak borzolta a kedélyeket Franciaországban, no meg a határokon átívelő piac természetéből fakadóan egész Eu­rópában. A PSG az első adandó, alkalommal lecsapott a mozdítha­tó játékosok közül hozzájuk leg­jobban passzolóra: Julian Draxler, mint zsák a foltját, úgy találta meg helyét Párizsban. De a legna­gyobbat mégis a két Olympique robbantott, Lyonba az angol ki­ruccanásával elégedetlen Memphis Depay érkezett megújulni, míg Marseille-be hosszú huzavona után tért haza Dimitri Payet. 165 millió euró fölött költöttek a Ligue 1 csapatai januárban - és pusztán 30 millió euró értékben adtak el játékosokat, ami különö­sen pikáns, ismerve a bajnokság éléskamra jellegét -, ami soha nem látott léptéket jelent, és alighanem előrevetíti az egész bajnokság piac- képességének javulását is. A tavasz első rügyeikor kontúrjai­ban kialakult a nagy hármas, illetve a téli erősítésekkel magukhoz tért tisztes távolból követők mezőnye, de akadtak érdekességek kisebb francia csapatoknál is. A szezon közben tulajdonosvál­táson áteső Lille az egykori Fl-es csapattulajdonos, luxemburgi­spanyol állampolgár Gérard Lopez Nem Edinson Cavanin múlt, hogy gyenge szezont zárt a PSG kezébe került, aki jövőbe mutató, nagyszabású tervekkel érkezett meg a hűvös északra. Kezdésnek Luis Campost, a Monaco idei si­kereiért is nagyrészt felelős sport- igazgatót szerződtette, aki nem akárkinek igazolhat játékosokat jövőre. Marcelo Bielsa lesz ugyan­is a LOSC Lille vezetőedzője, aki argentin és chilei szövetségi kapi­tányként, az Athletic Bilbao kis- padján, valamint az Olympique Marseille trénereként hagyott mély nyomokat. Sikertörténetekben nem volt hiány Egészen új irányt vett a korábban szebb napokat is megélt Nantes. A nyolcszoros francia bajnok az őszi szezont még kieső helyen zárta, majd hozták Sérgio Conceicaót a kispadra. Az ötvenhatszoros portu­gál válogatott, egykori remek szélső (Fotók: TASR/AP, képarchívum) a fiatal edzőnemzedék tagjaként első nagyobb kalandjába ugrott bele, majd energetizált fiatal csapa­tával meg sem állt a hetedik helyig, ami talán a francia bajnokság legna­gyobb sikersztorija lett. Ha már sikertörténet: a Monaco egészen elképesztő, talán legna­gyobb port kavart BL-menetelésén túl megjárta időközben a Ligakupa­döntőt a PSG ellenében is, és bár ezt elbukták, a bajnoki versenyfu­tásban stabilan átvették a stafétát. Alighanem a nemzetközi porond heti kétmeccses terhelése miatt hú­zódott el a bajnokavatás egészen az utolsó előtti fordulóig, hiszen Fran­ciaországban mindvégig meggyőző, kiegyensúlyozott focit produkált a hercegségbeli alakulat. A maguk részéről megérdemel­ten írták tehát azt a bizonyos sikersztorit, még ha van is némi hi­ányérzet az emberben, hogy hosszú évek után nem a jól megszokott, francia léptékkel világválogatottnak számító PSG-t láthattuk. Bemutatkozik az osztályozó Izgalmak az Európa Liga-helyekért is bőven akadtak, még az utolsó fordulókban is. A Marseille és a Bordeaux előbb egymás ellen ment ölre, majd egy-egy kiesőjelölt csa­pat ellen kellett saját kezükbe venni sorsukat. A Bastia elleni győzelmé­vel az OM lehet Franciaország má­sik EL-indulója, míg a korzikai ké­kek - idei szurkolói botrányaiknak köszönhetően kevesek bánatára - a második vonalba csúsztak vissza, az újonc Nancyval karöltve. Újítás francia földön az osztályozó intézménye, melyet első ízben, a Videotonnál is megfordult Bemard Casoni irányította Lorient játszhat a Ligue 2-ben harmadik helyen zárt Troyes ellen. A másodosztály feljutói sem hét­köznapi történettel érkeznek az él­vonalba. A Strasbourg és az Amiens is egy évvel ezelőtt még harmadosz­tályú volt, ráadásul utóbbi még so­sem szerepelt a francia élvonalban. Nem így a Strasbourg, amely igen veretes múlttal rendelkezik: kilenc év elteltével, csődeljárást követő teljes összeomlás után tér vissza a Ligue 1-be. Kovács Dávid

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom