Új Szó, 2017. május (70. évfolyam, 100-124. szám)
2017-05-18 / 113. szám, csütörtök
ÍÍ2 UTAZAS 2017. MÁJUS 18. www.ujszo.com 375 éves Montreal városa Háromszázhetvenöt éve, 1642. május 17-én alapították meg Kanada második legnagyobb városát, Montrealu A városnak otthont adó, azonos nevű szigetet 1535-ben fedezte fel Jacques Cartier francia felfedező, Kanada névadója, amikor az Ázsiába vezető átjárót keresve az Adanti-óceán felől felhajózott a Szent Lőrinc-folyón. A szigeten található 233 méter magas hegyet naplójában „le mont Royal” néven említette, feltételezések szerint később a sziget és a város is erről kapta a nevét. A szigetet ekkor már évezredek óta lakták a First Nations néven emlegetett nomád, majd félnomád bennszülöttek. Cartier elsőként találkozott az ott élő irokézekkel, felkereste falujukat, Hochelagát is, amely azonban nyomtalanul eltűnt, mire a másik francia felfedező, Sámuel de Champlain 1603 júliusában odaérkezett. Az Uj-Franciaországot és Québec városát megalapító Champlain 1609-ben a szigeten (a mai óváros területén) prémkereskedő állomást létesített, majd követték őt az első misszionáriusok is. 1639-ben Jérome Le Royer de La Dauversiere kapott telepesi jogokat a terület felett, megalapította a Société Notre-Dame de Montréal vallási társaságot, amelynek a helyi törzsek keresztény hitre térítése és egy katolikus település létrehozása volt a célja. Az általa megbízott, harmincéves Paul Chomedey de Maisonneuve katonatiszt vezette francia telepesek első csoportja 1642. május 17-én érkezett meg a szigetre. A déli parton hozták létre Ville-Marie de Montreal nevű településüket, amely Montreal néven 1705-ben szerepelt először a hivatalos okiratokban. A letelepedők kápolnát és Jeanne Mance nővér vezetésével kórházat építettek. Az árvíz, a kemény telek és az irokéz támadások megtizedelték a kolóniát, amelyet Maisonneuve 1652-ben száz önkéntes francia telepes toborzásával mentett meg a pusztulástól. A zord körülmények elijesztették a nőket, a nemek kirívó „aránytalanságán” XIV. Lajos eladósorban lévő lányok verbuválásával kívánt javítani. 1663 októberétől egy évtized alatt 760-1000 hajadon érkezett Uj-Franciaország- ba, utazási költségeiket és hozományukat a kincstár állta. A „király leányai” (les füles du roi) teljesítették kötelességüket, 1672-re a népesség elérte a 6700-at, Vilié Marie de Montreal lélekszámában is gyarapodásnak indult. A Szent Lőrinc- és az Ottawa folyó találkozásánál fekvő város felfe- dezőutak bázisává, közlekedési és szállítási csomóponttá, prémkereskedelmi központtá vált. 1701-ben békét kötöttek az irokézekkel, de tovább harcoltak az angolokkal. Québec város eleste után, 1759- ben Montreal Üj-Franciaország fővárosa lett, 1760-ban brit kézre került, az 1763. évi párizsi béke- szerződéssel végleg brit gyarmattá vált. A háború véget ért, de a város életének alakulását még két évszázadon át az angol-francia ellentétek mozgatták, békéjét politikai csatározások és amerikai területszerzési próbálkozások ásták alá. A Lachine-csatorna 1825-ös megnyitása vonzotta az ipartelepítést, a gazdasági ereje növekedésével egyre terjeszkedő település Kanada kereskedelmi központjává vált. 1832- ben várossá nyilvánították, 1841 és 1849 között az Egyesült Kanada (a mai Ontario és Québec) fővárosa volt. Kikötőjébe érkeztek meg a rakományok Európából, a hajók 800 km-t navigáltak fel a Szent Lőrinc- folyón, hogy kirakodjanak. A 20. század elején megindult fejlődés Jean Drapeau polgármester 1954. évi megválasztásával kapott új lendülete Montrealt a világvárosok sorába emelte. Ultramodern metrórendszert és hozzá kapcsolódva - a kemény tél elviselését megkönnyítő - föld alatti üzleti negyedet és várost építettek ki, felújították a turistacsalogató történelmi negyedet, 1967-ben világ- kiállítást, 1976-ban nyári ohmpiát rendeztek, 1978-ra Forma-l-es pályát építettek. Bár a gazdasági elsőséget