Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-19 / 114. szám, péntek
www.ujszo.com I 2017. május 19. VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR I 7 Együtt és külön Mama Hotel - harmincévesen is a szülői házban T alán nincs még egy olyan tudományos kifejezés, amely annyira átment volna a köztudatba, mint a Mama Hotel. Alessandro Cavalli olasz szociológustól származik, aki azt értette alatta, hogy sok olasz családban a felnőtt, kereső gyermeknek a házban külön lakrésze van, de a szülei ingyen és bérmentve továbbra is ellátják őt, ami Cavalli szerint akadályozza a felnőtté válást. Erről nekem egy interjú jut eszembe Alena Šeredová cseh modellel, a focikapus Buffon exfeleségével, aki elpanaszolta, milyen nehéz volt szabadulni a Gigi mamájának fennhatósága alól (még elköltözésük után is). Egy regényben pedig azt olvastam, hogy az angol nőnek, aki beleszeretett a toscanai szakácsba, előbb a mamával kellett megvívnia a küzdelmét, ami elég rosszul indult, mert bemutatkozáskor krizantémcsokrot vitt neki, ami az olaszoknál temetői virág. A Mama Hotelnek tehát nem is annyira az együttlakás a lényege, mint inkább az, hogy a szülők rátelepszenek a fiatalokra, akiknek ez egy ideig nem számít, mert semmi felelősségük, a pénzüket magukra költhetik. De ha egy felnőtt gyerek a szüleivel él, az nem minden eset- benjelent automatikusan Mama Hotelt, mint ahogyan ezt manapság nálunk (is) sokan értelmezik! Még akkor sem, ha az Eurostat friss adatai szerint Olaszországhoz hasonlóan Szlovákiában is átlagosan 31 éves korban költöznek el a gyerekek a szülői házból (Magyarországon 27,6 évesen). Egy korábbi uniós felmérésben a megkérdezett 15-29 éves fiatalok szerint az együttlakás elsődleges oka, hogy nem engedhetik meg maguknak az elköltözést (Szlovákia 39%, uniós átlag 43,7%), illetve, hogy saját lakásuk legyen (Szlovákia 35,8%, EU 27,8%). Azt, hogy azért nem költöznek el, mert otthon akarnak élni kényelemben, felelősségvállalás nélkül, a hazaiak 10,2 százaléka válaszolta (EU 16,3%). Vagyis a hazai fiatalokra az uniós átlaghoz képest kevésbé jellemző a Mama Hotel. Tipikusabb viszont, hogy nem tudnak lakást venni. Mert nincs miből. Igazi Mama Hotel persze nálunk is létezik. Annak az elköltözéssel sincs mindig vége, van, aki külföldön él, de a rámenős szülők nem hagyják békén. De olyan is van, hogy mindkét félnek megfelel az együttlakás. Hajói kijönnek egymással, mert ugye, az sem igaz, hogy az összes szülő bele akar avatkozni a fiatalok dolgába, ráadásul külön lakrészekben élnek, az több mint ideális. Együtt, de mégis külön. S persze olyan is van, hogy a szülő nem akarja, de a gyereknek ez megfelel. Mint ahogy egy diáklány mondta nemrég, amikor a poszta- doleszcencia (késői kamaszkor) jelenségét boncolgattuk: „utóvégre az anyámnak kötelessége, hogy 25 éves korig eltartson!”. A legjobb megoldás, ha együtt vagy külön, de szeretjük egymást, gyerekek. Ami a rostámon fennakadt SZILVÁSSY JÓZSEF Kisbusz, nagy lárma Hétfőtől kisbusz szállít Doborgazról nyolc gyereket az oroszvári szlovák iskolába. Tudtommal közülük négy magyar, akiknek a szüleik (sajnos) nem az anyanyelvi oktatást választották, pedig magyar alsó tagozat helyben is működik. Négy tanuló szlovák nemzetiségű. Az ő szüleik (másokhoz hasonlóan) valójában a bősi vízerőmű atyjának kikiáltott Július Binder nacionalista körökben bevallott szándékát testesítik meg: általuk megváltozik a nem is oly rég színmagyar térség etnikai összetétele. Vajkáról és Bodakról a bősi magyar iskolába járnak a gyerekek. Pozsonyba és főleg visszafelé ritkábbak a menetrend szerinti járatok. Emiatt határoztak a miniszterek a kísérletképpen beindított iskolabusz menetirányáról, bár Bős felé is kellett volna indítani ilyet. Ugyanis az iskolaüggyel kapcsolatos döntések jelzésértékűek, nemzetiségi vonatkozásban pedig szimbolikusak is. Ezért jogosan bírálta ezt az átgondolatlan lépést néhány hazai internetes portál, de az asszimilációs törekvések emlegetése átlátszó kampányfogás, hiszen mégis csak a Híd érte el a kisiskolákkal kapcsolatos kvóták eltörlését, most pedig az anyagi támogatásukat rögzítő törvénymódosítást készíti. Ideje lenne tudatosítani: a magyar kisiskolák megmaradásában a politika sokat segíthet, de a jövőjükről a szülők és a pedagógusok döntenek. Az előbbiek azzal, hogy magyar iskolába íratják gyerekeiket. Az utóbbiak hivatása pedig a színvonalas oktatás. Ha ezt nem tudatosítjuk, akkor a szeptembertől a magyar iskolákban tanuló diákokat is szállító buszok indítása csak átmenetileg oldja meg nemzetiségi oktatásügyünk sorskérdéseit. Válaszút Pekingben járt a magyar kormányfő; Putyin orosz, Erdogan török, Lu- kasenko fehérorosz, Nazarbajev kazah, Zeman cseh elnök társaságában a vendéglátók grandiózus tervét, az egykori Selyemút újraindítást vitatták meg. Kína 124 milliárd dollárt szán az afrikai és európai szabadkereskedelmi infrastruktúra kiépítésére. Orbán Viktor azt hangoztatta, hogy Kína senkin nem kéri számon az emberi és más demokratikus jogok szavatolását. A miniszterelnök a brüsszeli számonkérés ellensúlyozására sodorhatja hazáját Kelet felé, amihez már kellő ideológiát talált. Az Európai Parlament nem csak balliberális támogatással szerdán Magyarország szavazati jogának felfüggesztését helyezte kilátásba, ha a kormány nem vonja vissza a CEU kipaterolását célzó törvényt, a civil szervezetek ellen irányuló tervezetet, és a menekültek tranzitzónába zárását megszabó normát. Az első kettőt Orbán hatalomféltése és ellenségkeresése hozta világra. Visszavonásukra van esély. Ám aki látta a Keleti pályaudvar környékén nem is olyan régen dekkoló menekülteket, indokoltnak tartja a migránsok bezú- dulását akadályozó magyar törvény szigorát, legfeljebb a rendőrök túlkapásait kifogásolja. Drámai dilemmával szembesül Orbán Viktor, hiszen kibújni az uniós alapértékeket számon kérő felszólítás alól aligha lehet, legfeljebb a britek példáját követni, ami mégsem nemzeti érdek. J6 hír Erdélyből A romániai állapotokat ismerve örülni kell, hogy Kolozsváron végre felszerelik a háromnyelvű - román, magyar és német - helységnévtáblákat. Hosszú éveken át harcoltak ezért a magyarok és a civil szervezetek. Sokáig eredménytelenül, mert a polgármesteri hivatal arra hivatkozott, hogy Kolozsvár magyar lakosainak száma már nem éri el a megszabott 20 százalékot. A Kolozs megyei bíróság döntése alapján viszont a törvény akkor is érvényes, ha időközben a küszöb alá süllyedt az arány. A hivatal végül hozzáfogott a háromnyelvű feliratok kihelyezéséhez, de Emil Boc polgármester minden helységnévtábla fölé latin szöveget is rakat, amely arra emlékeztet, hogy a mai Románia területén éppen Kolozsvár volt az első város, amelyet a rómaiak emeltek municípiumi, vagyis megyei rangra. Ezzel kacsint a román nacionalisták fele, akik még mindig hisznek a tudósok által megcáfolt dákoromán agyszüleményben. Mária Terézia: nő, nyeregben KOLLAI ISTVÁN lovák részről meglepően sokan emlékeztek meg Mária Terézia születésének 300. évfordulójáról. Az emlékezés különböző formái