Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)

2017-05-20 / 115. szám, szombat

www.ujszo.com PRESSZÓ ■ 2017. MÁJUS 20. RIPORT 13 Gioachino Rossini az egyik legnépszerűbb zeneszerző, örökbe­csű műve, A sevillai borbély pedig a legismertebb vígope­ra. Rossini az itáliai Pesaro szülötte, és szülővárosa — amely serényen ápolja híres gyermeke emlékét - után gyakran illetik a művészt a pesarói hattyú névvel. R ossini szülőházát könnyű megtalálni a közép-olaszországi Pesaróban. A Ros­sini színháztól sétálj végig a Rossini utcán a tenger felé, a Rossini konzervatóriumnál cso­dáld meg a híres névadó szobrát, s a 34. szám alatt beleütközöl a Rossini múzeumba! Az impozáns épület valamikor egy­emeletes volt, később átépítették, s 1892-ben, a zeneköltő születésének centenáriumán a város megvásárol­ta, s múzeummá alakította. A nagy Rossini-imádatban elsikkad az a sajnálatos tény, hogy a szülőváros egykor háládan volt nagy fiához; Rossini nem is volt gyakori vendég szőkébb pátriájában. A békekötés­re Párizsban került sor, amikor az olasz város bűnbánó küldöttsége a zeneköltő szobrának avatásáról ho­zott hírt, megkövetve és megköny- nyeztetve a mestert. Igen, a gördülő könnyek talán fia­talkorát idézték, ahonnan elindult a világhír felé. Bolognába 12 éves korában költözik, s itt is végzi ze­nei tanulmányait. A tanultakat Itália nagy operacentrumaiban, Velencében, Milánóban és Nápoly­ban hasznosítja, s 1822-ben kilép a nemzetközi porondra. Bécsben Beethoven biztatja újabb vígoperák komponálására, 1823-ban Lon­donban IV. György király vendég­szeretetét élvezi, majd Párizs válik élete végéig fő lakóhelyévé. Jóllehet a francia főváros, s egyben a világ operáinak ünnepelt sztárja, 36 éves kora után két egyházzenei művén kívül már csak kisebb darabokat komponált. A kortársi találgatások között említik rendezett anyagi helyzetét, megrendült egészségét, kényelmét, a zenei ízlés változását, s főleg... hedonizmusát. Rossini valóban szeretett élni. Két feleségét a viharos múltjukkal nem törődve kötötte magához, szellemes világ­fiként a társaság középpontjaként élvezte a párizsi fényeket. Imádott enni-inni, és nevét a konyhafő­nökök köreiben is kiváló ételek örökítették meg (így például a Tournedos Rossini). Nos, a múzeum rendezői e gazdag életutat kívánták bevinni a négy fel közé. Természetesen csak impresz- sziókat adhattak a látogatóknak, de ezt sikerrel tették A bejárattól jobbra eső kis helyi­séget is egy kerek évnek, A sevillai borbély bemutatója kétszázadik évfordulójának szentelték Erede­tileg a művet Rómában, a Teatro Argentínában ismerhette meg először a közönség. Stílusosan egy eredeti borbélyműhelyben találja magát a belépő, vele szemben in­Rossini szülőháza 1 ' ovjPi I SSm Pesaro, a Rossini Színház Egy eredeti borbélyműhely (A szerző felvételei) Dalköltők bölcsőjénél A pesarói hattyú teraktív módon ismerkedhet a híres opera hang- és képfelvételeivel. A 2005. évi Rossini Operafesztiválon például olyan világnagyságok öreg­bítették hímevét, mint Juan Diego Flórez. A múzeumban — harminc portré­ján keresztül - hűen lehet követni a zeneszerző életútját. A képek leg­többje Párizsban készült, nem vé- leden, mivel a művész életének leg­nagyobb részét a francia fővárosban töltötte. Sok közöttük a karikatúra, jelezve, hogy operáinak fogadtatá­sa akkoriban erősen megosztotta a közvéleményt. Az egyik gúnyrajzon a La Lune címoldalán ágyúval, ha­ranggal ábrázolják, a hangos instru­mentumokkal talán híres újítására, a Rossini-crescendóra utalnak, ami összeforrott a nevével. Művei legnépszerűbb interpretá- torainak portréja egy újabb terem­ben kapott helyet. Megcsodálhat­tam Adelina Patti arcképét, aki Rosinaként tündökölt a vígoperá­ban. Igazi sztárja volt korának, de Muszorgszkijt annyira idegesítette túlzott kultusza, hogy gúnydal­ban figurázta ki a dívát. A múlt századelőn készített felvétele gyűj­teményemnek is féltett darabja, jóllehet Patti a felvételkor már túl volt művészete delelőjén. A másik portré számomra szívet melenge­tőbb: Josephine Mainville Fodor mosolyog ránk. Fodor János zeneszerző és hegedűmű­vész gyermekeként, Fodor Jozefaként látta meg a napvüágot. Ki­vételes tehetség volt, öt nyelven beszélt, s zenei karrierje is 13 éves korában indult, amikor édesap­ja hangverse­nyén zongora- és hárfatudását csillogtathatta meg. Rossini Se- miramisában egykor felejthetetlent alko­tott, s érdekes, hogy a magyar származású énekesnő Paisiello al­kotásában, A sevillai borbélyban (Rossini le­rhnr vetélytársának dalművében) is nagy sikerrel lépett fel Párizsban. Egy újabb szobában a művész és életművész magánéletébe is be­pillanthatunk. A párizsi Passyban épült villájának pompája önma­gáért beszél, feleségeinek portréja a szebbik