Torontónak kellett átadnia, Montreal továbbra is fontos ipari, pénzügyi és kereskedelmi központ maradt, folyami kikötője máig a legnagyobb a világon. A növekedéssel a kulturális fejlesztések is lépést tartottak, színes kínálatával kiérdemelte a Kanada kulturális fővárosa címet. Kikapcsolódást nyújtó, óriási parkjai közül az 1876-ban átadott Mount Royalt a New York-i Central Park megálmodója, Frederick Law Olmsted tervezte. A város 11 felsőoktatási intézményében 170 ezer diák tanul, a száz lakosra eső diákok száma 4,38, amellyel még az egyetemi városként elismert Boston mutatóit (4,37) is megelőzi. A mai Montrealban és elővárosaiban több mint 4 millióan laknak. Kanada második legnagyobb, Québec tartomány legnagyobb városa, Párizs mögött a világ második legnagyobb francia ajkú települése, lakóinak 60 százaléka beszél franciául. Québec tartományban a hivatalos nyelv a francia, így a város neve is Montréalként írandó, de az ékezethez a közhasználatban kevesen ragaszkodnak. 2011-ben - a nemzetközi nőnap alkalmából - kései tisztelgésként az addig városalapítóként elismert Paul Chomedey de Maisonneuve mellé az Hotel-Dieu de Montréal kórházat megalapító és vezető Jeanne Mance nővért is a város társalapítójává nyilvánították. A városalapítás most esedékes 375. évfordulója előtt gazdag program- kínálattal tisztelegnek. A Montreali Operaház 2017 márciusában .Another Brick In The Wall - The Opera” címmel világpremieren gondolta újra a Pink Floyd együttes The Wall című legendás albumát a zenekar alapító tagja, Roger Waters közreműködésével. (MTI) Hagyományos közlekedési vállalatnak minősül az Uber Az innovatív koncepciója ellenére hagyományos közlekedési vállalatnak minősül az internetes fuvarmegosztó szolgáltatást nyújtó Uber, így érvényesíthető rá a hagyományos taxitársaságokra vonatkozó nemzed szabályozás - foglalt állást az Európai Unió bíróságának főtanácsnoka. Az Uber arról szeretné meggyőzni a luxembourgi székhelyű törvényszéket, hogy nem egy fuvarozótársaság, hanem digitális szolgáltatást nyújt. Ezzel eldőlhetne az a kérdés, hogy egy alkalmazásalapú startup mentesülhet-e a hagyományos vállalatok számára előírt szigorú szabályok alól. Maciej Szpunar főtanácsnok javaslata szerint az Ubernek közlekedési szolgáltatásnak kell minősülnie, mivel gazdasági szempontból ez képezi az elsődleges elemet a vállalat működésében, az utasok és a sofőrök interneten keresztül történő összekapcsolása csak másodlagos. Mint írta, utóbbi „nem önálló és nem is elsődleges jellegű a közlekedési szolgáltatáshoz képest”. Ebből az értelmezésből következik, hogy az Uber tevékenységére nem irányadó az „információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnyújtás szabadságának elve”, ily módon azonos feltételek vonatkoznak rá a tagállamokban, mint a hagyományos taxicégekre. Az Uber öt éve érkezett Európába. A hagyományos taxitársaságok és hatóságok is bírálták, mondván, tísztességtelen versenyelőnyre tett szert azzal, hogy közösségi személyszállít ó szolgáltatásként nem vonatkoztak rá a szigorú engedélyezési és biztonsági előírások. A főtanácsnoki indítvány nem köti a bírákat, a tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy az ítéletek többnyire megegyeznek V Azonos feltételek vonatkozhatnak rá, mint a hagyományos taxicégekre. az előzetes állásfoglalással. A most is alkalmazott, előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi, hogy a tagországok bíróságai a közösségi jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek az EU bírósága elé. Utóbbi azonban nem dönti el a jogvitát, az a tagállami bíróság feladata, hogy az ügyet a luxembourgi ítélet alapján elbírálja. A határozat mindazonáltal a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más tagállami bíróságokat is köti. (MTI) A mellékletet szerkeszti: Szabó Laci, Laci.Szabo@ujszo.com. Levélcím: Uj Szó - Utazás, Lazaretská 12, 814 64 Bratislava 1.