azt mutatják, hogy a szlovák köztudat egyre inkább a modem nő alakját fedezi fel a királynőben. A18. században uralkodó császámő (Magyarországon királynő) emléke nem ragyogott mindig fényesen a modem Szlovákiában. Eléggé közismert Fadrusz János pozsonyi Mária Terézia-szobrának sorsa, amely az első világháború után a csehszlovák hatóságok és a felhecceit tömegek áldozatává vált: a szobrot a magyar- és monarchiaellenes hangulatban kalapáccsal darabokra verték. Közismert egy szlovák kezdeményezés is:a Pozsonyi Városszépítő Egylet a Fadrusz-szobor újrafara- gásának ötletével állt elő, meglepve ezzel a szlovák közéletet. Sokakban megütközést váltott ki az elképzelés, de nem a történelmi üzenet, hanem inkább a tervezett szobor replikajellege miatt, amely megoldástól művészkörökben sokan kiütést kapnak. Nem Mária Terézia személye ellen van tehát különösebb kifogás a modem Pozsonyban: a szlovák főváros benne elsősorban a városfejlesztőt fedezte fel, akinek uralkodása idej én Pozsony sokat fej lődött. A mostani megemlékezések viszont egy újabb mozaikot jelentenek ebben a képben: Mária Terézia most mint a modem nő előképe tűnik fel. A befolyásos szlovák hetilap, a .týždeň rögtön címlapsztoriként tálalta a császámő-királynő történetét, azzal a címmel, hogy „Inspirálóbb, mint Sissi”. A szerző szó szerint a történelem igazságtalanságának tartja, hogy a labilis, boldogtalan és a férjét kihasználó Sissi vált popikonná, és nem Mária Terézia. Pedig éppen az utóbbi „lehetne inspiráció a modem nőknek, akik arra vágynak, hogy sikeresek legyenek a munkájukban, hogy egyenjogúak legyenek az őket lenéző férfiakkal, de közben a nőiességüket se veszítsék el, hogy legyen boldog családjuk, jó házasságuk, gyerekeik. Ez mind sikerült Mária Teréziának - ellentétben S is- sivel.” Nagyon hasonló hangot ütött meg az utóbbi napokban a Sme napilap is, ahol ugyancsak egy férfias, akadályokat leküzdő nő alakja rajzolódott ki, és ugyancsak szembe lett állítva Sissivel, „aki csak feleség volt”. (Érdekes, és talán nem irreleváns a téma szempontjából, hogy az idézett cikkek szerzői is nők.) Az Új Szóban is publikáló Lucia Molnár Satinská is mint idolljáról emlékezett meg a minap Mária Teréziáról. Rendkívül érdekes figyelni Mária Teréziának ezt a fajta újrafelfedezését, akiben a szlovák közélet előbb Pozsony városfejlesztőjét, majd a modem nő előképét látta meg, és akinek az emléke már nem távolítja, hanem inkább közelebb hozza a szlovákokat saját lakóhelyük történelméhez. Túlzásnak tűnik viszont, ahogy emlékének halványsága miatt bárki a történelmet vádolja igazságtalansággal: minden korszak maga dönti el, mit vagy kit lát érdekes személyiségnek. Sissivel való szembeállítása is kissé szerencsétlen, de hogy a Sissi-kultusszal felveheti-e a versenyt Mária Terézia, azt az utókor majd eldönti: már készül ugyanis egy minisorozat a királynőről, négy közép-európai ország - köztük Magyarország és Szlovákia-koprodukciójában. Egyébként meg lenne itt helye a szlovák önkritikának is: a hivatalos Szlovákia évtizedeken át sokat tett Mária Terézia emlékének elhalvá- nyodásáért - lásd szoborszétverés. Csak aztán ahogy teltek az évtizedek és elmúlt Csehszlovákia, elmúlt a kommunizmus és elmúlt a mečiarizmus, a magabiztosabbá váló ország - és különösen a középosztá- lyosodó Pozsony - egyre szívesebben kereste, illetve keresi azokat a történeteket, amelyek egyszerre köti lakóhelyéhez és Európához. A Jánošík-féle hegyi szegénylegények helyét így foglalhatja el többek között Mária Terézia.