nemhez való kötő­dését, a kézzel írott recept­jei pedig a már említett kulináris érdeklődését reprezentálják. Fortepia- nója 1809-ben Velencében készült. A halálos ágyán készített rajz és tes­tamentuma már a véget idézi. A múzeum­ban - interaktív foglalkozáson - gyerekhad ismer­kedik a ház egykori lakójának művészeté­vel. A moderátor kacag, énekel - mindezt a hal- hatadan zeneköltő nép­szerűsítéséért teszi - s a gyerekek együtt örül­nek a bemutatónak. A város évente rendez operafesz­tivált emlékére. Két helyszínt, a Rossini Színházat és az Adria arénát töltik meg a zeneszerző tisztelői. Idén is nagyszabású be­mutatókra készülnek, augusztus közepén a Korinthosz ostroma, A szerelem próbája, a Torvaldo és Dorliska, valamint A reimsi utazás kerül színre. Az utolsó művei kö­zött számon tartott Stabat Mater zárja a sorozatot. A szereposztáso­kat nézve az „oroszok már a spájz- ban vannak” mondás jut eszembe, a listákat böngészve a szláv nevek uralják a mezőnyt. Pesaro zenei életét említve nem hagyhatjuk ki másik híres szülötte, Renáta Tebaldi nevét. Toscanini nem volt dicsérős fájta, de a szop­rán művészetét angyali hangként jellemezte. A művésznő Maria Callasnak volt nagy vetélytársa; míg a görög szoprán általában Di Stefenóval lépett fel, Renata Tebaldi Mario del Monacót tekintette part­nerének A csatabárdot Callas ásta ki, amikor egy interjúban saját hangját pezsgőhöz, Tebaldiét Co­ca-Colához hasonlította. Később kibékültek, de ekkor már Callas nem volt a pályán, Tebaldi karrierje pedig még javában ívelt felfelé. Ne­vét utca őrzi a városban. Rossini neve igazi márka a nagy­világban. Nevét együtt emlegetik Donizettivel és Verdivel. Viszont míg Verdinek legalább 15 operája szerepel a világ nagy operaházai­nak repertoárján, addig a Rossi- ni-életmű 40 operájából csupán néhányat ismer a közvélemény. A sevillai borbély vezeti a mezőnyt, hattyúdala, a Teli Vilmos, s esetleg a Hamupipőke szegődnek nyomá­ba. Nagyapám mindig elmerengve mesélte, hogy karácsonykor az adai templomban Fehér Ármin kántor a Teli Vilmos nyitányának pasztorálját játszotta, s ha netán változtatott, a közvélemény visz- szakövetelte a darabot. E nyitány egyébként zseniális mű, „a gróf, a gróf a vízbe fúlt” slágerét később minden operarajongó nevetve idézte; az Egy bolond százat csinál című magyar filmben is felbukkan egy jelenetben. A nyitányok ma is népszerűek a hangversenytermek­ben: a Teli Vilmos mellett A tolvaj szarka vagy a Semiramis előjátéka is közismert. A sevillai borbély bohóságát kihasználva szilveszter estén gyakran tűzte műsorára a művet az Operaház. Ilyenkor alka­lom adódott egy kis ripacskodásra is, a hatvanas években például a híres énekjelenetben Rodolfo bű­vészmutatványaival kápráztatta el a közönséget. A mű legnépszerűbb áriája a Figaro belépője külön éle­tet élt. Számtalanszor hallhattuk Melis György tolmácsolásában, s a népszerű dallam több filmben is szerepel. Talán a legismertebb a Tom és Jerry rajzfilmben való fel­bukkanása. Ha már a bravúrszámoknál tar­tunk, itt kell említenünk a szerző híres nápolyi tarantelláját, a Táncot (La Danza). Eredetileg a Les soirées musicales (1830-1835) sorozatban ismerhette meg a közönség. A ferge­teges darabot Liszt, Chopin, Respi­ghi is feldolgozta, és Cziffra György átirata is ismert. Caruso és Gigli vitte sikerre, de a mű felbukkan a Római vakáció című moziban is. A 2006-os, a berlini olimpia park­ban tartott Waldbühnenkonzerten Rolando Villazón bűvölte el a dallal a több tízezres közönséget; a me­xikói sztár felvétele a világhálón is megtalálható, s a nagyon népszerű. Cecilia Bartoli felvétele szintén el­ragadó. Kedvelt ráadásdarab a szerző híres Macskaduettje. Egy ihlet hatására korábbi műveiből pofozta össze, egyúttal a szerelmi kettős műfaját is erősen kifigurázta. A hetvenes években Hofi Géza és Koós János is népszerűsítették egy kabaré­számban. A sevillai borbély sikere nyomán Rossini egyszer ellátogatott Sevil­lába, ahol természetesen fergeteges fogadtatásban volt része. A művet a Teatro Reálban díszelőadáson mutatták be, VII. Ferdinánd király vacsorára látta vendégül a szerzőt. A látogatásnak zenetörténeti je­lentősége is volt, mivel Francesco Fernandez Varela madridi érsek egy nagyszabású egyházi művet ren­delt tőle. Ennek nyomán született meg a Stabat Mater, amit Heine a legcsodálatosabb műnek tartott. Rossininek - mikor már betegen utazta végig Itáliát - az olasz váro­sok sorra kedveskedtek a darab elő­adásával. Halála hírére Londonban egy több ezer fős ének- és zenekar e művel búcsúzott a mestertől. A szervezők is e darabbal zárják idén Pesaróban a fesztivált. Csermák Zoltán Fodor Jozefa arcképe a múzeumból és Gioachino Rossini

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom